Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

1987. január 31., szombat NÉPÚJSÁG Az eleki „ház” és vidéke Archív felvételünk egy öt esztendővel ezelőtti nemzetiségi klubtalálkozón készült Aki először látja ezt a ké­kesszürkére pucolt homlok­zatú. itt-ott bizony már mál­ladozó vakolatú, csupa-szög- let tetőzetü épületet, köny- nyen az irigység fogja el. Milyen jó is az elekieknek, hogy egy ilyen hatalmas, masszív művelődési házuk van! A lassan évszáza­dos korú, bár valamikor kö­zösségi célra épített ház azonban már sok-sok éve mindig csak gondot, s ke­vésbé gyönyörűséget okoz azoknak, akik hivatásukul választották a majd méteres falú termeket programokkal, élettel betölteni. De ne ke­rülgessük a lényeget: nem sok rosszindulat kellene hoz­zá, hogy az életveszélyre hi­vatkozva bezárják a házat. Itt-ott beázik, az ablakok szelet-havat-hideget ereszte­nek be. mivelhogy régen el­vetemedtek, a tetőszerkezet Negyvenéves a békéscsabai zeneiskola Az egykori, békéscsabai Aurora-kör zenei szakosztá­lyának elnöke, dr. Südy Ernő 1947-ben szervezte meg a békéscsabai zeneis­kola első tanári karát. Ké­sőbb Hess Irén, Gulyás Mi­hály, majd Sárhelyi Jenő vezetésével lelkes tanárok sora vállalt munkát az in­tézményben, mely 1987. feb­ruár 7-én ünnepli fennállá­sának 40. évfordulóját. A mostani igazgató. Rázga József 1976 óta áll a békés­csabai zeneiskola élén, hat éve pedig a zeneművészeti szakközépiskolát is igazgat­ja. A negyvenéves jubile­umra készülő iskolában ta­nárok és növendékek vál­lalkoztak arra. hogy több hangversenyt is szerveznek az ünnep alkalmából. Feb­ruár 7-én a Jókai Színház­ban este 6 órakor a zeneis­kola volt növendékei és je­lenlegi tanárai lépnek fel „Ünnepi hangverseny" ke­retében, ezt megelőzően pe­dig délután 5 órakor rövid tantestületi ülésen emlékez­nek meg az intézmény négy évtizedéről. A nap ko­ra délutáni programja, hogy a tanárok és a növen­dékek képviselői felkeresik és megkoszorúzzák a békés­csabai temotőkhpn pihenő volt tanárok sírját. Február 10-én a zeneis­kolában a zeneiskolás nö­vendékek köszöntik alkalmi hangversenyen a jubiláló iskolát, február 12-én, csü­törtökön este 7 órakor pe­dig a zeneművészeti szak- középiskola hangszeres nö­vendékei hangversenyeznek a városi tanács nagytermé­ben. (s) állapota siralmas, a padiatok is réges-régen felújításra szorultak már. A mellékhe­lyiségek állapotáról pedig ne is beszéljünk! Évek óta téma ebben a soknemzetiség lakta, közel hatezer lelket számláló nagyközségben a művelődé­si ház teljes felújításának, modernizálásának ügye. Ta­lán olvasóink is emlékeznek rá, hogy több évvel ezelőtt a megyei tanács az Országos Közművelődési Tanács hat­hatós anyagi támogatásával meghirdette a megye műve­lődési otthoni hálózatának rekonstrukcióját. Akkor a kalapba került Elek neve is. Tették ezt az ismertetett okokon túl azért is, mivel ez a közművelődési intézmény az elmúlt évek-évlizedek alatt a kultúra, a művelődés igazi otthonává vált. Az itt végzett munka híre nemcsak A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat helyi szer­vezetei a közelmúltban tar­tották köz- és küldöttköz­gyűléseiket, melyeken töb­bek között tisztségviselőket választottak. Több helyen a régiek folytatják a munkát, máshol új emberek vették át elődeiktől a stafétabotot. Ez utóbbi történt Szarvason, ahol dr. Szító András kan­didátusnak szavazott bizal­mat a tagság, ő lett a váro­si szervezet elnöke. — Elődöm nyugdíjba vo­nult, így kerültem szóba én. Korábban nem voltam a ve­zetőségben sem, így kissé idegenkedtem a feladattól. Akik biztattak, vállaljam el, talán úgy gondolták, szemé­lyem garancia lesz arra, hogy a TIT-munkából a jö­vőben jobban kiveszik ré­szüket a városban élő kuta­tók. is. így akarták felfrissí­teni a szervezetet. Ám fé­lek, minden igyekezetem el­lenére ez nem fog sikerülni, hisz meggyőződésem, hogy nem a jó szándék hiányzik ré­szükről. Kutatótársaimmal évente négy-hat vagy még több szakmai előadást tar­tunk, hazai és nemzetközi tudományos rendezvényeken. Mindannyian vagyunk olyan megszállottak, hogy ne rejt­sük véka alá tudományos eredményeinket, sőt... Te­gyük közzé azokat! Az per­sze más kérdés, hogy az elő­adások, melyeket mi tarta­nánk, általában nem olyan jellegűek, melyek a nagy plénumnak egy-egy ismeret- terjesztő előadáson megfe­lelnének. E témák zömében csak szűk szakmai réteget érdekelnek... — Tegyünk próbát! Jelen­leg min dolgozik? — A kiskörei tározó szú­nyogfaunáját vizsgáltuk munkatársaimmal. A vizsgá­lati helyeken azt mértük, adott időn belül hány szú­a falu határán, de me­gyénkben, az országhatáro­kon túl is eljutott. Különö­sen a_ nemzetiségek hagyo­mányőrző csoportjai neveze­tesek, de nemigen lehet mondani olyan közművelő­dési formát, amelyben az elekiek is ne jeleskednének. A rekonstrukciósorozat egyik lényege az is, hogy a központi támogatás mellé legalább ugyanannyit le kell tennie a helyi közösségnek. Az elmúlt évek alatt az ele­kiek több olyan nagyszabá­sú terv végrehajtásába fog­tak bele (a szennyvízhálózat kiépítése, telepszerű lakás­építés, óvoda és egy nagy, városiak által is irigyelt is­kolaközpont beruházása stb.), hogy a sürgősségi sor­rend végére kellett helyezni a művelődési ház felújítá­sának ügyét. Tudomásunk nyög csípte meg szabaddá tett karunkat. Az eredmé­nyek alapján fokozatokat ál­lítottunk fel. Volt olyan hely, ahol a csípések száma 100 fölött volt, ez már el­viselhetetlen kategória... — íme, egy közérdeklődés­re számot tartó példa. Én, a laikus, nem is álmodtam, hogy ilyen kellemetlen kí­sérletnek kell alávetnie ma­gát a kutatóknak ... Nem gondolja, hogy ez a szarva­siakat is érdekelné? — Őket inkább talán a Hármas-Körös szúnyogfau­nája foglalkoztatná. Bár, ki tudja... — Mit tart a jövőben a szervezet legfontosabb fel­adatának? — Ügy gondolom, a TIT- nek tovább kell alkalmaz­kodnia napjaink megválto­zott körülményeihez. Azokat a területeket kell megtalál­nunk, melyek segítségével az ismeretterjesztés folytathatja a népművelésben korábban betöltött szerepét. A hírköz­lő szervek gyors, friss, kor­szerű információkat adnak manapság, ezért nehéz a TIT-nek pluszt, mást adni. Mégis úgy látjuk, s ezt már a testület nevében mondha­tom, hogy a jövőben olyan területeken kell ismeretter­jesztő előadásokat, sorozato­kat szervezni, melyek kívül esnek a tömegkommunikáció tevékenységén. — Ha konkrétabban el­mondaná, mire gondol! — Olyan szakmai tovább­képzésekre, melyeket egy-egy munkahely tart szükséges­nek, hasznosnak. Hogy he­lyi példát is hozzak: a Szi­rénben nemrég termékszer­kezet-váltás volt. Olyan elő­adásokat igényeltek tőlünk, melyek e tevékenységükben segítették őket. Egy-egy nyelv elsajátításának hasz­nosságáról manapság már senkit nem kell meggyőzni. szerint még újabb éveket kell várni, hogy reálisan tervbe lehessen venni a ház modernizálását. A ma művelődési háza ak­kor töltheti be hivatását, ha nemcsak a szoros értelem­ben vett művelődés ég kul­túra, de egy közösség, a te­lepülés minden demokrati­kus fórumának is igazi ott­hona. Ha jobban szeret­nénk kifejezni a lényeget, akkor a cégtáblákat ki kel­lene cserélni; a „művelődé­si ház” helyébe a „közössé­gi ház” feliratút kellene ten­ni. Mint minden hasonló, ez is folyamatszerű, amely nem megy, nem mehet egy­szerre, egy tollvonásra. Bár­mennyire is sürgető a társa­dalmi szükségszerűség, idő kell a tartalmi változások végbeméneteléhez. Eleken azonban — a tapasztalatok szerint — a kiteljesedéséhez közeledik ez a tartalmi-lé­nyegi változás. Némi túlzás­sal talán azt is mondhatnók: már csak a ház modernizá­lása. az új feladatokat való­ban szolgálni tudó építmény kialakítása maradt hátra ... De hát addig is működ­nek, dolgoznak, léteznek. A lapunkban is megjelenő hí­rek példázzák, tevékenyek és mozgalmasak az eleki mű­velődési ház napjai. Hogy mit és hogyan szervezzenek az itt dolgozó népművelők, azt röviden úgy lehetne jel­lemezni: minél több kite­kintéssel állandóan kapcso­lódni a nagyközség gazdál­kodó egységeihez, (ki)szol- gálni az itt élők igényeit. Erre alapozva kerülhetett sor például arra a vetélke­dősorozatra. amelyet a leg­nagyobb dolgozói létszámot foglalkoztató munkahely, a helyi termelőszövetkezet ja­vaslatára szerveztek. Tizen­egy brigád nevezett, hogy ezekben a napokban tesztla­pok segítségével, majd feb­ruár végén egy ünnepivé tett szóbeli versenyen mér­jék össze tudásukat a a kül-, bel- és községpolitikai, a szakmai, a művészeti, a gazdaságpolitikai ismere­tekben. Ezért adok nagy jövőt a nyelvtanfolyamoknak. A vá­rosi rendezvények sorában elsősorban a szakmai klu­bok, körök életképesek. A kertbarátok köre már több mint két évtizedes múltra tekint vissza ... — A szarvasi szervezet, úgy hiszem, szólhat nyári egyeteméről is! — A Tessedik Mezőgazda- sági Nyári Egyetem kérdése felmerült akkor is, amikor vállalkoztam az elnöki te­endőkre. Feltételem az volt, mi dönthessük el, hogy szük­ség van-e rá a jövőben vagy sem. A város szakmai és politikai vezetése meg sze­retné tartani a nyári egye­tem folyamatosságát. Ez ter­mészetes, mi sem vagyunk ellene. Az egyetemi előké­szítő tevékenység sokaknak vonzó, szükség van rá. A másik, az egyhetes meliorá­ciós témájú továbbképzés, már nem ilyen egyértelmű. Ilyen ütemben, évente már nem tudnak újat adni a szak­embereknek, ráadásul na­gyon nehéz a hallgatóknak egy hétre elszakadni a munkától. Meg kell hát újul­nia a nyári egyetemnek ... — Milyen terveik van­nak? — A megyének és Szarvas­nak is komoly feladatokkal kell megküzdenie a termé­szet- és környezetvédelem­ben. Állami és politikai vo­nalon a feladatok már meg­fogalmazódtak. Ezeket az irányelveket kellene konkré­takká, mind szélesebb kör­ben ismertté tenni. — Kiknek szánják a nyári egyetem új, ilyen témájú előadásait? — A megye szervezetei­nek, intézményeinek vezetői, s a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek egy­aránt profitálhatnának eb­ből. — Eddigi beszélgetésünk­Otthont ad a ház minden, összejövetelét megtartani másutt nem tudó közösség­nek is. Ezekben a téli he­tekben minden hétfőn itt találkozik a Munkás Hor­gász-egyesület vagy hetven tagja. Ä felkészülés idősza­ka ez, amikor előadásokkal, filmvetítésekkel elevenítik fel mindazt a tudást, ame­lyet majd a tavasz bekö­szönte után a vízpartok csendjében haszonnal felele­veníthetnek. Ha tél, akkor bálszezon, főleg egy több nemzetiség lakta településen! Nemcsak hozzátartozik, de szerves ré­sze is ez a hagyományőr­zésnek, -ápolásnak. Febru­ár 7-én a hagyományos ro­mán, az utolsó téli hónap utolsó napján pedig a sváb batyusbálat tartják meg a művelődési házban. Közben 11-én a szakmunkásképző végzőseinek szalagavatóját rendezik meg. Elek méltán büszke arra, hogy középfo­kú tanintézete van. A ház népművelői megkülönbözte­tett figyelemmel kísérik mindazokat a programokat, amelyeket az itt tanulóknak szánnak. Legutóbb egy rendhagyó irodalomórán ve­hettek részt az öreg falak között a szakmunkástanu­lók. Igazi közösségi házzá, köz­ponttá válni — nos, ezt szolgálja majd az a febru­ár 16-i és 17-i falugyűlés is, amelyen a nagyközség taná­csának elnöke, az áfész és a takarékszövetkezet vezetői számolnak be az elmúlt év munkájáról, és kérik ki minden eleki véleményét, tanácsát a jövőt illetően. És talán mondani sem kell, hogy a művelődési ház ad helyet a február 12-i terme­lőszövetkezeti zárszámadó közgyűlésnek is. Februárban még egy or­szágos seregszemlének is ott­hona lesz Elek, a művelődé­si ház. A román nemzetisé­gi kulturális találkozót 22-én este 17 órától rendezik meg. (nemesi) bői úgy tűnik, hogy elsősor­ban a sorozatoknak, tanfo­lyamoknak tulajdonít na­gyobb fontosságot... — Valóban így van, két okból is. Egyrészt azért, mert az ember a hangver­senyre is inkább akkor megy el. ha bérlete van, ha eleve, az adott napon erre szánta szabad idejét. A má­sik ok, hogy manapság bi­zony meggondolják az embe­rek, kimozduljanak-e otthon­ról. Ám, ha van egy közös­ség. mely hasonló érdeklő­dési körrel, barátokkal vár­ja, már könnyebb elindulni. — És a hagyományos ér­telemben vett ismeretterjesz­tő előadások? — Esetenként, nagyon ér­dekes, aktuális, extrém dol­gokban rendezünk ilyen is­meretterjesztést is. — Célkitűzéseiket hallgat­va, úgy vélem, nem lesz könnyű dolga. Vannak-e se­gítői a megvalósításban? —• Szarvason, ha jól em­lékszem a statisztikára, a mintegy 850 értelmiségiből 150-en vállalkoztak TIT-tag- ságra. Ez nem rossz arány. Az sem baj, hogy zömmel pedagógusok, hiszen a fel­sőfokú intézmények tanárai kutatómunkát is végeznek/ így a határok kissé elmosód­nak. Ez fordítva is igaz, hi­szen munkahelyemen, a HA- KI-ban. de az ÖKI-ben és sorolhatnám tovább az intéz­ményeket, a kutatók zöme tanári diplomával rendelke­zik. A fő kérdés az. hogy a tagság, s még inkább a vezetőség, fel tudja-e kel­teni az érdeklődést egy-egy témakör iránt? És lesz-e igény a munkájára? Kérdés az is, hogy ezeket az igé­nyeket ki tudjuk-e elégíteni, mert ehhez finanszírozókra is szükség lesz ... — Egyszóval: bizakodó? — Talán igen. Egy biztos. Ha már elvállaltam az el­nöki tisztet, mindent megte­szek annak érdekében, hogy amerre megfordulok, új ta­gokat nyerjek meg az ügy­nek, ezzel is bővítve az is­meretterjesztés kínálatát. Nagy Ágnes MOZI Gengszterek klubja ,(Prima hely volt a Cot­ton Klub. Műsor közben megkövetelték, hogy a kö­zönség feddhetetlenül visel­kedjék ... Vasárnap volt a nagy este. New York leghí­resebb színészei mind meg­jelentek ... A közreműködő­ket jól megfizették, a ven­dégeket jól megvágták. 12 táncosnőt és 8 művésznőt tartottak, csupa csinos pipit. És milyen jól öltözköd­tek! .. Ilyennek idézte fel köny­vében a dzsessz nagy „her­cege”, Duke Ellington Har­lem legillusztrisabb szórako­zóhelyét. Látunk mi is pom­pát és előkelőséget, csábos görlöket és hallunk hamisí­tatlan korabeli szvingmuzsi- kát Francis Coppola Gengsz­terek klubja című film­jében. Ám a „feddhetetlen viselkedést” a film szerint nem mindig sikerült mara­déktalanul biztosítani a klub­ban. Annál is inkább, mert az alvilág legnagyobb gengsz­tervezérei éppen itt tartot­ták szemmel — ha nem épp tűz alatt — egymást, a 142. utca és a Lenox sugárút sarkán. A film a nagy gazdasági világkrach körüli plszaba­dult időket idézi, a partta­lan gengsztervilág ködös­misztikus hőskorát. A né­gernegyed pazar klubja szí­nes bőrű sztárokat futtat pro­minens fehér közönsége előtt. Tombol a dzsessz, tobzódik a tánc, zihál az érzékiség — a háttérben pedig folyik a szeszcsempészés. Az alvilág rivális mágnásai között meg­feszülnek az érdekek, hatal­mas akaratok és indulatok csapnak össze. Közöttük emberi sorsok hánykódnak kiszolgáltatottan — akár hagyják, akár szembeszegül­nek. Kegyetlen világ. Ezzel áll szemben a főszereplő, az első harlemi fehér trombi­tás, Dixie, a szabadsághoz szokott dzsesszzenész, a szí­nes bőrű tánctébol.yos Sand­man és a szerelem ... A nagystílű banditák — megtehetik —, használják azt, aki nekik kell, és ha kell. ölnek, hidegvérrel. Mi pedig izgulhatunk a gyengékért — a gengszter- filmek bevált hatásai sze­rint. Coppola újabb nagy­szabású alkotása mégsem el­sősorban gengszterfilm, ahogyan az eredeti cím (The Cotton Club) magyar fordí­tása szeretné sugallani. Nem forszírozza a feszültséget. Sőt, mintha kissé szövevé­nyesen fejtené tel az alvi­lág szálait. A korabeli han­gulatok érdeklik, a sorsokat és az emberi lehetőségeket elemzi a szabadjára enge­dett erőszak viszonyai kö­zött. A legjobb zenés "Szuperpro­dukciók színvonalán látunk revüparádét, brilliáns sztepp- tánc-bravúrokat és halljuk a korabeli levegőt árasztó zenét. Sorsok drámáit tömö­ríti két órába a film. de a főszereplő remek alakjában kimaradt egy nagy lehető­ség: a zenészsors drámájá­nak a kibontása. A korszak, a dzsessz kommercializáló- dását, szalonzenévé kimúlá­sát hozta, ez önmagában is alaokonflikust rejt egy ak­kori rendkívüli tehetségű zenész számára. Mindeneset­re a sok kolosszális filmes megoldás hűséggel fel tudta idézni a Cotton Klub erede­ti világát és szellemét. Oly­annyira, hogy a moziból ha­zafelé az előttem haladó két srác a mély hónyomból si­mán leszorított két szembe­jövő lányt... (pleskonics) Továbbra is alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez Új elnök a szarvasi TIT-szervezetnél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents