Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-07 / 5. szám
■ 1987. január 7„ szerda NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Szarvason maradt a Brunszvik Kupa Alakul a 100 +100 Bizakodó kanadaiak Calgaryban, az 1988. évi téli játékok helyszínén egyre emelkedik a „rajtláz”. A DPA hírügynökség munkatársa 13 hónappal az olimpiai láng fellobbanása előtt nyilatkozatot kért Frank Kingtől, a szervező bizottság tanácsának elnökétől. — Sikerült megoldanunk a menetközben jelentkező pénzügyi nehézségeket, az egyes versenyek helyszínein is rend uralkodik — mondta. — Most már azon a sor, hogy a nálunk kevésbé népszerű sportágak — mint amilyen a biatlon például — iránt is felkeltsük az érdeklődést. Legnagyobb feladatunk persze az, hogy az elő- olimpiai idény során kipróbálhassuk a létesítményeket és rendezőgárdánkat. Több mint öt esztendeje, a NOB 1981. évi Baden-Badeni kongresszusán kaptuk meg a rendezés jogát. Az azóta eltelt időszak során végzett munka alapján bizakodom: Calgary egy tökéletesen szervezett, s barátságos légkörű olimpia házigazdája lesz. Felé: elég volt... Pélé nem játszik többet közönség előtt — legalábbis így nyilatkozott a „Fekete gyöngyszem”, miután nem ment neki a játék vasárnap az olasz öregfiúk válogatott ellen. Nem Is titkolta: azért határozott igy, nehogy tovább ártson annak a bálványképnek, amelyet a brazilok három világbajnoki győzelmével és sok év briliáns játékával épített fel. Bár a vasárnapi mérkőzésen a mozdulataira üdvrivalgásban tört ki a közönség, a 46 éves szupersztár igen lomhán mozgott, alig tudott technikájából valamit villantani, keveset volt játékban, és nagy gólhelyzetet hagyott ki. Egyszóval a pályán már nem ő volt a sztár, és a hétfői brazil sportlapok ezt kendőzetlenül meg is Írták. Közel egy évtizede írták ki az első 'magyar óvoda megalapítójának, Brunszvik Te- réznek a tiszteletére és a női röplabdasportág népszerűsítésére a Szarvasi Óvónőképző Intézetben a kupaküzdelmet. A minap rendezték meg Szarvason hat együttes részvételével a IX. Brunszvik Teréz női tornát. (Az eredeti kupát — mivel három alkalommal egymás után megnyerte — a Bcs. Előre Spartacus II. együttese őrzi vitrinjében.) Most az új kupáért folyt a színvonalas küzdelem, ahol az alábbi végső sorrend alakult ki: 1. Szarvasi Óvónőképző SE (minden mérkőzését 2:0 arányban nyerte), 2. Bcs. Iskolaszövetkezet SE, 3. Debreceni Tanítóképző Főiskola Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet SE, 4. Kecskeméti Tanítóképző Főiskola SE, 5. Bcs. Vásárhelyi Pál Szk. DSK, 6. Bcs. Előre Spartacus SC II. A játéksorozat jól szolgálta a sportág népszerűsítését és az együttesek tagjainak barátkozását, akik úgy köszöntek el egymástól: viszontlátásra 1987- ben. m. L. n Pezsgő Kupáért Gyulán vidám óévbúcsúztatót és újévköszöntőt rendezett a GYSE vívószakosztálya. őszülő halántékú old boyok, és hölgyek is plaszt- ront öltöttek, a 20-25 évvel ezelőtti emlékeket idézve. Sőt, néhányon a versenyzők szülei és a sportág patrónu- sai közül is pástra léptek, kezükben első ízben fegyverrel. .. A hangulatos pengecsattogásoknak valamennyi résztvevője nyertes lett, az asszó- és a kategóriagyőztesek megérdemelten kapták szimbolikusan a Budapesti Törley Kupa kis emblémáját, amit pezsgőbontás is követett. Természetesen a fiataloknak is pezsgett ital a poharában, igaz Törley helyett a Schweppes-család márkáiból. A nyertesek, vagyis a résztvevők, elhatározták, hogy hagyományteremtő módon évente folytatása lesz hasonló programnak. Kategóriagyőztesek: Vécsey, Rozsnyai, Forrás, Székelyhídi, Fajt, Kovács, Csorba. A veterán korosztályok helyezettjei: Farkasné, dr. Perjési, dr. Szigeti, dr. Ökrös, Christián, Bakó, Moldovan, Burhardt. Totótippjeink 1. Empoli—Como 1 2. Alalanta—Fiorentina X 1 3. Brescia—Juventus 2 4. Milan—Udinese 1 5. Napoli—Ascoli 1 6. Roma—Aveiiino 1 7. Torino—Sampdoria 1 X 8. Verona—Intern. x 2 9. Bologna—Pescara x 1 10. Campobasso—Bari l x 11. Lecce«—Lazio 1 x 12. Parma—Cremonese x 2 13. Pisa—Cagliari 1 PÓTMÉRKÖZESEK 14. Lanerossi—Messina x 15. Catania—Triestina 1 16. Samben.—Modena X A jugoszláv és a magyar sportújságírók tavalyelőtt határozták el, hogy a sportbarátság erősítése jegyében a két ország 100— 100 csapata részvételével közös labdarúgó mérközéssorozatot szerveznek. Az ötlet élénk visszhangra talált a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) vezetői körében is, így a szervezés az elmúlt hónapokban felgyorsult. A tervek szerint az idén és jövő nyáron sorra kerülő tornán egyaránt pályára lépnének az úgynevezett kis- és nagycsapatok. A 16 NB I-es gárda mellett a 20 NB Il-es, valamint az I. osztályú együttesek ificsapalal alkotnák országukból a mezőny egyik felét, 24 területi osztályban szereplő együttes, valamint 20 alsóbb osztályú, főleg határ menti csapat pedig a további részvevőkéi. A tervezet végleges formája a napokban kerül az MLSZ asztalára, és ennek nyomán megkezdődik a részletek kimunkálása. Az első forduló az idén augusztusban lesz, mig a visszavágókat jövő májusra tervezik. Reméljük, a három, úgynevezett biztos részvevő mellett, a kiscsapatok közül is lesz egylk- nek-másiknak módja Békés megyéből a világon egyedül álló kezdeményezés tevékeny részesének lenni. p . A Szarvasi Óvónőképző SE női röplabdacsapata, a Brunszvik Kupa 1986. évi győztese. Állnak balról jobbra: Gaál Sán- dorné testnevelő tanár, Szitóné, Szikes, Faragó Béla, a megyei röplabdaszövetség titkára, Burás, Liskáné (a kupával), Laurinyecz, Kovács, Gyarmati Zoltánná testnevelő-edző. Elöl: Nagyistók. Hiányzik a képről Gorzás, Zecskó és Kátai Fotó: Tiszavári Sándor .............................................................................................. ■ ■ j II Népújság közvélemény-kutatása ■ , Lapunk mai számában tesszük közzé utolsó alkalom- • mai a szavazócédulás, melyen önök voksolhatnak az : 1986. év legjobb Békés megyei sportolójára. Azokat a ■ szavazatokat vesszük figyelembe, amelyek 1987. január j 9-én, déli 12 óráig-beérkeznek szerkesztőségünk címére. ■ ■ ■ ■ : Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1986-ban? ■ ■ : i----------------------------------------------------------------------------------h ________-__________________ a ■ ■ : 3._____________________________________________________ ■ Ki volt Békés megye legjobb férfi sportolója 1986-ban? 1. _____________________________________________________ : 2. ________________________________________________________ Í3.______________________________________________________ M elyik volt Békés megye legeredményesebb csapata 1986-ban? 1._____________________________________________________ 2. ------------------------------------------------------------------------------------3. _____________________________________________________ A szavazó neve és pontos címe: ___________________ J ■ : ■ : ■ ■ ■ ■ ■ F RADI NÉLKÜL NINCS MAGYAR FUTBALL! — Sehol annyi bizonytalansági tényező? — Az volt a csoda, amit három éven át Mezey csinált! Az ő érdemeit nem lehet elvenni. Az ő érdemeire még csak ezután fogunk rádöbbenni. — De meg kellene tanulnunk, hogy az edzők és mi, más szakemberek a futballban, egyik napról a másikra élünk. Egyik héten, ha győzöl, óriási edző vagy, a másik héten te vagy a nemzet átka. A játékosokat korántsem teszik meg olyannyira bűnbakká. Mit tehetünk, ha ez így van? — Pedig nincsen jól igy ... — Egyetértek. Meg kell keresni a hibát a játékosokban is. Egyedül Esterházy utalt erre. Ő vállalta a maga hibáját, felelősségét. Mert, amikor megnyerték azt a bizonyos meccset Ausztriában, az sem Mezey csodája volt — hanem a tizenegy játékosé. Ők hajtottak. Nekik jött ki a lépés. Az edző a legjobb esetben is csak húsz százalékkal képes hozzájárulni egy ilyen győzelemhez. Viszont a vereség — az az övé. — A magyar játékosok ma Magyarországon nagyon képzetlenek ... — De az ám! — Mit lehet tenni? — Ne csapják be önmagukat. Legyenek tisztességes és becsületes profik. Legyen világos, hogy mit követelnek tőlük, és hogy azért mit kapnak. Ne legyen az, mint amit meglepetéssel tapasztalok, hogy egy vidéki szövetkezeti csapatban több pénzt keres egy játékos, mint Budapesten, az NB I-ben. Legyenek profik, de egy nyugati profi futballcsapat öltözőjében — Végh Antal is csak azt láthatná — meccs után tizenöt percig ülnek, ha győztek, ha vesztettek, mert úgy kihajtották magukat, hogy egy negyed óráig jóformán meg se tudnak mozdulni. — Hajtanak. Van bennük kurázsi. De — észrevette valaki, hogy a magyar válogatott Mexikóban három mérkőzést lejátszott, és még csak egy sárga lapot se kapott? Én mint profi mondom: ez nem jó! Ne azért kapjanak sárga lapot, mert jár a szájuk, hanem azért, mert keményen küzdenek, s néha ne adj isten, odalépnek egy kicsit. Hát ez is egy nagyon-nagyon szomorú dolog. — A magyar labdarúgásban Mexikó sír, melyet nemzet vesz körül? — „Esőisten” már nem is Mexikót siratja, hanem a magyar labdarúgást? Kész? Vége? Nincs jövője? — A magyar labdarúgás soha nem fog meghalni. — De mivel lehetne föltámasztani ebből a tetszhalálból? — Meg kell erősíteni a bajnokságot. Föl kell hozni nagyon magas színvonalra három-négy csapatot. Kimondom, hogy mit gondolok, remélem, nem lesz belőle bajom: a Ferencváros nélkül nincs magyar bajnokság! Én nem vagyok Fradi-drukker, de aláírom, hogy a Ferencváros nélkül nincs magyar labdarúgás. És ha a Fradinak, a Honvédnek, vagy az Üjpestenk kell valaki bármely kiscsapatból, azt igenis kapja meg. Igazolja le. Legyen három csapat, amelyek az Európa Kupa mérkőzéseken eredményeket hozhatnak. Ne legyen az, hogy a nagymúltú Honvéd a Grasshopperstől kiessen, vagy hogy az idén egy dán csapat kiüsse. Ne mondhassák azt, hogy „ez a világbajnokság eredménye”, mert ha egy profi három hónap alatt nem képes magát rendbe hozni, az menjen bélyeget gyűjteni. Profi módon keresni, de amatőr módon élni? Tiszta vizet kéne önteni a pohárba. — De hogyan fújjunk tiszta levegőt a labdába? — Adjanak a kluboknak önállóságot. Ha a Fradi egyszer a BEK-döntőbe kerül, az ország tombolni fog az örömtől. És még egy dolog. Kiengedik Nyugatra az öreg huszárokat, a már nem fiatal labdarúgókat. Én azt hiszem, hogy Törő- csik nem tűnt volna el, nem ment volna tönkre, vagy teljesen eltűnt volna, ha huszonkét esztendős korában kiengedik. Kocsis Lajos is óriási tehetség volt. — És persze kellenek a jó szakemberek és szakvezetők. Mezey az volt. Ezt állítom. Azt a három sikeres évet nem lehet elvenni tőle. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak De rettenetes súly volt rajta. Talán a sajtóval való kapcsolatát kifogásolnám. Aki elvállalja ezt a szerepet, annak viselnie kell a rossz újságírókat is, nemcsak a jókat. Mert ismerek én azért olyanokat is, akiknek mindig készséggel nyilatkozott! Ha valakinek fájt a kudarc, nekem fájt. Én sírtam. Ezt nem tagadom. — A magyar válogatott öltözőjében? — Nem, a szállodában. Egész pályafutásom alatt az volt az erényem, hogy szerettem és szeretem a futballistákat még egy súlyos vereség után is. Bernabeu, a Real elnöke, ha nyert a csapat, nem is láttuk, de ha vesztett, még az edzőtáborban is ott volt velünk. A legnagyobb szerénységgel mondhatom: hálás vagyok, mert megengedték, hogy a magyar labdarúgásban dolgozzam. De ugyanezzel a szerénységgel azt is« meg kell mondanom, hogy mindent megtettem a sok év alatt, hogy hasznára legyek a magyar futballnak. És erre is nagyon büszke vagyok. Aki a hazaérkezett játékosokat látta, annak a sok egymásra nézés, a tanácstalanság tűnhetett fel. Szendrei mondta talán épp ifjabb Lakat Károlynak, hogy ő egyetlenegy dologért haragszik Mezey Györgyre, azért, mert ő bizony két éven keresztül, mint mindenki, föltúrta neki a pályát. Ha Mezey azt mondta, hegyet fussatok, hegyet futottak, tengert, hát tengert — mert jól akartak szerepelni. Mert úgy akarták a sikert, mint tán még soha. És ez a Mezey György — mondta Szendrei — meg tudta csinálni, hogy anélkül ment el Kuvaitba, hogy őket összehívta volna, és elmondta volna nekik: gyerekek, azért történt meg, ami megtörtént, mert ti ezt meg ezt így meg így csináltátok és nem úgy. Szendrei nem azt panaszolta, hogy Mezey nem magyarázkodott a nagyközönségnek. Hogy nem akart beszélni. De nekik sem? Keveset edzettek? Sokat edzettek? — „Mondják meg nekem, hogy én miért nem lehettem világbajnok?” — fakadt ki Szendrei József. — E sorok írója reméli, hogy Mezey György, ha nem is Rodostóban, de tán kuvaiti magányában sok mindenre rá fog jönni, amit maga se tudott közvetlenül a világbajnokság után... BOGNÁR GYÖRGY „VALLATÁSA" (Melyben a szerző ismét csak arra a képtelenségre vállalkozik, hogy azon szenvedő hősök egyikétől tudja meg, hogy mi volt a kudarc kiváltó oka Mexikóban, akikkel a kudarc megesett Mexikóban. Bognár György mondja: a szovjetek elleni mérkőzésre hallatlan optimizmussal készültek. Mindenki biztos volt a csapatban abban, hogy nyerni fognak, de ha nem — döntetlennél rosszabb eredményt nem vártak. Bognár György a bemelegítéskor is úgy érezte, hogy nyerő a csapat. Hiába faggatom a váratlan elgyöngülésről. „Nem mondhatom — mondja —, hogy jó erőben lennék, de azt sem, hogy lépni nem fogok tudni a meccsen.” .•— Mi történt vele? Őt, Bognárt vallatom, mert sokak szerint, amikor az öltözőt elhagyták, még kicsattantak az erőtől. „Pontosan így van” — erősíti meg a hallottakat. „Én még kint, bemelegítés közben is úgy éreztem, hogy kicsit meleg van ugyan, talán tunyább vagyok, de menni fog ez a dolog. Azt a bizonyos erővesztést akkor éreztem az izmaimban is, amikor a két gólt már megítélte a játékvezető, és én végignézve az arcokon, láttam, hogy teljesen reménytelen a dolog. — Igen, ott érez- tem-láttam, hogy hirtelen, mintha a világháborúból jöttünk volna vissza. De hogy ez miből, honnan jött? A túledzésből? Tésztából? — nevetséges. Ez hétfőn délben történt. Előtte csütörtökön délben edzettünk. Este egy-egy félidőt fociztunk, jó erőben. Mi történt, hogy négy nap alatt teljesen „leült” a csapat. Kifújtunk. S mindannyian! — Talán a déli edzés és a délutáni mérkőzés volt sok a csapatnak? Erre csak azt tudom mondani, hogy Gyuri bácsi végig ezt követte, követelte három évig, jó, hogy nem Mexikóban, de bármilyen mérkőzésre készült a csapat, akkor is mindig négy-öt nappal a mérkőzés előtt délelőtt volt egy erősebb edzés, délután pedig egy-egy félidőt játszottunk. Pihenőnap, majd egy-egy edzés a mérkőzésig. Mindig így volt, és ez Mexikóban sem változott. Az erővesztésnek ilyesmi nem lehetett az oka. A tészta sem. A tészta Ausztriában kezdődött, akkor, amikor elmentünk a magaslati táborba két héttel a Mundial előtt. Nem hiszem, hogy attól veszítettük el az erőnket, még akkor sem, ha én nemigen kultiválom a tésztát. Tudom, hogy a szénhidrát gyorsabban ég el. Hogy több energiát szabadít fel, meg miegymás. Az az igazság, hogy a többiek sem voltak hozzászokva. A csapaton belül nem mondhatom, hogy nem voltak hangok, hogy miért adnak nekünk mindennap tésztát?! Hogy sok a tészta és kevés a hús. Így éreztük, és ezzel nem értett egyet a csapat. Eleinte volt is morgolódás, de aztán mindenki elfogadta. Lenyelte, hogy úgy mondjam, mert arra gondoltunk, hogy talán éppen így fogunk előbbre jutni. Hát — ha a falat nem is kapartuk az éhségtől, ahogy terjesztik, de én is ettem volna még ... (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpást Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 560L Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij:egy hőnapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
