Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-30 / 25. szám
1987. január 30., péntek Madártávlat... latin betűk ... kantár, zabla... izzószál ... Luca széke ... könyvtekercs ... Zeusz ... a madarak begye ... Ilyen és hasonlóan változatos körökben szerezhettek játékos ismereteket azok a gyerekek, akik részt vettek a múlt hét végén, a rajzos játékfoglalkozáson, a békéscsabai megyei könyvtárban. A játék mestere jól ismert személyiség. A Kecskeméten élő Hegyi Füstös László, eredetileg tanár. A Ki mit tud?-on lett ismertté, mint a rajzait szellemesen alakítgató karikaturista kiskatona. Később gyakran láthattuk a televízió Deltács- ka műsorának állandó szereplőjeként. Néhány évi rajzfilmes munkásság után, most szellemi szabadfoglalkozásúként adózik pedagógus szenvedélyének. Járja az országot és a legkülönbözőbb korú és összetételű közönségeivel ismerteti meg rajzos kreatív játékait, illetve tanítja meg játszótársait a rajzolás örömére. Ezúttal óvodás és alsó tagozatos korú tanoncok ülték körül a „rajzvarázsló” tábláját a könyvtár meghitt játszótermében. Ők is kaptak rajzolószerszámokat, de a táblai krétakanyarításokban is részt vehettek. Apukák és anyukák is ültek körül, szép számmal. Láthatóan remekül szórakoztak ők is, belefeledkezve a játék vidámságaiba és gyönyörködve gyermekeik ügyességében. Az egyik kis vidor törpe, például állandó ingajáratban volt, a mellettem ülő szüleihez hordva rajzait, elismerésükre pályázva, kis élményeitől szinte lihegve. Szerintem a felnőttek is csak azért nem rajzoltak a kicsikkel együtt, mert nem kaptak ceruzát...! Én viszont — hivatalból — hoztam magammal, és nem átallottam a gyerekekkel együtt „jegyzetelni” — a rajzokat. Jegyzetelni. Ez volt a kulcsszó a közös munkához. Nem is hittem volna, hogy ilyen korban, ennyire rövid idő alatt elsajátítható ez a képesség. Amivel sokszor a felnőttek sem rendelkeznek: a többfelé figyelés, valamint a lényeges dolgok rögzítésének képességével. Ezen a szinten, ez még csupán fir- kálgatásnak számít, de ha eléggé tudatos, alapja lehet egy későbbi, magasabb szintű automatizmusnak. Ha időben szokássá válik a gyermekekben a jegyzetelés, a vázlatkészítés, a lényeges gondolatok megragadása, skiccelése, rögzítése: tartó- sabban és rendszerezettebben épülnek be ismereteik. * „Mi leszek, ha rajz leszek?” — ez a címe a négyrészes sorozatnak, amely a rajz segítségével szándékozik feltárni a gyermek egész világát. Az első játékos rajzórán a pontok és a vonalak világában ejtettük meg első kalandjainkat. * Az őselemektől indul a játék. Egy vízcsepp. Egymás alatt több: eső. Hogy lesz ebből tűz? (—) A legalsó csepp alá egy gyertyát rajzolunk — gyertyaláng lesz belőle ... Vagy: a jégcsap — ugye — víz; csepeg (Weöres Sándor versikéjével) és koncentrikus körökkel rajzoljuk alá a tócsát. Hogy csináljunk ebből tüzet? (—) Egy vízszintes és egy függőleges vonal — kész a célkereszt. Már vezényelhetünk is: Tűz!... A következő rajzos játékban egy fésűtől jutunk el egy erdőig, úgy, hogy néhány vonal hozzárajzolásával a lépték mindig egyet nő. Fésűből — hajkefe — abból fű, virág és vakondok — ezekből napraforgó, kerítés és kutya —, ezekből felülné- zetben sín, Mariska néni és kutya — végül távlati képben erdő és farkas. Gyönyörű közös álmodás, izgalmas átváltozásokkal. Semmi hókusz-pókusz, és a gyerekek izgalomban égnek és várják a következő varázslatot. * Vonalakból — betűket, számokat vezetünk le. Azokból bármit meg tudunk rajzolni. Nincs lehetetlen. A játékosság és az ötletesség teljhatalmat ad a világ dolgai felett... Lehet kérni, mit rajzoljunk! Kis a-ból kislányt, teknőst, A-ból lovat, hegyet, villanykörtét; B-ből embert, karosszéket... Telik az újságírói notesz is! íme egy részlet az egyik lapjáról, amint a Q-ból orrszarvú lesz vagy tyúkanyó .... Mondjuk a számokhoz az iskolás és a magunk által kitalált mondókákat — • és szintén bármit kihozunk a számokból is. Közben röpködnek a gyermekszáj tündén beszólásai és Hegyi Füstös Mester szellemességei. És a mai gyerkőcök ismeretei...! Jó néhányszor néztünk össze kerekítve szemeinket, ámulva, hogy miket tudnak ezek a 6—10 évesek! A játék vezetője épített is rá, remek pedagógusérzékkel, de tanított is sok érdekeset közben — és nevelt! Ügy, ahogyan azt elképzelné az ember: természetesen, egyetemesen és könnyed játékossággal. A legvégén egy csepp mézből — kanál, csupor, mackó, méh és virág fejlődik, majd megtanulunk törlőronggyal „rajzolni”, visz- szafordítva a metamorfózist, a képzelős filmet... A játék után, a gyerekek egyéni kéréseinek eleget téve, fekete színű ruhájáról veri le a krétaport Hegyi Füstös László: — Azért csinálom mindig fekete cuccban, mert így. a végén a krétaporosság mértékéből kontrollálni tudom, hogy aznap milyen munkát végeztem ... A látottak és rajzoltak szellemében feldobok én is egy kreatív feladatot a tanár úrnak: —• Rajzolja meg a B-betűből, hogy mi jut eszébe Békés megyéről! íme: A rajzon az a) jelenti Kecskemétet, a b) pedig Békéscsabát ... (Utázási „élmények” nyomán.) Búcsúzóul lerajzolta kedves, jelképes figuráját, az önmagát rajzoló kezet. Várjuk a február 21-i, következő rajzórát, a (többi) gyermekekkel...! Pleskonics András Seres József könyve Kunágotáról Orosházi pillanatkép II divattól a továbbtanulásig Nemsokára megjelenik a könyvesboltokban Seres József, az 1984-ben meghalt neves publicista, szociológus és irodalmár műve, aki ezzel a kiadvánnyal tett tanú- bizonyságot arról, hogy bár munkája elhívta szülőföldjéről, azért végig figyelemmel kísérte falujának életét. Kunágota ezzel belépett azoknak a falvaknak a sorába, amelyek egy tágabb etnikum sorsának „vallóivá” emelkedtek, mert hiszen a múlt szegénységének arca mindenhol egy. De ez az avatott kézzel felvázolt faluportré nem elégszik meg a paraszti életmód általánosságainak feltárásával, hanem bizonyító erejű részletek elemzésével, párbeszédek hitelességével és a fontosabb események köré szőtt epikussággal mindenki ^szá- mára átélhetővé teszi az ott élők sorsát. Ezáltal lesz időtállóvá a mű. jól illeszkedően a nagy elődök és pályatársak — Nagy Lajos, Illyés Gyula. Féja Géza és Erdei Ferenc — munkái közé. A szociológia legfőbb érdeme a történelmi oknyomozás, amely a riasztó, vagy furcsának tűnő eseményeket nem nagyítja fel kiáltó egyedivé, hanem mindig a kor egészének függvényében vizsgálja: a gazdasági nehézségek hogyan csapódnak le a falu kollekítv tudatában, s ez a tudat hogyan befolyásolja aztán az egyéni életeket. Az első vészben „Kunágota község társadalomrajzában” Seres József foglalkozik a háború előtti nemzedékcsoportok életével, amelyet érezhetően formált a dohánytermesztés adta biztonság, majd átalakított az első világháború. Ö ezekben az erőkben látja a nyugodt, önző világszemléletű ősök mindenbe belenyugvását, amelyet felvált az elégedetlenkedő, de kiutat nem találó, lövészárkokat megjárt nemzedék. Megfogalmazza a középparasztság vezető erőinek etikáját, a szívós élni akarást, küzdeni tudást. Ugyanakkor utal arra, hogy ezek a tulajdonságok ötvöződnek káros jelenségekkel is. A viszonylagos gazdagság nem jár kényelemmel, kultúrával és a város szerepe is csak külsőségekben érezhető. Mint író, jó érzékkel figyelte a paraszti lélek rezdüléseit, amelyet a szélsőségek jellemeztek. A túlhajtott vallási áhítat és a szegénység durva, konok megnyilatkozásai. A szerző életét végigkísérte a tenni akarás. Sokat vállalt, főleg a fiatalság élet- szemléletének változtatásáért. Könyvtárat alapított, felolvasóesteket, vitaköröket szervezett. A feltárt események magukért beszélnek, nem kommentálja őket az író. Ilyen a gyermekek étrendje a ’30- as években: 70Q, reggeliből és vacsorából „csak kenyér kerül az asztalra 275, illetve 224 alkalommal, ami az étkezések egyharmada. Vagy egy természetességében borzongató mondat: „Ősszel rendszerint tífuszjárvány van a faluban”. A következő rész — „Földreform Kunágotán” — megismertet a földosztás körülményeivel, de többet is ad az író, elénk tárva a föld és megművelője közötti már- már érzelmi viszonyt. A föld szabadságát, ahol az ő akarata érvényesült maradéktalanul, és amibe csak a „legfőbb gazda, az Isten szólhat bele”. Taglalja azt a kérdést is, hogy a föld olyan kiváltság volt sokak szemében, „amelynek birtoklása sok mindenhez előjogot biztosít”. A harmadik rész pedig — „Egy viharsarki falu sorsa és útja a felszabadulás után” — a kezdeti nehézségeket, a ’60-as évek vonaligazítását vizsgálja napjainkig. A ’80-as évek kérdései között foglalkozik a lakás- helyzettel. a kulturálódással, a népességcsökkenés okaival, és számos olyan más biztató és lehangoló tünettel, amelyek megoldásán napjainkban is fáradoznak. Teljes körképet nyújt ez a száz oldal Kunágotáról. Nem regény, nem regényes történet, az igaz szó erejével hat az olvasóra. A Békés Megyei Tanács V. B. tudományos-koordinációs szakbizottsága ezzel a kiadvánnyal ismét gazdagította a megye valóságismeretét erősítő könyveinek sorát. (A könyvet dr. Köteles Lajos szerkesztette, és a Békés Megyei Könyvtár nyomdájában készült.) Molnár Péter — Ugye, a nők, mint mindenütt, itt is sokat adnak a divatra? — kezdem a beszélgetést Szakái Antalné- val, az orosházi Csillag áruház igazgatójával. — Sokat, mert ma már a vidék is igényes. Mi pedig tényleg vidék vagyunk, nemcsak a fővároshoz, de a megyeszékhelyhez képest is. Pláne, ha hozzászámítom, hogy vevőkörünk egészen a tanyákig terjed. Rengeteget fejlődött az ízlés, s nagy az emberekben az új és a még újabb iránti fogékonyság. — A nők meg mindig hajlamosak voltak erre... — Nemcsak a nők, a férfiak és a gyerekek is csak a divatos holmikat szeretik, keresik. Nem csoda, a követendő mintát adják az utazások, a tévé, a magazinok ■ és a divatlapok. S leggyorsabban mindig a fiatalság reagál. — Milyen most a fiatalok divatja? — Szinte tetőtől talpig a sportos lezserség és praktikusság jellemzi. Ez nem új, ez az alapvonás már jó ideje tartja magát, apróbb változásokkal. De ennek dacára is mondhatnám. hogy minden divat, mert a régi formák vissza-visszatérnek, és mindig az éppen uralkodó divat a szép. — Főleg a női divatban? — Igen, igen. Tartósan kedvelt a ráncolás, a bő. puffos ujj, legújabban pedig a harmincas évek kihangsúlyozott, erős válla. És a testhez álló szabás. De létezik örökdivat is, mint a kosztüm és a szoknya-blúz. — A férfiak is sokat adnak magukra? — Sokkal inkább. mint valaha. És az idősebb generáció — nők. férfiak — is halad a divattal, csak mérsékeltebben. a korhoz illően. És a pénztárca szerint. Ez utóbbi viszont nem jellemzi a fiatalokat. Sem a gyerekeket, ők addig erősködnek, míg a szülő — kerül, amibe kerül — megveszi azt. amit szeretnének, csakhogy le ne maradjanak a többitől. — Később közülük kerül ki a szakmai — eladói — utánpótlás. Jönnek elegen? — Jönnek, és most már egyre többen olyanok, akik megfelelnek. Állandóan tizenöt-húsz tanulónk van, s az elmúlt időkben — talán a szakma presztízsének csökkenése miatt — a gyenge tanulmányi átlagúak ■ voltak többségben. Két év óta érezhető változás: négyes-ötös tanulók jöttek hozzánk az általános iskolákból. S ez jó jel. — Hol van a szakmunkás- képzés? — Két helyen és kétféleképpen, de mindkettő hároméves. A csabai iskolában heti két nap a tanulás, és három nap itt, a gyakorlat. A mezőtúri sokkal jobb beosztású: egy félév bentlakásos iskola — egy félév gyakorlat. Tehát nem kap- dos ide-oda, hanem hosszú ideig folyamatos a tanulás, és a gyakorlat is, s így mindkettőbe beleélheti magát a tanuló. Arról nem is beszélve, milyen fáradtságos, különösen télen az állandó vonatozás Orosházáról és a környező falvakból Békéscsabára. — Milyennek tartja a képzést? — Bőséges az elméleti anyag, talán még sok is, viszont egy sincs, ami kimondottan az eladással, annak a kultúrájával foglalkozna! Pedig a jó modor, s a vevőkkel való bánásmód: szakmai követelmény. viszont nem mindenki született kereskedőnek, bár még annak is van mit tanulnia. — De ehhez akarat kell. És ha nincs? — Aki egy idő eltelte után sem kedves és figyelmes, nem igyekszik, nem törődik a vásárlóval, attól megválunk, mert nem erre a pályára való. Ez felnőttel is előfordult már. Az elmúlt időkben ugyanis szakképzet- len dolgozókat is felvettünk. Többségük meg is felelt, és sikerrel elvégezte a szövetkezet kihelyezett iskoláját három év helyett két év alatt, itt helyben. — És a továbbtanulás? — A szövetkezet mindig ösztönözte, támogatta a tanulni akarókat, és sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Én is itt érettségiztem le, és végeztem el a főiskolát. Vass Márta Mi leszek, ha rajz leszek?
