Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-07 / 5. szám

NÉPÚJSÁG

1987. január 7., szerda

Még egyszer a gázügyről- Módosították a rendeletet- fl szolgáltató vállalat köteles jelenteni a fütöérték változását- Most már a Dégázon a sor

Meglehetősen nagy visszhangot váltott ki az 1986. december 29-én megjelent írásunk, amely a langyos gázkészülékek és a magasabb gázdíj körül alakult ki, főleg a megyeszékhelyen. A fogyasztók mindenekelőtt azt kifogásolták: miért kell az alacsonyabb fűtőértékű energiáért a téli hónapokban többet fizetni. A cikk megjelenése után olvasóink telefonon, levélben mondták el véleményüket. Egyik telefonálónk szerint: őt már nem is az áremelés érdekli, hiszen fizetne akármennyit, csak belobbanna a gázkazán gyújtólángja. Mások a Dégáz illetékesének nyilatkozatával, nem értettek egyet, miszerint az éves fizetési mérleg a lakosság szempontjából kedvező, Számlával tudják bizonyítani — vélekedtek —, hogy már 1986. július 1-től magasabb áron számlázták a földgáz köbméterét. Békéscsabai olvasónk 3 oldalas levélben adott hangot kételyeinek. Többek között a következőket írta: „Egy kicsit

neheztelek önre, mert az ünnepi örömök közé egy kis üröm is keveredett. Ennek ellenére köszönöm minden olyan embertársam és család nevében, ahol kisgyerek van, idősek, betegek élnek, s ahol nem mindegy, hogy milyen meleg van és mennyiért... Mélységesen fel vagyok háborodva, hogy ilyet büntetlenül lehet csinálni és őszintén megmondom: nem nyugtatott meg az írása, gondolom másokat sem...”

Nos, ami az utóbbi megállapítást illeti, nem is volt vita közöttünk, hiszen a cikkben mi is tanúskodtunk, mondván: isten malmai lassan őrölnek. Ügy látszik, most tévedtünk, mert a Magyar Közlöny 51. számában megjelent az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 13/1986. (XII. 10.) ÁH számú rendelkezése a háztartási célú városi és földgázszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 5/1982. (IV. 15.) ÁH számú rendelkezés módosításáról. Ezek szerint az árhivatal elnöke

a 38/1984. (XI. 5.) MT számú rendeletben kapott felhatalmazása alapján, az érdekelt miniszterekkel, országos hatáskörű szervek vezetőivel, valamint a szövetkezetek országos érdekképviseleti szervével egyetértésben, a háztartási célú városi és földgázszolgáltatás díjának megállapításáról szóló 5T982. (IV. 15.) ÁH számú rendelkezés 6. paragrafusának második bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „Ha a szolgáltatott gáz fűtő- értéke az ármegállapításban közzétett fűtöértékhez viszonyítva legalább egy hónapot meghaladóan felfelé vagy lefelé 5 százalékkal nagyobb mértékben változik, a gáz- szolgáltató a fűtőérték-válto- zást tartozik az Országos Anyag- és Árhivatalnak haladéktalanul bejelenteni. A fűtőérték-változás alapján kiszámított köbméterre vonatkozó díjakat a szolgáltató csak az Országos Anyag- és Árhivatal jóváhagyása és az új díj közzététele után alkalmazhatja a hetedik paragrafus előírásainak megfelelően.” E rendelkezés 1987. január 1-én lépett hatályba.

Most már a szolgáltató vállalaton, a mi esetünkben a Dégázon a sor, hogy megteremtse a szükséges műszaki és adminisztratív feltételeket. Ezt mindenekelőtt azért jegyezzük meg, mert legjobb tudomásunk szerint a bérelt gázkalóriát mérő műszer a mai napig sem üzemel.

S. S.

Senior tréningruhák a Szovjetunióba

A Váci Kötöttárugyár Senior márkajelzésű sportruhái kedvező fogadtatásra találtak a szovjet piacon. Az első tételeket tavaly szállították a Szovjetunióba, főként az élsportolók számára, s ennek nyomán az idén 225 ezer pamut- és poliamid- fonalból készült tréningruhát rendeltek, ami a gyár éves termelésének 15 százaléka. A

jövőben még tovább szeretnék fokozni a szovjet exportot, ehhez azonban több neves külföldi céggel is meg kell küzdeniük, erősödik a piaci verseny. Ezért most különböző fejlesztéseket hajtanak végre az önköltség csökkentéséért és a minőség javításáért. A gondosabb szabással már sikerült az anyagveszteséget csökkenteni, miután a szabászok közvetlenül is érdekeltek az anyagtakarékosságban. Most egy svájci céggel együttműködve tartósabb, nem fakuló színeket adó festési eljárást vezettek be. Az első idei szovjet exportszállítmányokat január végén indítják útnak Kijevbe, Moszkvába, Le- ningrádba és Vlagyivosztokba.

Vadkanagvar a kirakatban

Békéscsabán, a vadász-, horgászbolt kirakatában egy vadkantrófea hívja magára a járókelő figyelmét. Az agyarpár érdekessége, hogy a Békéscsabától 9 kilométerre levő gerlai erdőben zsákmányolták, és a 150 kilogrammos vadkan szájában elképzelve kissé félelmetesnek tűnhet a laikusoknak. Sokan csodásnak vélik a trófeát, de azt is megjegyzik, nem szerettek volna a gazdájával találkozni az erdőben. Másképp vélekednek a vadászok, akik bármikor randevút tartanának egy hasonló példánnyal, s ha nagyobb lenne, az sem volna baj.

A vaddisznók száma az utóbbi években az egész országban gyarapodott, csakúgy, mint Békés megyében. Évente hatvanöt—hetven vaddisznót lőnek a megye vadásztársaságainál. Az érdeklődőknek hasznos megjegyezni, hogy a vaddisznók a sűrű erdőket, nádasokat, kukoricásokat, ártereket stb. kedvelik. Közvetlen sötétedés után kezdenek kóborolni, és egész éjszaka keresik a táplálékot. Az embertől nagyon félnek, szagát messziről megérzik, tehát nem támadják meg! Más a helyzet a sebzett vad esetében, mert akkor a közeledő emberre támadnak. Az anyakoca fialás idején, vagy malacait vezetve nagyon harcias. Ilyenkor szándékosan közeledni hozzá nem tanácsos, célszerűbb kikerülni. Véletlenül akkor találkozhatunk vele, ha január, március hónapokban a sűrű növényzettel borított helyen járkálunk.

Mezőgazdasági kártétele miatt a vadászok egész évben lőhetik a vaddisznót, de a malacokat vezető kocát íratlan szabályok alapján nem bántják.

A kirakatban látható agyaras — amely nem volt túl koros —, ízletes hysát a közeli vendéglőben készítették el, az étlapról azonban hamar lekerült, mert gyorsan elfogyott. Remélem, hogy a következő szerencsés vadászat után még többen ismerhetik meg a vaddisznó húsából készült sajátos ételeket R.L.

VADKAN AGYAR ' „

A GERLAI ERDŐBEN LŐTTEK 1986 nov. 15-én iősuíya kb. 150 kg ajtó: Bcsabai Kettős Korcsra« V.T. tagja

£ U El

Van, akinek félelmetes, van akinek a szíve vágya egy ilyen vadkanagyar Fotó: Gái Edit

Átértékelt apák, anyák

Családeszmény és valóság II

három gyerekkel már csak apuka költözött be az új lakásba. Anyuka a holmiját életének új társához hurcolta, ahova ha akarná sem vihetné magával a gyerekeket, mert nem férnének el. A család összetételének változására az óvodában figyeltek fel, ahova a legkisebb gyerek jár. Az iskolában, ahol a másik kettő tanul, ez észrevétlen maradt. Egy másik családban két kiskorú maradt az apával. Anyuka munkahelyet, s várost is cserélt, ahol egyedül tudott csak albérletet szerezni. Válóperi keresetét már új lakhelyén nyújtotta be. A gyerekeket nem kérte, belenyugodva, hogy nevelésük feltételeit úgy sem tudja megteremteni. Az új helyzetet az egyik gyerek osztályfőnöke fedezte fel. A másik gyereké lesújtva értesült a fejleményekről a gyámügyesektől. Egy harmadik történetben a válóper során a két fél osztozott a két gyereken is. A régi lakásban az apa maradt a nagyobbikkai, kamaszkorú fiúval. Róla tanulótársai beszéltek a tanároknak, így tudta meg az iskola is a történteket.

Mindhárom esetben a gyerekek fölkerültek a hátrányos helyzetűek listájára, s ha a jövőben a mai szisztéma változatlan marad, ezek a gyerekek ott lesznek a listán egészen az iskola elvégzéséig. Az iskolák ifjúságvédelmi felelőseinek rubli- kái, a gyámügyesek aktái nem nagyon rugalmasak. Az élet viszont a maga törvényei szerint változik.

Az egyszülős családok száma folyamatosan növekszik. A kettős szerepet felvállalni kényszerülők többsége persze ma is az anya, de emelkedik az anyát pótolni kénytelen apák száma is. 1970-ben 37 ezer apa nevelte egymaga a gyermekét, 1984-ben már 68 ezer.

Mi van a számok mögött, az átalakuló élethelyzetek mire engednek következtetni? Talán a legelső kérdés annak tisztázása: mi történt a nőkkel, az anyákkal? A legkézenfekvőbb felelet: munkába álltak. A felszabadulás után magunk szorgalmaztuk a kétkeresős családtípus létrejöttét, egyebek közt azzal is, hogy a társadalom legfőbb értékévé a munkát tettük. Egy olyan életmodellt szorgalmaztunk tehát, amelynek múltja alig van, annál több az ismeretlen eleme. Elsőként ez kezdte átírni a családok egykori szerepét — tömegesen. Az anyák már nem voltak képesek a hagyományos anyaszerepnek megfelelni, ugyanakkor a családi élet szervezésének nem léteztek más mintái. Mindez óhatatlanul a családok összetartó erejének csökkenéséhez vezetett, egyben a válások fokozatos gyakoribbá válásához. Ám ehhez hozzájárultak lényeges külső tényezők is.

Sokáig úgy gondoltuk, a társadalom át tudja vállalni a megváltozott életmódú családok terheit. Bölcsődéket és óvodákat építettünk, napközi otthonosak lettek az általános iskolák. Ám sem egyik, sem másik nem állt kellő számban rendelkezésre. A családi háztartások működtetéséhez is szerettünk volna a szolgáltatások fejlesztésével hozzájárulni. Ebben a háztartások növekvő gépesítettsége kétségtelenül sokat segített. Ám ennek üteme is lassúbb volt a szükségesnél, a terhek emelkedésénél. Az elmaradás a gépek színvonalában, tudásában is megmutatkozott. Csak egy példa erre: az automata mosógépek csak az utóbbi években terjedtek el idehaza, a mosogatógép viszont még ma is luxus. Ugyanígy adósak maradtunk a korszerű, nagyobb előkészítettségű élelmiszerek forgalmazásával. És bár ezek választéka az utóbbi években növekedett, de közben az életszínvonal, a családok gazdálkodásához rendelkezésre álló keresetek nem tartottak lépést ezek árának növekedésével. Vonatkozik ez a szolgáltatások szervezettségére és áraira is, miközben a megélhetéshez szükséges jövedelem mögött egyre több, munkával töltött idő gyülekezik.

Elkerülhetetlenné vált a családok belső

életében a konfliktus. Sem a háztartást, sem a gyermeknevelést, sem a családi életet nem lehetett már a hagyományos,

r

Uj életet

kezdtek...

A balatonszéplaki SZOT

' ' ■";

űiiéééII ?■: •»#: • . .

Ezüstpart egyik hoteljében jelenleg nyolcszázan pihennek, szórakoznak. A 25 mé,,

teres, 27 fokos uszodában és

i

a gyermekmedencében úszhatnak a beutaltak

(MTI-fotó: Balassa Ferenc — KS)

évszázadok alatt felgyűlt tapasztalattal kézben tartani. Ez a feszültség legjobban a nőket tette próbára. Hiszen a család feladatai a hagyományok szerint elsősorban rájuk hárultak. Ugyanakkor az ő életvitelük ment át a legnagyobb változásokon. Egyre több — korábban csak férfiaknak szóló — pályára törtek be, munkájuk gyakorta hivatásukká vált, ez átalakította magatartásukat is, s a többi, e mellé szaporodó konfliktus végleg kikezdte a konzervatív nőtípus eszményét.

Mindezekre mostanában kezdünk felfigyelni. Elég későn. Egyebek közt éppen a gyermekeiket egyedül nevelő apák számának szaporodása jelzi a megváltozott helyzetet. Igaz, Ibsen Nórája már régen bemutatta az önállósodó, a „babaházból” kitörni igyekvő asszony típusát a polgárosodó társadalomban. Csakhogy idehaza a .társadalom fejlődéséből kimaradt ennek a polgárosodásnak számos szakasza, így az új társadalmi rend építésében, megbújva, olykor kissé más színezetben, de ezek a folyamatok zajlanak, számolnunk kell velük.

Az utóbbi években a felismerésben addig jutottunk, hogy mérlegelni kezdtük az apák családszervező képiességeit. De a sokoldalú feltárás és elemzés még várat magára. S akkor hol van még a közvélemény formálása? Ma még ott tartunk, hogy botrányíze van, ha egy nő önállósítja magát a családjától, piedig Ibsen több mint száz évvel ezelőtt írta a Nórát. Azonnal veszélyt és hátrányt szimatolunk, ha a gyerek neveléséről csak az egyik szülő gondoskodik; a segítség, éppen fejletlensége miatt, fogyatékos, erősebb a megbélyegző funkciója'. S a létező folyamatok feltáratlansága miatt szinte egyáltalán nem foglalkozunk a fiatalok, a jövő felnőttéi, szülői felkészítésével. Pedig jó negyedszázada forgatjuk a szót arról, hogy a gyerekeket nevelni kellene a családi életre; hogy háztartástan is létezhet, arra az elmúlt évben kezdődött néhány iskolában fakultációs kísérlet.

Az egyedülálló apa jelensége a családi élet értékváltozásaira figyelmeztet: meg-, állíthatatlan és megfordíthatatlan változásokra! Együtt kell élnünk velük, s eközben kell megtalálnunk a család szervezésének új módjait, a konfliktusok feloldásának lehetőségeit. Az új családjogi törvény, például a házassági szerződés intézményének bevezetésével a felek egyenlőségére hívja fel a figyelmet a jog eszközeivel. Ennek hatása a szemléletbe persze csak késéssel vonulhat át. A nevelésnek kell itt semmivel sem pótolható segítséget nyújtania. De nemcsak a fiataloknak, a felnőtteknek is támogatásra van szükségük. A társadalmi környezet érzékenységét és fogadókészségét is illő volna immár növelni. Jól szolgálja ezt például a pécsi közösséglélektani műhely az Apáczai Nevelési Központban. Hasonló feladatokat lát el néhány kisvállalkozás is, persze borsosabb árakért. A Családsegítő Központok terjedése, a gyermekvédelem intézményének és szisztémájának megújítása is ebbe az irányba hathat. E lépések szorgalmazása és társadalmi szintű összehangolása volna azonban kívánatos ahhoz, hogy a mélyben érlelődő és zajló folyama- - tok a számunkra kívánt mederbe terelődjenek.

S

okan e témáról szólva a nehéz gazdasági, pénzügyi helyzetre hivatkoznak, amikor egy-egy lépés megtételét ellenzik. Csakhogy ettől még a családi élet átalakulása nem áll meg. S ami ennek szociális hátterét illeti, az ma sok tekintetben éppien szervezetlensége miatt pazarló. Talán elég ha az elaprózott segélyezési és gyermekvédelmi háttérre utalunk. Köztudomásúan a szervezés az egyik legolcsóbb befektetés. Márpiedig éppen a hatékonyabb szociális rendszer az, amely megelőzheti vagy megnyugtatóan elrendezheti a családi élet zavarait, helyére teheti a család értékét.

Rege Sándor