Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-07 / 5. szám
r 1987. január 7., szerda NÉPÚJSÁG Ki zavarja a „mennyei békét”' Immár hetek óta diáktüntetésekről, sőt zavargásokról számolnak be a Kínából érkező tudósítások. Az események azért is keltenek különös figyelmet, mivel a közelmúlt számos olyan kínai sorsfordulót jegyzett fel, amelyekben az egyetemek és főiskolák hallgatói a „gyutacs” szerepét töltötték be. A „nagy proletár kulturális forradalom” éveire emlékeztetnek, s mindenekelőtt a ma Kínában nemzéti katasztrófának minősített tíz év kezdetére, amit szintén diáktüntetések, nagybetűs faliújságok (tacepaok) jeleztek. Ugyanerről lenne-e most is szó? — teszik fel sokan a kérdést. Mi áll a tüntetések hátterében, amelyek több nagyváros után áthúzódtak Pekingbe, s megzavarták a főváros központjának, a Mennyei Béke terének nyugalmát? A legutóbbi napok eseményei után a pekingi értékelők immár egyértelműen kimondják, hogy jobboldali szocialistaellenes elemek szítják a feszültséget. Hétfőn — ahogy arról a nyugati sajtó nagy terjedelemben beszámolt — a pekingi egyetem területén néhány száz diák újságokat égetett: lángra vetették a helyi pártlap, a Pejcsing Zsipao kötegelt, a Zsenmin Zsipaot, és a párt elméleti folyóiratát, a Hung- csit (Vörös Zászló). A pekingi helyi lap szerint ez válasz volt az aznapi számban közölt kommentárra, amely leszögezte: a tüntető egyetemisták megsértették a négy alapelvet. Ezek szerint Kína kitart a szocialista út. a népi demokratikus diktatúra, a kommunista párt vezető szerepe, és a marxizmus-leni- nizmus-mao cetungi eszmék mellett. Másnap, immár az újságégetést kommentálva, a lap azt írta, hogy az egyetemen történtek megerősítették a kommentár érvényét, s arra utalnak, hogy helyes volt fellépni a burzsoá liberalizmus ellen. Nyilvánvaló, hogy aligha lehet a kialakult helyzetért egyedül külső erőket, illetve a háttérben álló szocialistaellenes bajkeverőket felelősségre vonni. Az egyetemek diáksága sajátosan éli át a kínai reformfolyamatot, a nyitást, a falusi lakosság egy részének gyors gazdagodását, a külföldi áruk és külföldi eszmék, szokások robbanásszerű megjelenését. 'Ez lehet az oka, hogy az elégedetlenség megnyilvánulásai a kezdeti jelszavaktól gyorsan a „teljes” demokráciát és szabadságot követelő szólamokba ment át. Legutóbb már olyan tacepaót tettek közzé, amiben Teng Hsziao-Pinget, az ország legtekintélyesebb vezetőiét ultimátumszerűén felszólítják, hogy válaszoljon követeléseikre, egyébként még nagyobb tömegmozgalmat indítanak. A pekingi lapok az utóbbi napokban egy sor olyan olvasói levelet közöltek, amelyek írói figyelmeztetik a diákságot: megmozdulásaikkal éppenséggel a nyitásnak, a demokrácia kibontakozásának ártanak, a reformellenes erőknek segítenek. A A kormányzat állásfoglalásainak visszafogottsága is arra utal: elsősorban meggyőzéssel akarják ezt a diák- mozgalmat egészséges mederbe terelni. Közben azonban nem riadnak vissza attól. hogy a háttérben álló, a szocialista eszméket támadó elemeket leleplezzék. Miklós Gábor Kambodzsa — az élet napja Kambodzsáiban évente kétszer van halottak napja. Egyszer a hagyományos, a vallás szerint, másodszor pedig azon a májusi napon — a harag napján —, amikor az ország életben maradt fele a Pol Pot-rezsim áldozatául esett, több mint három és fél millió emberre emlékezik. A népirtásnak 1979. január hetedike — mondhatnék: az élet napja — vetett véget, amikor a Heng Samrin vezette népi erők vietnami segítséggel megdöntötték Pol Pót rémuralmát. A megsemmisítő táborokból kiszabaduló embereket földig rombolt ország képe fogadta, elnéptelenedtek a városok, megsemmisültek az évszázados munkával kiépített csatornák és öntözőrendszerek, nem voltak iskolák, kórházak, nem maradt ember a még épen hagyott pagodákban sem (Pol Poték szinte a teljes értelmiséget, a papok kilenctizedét legyilkolták.) Az újjáalakult Kambodzsai Forradalmi Néppártnak ilyen helyzetből indulva kellett megteremteni a legfontosabbat: Visszaadni a gyászba, apátiába zuhant lakosságnak a hitét, a jövő reményét. A nemzeti újjászületés gigászi erőfeszítései mára olyan eredményeket hoztak, hogy leírható: Kambodzsa újjáéledt, fejlődése visszafordíthatatlan. Egymillió hektáron ismét terem a rizs. Nem kell már minden egyes csirkét és malacot gondosan számon tartani — lassan segélyek nélkül is elkerülhető lesz az éhezés. Kétmillió kambodzsai jár ma iskolába, s ha füzet nem is jut minden nebulónak, írni-olvasni megtanul. (Több százezer árváról a faluközösségek, ahol ez sincs, az állam gondoskodik.) Lassan minden járásban van legalább egy felcser, megkezdődött a védőoltások országos kampánya. A fertőző népbetegségek miatti halálozás néhány év alatt felére csökkent. Benépesültek a városok — az ország összlakossága egyébként ismét hétmillió felé közelít, ami azért is fontos, mert a felnőttek háromnegyede nő — újraéledt az ipar, a kereskedelem. A párt és az állam éberen óvja a bizalom légkörét. A káderhiány ellenére a legszigorúbba« eljárnak azokkal szemben, akik viselkedése a legcsekélyebb mértékben is Pol Pót eltorzult „új kommunizmusát” idézi. A népi hatalom mindenkire számít — azokra is, akik ma még félelemből, meg- tévesztettségből, az ellenforradalom oldalán állnak. Nyolc év alatt egyébként csaknem harmincötezer ember élt a népi kormány amnesztiájával, ami nemcsak büntetlenséget biztosít a múltjukkal szakitoknak, hanem segítséget is ad az élet új rakezdéséhez. A nemzeti újjászületés szocialista útjának közvetlen programját a párt 1985-ös ötödik kongresszusa a széles körű nemzeti egységre alapozva dolgozta ki. Ebben részt vállal az újjászülető buddhista egyház, a Kambodzsát a khmereken kívül benépesítő több tucat nemzeti kisebbség, a közhasznú munkát végző magánkézművesség is. * * * A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Lasonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke üdvözlő táviratot küldött Heng Samrinnak, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsa elnökének és Hun Sennek, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének.-ban olvastuk a Magyar Sió Ki mit keres a Reagan-kabinetben? „Más mentség nincs, el kell fogadnunk a fogyasztás csökkentését és bele kell nyugodnunk az életszínvonal ideiglenes visszaesésébe.” A The Washington Post- ból származik az idézet, amely arról tájékoztat, hogy az Egyesült Államok képtelen lesz megbirkózni a japán „kereskedelmi invázióval”, és nem tud megszabadulni a költségvetésben, valamint a kereskedelemben keletkezett óriási veszteségektől sem, hacsak nem kerül sor nagyobb fokú takarékoskodásra és a fogyasztás csökkentésére, ami még amerikai viszonyok közepette is valamiféle nadrágszíj-összehúzás lenne. Ám ugyanazon a (cím)ol- dalon — a többi amerikai sajtótermékhez hasonlóan —, az amerikai tisztségviselők fizetésének csillagászati ösz- szegekkel arányos emelésére vonatkozó javaslatot is megjelentettek. Ugyanez vonatkozik a szövetségi kormány és bíróságok tagjainak fizetésére, akárcsak a kongresz- szusi képviselőkére és a szenátorokéra is. Az ország történetében először kapnak a miniszterek hat számjegyes fizetést, s ugyancsak először emelkedik a jövedelmük 80,2 százalékkal. A végrehajtó, törvényhozó és bírósági testületek fizetését intéző különbizottság 3000 magas beosztású tisztségviselő bérének emelését javasolta Reagan elnöknek, mert a fizetések 1969 óta nem követték az infláció ütemét. . E javaslat értelmében január 1-től a Reagan-kor- mány minisztereit havi 13 400 dollár jövedelem illeti meg, illetve évi 160 000. Jelenleg 7400 dollárt kapnak havonta. Ennek alapján az Egyesült Államok alelnökének 100 000- ről 175 000 dollárra emelkedne havi járandósága. Ugyanennyit keresne a legfelső bíróság elnöke (eddig 110 000 járt neki), és a kongresszus képviselőházának elnöke is. Különben eddig neki akkora volt a keresete, mint az ország alelnökének. A kongresszusi képviselők jövedelme 77 400-ról 135 000 dollárra emelkedne. Ennyit vághatnak zsebre egyébként a szövetségi bíróságok ügyészei is. Erre a „fizetésfelosztásra” a kormány magas rangú tisztségviselői — a miniszterhelyettesek, különféle ügynökségek igazgatói és a hasonló beosztású funkcionáriusok — sem panaszkodhatnak, hiszen keresetüket 75 000 dollárról 130 000-re változtatnák. Reagan elnök átvette a javaslatot, de még nem véleményezte. Ha besorolja az idei költségvetésbe és a kongresszus mindkét háza jóváhagyja akkor a határozat 30 napon belül életbe lép. Elég valószínűtlen, hogy a kongresszus megakadályozná az ügyet. Ügy is mondhatnánk, hogy a többség támogatja, különösen azok, akiket személyesen is érint. O’Neill, a képviselőház elnöke támogatta a javaslatot. Warren Berger, aki a közelmúltig az USA Legfelső Bíróságának volt az elnöke, adatokat közölt arról, hogy a legfelső bíróságot az Egyesült Államok megalakulása óta egészen 1969-ig 20 bíró hagyta el, 1969 óta pedig 67- en távoztak. Mindenki egyetért azzal, hogy az amerikai hivatalnokokat gyöngén fizetik, s ezért a tehetséges és rátermett szakembereket elriasztják az állami hivataloktól. Mindezt számos konkrét példával lehetne illusztrálni. Tavaly távozott a State Departmenből egy tehetséges és nagyra becsült diplomata, a politikai kérdésekkel foglalkozó altitkár. Egy magánügynökséghez szerződött évi 300 000 dollárért. A State Departmentban azelőtt 65 000 dollárt keresett évente. A minap Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője közölte, hogy ezután tisztség- viselőként fog tevékenykedni a Wall Streeten, s 250 000 dolláros fizetésért egy magáncég propagandarészlegét vezeti. Az elnök mellett évi 70 000 dollár jutott neki. Az amerikai tisztségviselők fizetése ilyen nagyarányú növelésének szószólói a következőképpen vélekednek: a dolgok már addig fajultak, hogy a kormányba nem a legalkalmasabbak kerülnek, hanem elsősorban gazdag egyének, elegendő pénzzel rendelkező emberek, akik mindezt állami • hivatalban tett szolgálatukkal és némi hatalommal kívánják megtoldani. Ez ideig egyelőre csak Reagan fizetéséről nem vitáztak, mert ez már az említett bizottság hatáskörén is kívül esik. Erről a kongresz- szus dönt. Ha a jelenlegi javaslat valóra válik, talán csak lesz valami haszna az elnöknek is, ugyanis az ő évi járandósága is „mindösz- sze” 200 000 dollár. Borislav Lalic Pótanyaper Rendkívüli per kezdődött hétfőn egy, az USA-beli New Jersey államban levő bíróság előtt. Azt kell eldönteni, joga van-e gyermekére az olyan szülőanyának, aki szerződéses megbízásból, mesterséges megtermékenyítéssel másoknak szülte a csecsemőt. Az Egyesült Államokban eddig máT mintegy félezer olyan gyermek jött a világra, akinek anyját házaspárok alkalmazták gyermeke kihordására. Ezekben az esetekben a terméktelen feleség hozzájárulásával a természetes anyát mesterségesen, de a természetes apa spermájával termékenyítik meg. Az eddigi gyakorlat szerint a pótanya általában nyolc—tízezer dollár körüli összeget kap ezért, és természetesen fedezik orvosi költségeit is. Az eddigi esetekben nem fordult elő jogvita: a gyermekeket átadták a természetes apának és feleségének. Most azonban egy természetes anya, Mary Beth Whitehead meggondolta magát, s úgy döntött, hogy magának követeli a gyermeket, akit kilenc hónapon át testében hordott. A szerződő házaspár, William és Elizabeth Stern ehhez nem járul hozzá. Tételes jogszabályok híján a bírósági döntés rendkívüli fontosságú precedens lehet. WLn'SLtt' HHH ump „SSsSS gronífurter^uüiim^jjSÉs «VW flw l||' ZEITUNG FÜR DEUTSCHLAND -*• BImB — rv— — — ■w™r"1 1 1 •' """ ■ ZSEBÓRA ... FÁBÓL A Leningrád melletti Pe- terhof múzeum óragyűjteménye új értékes darabbal gyarapodott, egy zsebórával, amelynek szerkezeti elemei fából vannak faragva. A furcsa és érdekes órát a múlt században élt neves orosz mester, Nyikolaj Bronnyikov készítette Vjat- kában (ma Kirov). Első fából készült zsebórái, amelyek átmérője három centiméter volt, nagyon pontosan működtek. Mint az ügyben érdekelt szakemberek tartják, Bronnyikov életében tíz faórát készített, közülük egy a moszkvai Kreml fegyvertermében, három a leningrá- di Ermitázsban. egy pedig Japánban látható. A hatodik immár Peterhofban. Az óra ma is kiválóan működik. MÉGSE MEGY POCSÉKBA? Kitzbühelben, az Alpok egyik exkluzív sportközpontjában az üdülök azt a javaslatot tették, hogy az utak hóeltakarításakor gli- kollal mérgezett bort használjanak, amelyet Ausztriában hatalmas raktárakban ellenőrzés alatt tartanak. így több tízezer tonna sót takaríthatnának meg. MÉG MINDIG A KARÁCSONYRÓL Több mint 33 millió üvegdíszt gyártottak a karácsonyi ünnepekre a lengyel ipari szövetkezetek. Kézzel készített és festett karácsonyfadíszeket nagy meny- nyiségben külföldre is szállítottak, többek között Franciaországba. Hollandiába és Svédországba. MIKOR JÖTTEK A CIGÁNYOK? Ismert tény. hogy a cigányok Indiából származnak, és Iránon, Örményországon és Görögországon át érkeztek Kelet- Európába. A történelmi adatok szerint, a cigányok 1322- ben érkeztek Kréta szigetére, 1364-ben Korfu szigetére, és 1370-ben Romániába. SVÉD GÁZIMPORT A svéd kormány támogatja az állami gázvállalat erőfeszítéseit, hogy a Dániából érkező földgázra árengedményt érjen el. Nemcsak a jövőbeni szállításokat szeretnék olcsóbbá tenni, hanem a már leszállított 400 millió köbméter árát is 20 százalékkal lejjebb kívánják vinni. A Swedegas azt is fontolgatja, hogy a norvég Statoiltól szerez be — nyilván kedvezőbb feltételekkel — földgázt. AMERIKAI KÜLKERESKEDELMI DEFICIT. Rekord nagyságú hiányt mutatott ki novemberben az amerikai külkereskedelmi mérleg: az Egyesült Államok 19,2 milliárd dollárral többet importált, mint exportált. Az egész évi mérleghiány is nagyobb lesz minden eddiginél: míg a külkereskedelmi deficit 1985-ben 148,5 milliárd dollár volt, a ez jelentette a csúcsot, a most véget ért év első 11 hónapjában a mérleg már 159,1 milliárdos hiányt mutat, s becslések szerint a decemberi nagyszabású import következtében az éves deficit csaknem 174 milliárd lesz. ELZÁRT KUTAK PÁRIZS MELLETT Az alacsony olajárak arra kényszerítettek két francia olajkonszernt, hogy felhagyjanak egy sor kis termelékenységű olajkút kiaknázásával. Az Elf 42 kútját zárta be például a Párizsi-medencében. Ezek azonban együttesen is csak napi 380 barrelt adtak. ALLERGIÁT OKOZÓ FÜLBEVALÓ A fülbevaló állandóan divatban van, s a lányok tömegesen fúratják ki fülüket. Dr. Alexander Fischer New York-j orvos arra figyelmeztet, hogy a fület nem Siza- bad olyan tűvel kifúrni, amely nikkelt tartalmaz. A nikkel ugyanis allergiát okoz. amely egy idő múlva átterjed a fülről az egész testre. Allergiát okoz az ilyen tűvel kifúrt fülben az arany és ezüst fülbevaló is, mert ezek is nikkelt tartalmaznak. Dr. Fischer ezért azt ajánlja, hogy a fület rozsdamentes acéltűvel fúrják ki, és amíg a seb nem gyógyul be, ugyanilyen fémből készült fülbevalót kell viselni. RÁGÓGUMIVAL BORÍTOTT FAL Saint Louis amerikai kisvárosban egy fiatalok látogatta vendéglőben egy egész falat rágógumi borít. Az egyetemi hallgatók már 25 éve rágógumival írják üzeneteiket. GYERMEKTRAGÉDIA Egy spanyol város melletti barlangban három gyermek holttestére bukkantak. A boncolás során nem sikerült kideríteni, hogy mi idézte elő halálukat. Feltételezik azonban, hogy vagy mérges gázok, vagy tűz okozta füst következtében fulladtak meg. II multimilliomos Hitler Adolf Hitler, aki azt hirdette magáról, hogy nem anyagias, valójában a német birodalom egyik leggazdagabb embere volt — írja legutóbbi számában a Quick című nyugatnémet képes hetilap. Sőt, a dúsgazdag Hitler még adócsalást is elkövetett. A Quick értesüléseit egy „Hitler pénzei” című könyvre alapozza. A könyv szerzője, Wulf G. Schwarzwal- ler, alapos kutatásokat végzett ebben a tárgykörben. Schwarzwaller emlékeztet rá, hogy 1933-ban, amikor Hitler kancellár lett. nyilvánosan bejelentette, hogy lemond évi 29 900 márkás fizetéséről és 18 000 márkát kitevő reprezentációs költségéről. (összehasonlításul: abban az időben egy német szakmunkás évi 1200 márkát keresett.) Egy évvel később, 1934-ben a Führer megváltoztatta korábbi elhatározását és fizetését, valamint reprezentációs költségeit bankszámlájára utaltatta át. Ugyanabban az évben utasította Fritz Reinhardot, a pénzügyminisztérium államtitkárát, hogy „írja le” több mint 405 000 márkát kitevő adótartozását. és mentse fel minden további adófizetés alól. Hitler vagyonának egyik fő forrása hírhedt könyvének, a Mein Kampfnak, kiadásából származott. 1929- ben, a könyv megjelenése évében, mindössze 3015 példányt adtak el belőle. Amikor azonban kancellár lett, gyakorlatilag mindenkinek meg kellett vennie a könyvet. Az új házasoknak ajándékul nyújtották át — persze az állam költségére. 1937-ben már másfél-két millió márkát kapott a postától, mert megengedte, hogy arcképével díszítsék a bélyegeket. A nácik nagy Führerje azonban más jövedelmi forrásokra is szert tett. ötvenmillió márkát tett ki a Mein Kampf jogdíja. Ez az összeg akkor 750 000—1 000 000 dollárnak felelt meg. Az aszkétának jcikiáltott Hitler óriási összegeket kapott ajándékba nagyiparosoktól is, annak ellenére, hogy vagyona dollármilliókat tett ki. Arra kényszerítette a telektulajdonosokat, hogy potom pénzért adják el neki földtulajdonukat azon a hegycsúcson, amelyen — Berchtesgaden felett — felépítette a híres sasfészket. Egy Hans Jäger nevű birtokos, aki vonakodott olcsón eladni telkét, a dachaui koncentrációs táborba került. és a „Zum Türken” nevű szálloda tulajdonosa ugyancsak Dachauban halt meg — írja a Quick.
