Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

NÉPÚJSÁG 1987. január 10., szombat Eltemették Greguss Zoltánt Megkérdeztük: Mi van a földgázfűtéssel? Greguss Zoltán kiváló mű­vészt utolsó útjára kísérték tegnap a Farkasréti temető­ben. A koszorúkkal borított ravatalnál egy nagy színész­generáció kiemelkedő mű­vészegyéniségétől búcsúzott a Vígszínház nevében Gyurko­Az építőipar az idén azzal számol, hogy országosan egy százalékkal növeli az építés- szerelési teljesítményt. Az ágazat kivitelező szervezetei a tavalyinál 2-3 százalékkal nagyobb teljesítméby eléré­sét tervezik, s ezen belül a hagyományos vállalatok és szövetkezetek építési tevé­kenysége a múlt évinek kö­zelében marad. A legdinami­kusabban, csaknem húsz szá­zalékkal bővítik termelésü­ket a kisszervezetek, míg a nem építőipari vállalatok építési részlegeinek munká­ja némileg csökken. Az előrejelzések szerint az építési piacon tovább erősö­dik a megrendelők pozíciója, mert az ország több térségé­ben tovább növekedik az építési kínálat, s ezzel élén­kül a vállalkozók közötti verseny is. A vállalati beru­házások körében is főleg a gép beszerzése növekedik, s e fejlesztések építési igénye lényegében a múlt évihez hasonló szinten marad. Az építőipaiban tehát még in­kább követelménnyé válik, hogy a kivitelezők rugalma­sabban teljesítsék a diffe­renciált építési igényeket. Vállalkozási készségük erő­sítését több központi intéz­kedés segíti. Így a verseny- tárgyalások rendjének mó­dosításával javultak a ver­seny tisztaságának és bőví­tésének feltételei. A közel­jövőben pedig megjelenik az vies Tibor, József Attila-dí- jas költő, drámaíró, a Ma­dách Színház és a barátok, pályatársak képviseletében Lőte Attila, Jászai Mari-dí­jas színművész, a Magyar Rádió részéről pedig Turián György, Jászai Mari-díjas rendező. az új jogszabály, amely sze­rint a vállalkozó és a beru­házó a két félnek egyaránt megfelelő, megegyezéses ár alapján köthet — lakások kivételével — építési szerző­déseket. Ezek a megegyezé­sek majd a piaci értékítéle­tet közvetítik, és ösztönzik a kivitelezőket olyan mun­kák elvégzésére is, amelyek­re korábban az elavult nor­matívák alapján csak ráfi­zetnének, s ezért el sem vál­lalnák. A szerződéskötések új rendszere többéves táv­latban hozzájárulhat a vál­lalatok gazdasági helyzeté­nek stabilizálódásához. A nem termelési célt szol­gáló beruházások az idén mérséklődnek, de ezen belül növekedik a tudományos ku­tatás, az általános és közép­iskolai oktatás feltételeit ja­vító fejlesztések aránya. Folytatódik a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a színházak rekonstrukciós programja. Mintegy 800 ál­talános iskolai és 500 közép­iskolai tanterem épül. A kórházi ágyak száma 1100- zal, az idősek szociális ott­honi helye 800-zal bővül. A népgazdasági terv az idén 60-61 ezer lakás fel­építését, ezen belül hatezer állami lakás átadását irá­nyozza elő. A magánlakás­építés aránya tehát 90 szá­zalékra emelkedik. Tájékoztató az WDS- megbetegedésekről Az Egészségügyi Miniszté­rium közleményt hozott nyil­vánosságra a magyarországi AIDS-megbetegedésekről: is­meretes, hogy a vírus által okozott szerzett immunhi­ányos betegséget, az AIDS-t, először 1981-ben ismerték fel az Amerikai Egyesült Álla­mokban. Azóta a fertőzöttek száma világszerte rohamosan emelkedik. Az AIDS vírusa szexuális (elsősorban homo­szexuális) érintkezés útján.a kábítószerélvezők között, a fertőzött injekciós tűkkel, igen ritkán fertőzött vérrel, vagy vérkészítménnyel ter­jed. Magyarországon 1985- ben kezdődött meg az első­sorban veszélyeztetett szemé­lyek — homoszexuális fér­fiak, veleszületett vérzékeny­ségben szenvedő betegek — szűrővizsgálata. Amint már korábban nyilvánosságra ke­rült. ez ideig 102, AIDS-ví- russal fertőzött személyt ta­láltak hazánkban, ők folya­matos orvosi ellenőrzés, gon­dozás alatt állanak. Valószí­nűsíthető volt, hogy a fertő­zés legsúlyosabb formája, a kifejlődött AIDS is megje­lenik. Először 1986. decem­ber végén észlelték egy ma­gyar állampolgár megbetege­dését, amelyet a laboratóriu­mi vizsgálatok is igazoltak. A beteget jelenleg a Fővá­rosi László Kórházban, e célra külön kialakított ápo­lási egységében gyógykeze­lik. A beteg fertőződésének módjára irányuló vizsgálatok folyamatban vannak. Mivel a fertőzés terjedésének első­sorban a szabados nemi élet és a gyakori partnercsere kedvez, a betegség megelő­zése érdekében nagyon fon­tos a megfelelő, biztonságos szexuális életvitel. Hazánkban 1986. július 1- je óta minden véradás során levett vért ellenőriznek az AIDS-vírus ellenanyag-vizs­gálatával, és kizárólag bizto­san negatív vért használnak fel a gyógyításban. A hideg mellett, sőt, tu­lajdonképpen azt is meg­előzve a gázfűtés volt a nap témája tegnap a megyeszék­helyen. Egymást érték szer­kesztőségünkben az ezzel kapcsolatos telefonhívások. Olvasóink részint azt pana­szolták, hogy takarékon el­alszik a gázkonvektor láng­ja, illetve a gyújtóláng, ré­szint azt tették szóvá eléggé ingerülten, hogy a 26-800-as telefonszámot lehetetlen megkapni, mintha csak ki­húzták volna a készülék zsinórját. (A hibabejelentőt is igen sokan hívták a ko­ra délelőtti órákban ezzel a panasszal.) — Mi is történt valójában, miért nem fűtenek rendesen a gázkonvektorok? — min­denekelőtt ezt kérdeztük Er­dei Rezsőtől, a Dégáz békés­csabai kirendeltségének ve­zetőjétől. — Végigellenőriztük a nyo­másértékeket, s ez azt mu­tatta, hogy olyan nyomás­csökkenés, ami ilyen gondot okozna, nincs. — Akkor mi az oka, hogy takarékon elalszik a gáz- konvektor lángja? — Csökkent a fűtőérték, ezért azoknál a gázkonvek­toroknál, ahol elalszik a láng, utána kell állítani a gyújtólángot. — Mióta tapasztalják a fű- tőérték csökkenését? — Decembertől folyamato­san, de most a 39 Mega­Szeged Megyei Város Ta­nácsának művelődési osztá­lya novemberben pályázatot írt ki a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatói munkakö­rére. A beérkezett pályázato­kat szakmai zsűri bírálta el. joule/köbmétérről 35-re csök­kent. A december havi átlag- fűtőérték egyébként 35,8 Me- gajoule volt köbméterenként Jelenleg tehát még ennél is alacsonyabb. — Miért? — Ahogyan a közelmúlt­ban a Népújságban részlete­sen is megjelent, földgázter­melési műszaki adottság az oka. — Több intézmény is pa­naszkodott a vezetékes gáz­ra. — Igen, jelezték többen is, a Szlovák Kollégiumból pél­dául azt panaszolták, hogy nem tudnak főzni. Megnéz­tük, és kiderült, hogy a szű­rő el volt piszkolódva. Mű­szakilag tehát érdemes időn­ként ellenőriztetni a készü­lékeket, mert nagyobb fo­gyasztás után előfordul, hogy elporosodik. A többi közületnél azért kell szak­embert hívni, hogy a jelen­legi fűtőértéknek megfelelő­en állítsák be a készüléket. A közületeknél a nagyobb készülékeket a Tüzeléstech­nikai Vállalat dolgozói hi­vatottak javítani, beállítani, a kisfogyasztók háztartási készülékeivel pedig a vá­rosban három cég is foglal­kozik még: a Gelka, aFÉG- szerviz és a Tüzeléstechnika. Jó lenne, ha arányosan megosztva keresnének meg bennünket az ügyfelek, s nem minden igény hozzánk futna be, mert sok az olyan és annak véleményezése alapján a városi tanács vég­rehajtó bizottsága Nikolényi István újságírót, a Dél- magyarország kulturális ro­vatának vezetőjét nevezte ki 1987. január 15-től, öt esz­hibaelhárítási feladat, amit viszont csak mi végezhetünk. — Mi lesz, ha tartós ma­rad a hideg? — A gond a hideggel nő­het, de eddig üzemzavar nem volt. A közületektől megértő segítséget kérünk abban, hogy a kialakult gya­korlattól most térjenek el, vagyis ne reggel hatkor, egy­szerre gyújtsák be a kazáno­kat, és fűtsék fel gyorsan az épületet, hanem folyamato­san, éjjel is fűtsenek, ami­kor kisebb az ellátórendszer terhelése. — A kisebb fűtőértékű gázból jóval többet vagyunk kénytelenek elhasználni. Mi­lyen lesz majd a számla? — A jelenlegi fűtőértékű gáz ára köbméterenként 3,06 forintnak felel meg, míg az érvényben levő ár 3,33 fo­rint. A Dégáz 1987. január 8- án a 35,8 megajoule/köbmé- ter fűtőértéknek megfelelő ármódosítást előterjesztette az OKGT-nek, s ha január­ban az átlagérték ennél is alacsonyabb lesz, akkor an­nak megfelelően ismét elő­terjesztjük az ármódositási kérelmet. —Végül engedjen meg egy más jellegű kérdést: a hibabejelentőjük miért húz­ta ki a telefonzsinórt? —• Nem volt kihúzva, meghibásodott a vonal, je­lenleg javítják. — Köszönjük a válaszo­kat. Tóth Ibolya tendőre szóló érvénnyel. Az új igazgatót tegnap Papp Gyula tanácselnök iktatta be hivatalába. Az eddigi igazgató, Hor­váth Mihály, a szegedi fesz­tivál intéző bizottság titkárá­nak teendőit látja el. Hz építőipar idei tervei Beiktatták a Szegedi Szabadtéri Játékok áj igazgatéját Veresegyházrél a világhírig Szoknyában a popszakmában „Az én anyám egy felvi­lágosult, modem nő, de biz­tosan szívrohamot kapna, ha felzavarnák egy színpadra, hogy népi szerelésben éne­keljen meg bohóckodjon egy popzenekarral.” (Ismeretlen tini a népstadionbeli Queen- koncerten.) Az első csalódás Veresegy­házán: a vasútállomás mel­letti presszóban Z’ZI Labor szól a magnóról. A Modern Talking melódiái kevered­őnek egy vattakabátos, sváj­cisapkás, vörös orrú férfi karcos baritonjával, aki nagy átéléssel énekli, hogy „kombiné, kombiné, csipkés kombiné”. A második csaló­dás; a pajzán dalocskát tol­mácsoló úriember asztaltár­saságán nem látszik a várt büszkeség, amikor az asz- szpnykórus hirtelen támadt népszerűségéről kérdezem őket. Később azonban kide­rül, hogy szerénységből, fér­fiúi szeméremből titkolják ezt, mert amúgy igen elis­merően szólnak a községük­nek országos ismeretséget szerző asszonyokról. Asszonyok bőrönddel — Csak az a szomorú, tudja — mondja mélyen a poharába nézve a svájcisap­kás —, hogy lehettek ők akármilyen jók, hozhatták zsákszámra a kitüntetést, oklevelet, meg isten tudja, milyen plecsniket a népdal- versenyekről, csak egyek voltak a sok kórus közül. A Népstadionban kellett kiáll­niuk és angolul énekelni, hogy megkapják a méltó el­ismerést. Szomorú dolog ez, kérem, nagyon szomorú! A harmadik csalódás: bár a kocsmai közvéleménykuta­tás miatt jelentős késéssel érek a művelődési házba, a kórus próbájának helyszíné­re, üres termet találok, il­letve csupán Kardos István kórusvezetőt. — Közbejött egy váratlan fotózás — mentegetőzik. — Busszal jönnek, már egy órája meg kellett volna ér­kezniük. Nagyon elfoglaltak az utóbbi időben. Koncer­tek, próbák, filmfelvételek. És közben a népdalt sem hanyagolják el. Bár az utóbbi időben annyi táma­dást kaptunk. Nehezen emésztik meg ezt a fene nagy népszerűséget a kon- kurrens kórusok. Amíg üldögélek a Veres­egyház) művelődési ház hali­jában a bejáratot figyelve, minden ajtónyitáskor arra várok, hogy hímzett zseb­kendőjüket lobogtatva, vi­dám énekszóval belejtenek az asszonyok. A negyedik csalódás: se kendő, se énekszó, se apró­zó táncléptek. Este fél 7 táj­ban hatalmas bőrönd jele­nik meg az ajtóban, utána egy fáradt asszony, bőrönd, táska, asszony, újabb bő­rönd, újabb táska, újabb asszony. Fáradtak, éhesek, elgyötörtek. Reggel 7-kor in­dultak Pestre a fényképe­zésre, ott voltak a Corvin szomszédságában, de nem­hogy néhány apró ajándékot vehettek volna, még enni sem tudtak egész nap. El­gyötörtek és enyhén szólva nem fogadják lelkesedéssel a hírt. hogy újra be kell öl­tözniük. Ennek ellenére el­indulnak és az ifjúsági ház egyik termében hozzákezde­nek az átváltozáshoz. Leke­rülnek a szőrmekucsmák, dzsörzéruhák. A bőröndök­ből ropogósra keményített, gondosan összehajtogatott kellékek kerülnek elő. Szá­molom, hány alsó szoknya kerül egy asszonyra, a hato­diknál feladom. Ez is jó zene ám — Mit nem adnék egy da­rab szalonnáért! — mondja nevetve egyikük. — Egy nagy hagymával — toldja meg valaki hátulról — Szerették azelőtt a pop­zenét? — kockáztatom meg az igen sablonos kérdést. — Jaj, dehogyis — kiabál­ják kórusban, majd egymás szavába vágva. — Ha meg­hallottam, már tekertem is tovább a rádió gombját... ha meg a tévében láttam, még a szobából is kifordul­tam ... Ügy sértette a fü­lemet, hogy még... — És most? — Ez is jó zene — vála­szolják. — Hangosabb. Ezt a nagy hangerőt máig sem szoktuk meg igazán, de hát a popzenét így kell hallgat­ni. El sem hittem, hogy ilyen jó, belülről kellett megpróbálni. Szeretjük most már ezt a zenét is. Csak ne lenne olyan fárasztó! — Mit szól a család? . — Tetszik nekik, meg büszkék is ránk. A munka pedig megvár otthon, az saj­nos nem szalad el. Különö­sen az unokáknak dagad a mellük. Mindegyik Z’ZI-le- mezt kért, már amelyiknek még nincs meg. Eközbén a jól öltözött, dolgozó nők matyókendős, főkötős asszonyokká lesz­nek. A zöld rakott szoknya mellett döntenek — a hatal­mas bőröndökben több aljat is visznek —, mint mond­ják, a fekete-fehér képeken az jobban mutat majd. Végre bejöhetnek a fiúk, a Z’ZI tagjai. „De rég ta­lálkoztunk, van annak már háromnegyed órája is”, évődnek nevetve. Végül nem meglepetés — Profik — mondja az együttes vezetője, Janicsák István. — Nem mindennapi a hajtás. Hat órát buszozni például Nyíregyházára és hajnalra hazaérni, nem sem­miség. Olykor hetente több­ször is. Bírják az iramot, nincs semmi gond a színpa­don, pedig nagyon oda kell figyelni. Pontos koreográfiá­ja van az egésznek. Kemé­nyek ezek az asszonyok, kü­lönösen egymáshoz. Jaj an­nak, aki téveszt, aki hamis, vagy rosszul lép. Az a falu­ra hoz szégyent. Rövid próba következik, inkább csak tréning, és a fotós kedvéért. Lobog a hímzett zsebkendő, fejhan­gon szól a „honki tank vö­mén”. Az aktuális tennivalók megbeszélése következik; mikor indulnak az aranyle­mez átadására, és hogy feb­ruárig, az Erkel színházi koncertig a Z’ ZI jelképének számító csíkos anyagból szoknyát és főkötőt kell varrni az asszonyoknak. Vi­ta, kérdés semmi, csupán ar­ról meditálnak, hány méter kell majd egy aljra, és mi­ként lehet az apró ráncokat úgy tenni az anyagba, hogy az eredeti csíkozás megma­radjon. — Uramisten! Hogy fog­nak kinézni? — hangot ad­va kétkedésemnek, kérde­zem a mellettem álló asz­szonyt, aki éhségét napra­forgómaggal próbálja elverni. — Nagyon jól — vála­szolja markában szorongatva a szotyolahéjat. — Már ma­gunk is gondoltunk rá az asszonyokkal, hogy meglep­jük a fiúkat. Titokban var­runk csíkos szoknyát és va­lamelyik előadás végén eb­ben jövünk ki. Lett volna meglepetés, az bizonyos. Végül is abbamaradt a do­log, a sok munka, meg az ünnepekre való készülődés miatt. Látja, most meg ők álltak elő vele. Februárig meg is varrjuk a szoknyákat. A megbeszélésnek vége. Jócskán elmúlt este 9, gyor­san búcsúzunk, és indulunk haza. Némelyik asszony, aki közel lakik, az utcai ruhát rakja bőröndbe. Elmenőben még látom, hogy egyikük söprűt fog, és takarítani kez­di a termet. M. K. Fotó: Barcza Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents