Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
1987. január 28., szerda \ Benkóék, születésnap előtt Elfelejtett láncszem Százötven éve született Tolnai Lajos Nagy Iván, a zenekar állandó mókamestere hamarabb befejezte a vacsoráját. Vette a harsonáját és „lágy’' asztali muzsikát fújt a többieknek ... Örökzöld egyveleget — zöld mezőről és szivárványról, a nagy hóesésben megtett út után. Aztán a többiek is kezdtek „bejátszani” a hangszereiken. Ilyen bábeli hangkavalkád- ban próbáltam „lemutogatni” kérdéseimet a BDB (Benkó Dixieland Band) vezetőjének, Benkó Sándornak, a békéscsabai Lencsési étterem különtermében, a koncert előtt. Egészségére kívánva a vacsorát, először gratuláltam a világhírű együttes születésnapjához. ♦ * * — Hogyan is értendő ez a harminc év? — A bőgős Vajda Sándorral alapítottuk a zenekart 1957-ben. A jelenlegi összeállításban 1962 óta játszunk. — A dzsesszre, jellegénél fogva jellemző a „promisz- kuitás”. A partnerek gyakran cserélgetik egymást; kikipróbálják „mással” is... Mi a titka a BDB negyed- százada változatlan összetételű csapatának? — Az embereknek azon az elhatározásán áll a dolog, hogy kitartanak. A legerősebb kapocs a közösségi érzés. — Tradicionálisnak számít az együttes zenéje? — A tradicionális stílus ma már nem olyan egységes, mint sokan hiszik. A miénk egy egyéni stílus. A tradicionális kereteket megtartva, a zenészek túlnőnek azokon egyéniségükkel. Nálunk a ragtime megfér a beboppal együtt... — Legutóbb egy Borsod megyei hegyi kisfaluban láttam a zenekart, azelőtt nemzetközi dzsesszfesztiválon. Fél évvel ezelőtt világ körüli turné... Egyszer a koncertteremben, aztán meg étteremben, mint most, a „Dúdoló Pocok”-ban. (Ezenkívül csak egy helyen vállalnak el még „kocsmai" fellépést, tudtommal.) Hogyan állítják össze a műsort a sokféle, „ezerfejű” közönségnek? — Sosem leírt programot játszunk el. Mindig a közönség befolyásolja, hogy épp akjtor mit csinálunk. Azért is szoktam a számok között olyan sokat beszélni, mert többnyire akkor találom ki, hogy mi következik. Mindenütt kicsit másképp. — Mit lehetne három mondatban elmesélni a tavaszi nagy koncertkörútról? — A magyar könnyűzene első világkörüli turnéja volt ez; Távol-Keleten át, USA (Kalifornia) és nyugat-európai állomásokkal. A legnagyobb élmény Thaiföld és Bangkok volt. — Az idei év a 30. évforduló jegyében telik. A rádió háromrészes sorozatot szentel a zenekarnak, március 26-án pedig nagy jubileumi koncertet rendeznek a Budapest Sportcsarnokban... — Igen, az értesülések helyesek. A nagyszabású programra minden hazai tradicionális együttest meghívtunk. Ezenkívül világhírű dzsessZóriásokat is várunk. — Kiket lehet már „elpletykálni"? — Dzsessztörténeti kuriózumnak, delikatesznek számít Freddie Hubbard eljövetele. A korszakot meghatározó modern dzsessztrombi- tás, tudtommal, sohasem játszott még tradicionális zenekarban. Dizzy Gillespie-t árproblémák miatt nélkülöznünk kell, de itt lesz Mike Vax, aki Stan Kenton híres bigbandjének első trombitása volt, valamint a nagyszerű bendzsós, Eddie Davis, akivel már máskor is játszottunk. — Van-e valami hír a Benkó-adatbank tagjainak? — A novemberben és decemberben, a Fórum Szállóban harminc koncertet rendezünk. Azonos műsort játsszunk el, csak az adatbank tagjainak. Eddig 20 ezer jegy kelt el, plusz a rokonok ... Még lehet jelentkezni. (BDB Adatbank, 1023 Budapest, Bolyai u. 4.) * * * — Kezdődik a koncert — igazi new-orleansi. hangulatban; füstben és az „ország legrosszabb akusztikájú” termében. Ügy látszik, a csabai közönségnek erős a vonzása ... Benkóék zenéjéről nincs mit, nem lehet újat írni. Tegezik a közönséget ... Szeretnek zenélni — könnyedek, közvetlenek, szellemesek. Mint mindig...! Háromszor: professzionálisak — és nem unják! Pleskonics András Fotó: Gál Edit Különös, tragikus sorsú, természetű ember és író volt Tolnai Lajos, akinek megítélése koronként változott. Manapság némi szorongással és szomorúsággal vehetjük tudomásul, hogy éles kritikai szelleme veszített időszerűségéből, s még irodalmunk történeti folytonosságából is mintha kihulló- ban volna, holott Németh László aligha véletlenül tisztelte benne a Nyugat törekvéseinek egyik legközvetlenebb elődjét, s nyilván Móricz Zsigmondnak is megvolt a kellő oka, hogy meghajtsa előtte a feltétlen elismerés lobogóját. Nyomorúságos családi környezetből indult pályafutása, s ez a tény szinte egész írói látásmódját meghatározta. Az a szenvedélyes indulat, amely benne munkált. apját is jellemezte, aki egy összeszólalkozáskor megpofozta főbíráját, s ettől kezdve a család egyre mélyebbre süllyedt a szegénységbe. Anyja, aki varrásból tartotta el a családot, papi pályára szánta fiát, s ezzel akarva-akaratlanul „a Nessus-ing köntösét dobta rá”, hiszen olyan hivatást választatott vele, amely teljesen idegen volt egyéniségétől. 1868-ban Marosvásárhelyen kezdte papi működését, de már 1874-ben pert indítottak ellene fölöttesei. amely tíz esztendeig folyt. Tolnai Lajos végül is felhagyott a papi működéssel. Abban reménykedett, hogy a fővárosban megélhetést talál, 'egzisztenciát teremthet, hiszen már 1865-ben figyelmet és méltánylást keltett Arany Jánosnak ajánlott kötete, melyben balladáit gyűjtötte egybe. És éppen Arany volt az, aki arra ösztönözte, hogy versek helyett inkább prózát írjon. 1867-ben két elbeszéléskötetet és regényt is közreadott minden különösebb visszhang nélkül. A kort Jókai szelleme igézte meg, jóllehet igazi természetéről, a fényes külszín alatt tornyosuló belső bajokról nagyon sokat elárult például Tolnai fontos regénye, az 1872-ben megjelent Az urak, amely mintha Jókai oly kedvelt Az új földesurának ellenképét rajzolná meg korrupt tisztviselőivel, a városba özönlő, megi- gazdagodni vágyó Bach-hu- szárokkal. Az író azt a szívós, kemény munkát idealizálja, amely szerinte a nemzet talpraállásának egyetlen útja lehet. A kor, amelyet regényeiben és elbeszéléseiben ábrázolt, a lassú polgáriasodás időszaka volt, s e folyamat tényleges negatívumait Tolnai Lajos kétségtelenül elrajzolta; leírásaiban, jellemzéseiben nem a sorsszerűt, a végzetest jelenítette meg, mint kortársai közül többen, hanem indulatai vezették^ mintha személyes ellenségeinek egyre tekintélyesebb galériáját akarta volna regénybe foglalva leleplezni. Nem az érdekelte és izgatta igazán, hogyan alakul ki a polgári osztály, hanem az, miként züllött le a birtokos réteg. Jól látta, hogy a nagy társadalmi változás kedvez a ,.svindler”-eknek, a csalóknak és szélhámosoknak (az 1882-ben megjelent A báróné téns'asszony egyik legérdekesebb típusát Schwind- lernek nevezik), akiket a Bach-korszak tenyésztett ki. s akiknek a helyzetét, törekvéseinek beteljesítését megkönnyítette, hogy a birtokos nemesség romlásnak indult. E belső romlás folyamatát ábrázolta Tolnai A nemes vérben, Az oszlopbáróban és A Szentistváni Kéry-család- ban, a nyolcvanas évek elején írt műveiben, melyekben szenvedélyes indulattal mutatta meg, hogyan romlottak le azok az „oszlopok”, melyeknek a nemesek hitték magukat. A polgárosodás új viszonyt teremtett a munkával. s Tolnai maró gúnynyal ábrázolja azt a finnyás megvetést, melyet a hosszú századokon át dologtalan nemesek éreztek a hétköznapi tevékenység iránt. Budapesti éveiben szintén a harcok középpontjába került : konzervatív részről igyekeztek lehetetlenné tenni, s a szüntelen küzdelem — még ha maga mögött tudhatta is a megújulásra szomjazó fiatalokat — időszakokra elnémította benne a regényírót. Csak a kilencvenes évek legelején sikerül megállapodnia, mint a Képes Családi Lapok szerkesztőjének. Ekkortájt születik a Dániel pap, amelyben a saját hibás pályaválasztásának emléke is felsejlik, majd A jubilánsok és az Eladó birtok, melyben már az új korszak gátlástalan, akadályt nem ismerő, erőszakos törtetője játssza a főszerepet. Ez a kor nem tűrte a régi erkölcsöket, nem ismerte a becsület hagyományos fogalmát: A polgármester úr megkeseredett főhőse, aki még a „régi” erények bűvöletében él. végül is emiatt őrül meg. Az öregedő Tolnai Lajos mindinkább kivülrekedt az irodalmi életből. Üj prózaírónemzedék nőtt fel, melynek olyan nagy alakjai voltak, mint Gárdonyi, Bródy, Tömörkény, akik kevesebb indulattal, valóságosabban jelenítették meg a kor nagy kérdéseit. Amikor 1902-ben elhunyt, szinte alig emlegették már, Ady Endre méltánylása azonban azt jelezte, hogy a következő nemzedékek számára mégis útmutató volt. fontos kapocs a múlt és a jelen között. Rónay László fl lán|flüK lányok, a lányoltangyalok...
