Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
1987. január 28., szerda o Nemcsak kovácsházi jelenség A Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész üzletvezetőket keres a kis településeken lévő boltjaiba. Alig akad jelentkező, pedig nem is rossz állásról, beosztásról van szó. Falun boltosnak l^nni mindig is rangot jelentett. Gondoskodni az emberek napi cikkekkel való ellátásáról hálás foglalkozásnak számított. Ma falusi boltosnak lenni, a sok munkát, a felelősséget másokért vállalni, s abból a keresetből megélni, amit a forgalom után elszámolnak, nem könnyű. Tulajdonképpen ezért nem találnak üzletvezetőket. Ez a summázata a kialakult helyzetnek, melyet pontosan a jelzett körülmények miatt nem szabad levenni a napirendről. Ezek a legújabb jelzések arra utalnak, hogy értékrendünk kuszaságai között megérett a helyzet égető dolgaink rendezésére. Falun azért nincsenek, vagy csak igen kevés a boltos, a jó boltos, mert az érdekeltséggel bajok vannak. Az áfész vezetői ezt úgy fogalmazták meg, hogy a végzett munkával nincs arányban a vezetők anyagi megbecsülése. Ezért faluról mind többen mennek városba, olyan boltokba, üzletekbe, ahol a munkaidő kezdetére csöngetnek, s ha vége a műszaknak, leteszik magukról a köpenyt, szögre akasztják az üzlet gondját, baját, s hazamennek a második gazdaságba, és jövedelmüket kiegészítik. Az üzletvezető ugyanakkor tovább marad a boltban. Készíti az elszámolást, gondoskodik az árubeszerzésről, vállalja az anyagi felelősséget, és még ki tudja mi mindent csinál azért, hogy másnap a bolt menjen. Valószínű, a lényegre tapintottak Kovácsházán. De vajon van-e a kezükben olyan eszköz, mellyel a szükséges változásokat ki tudják harcolni, keresztül tudják vinni? Aligha, hiszen az előírások betartása, a megállapított jövedelmi kulcsok semmiféle, illetve számottevő differenciálást nem tesznek számukra lehetővé. Ez a pálya tehát ezért nem olyan vonzó, mint volt' egykor, de ha megbecsülésével követjük az eddigi utat, azokat is elveszítjük, akik ma még ezen a pályán mdzognak, vélik életük értelmét. Elgondolkoztató, hogy egyre kövesebb fiatal választja hivatásának ezt a szakmát. Ha így haladunk, akkor egyszerű számtani művelettel kiszámítható, melyik boltot mikor zárják be boltoshiányra hivatkozással. Ugyanis egy-két ilyen intézkedést már tettek kénytelenségből. De nem ez a helyes és az egyedüli megoldás, hanem a falusi kereskedelem lehetőségeinek okos számbavétele, a feszültségek feloldása, a lakosság vásárlási szándékának jó kielégítése érdekében. A teendő intézkedések adják és mutatják a feladat súlyát. Végtére is a fejéről a talpára kellene állítani az érdekeltséget ebben a falusi boltosok ügyében is, hogy az ott élő lakosság vásárlási igényének kiszolgálása vonzó pályaként maradjon meg a kereskedői köztudatban. S ne néptelenedjenek el ezek a boltok azért, mert falun, s nem városi környezetben működnek. Tévedés ne essék, ez nem egyedül csak kovácsházi jelenség. Más községekben ugyanez a helyzet, de lehetséges, hogy ott annyira égetően, mint Kovácsházán, még nem vetődött fel a falusi boltok üzemelése kapcsán. D. K. II Vegyépszer csőszállításai Tengizbe A hét elején Budapesten szerződést írtak alá egy francia—kanadai konzorcium, a Vegyépszer Vállalat és a Chemokomplex Külkereskedelmi Vállalat vezetői. Az exportszerződés értelmében a Vegyépszer — a konzorcium alvállalkozójaként — ebben az évben több mint 26 millió francia frank értékű csőelőregyártást végez. Az így készülő termékeket a Tengizben épülő kőolajfeldolgozó létesítmény üzemeiben használják majd fel. A létesítményt magyar dolgozók építik a Szovjetunióban, nem messze a Kaszpi-tengertől. A szerződést a Lurgi, Lit- win és Lavalin cégekből alakult konzorcium képviseletében Daniel Fischer, a Lurgi S. A. elnök-vezérigazgatója, a Vegyépszer nevében Dér- czy Ferenc vezérigazgató, a Chemokomplex képviseletében Nágy Ferenc vezérigazgató látta el kézjegyével. A Nagyszénási Október 6. Tsz Nelle leányvállalatának elektronikai üzemében Michnai Mihály mikroprocesszoros vezérlőt állít össze, amely konzervgyári gőzhámozót működtet majd Fotó: Szőke Margit Munkásarcok Egyszemélyes ipartörténelem technikák és technológiák itt hamarabb megvalósultak. A földszintes hűtőházban, ahonnan egy időben a vasutat és a közúti szállítást kiszolgálhatták, a folyamatos hűtést megoldották először Békéscsabán és Kelet-Euró- pában. Itt jelentek meg iparágon belül az első modern csomagológépek. — Nem lehettek népszerűek a ’60-as években ezzel a vállalkozási szellemmel? — Nem is voltunk azok, mert „kiszolgálói voltunk a kapitalisták kényeinek”, ma meg mindenki a Findus-szal akar kooperálni. Ugyanakkor mindenki panaszkodik, hogy nem lehet eladni a termékeket. Hát rossz minőségű árut nem lehet, mert az nem kell. A tőkés piac annak könnyű terep, aki minőséget termel és pontos szállító. ,— Mégis, kutatva a vállalati siker titkát, nem tudom megítélni, hogy miért nem volt példamutató ez a fajta vezetői magatartás a szű- kebb, megyei vállalati környezetben, de az ország más vállalatai számára sem. Mi lehet ennek ön szerint az oka? Márton Pált, a Magyar Hűtőipar békéscsabai gyárának igazgatóját nehéz embernek tartották, nemcsak szűkebb környezetében. De mitől is nehéz ember valaki a mi megítélésünk szerint? S vajon nem mi magunk vagyunk-e azok, amikor nem fogjuk fel annak a rezdüléseit, aki gyorsabban, ütemesebben Halad. S végül csodáltuk azért, mert ő bátran és kitartással vállalta elképzeléseit, s makacsul ragaszkodott tervei megvalósításához. Akiről ma már úgy nyilatkoznak, hogy a magyar hűtőipar úttörője. Akit leginkább az jellemez: fogékony az újra. S mindez a tulajdonság párosult ösztönös. jó emberismerettel, amivel irányította a vállalatot, kitűnő nyelvérzékkel és kereskedői vénával, amivel eladta a megtermelt árut. S bár nem mindig érdekelte, hogy a feladat megoldása milyen költségekkel valósítható meg, mindent először, s mindig többet akart. De ebben is látni kell, hogy az élenjáró technika és technológia meghonosítása a prototípust készítőknek többe kerül, mint a követő üzemeknek. Mindennek ára van. Annak is, hogy ma már mindenki a Findus-céggel akar kereskedni, 1963-ban pedig sehol nem akadt — Békéscsabán kívül — olyan hűtőház, ahol „lehetetlen” kéréseket teljesítettek volna a vállalatvezetők. S amikor Márton Pállal szemben ülve azon merengtem, vajon elégedetlen, avagy elégedett-e ezzel a Márton Pállal ma, kimondott kérdésem nélkül is azok a gondolatok foglalkoztatták, honnan és hogyan is kezdődött ez a pályafutás? — Pékinas lettem 1935 áprilisában, s amikor felszabadultam, a sütőipari szak- szervezet által művelt munkássá lettem. Az a generáció az enyém, ahol Marósán György állt hajdan a sütőmunkások szakszervezetének az élén. A többre törekvés szándéka segített ahhoz is, hogy 1942-ben mesterszak- munkás-oklevelet szereztem. Dolgoztam a szakmában, aztán kiemeltek, így 1952-ben a tanácsi apparátusba kerültem, de továbbra is az élelmiszeripar területén dolgoztam. A szakmai múlt abban segített, hogy sokat dolgoztam a kemencéknél, tudtam, megtanultam, hogy csak a teljes odafigyelés — a fanatizmusig szinte — hozhat sikert a munkában. — Hogyan került a hűtőiparba? — A tanácsi munka során engem a konzervgyár igazgatójának jelöltek. Kruzslitz Tibort meg a hűtőház élére. Folytak a vezetői posztok betöltéséről a vezető államapparátusi szervezetekben a tárgyalások, egyszer csak széltében-hosszában azt hallottam, én leszek a hűtőben az igazgató. Mentem az elvtársakhoz, hogy tájékoztassanak, mi a helyzet, a valóság mindebből. — Ki hívott? — Végezd a dolgod! — mondták, s én megcsúfoltam távoztam. Két nap múlva felhívtak, hogy Pali, gyere át hozzánk. — Értekezletet tartok — feleltem dacból. — Gyere, ha befejeztétek. Átmentem, s közölték velem: én leszek a hűtőház igazgatója. — Én nem — feleltem. — Gondolkodj rajta, aztán két nap múlva menj fel a minisztériumba a teendők megbeszélése végett. Annyit tudtam a hűtőiparról, amit a fővárosi Izabella úti technikumban tanultunk. Aztán az ipar manufakturális állapotát kaptam, s tanúja voltam a fejlődés minden lépésének. — Mozgatórugója volt. Ez a helyesebb kifejezés. Történelmi időknek nevezik ezt az iparágon belül. ön ezzel egyetért? — Óriási lelkesedéssel fogtunk munkához. Tar János- né volt az első szakmunkás, aztán idehoztam egy embert Szegedről, aki raktáros és gépész volt egyszerre, és mindenben segített, egy univerzális embert nyertem vele. öt év múlva mi adtunk szakembereket más hűtőházaknak. Jó volt a kapcsolatunk a mezőgazdasággal, a termeltetés folyamatossá vált. Az első évben — 1963ban 18 tonna terméket szerettünk volna előállítani, a teljesítés 20,2 tonnára kerekedett. Ma húszezer tonna a termelés. — Egy új iparág honosodott meg ezen a területen. Hogyan fogadták az ide dolgozni jövő emberek? — Az első év után, 1964- ben már elterjedt, hogy nagyon megválogatjuk a munkaerőt. Szakoktatás nem volt, mi pedig magasabbra tettük a mércét, mint más szakmák. Azt mondtuk, ide érettségit szerzett emberek kellenek. Űj tankönyveket írtak a Kertészeti Egyetemen, s a rangja ezzel is nőtt ennek a szakmának. Az első szakmát szerzett szakembereknek nemrég rendeztük meg a 20 éves vizsgatalálkozóját. összesen egy lány nem tudott eljönni. A saját nevelésű szakemberekkel gyorsan jutottunk el a termelés színvonalának javításához, s ekkor kezdődött a svéd kapcsolat is. A Műszaki és a Kertészeti Egyetemek szakoktatóit is bevontuk a termelésbe, mert voltak megoldatlan műszaki és termesztési gondjaink, s a segítség a tanszékek bevonásával megérkezett. —• S ekkor jöttek a „lehetetlen” kereskedői, termeltetői feladatok a svéd partner részéről? Helge Andersson a Nestlé konszern svédországi Findus cégének bevásárlási szakembereként 1954 óta vásárolt hűtött termékeket, húst, málnát magyar gyáraktól, de nemigen akadt gyár, aki szívesen vállalta a komoly követelményeket. 1963-ban hosszú távú megállapodást kötött a magyar és a svéd állam a málna és az eper szállítására. A vevő hozta a fajtákat is, a szaporítóanyagot, a termelési technológiát. A kitűnően fogyasztható epret és málnát speciális rugózású járművekkel szállította külföldre, speciális gépeket adott a hűtéshez. Andersson eljutott Békéscsabára is, ahol különféle kéréseit rendre kitűnően teljesítették, s a kivitel bázisa ezután ez a hűtőház lett. Így segítségével az élenjáró — Az a baj, hogy nincsenek ma Magyarországon menedzserképző iskolák. Ma menedzsertípusú vezetőkre volna szükség. Nekem szerencsém volt, hogy olyarí munkatársaim voltak, akik egyetértettek, de ha kellett vitatkoztak velem, s ha vitatkoztak, nyert ügyem volt, mert kialakult a közös és jó eredményt adó álláspont, és utána mindenki dolgozott. Nekem szükségem volt a munkások közelségére. Én az üzemben nem sokszor dicsértem — a jó munkát természetesnek tartottam, magam is sokszor provokáltam a vitát. A munkás nálam nagybetűvel íródott, nekem a vezetőkkel mindig több bajom volt. Arra nagyon ügyeltem, ha munkát adtam ki valakinek, azt ellenőriztem, mert annyira tiszteltem, hogy kíváncsi voltam arra, miként oldja meg a feladatát. Köröket írtam le az üzemben és munkát, bizalmat adtam a fiataloknak. Ma, ha irigykedem a fiatalokra, csupán azért teszem, mert annyi szép és érdekes feladat megoldása vár rájuk. A lakásban meleg van, s beszélgetésünk alatt a megelevenedett eseményekkel a közelébe jutunk a nehéz embernek is. Aki ott dolgozott 25 éven át, ahol hajdan, a gyár kialakítása előtt a nagypapa állattartó istállói álltak. A nyugdíjas igazgató ma is sétát tesz az üzemben, fogadja a köszönést, az üdvözlést, a kérdést: mi újság, főnök? A kitüntetések sokasága jelzi, hogy azért ezt a mindent akaró sokra vágyást elismerésekkel honorálták. A Munka Érdemrend mindhárom fokozatának birtokosa, a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa, és legutóbb is kitüntetésről szóló meghívót hozott a postás, ám a hó befedte a vasúti pályát, s csak később kapja meg a 25 éves, sikeres és példamutató vezetői munkát elismerő kitüntetést. Jó egészséget a pihenés bizonyára munkával, társadalmi tisztségekkel, elfoglaltsággal bőven szolgáló éveihez! Számadó Julianna Fotó: Kovács Erzsébet HÍREK 0 MAGYAR GAZDASÁGBÓL Uzemavató Győrött. Béta ciklodexterin üzemet avattak hétfőn a Győri Szeszipari Vállalatnál. A ciklo- dextrineket, amelyek a keményítő enzimes lebontásának termékei, a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárának kutató- csoportja többéves fejlesztőmunkával dolgozta ki. (Szolnok Megyei Hírlap, 1987. január 2U Tavaszra jön a féltartós tej. A Debreceni Tejüzemben lassan befejezéséhez közeledik a beruházás, amelynek nyomán áprilisban kapható lesz a 6 napos szavatosságú féltartós tej. A csomagolóanyagot a Tiszai Vegyi Kombjnát gyártja, különleges fényvisszaverő, dupla polietilén fóliából. Félliteres zacskókban kerül forgalomba. A termék hűtést nem igényel, és mindössze 1 forinttal lesz drágább, mint a jelenleg kapható. A Borsodi Tejipari Vállalat által forgalmazott összes tejmeny- nyiség 10 százaléka lesz egyelőre az úgynevezett féltartós tej. A tervek szerint ez az arány 30 százalékkal növekedhet. (Déli Hírlap, 1987. január 23.) Épül a SZOT-gyógyüdülő. A SZOT már tavaly decemberben szétküldte a Szegedre szóló beutalókat. Az első vendégek 1987. augusztus 5-én érkeznek a szegedi SZOT-szállóba. A Délép által épülő szálloda készül, bár van némi lemaradás. Csúszott a határidő a vízgyógyászati résznél, a szállodai traktussal előrébb tartanak, a villanyfűtés-szere- lési munka, a glettelés készen van. A konyha és a raktár belső falazásai, vasműszaki munkálatai téliesített körülmények között folynak. Szerelik a telefonhálózatot is. Az építők igyekeznek gyorsítani a munkát, hogy az augusztusig még hátralevő 6 hónap alatt elkészüljenek. Csodák még mindig történhetnek, s akkor a szálló-gyógyüdülőben augusztus 5-től pihenhet majd 300 beutalt vendég a 150 2 ágyas, összkomfortos szobákban. (Csongrád Megyei Hírlap, 1987. január 24.)
