Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
IZUslUt-TiW O 1987. január 31., szombat Múltról valló tárgyaink — Szarvas A szarvasi tanács 4-es termében a műit szombaton találkoztunk először azokkal, akik régi tárgyakat hoztak nekünk. Gyorsan eltelt a három óra. A legjobb lett volna eldiskurálni -a délelőttöt, de nem lehetett, írni, figyelni kellett. Azt azonban már az első alkalommal elhatároztuk, hogy néhány vendéget felkeresünk még, hiszen korántsem fogytak ki a meséből vendégeink, sem pedig az emlékező tárgyakból. ízelítőül néhány történet a múlt szombatiakból. Ennek köles lesz a vége Az Ady Endre utcai szárazmalomról dr. PaloV József, • a Tessedik Múzeum igazgatója írt könyvecskét 1976-ban. A szerző ezt a munkáját hozta el nekünk, hogy aztán a malomtól elindulva — amit egyébként évente 10 ezren látogatnak meg — meséljen ezer más érdekes dologról. Megtudtuk, hogy az utolsó magyar szárazmolnár a szarvasi Tomka Sándor volt. 1963-ban hunyt el 80 évesen. Egy küllő Demcsák Pál bognármestert otthonában kerestük fel. Hetvennyolc éves, neki már nehezére esett volna befáradni a havas, csúszós úton. Demcsák Pál 1921-től ’25-ig a nagyszénási Kolompár Jánostól tanulta a mesterséget. A bognárok egyik legfontosabb szerszámát, a kerék- talpkürzöt mutatta meg nekünk (képünkön). Ezzel mér. ték rá a fára a kerék égy- egy darabját. Az idős mester mór az első pillanatban figyelmeztetett egy gyakori tévedésre: a bognár nem kerékgyártó. Míg utóbbi csak kereket készített, a bognárok gyártottak nyitott és fedeles kocsit, h+ntót, szánkót, stráfkocsit, halottaskocsit. A kocsi anyaga akác, a küllő és a tengely is ebből a fából készült, a kerékborda kőris, a kerékagy szilfa volt. A legtöbbször azonban valóban a keréken kellett dolgozniuk (valószínűleg ez az elterjedt tévedés oka), hiszen ez volt a legsérülékenyebb része a kocsiknak. Szarvasról Mezőtúrra vitték a búzát, s a komp felé vezető út nagyon rossz volt, hegyes kövek burkolták: ez az út falta a kerekeket. Az idős szarvasi mester mosolyogva mondja, hogy ez volt a szerencséjük, mert a bognárok nagyon ki voltak szolgáltatva a parasztoknak: — Nem akarom megsérteni őket — eleveníti fel a régi ellentétet —, de fukarok voltak. Persze nehezen éltek ők is. No. meg ők rólunk beszéltek úgy, hogy mi iparosok a vérüket szívjuk. A legtöbbször búzában fizettek. Egy küllő az 6 kiló Egy evvel korábban még tevékenykedett a malomban. A műemlékké nyilvánított szarvasi szárazmalmot annak idején 2-3 ló hajtotta. A szárazmalmok hazai virágkora a múlt század második felében véget ért, a nyolcvanas években kiszorították őket a gőzmalmok és a nagymalmok. A képen látható malmot Tomka Sándor és apja átalakította, s a búzaőrlő szerkezetből köleshántoló lett. Akkoriban sok köbúzát ért. Egy kerék 60 kilót. Egy kerék 6 talpból állt, vagyis ha a keréknek csak egy talpa sérült meg, a talpcseréért 10 kiló búza járt. Egy egész kocsi ára 21 mázsa búza volt, ebből 11 volt a kovácsé, 10 a bognáré. Vendéglátónk legemlékezetesebb munkája az volt, mikor a .Szalai fuvaros olyan kocsit rendelt, ami 26 mázsát kellett kibírjon a szokásos 16-tal szemben. Sikerült, s így az áron felül 60 liter bort kapott a fuvarostól jutalomként. Demcsák Pál már évek óta nem készít kocsit. Igaz, megrendelő se volna nagyon ma már. De azért a keze alól kikerült kerekes jószágokat ma is megismeri. Ahogyan régen is megismerhető volt, hogy egy kocsi honnan származik. A legjobbak a szegedi, a dorozsmai és a kiskunfélegyházi bognárok műhelyeiből gurultak ki. les termett a vidéken. Ha búza nem csírázott, elfagyott, elvitte a belvíz, akkor szokták mondani: - ennek köles lesz a vége. A sikertelen búza után még mindig lehetett kölest vetni, mert ennek az igénytelen, hálás növénynek rövid volt a tenyészideje. Ma már kevesen tudnak a köles sokféle használhatóságáról. Elsősorban madáreledelnek termesztik napjainkban. A század elején még hurkába töltötték rizs helyett, tejbekása és mézeskása készült belőle. A mézeskásának volt egy sajátos tálalási módja is. Szarvason a lakodalmak végén, mikor níár oszlani kezdett a vendégsereg, akkor hozták cseréptálban a mézeskását. A zenekar rágyújtott a Rákó- czi-indulóra, mindenki kapott a mézeskásából, s abból tudták, hogy a lakodalomnak vége, lehet hazaindulni. Ezért ezt a mézeskását kitolókásának is hívták (hiszen a vendéget szinte kitolta, eltávolította a lakodalmas házból). Palov József beszélt még a Körösökön közkedvelt nádtutajról, a csalikorsókról, s arról, hogy a parasztok mindenhez értettek, alig volt munka, amit el ne végeztek volna. De kocsikereket nem tudtak javítani. Azzal bognárhoz siettek. Bár kerékgondunk nem volt, mi is ezt tettük: meglátogattunk egy bognárt. Egy rejtélyes kép Skorka János Vasút utcai lakos egy képet hozott. A hatvanas évek elején vett néhány képkeretet. Mindegyikben volt keménypapírbetét. Az egyikben kettő is. E kettő közül volt az egyik ez a kép, csak éppen' befelé fordítva. Tablókép. Jólfésült úriemberek, többüknek erős bajusz sűrűsödik orra alatt. A tekintetek arról vallanak, hogy a fotóapparátusba nézők nagyon komolyan vették magukat. A felirat: a szarvasi járás közigazgatási tisztviselői. Összedugták fejüket a régi dolgokat szívesen kutató szarvasiak, de arra már kevés volt az idő, hogy azonosítsuk az ismerősen csengő nevek viselőit. A kép valószínűleg a húszas években készülhetett. Megfelelő szarvasi kiadványok segítségével nem volna nagy kunszt megtudni,, hogy kikről készült a fotó. Ennek ellenére, kérünk mindenkit, a róla készült fényképet dátumozza meg. Gondoljunk arra. hogy 60—70 vagy éppen 270 év múlva kezébe kerülhet valakinek . . . A történeteket lejegyezte: Pénzes Ferenc és Ungár Tamás, a fotókat Gál Edit készítette. = 6 kiló búza Ügynökkarmester a hokedlin Szenes János kereskedő nyugdíjas már, de még gyakorolja szeretett szakmáját az Univerzál szarvasi vasáruházában. Történelemtanár fia is vele tartott, egy albumot tettek elénk, telistele 40-50-60 éves számolócédulákkal. A kereskedelemben és a vendéglátóiparban használták ezeket. Rajtuk számoltak a kereskedők és a „főurak”, a kuncsaftok és a kedves vendégek pedig hazavitték a reklámszöveggel és ábrával fejelt cédulákat. A féltenyérnyi cédulán kicsi rajzocska: a vízfenéken három hal vesz körbe egy szétrepedt cipőt. Az egyik nem is állja meg szó nélkül: „Egész biztos nem ápolták Schmollal”. A Schmoll-cég számolócéduláinak se szeri, se száma. A másikon ápolatlan cipő mellett így hangzik a rigmus: Orra hajlott, bőre repedt. Egész lénye Schmollért eped. A Schmoll nem sajnálta a pénzt a reklámra. Híres akciójukra. mikor repülővel hirdettek, Szarvason is sokan emlékeznek. Este szállt el a gép a város felett. Szárnyán világított a Schmoll felirat. Szenes János történeteiből sorra megismerjük a régi kereskedői fogósokat. Átlátszó, de mindig a vevő jóindulatát kutató, kereső, meg„Én Ferencz Salvator császári herceg, ausztriai főherceg stb. és Magyarország királya hercege Ő császári és apostoli királyi Felségének lovassági tábornoka és a 15. huszárezred tulajdonosa, az aranygyapjas rend lovagja a m. kir. Szent István rend nagykeresztese stb., stb. az Ö császári és apostoli királyi Felsége, mint a Vöröskereszt körül szerzett érdemek elismerésére alapított díszjelvények legfőbb tulajdonosa által legkegyelmesebben átruházott hatáskörben Veiczner Erzsiké, Tudósító iroda önkéntes tagjának a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett különös érdemei elismeréséül a vörös kereszt ezüst díszérmét a hadiékítménnyel díjmentesen adományozom. Minek hiteléül kiállíttattam a sajátkezű aláírásommal ellátott jelen oklevelet. Kelt Budapesten, 1917. de- czember 14.” Szarvason még nagyon sok embernek lehet birtokában hasonló képeslap, amelyik a Bolza-kastélyt ábrázolja. Az itt látott képet Kis András hozta el az elmúlt szombaton a tanácsházára. A kastély ma már nincs meg. 1944-ben gettó volt benne, majd a felszabadulás után az épületet különböző iskolai célokra használták. A kastély állapota az évek során sokat romlott, s mivel sem műemléki, sem városképi értéke nem volt a szakemberek szerint, 1964- ben lebontották. Ma a helyén a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Főiskolai Karának új épülete áll. A Bolza-kastély így már csak korabeli képeslapokon látható. nyerő cselek. A nagy cégek igyekeztek érdekeltté tenni a kereskedőket, hogy fogyjon a termékük. Karácsonykora boltok dolgozói ajándékokat kaptak. Megszabták, mennyi jár a főnöknek, s mennyi a segédnek. Aminek viszont már kevés köze volt a reklámhoz, akkoriban a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a kereskedő feladta a rendelést, s az áru postafordultával (36 óra alatt) eljutott a gyárból az ország másik végén lévő boltba!! Mivel mindenki így csinálta, persze hogy kellett Ezt a díszes, s cikornyás szövegű oklevelet, mely az Osztrák—Magyar Monarchia végnapjaiban készült. Bujdosó József hozta be. Sajnos,- Veiczner Erzsikéről, hajdani kollégánkról nem tud közelebbit, az oklevél mástól került hozzá. Mindenesetre azt megtudjuk, mit is jelent az a szövegben: díjmentesen adományozom. . . Díjmentesen azok kapták a háborús kitüntetéseket, akik ilyen-olyan érdemeket szereztek, viszont lehetett venni is azokat, s az így befolyt összegeket hadi kiadásokra fordították. Bujdosó József, aki 1968. óta gyűjt érmeket, mutatott más érdekességeket is, többek között egy 1813—14-es ágyú vagy hadseregkeresztet, melyet a Napóleontól zsákmányolt ágyúkból öntöttek, s azok kapták, akik a francia császár elleni csatákban vitézül harcoltak. keresni a vevők kegyét. Ugyancsak felejthetetlen reklámakciót mondott Szenes János, a Hutter és Level világcégről. — Képviselőjük mindig autóval jött Szarvasra, és mindig iskolai szünetben. Toboroztak 25-30 gyereket, betanították őket. és boltról boltra jártak. Az ügynök hokedliről vezényelt, a gyerekek harsogtak: Nem. nem, nem, nem, nem, nem Nem megyünk mi innen el, Míg a szappan, Hutter szappan el nem kel. Feleséget szerző citera Ilanzó Mihály féltve őrzi cite- ráját, mely gyerekkora óta kíséri életét. Még édesapjától tanult játszani, de képezte is magát, hosszú évekig járt zeneiskolaija. Most nyugdíjasán is játszik még a művelődési központ citerazenekarában, de fiatalokat is tanít a szlovák kollégiumban. Az együttesekkel többször járt már külföldön, s több rádiófelvételük van. (Éppen ezen a napon újabb anyagot vesznek fel tőlük.) Hanzó Mihály a hosszú évek során — nem tudná összeszámolni — nagyon sokszor, és sok helyen muzsikált, tollfosztáso- kon, kukoricamorzsolásokon, ve- eserkákon. A citerát — mely három részes — részben édesapjától örökölte, részben mága készítette. Az öröklött rész körülbelül százéves. Annak idején, az ötvenes évek elején sokféle zenélt Hanzó Mihály, de legszívesebben az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) tánccsoportjának programjait kísérte játékával. Ott táncolt ugyanis leendő felesége, ^akinek először a játéka tetszett meg, majd maga az is, aki a húrokat pengeti. Azután i955-ben házasság lett a kapcsolatból, s ma is szeretőiben élnek együtt. Ki lehetett Veiczner Erzsiké?
