Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

1987. január 28., szerda

o

1:1 jgut-fiic}

Vevőankét

az építkezők jobb kiszolgálásáért

A korábbi évekhez képest tavaly valamelyest csökkent, de az idén várhatóan ismét nagyobb lesz az érdeklődés a magánerős lakásépítések iránt. Ez hangzott el tegnap délelőtt azon a vevőankéton, melyét a Békéscsaba és Vidéke Áfész rendezett meg a megyeszékhely házépítők boltjában. A majdnem három éve műkölő Éptek-bolt múltjáról és az idei elképzelésekről Mekis Pál üzletvezető-helyettes adott rövid tájékoztatót, majd a közel 50 megjelent érdeklődő kérdéseire válaszolt. Mint említette, az országban 25 házépítők boltja üzemel, s ezekből kettő megyénkben. Az Ép- tek-üzletek forgalma évente 5-10 százalékkal nőtt, ami bizonyítja ’ létjogosultságukat. Ezekben a boltokban a házépítéshez szükséges minden kelléket árusítanak. Időnként ugyan előfordulnak bizonyos hiánycikkek, de ez év január 1-től lehetőség nyílott arra, hogy közvetlenül szerezhessék be áruikat a boltok. Remélhetően ezáltal megszűnik majd a ma gyakran hiába keresett nyílászárók, golyóscsapok hiánya.

Ezt követően Kiss Gabriella, a Bízol GT megbízottja ismertette terméküket, a rizshéjbeton falazó anyagot. A szabványnak minden tekintetben megfelelő kéregblokkból ebben az évben 70 lakás felépítéséhez szükséges mennyiséget gyártanak.

A Kemikál újkígyósi gyárának képviselője. Csatlós Mihály a szigetelőanyagok A békéscsabai házépítők boltja Uttel várja az építkezőket

ról beszélt. Elmondta, hogy alapanyagaik jelentős része tőkés importból származik, aminek beszerzése napjainkban egyre nehezebb. Feladatuk tehát a hazai lehetőségek felkutatása a hiányzó alapanyagok pótlására.

A Budalíkk Festék- és Műgyantagyár rövidfilmen mutatta be termékeit, amiről a résztvevők egyúttal a szakszerű felhasználásról is szerezhettek ismereteket. A kérdésekre Eőry Endre válaszolt, melyekben kitért arra is, hogy az év végén jelentkező, főleg fehér színű festékekből jelentkező hiányt mára megoldottnak tekinti a gyár.

18 millió forintos árukészFotó: Kovács Erzsébet

Lapunk kérdésére elmondta, hogy már folyamatos a gyárban a nem mérgező xi- ladecor gyártása, amely nem tartalmazza a toxikus anyagot, így belső téri alkalmazása nem jár egészségügyi problémákkal. A termék a többitől jó elkülöníthető, semleges barna színű dobozban, oldalán egy körben „ÜJ” felirattal kerül forgalomba. A hagyományos, gomba- és féregöiő, tehát mérgező anyagot továbbra is tartalmazó külső felhasználásra javasolt festékek színskálájának azonos választékával kaphatók ezek az új termékek is.

(bacsa)

Tanácsülés Szarvason

Tegnap délután ülésezett Szarvas Város Tanácsa. A tanácstagok megvitatták az idei költségvetési, működési és fejlesztési tervet. A fejlesztésre szánt pénzekből a legjelentősebb összeg, 18 és fél millió a termálfürdő és a strand építésének folytatására, a szennyvízcsatornázásra (15 millió), valamint a szlovák általános iskola és

diákotthon építésére (10 millió forint) jut.

Ugyancsak megtárgyalták a tanácstagok a ’87-es társadalmi munka célkitűzéseit. Mintegy 38 millió forint társadalmi munkát várnak a vállalatoktól és a lakosságtól. A város gazdálkodó szervei, üzemei írásban tettek vállalásokat olyan feladatok

megoldásának segítésére, melyekhez szűkösek a tanács anyagi lehetőségei. Ilyen a termálstrand építése, a tisztított szennyvíz élő Körösbe való kivezetésének földmunkái, az iskolai sportudvar kialakítása, az úttörőtábor vizesblokkjának felújítása, kerékpárút építése, parkok gondozása.

A tanácsülés megvitatta a népi ellenőrzési bizottság idei tervét, valamint a megyei tanácstagi csoportmunkáját.

Körkérdés a továbbtanulásról

A döntés percei

Az általános iskolák nyolcadikosai néhány hónap múlva búcsút intenek második otthonuknak. A 14 évesek ezekben a napokban kell hogy véglegesen döntsenek továbbtanulási szándékukról. Szülők, hozzátartozók, pedagógusok gondolkod- nak-őrlődnek, hogy a leginkább érdekelteknek, a végzősöknek minél kevésbé fájjon a feje, s főleg később ne fájjon, egy esetleg rosszul választott iskolában.

Körbetelefonáltunk néhány általános iskolát. A jelentkezési lapok 99 százalékán már megszáradt a tinta. A tanárok írják a jellemzéseket, s különösen azokra a tulajdonságokra figyelnek, figyelmeztetnek, amelyek az illető pályaválasztását indokolttá vagy kérdésessé teszik.

A Békéscsabai 1-es Számú Általános Iskolában, akár csak az előző években, a diákok egyharmada szakközépiskolában, egyharmada gimnáziumban, egyharmada szakmunkásképző intézetben akar továbbtanulni. Többen írták első szándékkal a békéscsabai Sebes György Köz- gazdasági Szakközépiskola és Gimnázium új szakát, a számítógépes ügyvitelszervezési osztályt. Van érdeklődés az országos beiskolázású kétnyelvű gimnáziumok iránt, s azok, akik angolt tanulnak, idén is nagy számban a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumba jelentkeznek, hiszen ott már haladó szinten folytathatják az idegen nyelv tanulását. Négyen katonai szakközépiskolába jelentkeztek.

A Gyulai 3-as Számú Általános Iskolának két tagozatos osztálya van. Mind a német, mind pedig a testnevelés szakos osztályok tanulói a helyi Erkel Ferenc Gimnáziumot választják legszívesebben, hiszen ott van hasonló tagozat, s így kedvenc tantárgyukkal továbbra is intenzíven foglalkozhatnak. A tanulók 30 százaléka szakmunkásképzőbe jelentkezett, a fiúk között a gépszerelő, autószerelő pálya, a lányok között az egészség- ügyi tanulmányok iránt a legnagyobb az érdeklődés, s csökkenő számban, de még mindig sokan képzelik el jövőjüket a kereskedelemben.

A mezőhegyesi általános iskolából a tanulók fele gimnáziumba szeretne menni, innen többen a megyehatáron túlra indulnak, Szegedre és Makóra. A szakmunkásképzőben a lányok, mivel a környéken viszonylag jó az elhelyezkedési lehetőség, legtöbben a női szabó szakmát választják. A vésztői általános iskola tanulóinak fele szakmunkásképzőbe jelentkezik, a másik fele a szak- középiskolát részesíti előnyben. Fiúk számára a legvonzóbb szakmákat az építőipar adja, de sokan mennek mezőgazdasági gépszerelőnek és kőfaragó szakmunkásnak.

Felhívtuk a Békés Megyei . Pedagógiai Intézet pedagógiai és pályaorientációs csoportjának vezetőjét, dr. Bőké Gyulát és megtudtuk, idén nincs jelentős tendenciaváltozás a nyolcadikosok továbbtanulásában, s nem jelentkezett új divathullám sem. Ugyanazok a népszerű középiskolák, mint korábban. Általában 10 gyerek közül 9- et az elsőként megjelölt iskolába veszik fel, csak a jelentkezők 3 és fél százalékát utasítják el a második helyről is. A szakmunkás- képzőkben a legnépszerűbb szakmák az autószerelő, a karosszérialakatos, szobafes- tő-mázoló, a nőiruha-készítő és népszerű, de egyre kevésbé túlhajtott a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző. Idén — várhatóan' — az 567Í végzős 2 százaléka nem tanul tovább. ’87- ben a nyolcadikosok száma csekély mértékben, jövőre és az azt követő években viszont jelentősen növekszik, megközelíti a 7 ezres létszámot, s erre már készül az intézet.

— Jelenleg folyik az iskolákban a hetedikesek továbbtanulási szándékának felmérése. Fel kell térképeznünk a megyén kívüli iskolák fogadóképességét. Üj helyzetet jelent a technikusi képzés iránti igény növekedése is. Ezeknek a felméréseknek az eredménye áprilisban kezünkben lesz — fejezte be válaszát dr. Bőke Gyula.

Ébresztő, elvtársak!

A munka, a mindennapi tevékenység legemberibb vonása a tudatosság. Mielőtt még elkezdenénk dolgozni, gondolatilag megalkotjuk, szellemi képernyőnkre kivetítjük a leendő művet. (Amikor hasonlót még nem csináltunk, a feladat felvázolásához nagyobb képzelőerő, kivitelezéséhez több vállalkozási bátorság szükséges.) De a tudatosság társadalmi értelemben nem kevésbé fontos, mint hajtóerő. Az szükséges, hogy el tudjuk a konkrét munkacélt a maga szélesebb ösz- szefüggéseifae helyezni, képesek legyünk felismerni annak szerepét, horderejét a társadalmi-gazdasági haladásban, az ország sorsának alakulásában, személyes boldogulásunkban.

Milyen fokon él hazánkban a társadalmi tudatosság az új esztendő kezdetén? Hol tartunk gazdasági életünk sorsfordításában? A parlament legutóbbi költségvetési vitájában mondotta a kormány elnöke: „Magunknak tesszük fel a kérdést: sikerült-e a közvéleményben eléggé tudatosítani, hogy mekkora feladatot jelent a gazdaság gyökeres megújítása, a fejlődés ütemének gyorsítása, a világpiaci versenyképesség növelése, s hogy mekkora tét? Azt hiszem, azt kell válaszolni, nem. A feladat és a tét nagyságát még nem sikerült tudatosítani.”

Valamiféle drámai kép felvázolása, a lakosság „sokkolása” nem visz előre. Ne su- galljunk indokolatlan optimizmust, de pesszimizmust sem. Az igazságot, a valóságot tükrözzük a maga összetettségében, ellentmondásosságában. Az országnak van pozitív cselekvési programja; a gazdaság- politika céljait világosan felvázolta a párt XIII. kongresszusa, és konkretizálta a VII. ötéves terv. Bár az 1985—86-os „hajó” elment, a népgazdaság nem fejlődött e céloknak megfelelően, mégsem a dokumentumok átírása, hanem minden szinten a felzárkózás, a lépésváltás, a meglevő tartalékok feltárása és hasznosítása a feladat. A tudatformáló munka, a mozgósítás tehát csak akkor lehet eredményes, ha konkrétan és meggyőző módon segíti a ki- sebb-nagyobb közösségek teljesítményének felemelését a mai magas, a nemzetközi versenyben diktált követelmények szintjére.

Az agitációt irányító pártszervezetek számára világos partitúrát ad az 1987. évi terv gazdaságpolitikai cél- és eszközrendszere. A felvilágosítás és a mozgósítás mégsem vezényelhető központilag. A politikai munka tennivalói, hangsúlyai mások például az élenjáró üzemekben, ahol eredményes erőfeszítéseket tettek a gazdálkodás hatásfokának javítására, a termelési szerkezet átalakítására, a műszaki fejlesztés meggyorsítására, a gazdaságos kivitel növelésére, a belföldj kereslet jobb kielégítésére. És megint mások a jobbára stagnáló, nehezen mozduló többségnél, ahol nem történt érdemi előrehaladás a hatékonyság javítása, a belső és a külső piac igényeihez igazodó termelési szerkezet kialakítása ügyében. De vállalatonként, üzemenként is eltérőek a gazdálkodási és tudatformálási feladatok.

„Vállalatok, szövetkezetek, intézmények tucatjait lehetne felsorolni, ahol az elmúlt évtizedben nem javult, sőt, romlott a munka hatékonysága — mondotta Havasi Ferenc előadói beszédében az MSZMP KB 1986. november 19—20-i ülésén. — Szép számmal találunk olyan városokat, kerületeket, lakókörzeteket, talán még megyéket is, ahol mintha megállt volna az idő, és — nem az anyagiakra gondolva ;— egy helyben toporgás, visszafejlődés tapasztalható, ahonnan éveken át nem indul el kezdeményezés, ahonnan kiveszett az ön- tevékenység, a tenni akaró pozitív erők összefogásának képessége, csökkent az aktivitás. A helyzet felett siránkozva viszont megegyeznek abban, hogy nem ők a felelősek, hanem a szabályozók, az elvonás, vagy az elődök, akik elrontották a dolgokat. E belenyugvó kollektív siránkozásnak helyenként részesei a párt-, a tanácsi és a szakszervezeti szervek is.”

A meghökkentően nyílt és igen kritikus fogalmazás mozgóéit a cselekvésre, jó értelemben lázit, felháborít a hibák, a közömbösség, a tehetetlenség ellen. Egyértelmű üzenet. Ébresztő, elvtársak! Akár a mai agitáció jelszava, programadása is lehetne.

Valamikor a gazdaságpolitikai, a terv- és termelési agitáció lényege volt a lelkesítő célok felvázolása: „Dolgozzunk tisztességgel, becsülettel, hogy gyarapodjék az ország, a lakó- és munkahelyi közösség, a

család, az egyén”. Ma is agitálhatunk persze a megépült és tervezett új létesítményekkel, egyes szociál- vagy népesedés- politikai intézkedésekkel. De aligha érünk el átütő erejű lelkesedést a feszítő feladatok megoldásában. Az anyagi lehetőségek híján ugyanis még kiváló munka esetén is sokféle jogos igény marad kielégítetlen, sorolódik későbbre.

Az agitáció hatástalan marad, olykor pedig bumerángként visszaüt, ha nem szabadul meg a régi beidegződésektől, az idejét múlta sablonoktól. „Csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk” — ismételgetjük időnként, még most is, pedig ez a közhelyszerű összefüggés napjainkban így nem igaz. Miután többet osztottunk el a ’70-es években, de tavaly is, mint amennyire lehetőség volt, a túlelosztásnak utólag — adósság, szolgálati terhek: kamatok, hiteltörlesztések formájában — meg kell fizetni az árát. Ez fejeződik ki abban, hogy a belföldi felhasználás (a felhalmozás és a fogyasztás) 2-3 százalékponttal az idén kisebb lesz, mint a termelés. A nettó adósságállomány még így is tovább növekszik, csupán a növekedés üteme mérséklődik.

Társadalmi méretben nem a látványos anyagi gyarapodás — hanem az áldozatos erőfeszítések korát éljük. A szocialistanemzeti vívmányok, értékek, műszaki-gazdasági pozíciók megőrzése, továbbfejlesztése ilyen nehéz időszakban még inkább feltételezi a tömeges társadalmi tudatosságot, a kibontakozásnak, a megújulásnak kedvező igényes közszellem kialakítását. „Fejlődésünknek ' nem törvényszerű velejárója a fegyelem és a munkaerkölcs általános fellazulása, beleértve ebbe az állampolgárokat és az állami intézményeket is — idézzük ismét Havasi Ferenc előadói beszédét. — De csak úgy lehet felvenni a harcot ellenük, ha a párt meg tudja őrizni intaktságát és szuverén fellépésének feltételeit. Régi igazság, hogy az igényességnek, a fegyelemnek, a demokratizmusnak a pártélet kell legyen a példája.”

Ne másokra mutogassunk a felelősség alól mentesítő objektív okokra, csere- arányromlásra hivatkozva, hanem azt kutassuk szenvedéllyel, kritikusan, mit tehetünk mi másként. Az „igehirdetést” meg kell hogy előzze a pontos igeragozás. Az egyes és többes szám első, második személye (az én, te és a mi, ti) legyen mindig konkrét, a harmadik személy (az ő és az ők) távollétében lehetőleg mellőzendő.

Ahol szükséges, rendezzék helyileg a sorokat, hozzák közös nevezőre a párttagokat, a vezetőket, teremtsék meg az észszerű, szervezett munka, a megújulás szenvedélyes, harcos élcsapatát. Olyan agitátorok kellenek, akik bátran bírálják a maradiságot, a hozzá nem értést, a közép- szerűséget. Akik kiállnak az egyenlősdi nyomásával szemben, a teljesítmény minőségétől és mennyiségétől függő határozott bérdifferenciálás érdekében. A napi és a távlati érdekek ütközése esetén, ha kell, népszerűtlenséget is vállalva, az utóbbiak a fejlesztés, az átrendezés, a jövő megalapozásának pártjára állnak.

Alkotó cselekvésként elősegítendő, merjünk bátrabban apellálni a nemzeti, a hazafias érzületre. A politika nyíltan szembenéz a nemzeti sorskérdésekkel, a széles körű párbeszéd keretében keresi rájuk a megfelelő válaszokat. Az alacsony születési és a magas halálozási arányszámok javításával, az önpusztítás különböző formáinak visszaszorításával mind lelkesebb aktivisták, és mind szervezettebb tömegmozgalmak foglalkoznak. (Az állami intézkedések sem lebecsülhetnek.) De nem kevésbé fontos, hogy minden munkahelyen súlyának, rangjának megfelelő komolysággal kezeljék azt, amiből élünk.

Y

áljon első számú nemzeti üggyé, termelési, műszaki, tudományos teljesítmények minőségének és mennyiségének emelése, felzárkóztatása a növekvő nemzetközi követelmények színvonalára. A forradalmi jellegű, nagy gazdasági és műszaki változások, átalakulások időszakában csupán az elért nemzeti pozíciók megőrzése is rendkívüli erőfeszítéseket, átmenetileg áldozatvállalást is követel. Másként kell dolgozni, nagyobb elmélyültség, több rendszeresség és sikerélmény a fő- munkaidőben fölöslegessé teheti a túlhajszoltságot, a pótcselekvést a szabad időben. Itt és most első számú nemzeti sorskérdés a magyar népgazdaság helytállása, irányításának, munkájának, gazdálkodásának megújítása.

Kovács József

D. T.