Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-27 / 22. szám
o 1987. január 27., kedd NÉPÚJSÁG „A 2-es számú dosszié” Feljelentések, levélváltások, indulatok és keserűség Az „ügy” az 1986. június 12-én történtekkel csak felgyorsult. Az iskola nyugdíjas pedagógusainak búcsúztatására készült, ám a pontos kezdés, az ünnepélyes, szép szavak helyett botrányos veszekedés, vádaskodás, vihar tört ki. Az okot állítólag a félórás késés szolgáltatta, de az egyre gyarapodó ügy aktáiból kiderült: a fél óra nem ok, inkább következmény volt. Az egyik ünnepekből több éve hordozott sérelmek szakadtak fel, és gátlás nélkül végigjellemezte az ünnepségre egybegyűlt kollégákat. Aztán megígérte, hogy mindenhova feljelenetést küld, amit később meg is kaptak a címzettek. És ezzel elindult a kivizsgálások, levelezések áradata, amelynek most, 1987. január végén került csak pont a végére. Az ügy főszereplője az iskola igazgatónője, aki húsz esztendeje állt már az iskola élén. Most utolsó esztendejét tölti, s ezután következnek számára is a nyüg- díjasévek. A hónapok során tetemes méretűre duzzasztott 2-es számú dosszié minden aktáját fölösleges lenne felidézni, ám az ügy tanulságai megérik a nyilvánosságot. Hiszen nem csak az iskolák számára mond valamit. Akad benne bőven megfontolni való minden állampolgár, vezető és beosztott, egyén és kollektíva számára. A baj nem is az iskolában kezdődött. A városka lassan híressé vált vihart kavaró feljelentgetéseiről, amelyeknek olykor országos méretű „ügy” lett a vége. Az-pedig ismeretes, hogy ez a fajta „ügyintézés” ott kap lábra, ahol nincs megfelelő partnerkapcsolat az intézmények és irányítóik között, ahol gond van a munkahelyi vezetéssel. s ahol módot nyújtanak a jogos vagy vélt sérelmekkel házalóknak, hogy a nagykapu helyett a kiskapun kopogjanak be. Történetünkben — ha az előbb felsoroltakra nincs lehetőség — meg sem születik a 2-es számú dosszié. Mert mi is történt valójában? Először is az iskola veztése és a helyi irányító szerv között — s ez mindig embereken múlik — nem volt megfelelő és rendszeres munkakapcsolat, ami azt eredményezte, hogy az iskola vezetője más helyeken kereste gondjaira, panaszaira az orvoslást. Ezt nyilván nem vette jó néven az irányító szerv vezetője, s az évek során a személyes találkozások helyett a hivatalos levelezések érintkezési módját választotta, időnként nem is tehetve mást. S ahol baj van az irányításban, ott az adott kollektíva is megosztódik, klikkek alakulnak ki, mindenki ott keresve a boldogulást, ahonnan az előnyök várhatók. Ebben az iskolában is így történt, s a többre hivatott tantestület energiájának jó részét a helyi lavírozások kezdték kitölteni. Megindult a csendes harc, amelyből sokan hiába igyekeztek kimaradni, egy zárt életet élő kollektívában ez nem megy. Az igazgatónő kétségtelenül hibázott, nem is egy dologban, amit maga is belátott. S ha a tantestület, az iskola pártszervezete időben figyelmezteti, őrködik a demokratikus fórumok működtetésén, a zavarosban halászokat rendre inti, ha mer élni a jogaival, vállalva az ezzel járó, átmeneti kellemetlenségeket is, akkor ez a helyzet nem alakulhatott volna ki. (Ehhez természetesen felettes szerveik egyöntetű, határozott támogatása is szükséges.) Ehelyett viszont rendre kinyíltak a kiskapuk, ami elvezetett a duruzsolókhoz, a névtelen és névvel írott levelekhez, s végül ahhoz a nyugdíjasbúcsúztatóhoz, ahol kitört a régen lappangó elégedetlenség. Az ügy során tudományosan kidolgozott teszttel megvizsgálták a tantestület „klímáját”, ez alapján megszületett a felettes szerv jövőt meghatározó feladatsora, amelyet egy rendkívüli tan- testületi értekezleten ismertettek is. Érdemes e feladatokból idézni, amely alapján az iskola igazgatója el kell készítse intézkedési tervét. Célként fogalmazták meg, hogy a tantestület magas szintű szakmai-pedagógiai munkát végezzen, amelyhez az iskolavezetésnek sokoldalú segítséget kell nyújtania. Meg kell oldani, hogy a tantestület energiáját, idejét ne kösse le szinte állandó jelleggel a belső elégedetlenség, a vélt vagy valós igazságtalanság érzése. Üj alapokra kell helyezni az intézményi információláncot, s a tantestületnek teljes és őszinte információkat kell nyújtani ahhoz, hogy ne érvényesülhessenek az úgynevezett jólértesültek. A nevelők minősítésének fő szempontja a munka legyen. Aki valamelyest is ismeri az iskolák előtt álló, az új oktatási . törvényből eredő feladatokat, az tudja, hogy a törvény szelleme az előbb felsoroltak nélkül nem valósítható meg, s éppen ezért minden iskolára érvényesek. (Némely pontja nem csak az iskolákra.) Mindezek megvalósítása természetesen már a szeptembertől kinevezendő új igazgatóra marad. Akinek nem lesz könnyű dolga. Mert ott, ahol egyszer valami elromlott, már nagyon nehéz — bár következetes, kemény munkával lehet — tiszta lappal indulni. A '2-es dossziénak van még egy nagyon fontos tanulsága. Nincsenek benne — mint a romantikus regényekben — csak rosszak és jók. Emberekről szól,. akik egy meggondolatlanul kimondott szó. egy nem körültekintően előkészített béremelés, egy rosszul elemzett tanítási óra, egy bejelentetlen értekezlet miatt elcsúszott ünnepség sérelmeit hordozzák magukban. Amiket ha időben, helyben korrektül tisztáznak, nem gyü- lemlenek fel. Az ott dolgozók szeretik hivatásukat, szép eredmények bizonyítják ezt, s valahol mégis elromlott a kollektívát mozgató motor. Amit senki sem tud felülről s még fentebbről megreparálni, mert a gyógymód egy-egy eleme a kollektíva tagjainál van ügyesen elrejtve. Ha ezeket a receptszeleteket összeillesztik. születik meg a gyógyulás. Okulásul maguk, és mindenki számára. Am az is kétségtelen, hogy ehhez bizalmat kell szavazni nekik. Mégpedig úgy, hogy a kiskapukat becsukva hagyják; önállóan, maguk rendezzék közös dolgaikat. Élve jogaikkal, ismerve kötelességeiket. A korrekt tájékoztatás még ebben az általános tapasztalatokkal szolgáló ügyben Is megkívánja, hogy megjeleljük a történtek helyszínét. Támogatásul Is szolgálva a nagy munkához. Várva, kívánva mindenki segítségét, aki Szarvason él és dolgozik. Hogy erűt és bizalmat szavazzanak a kilábaláshoz a 2-es számú általános iskola pedagógusainak. B. Sajti Emese I könyvespolcra ajánljuk Családtervezés, dokumentumkötet, életrajz A könyveknek, amelyeket a kedves olvasó polcára ajánlunk, egyetlen közös vonásuk: mind a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelentek meg. A családtervezési szakkönyv, a hazai cigánykérdés, és a lélegzetelállítóan izgalmas életrajz az élet más és más területéről merít. Ezért így ajánljuk őket: az olvasás öröm, s a változatosság gyönyörködtet. Dr. Czeizel Endre: az egészséges utódokért. A méltán közismert szerző munkájának három fontos területe van: a kutatás, a gyógyítás, és a tudományos ismeretterjesztés. A kötet is tükrözi ezt. Azzal a bevallott céllal íródott, hogy a családtervezésben, a gyermekvállalásban félelmeket, szorongásokat oszlasson. Nem elégszik meg azonban a tüneti kezeléssel, hanem igyekszik új szemléletet is adni. Egyaránt szól a tizenévesekhez és a családban élőkhöz — népszerű és mégsem gondokat elkendőző nyelven és hittel. Érdeme még a könyvnek, hogy felsorolja azokat a családtervezési intézményeket, ahol tanácsot, kezelést kaphatnak a rászorulók. A kötet végén pedig ismerteti az Optimális Családtervézési Modellt, melyet az Egészségügyi Világ- szervezet indított útjára, s melynek kipróbálására hazánk is vállalkozott. A magyarországi cigány- kérdés dokumentumokban. 1422—1985. Közép- és Kelet- Európában a feudalizmusnak a török hódoltság alatt és után előállt zilált politikai- hatalmi helyzete tette lehetővé, hogy az Európába áramló cigányság ebben a régióban megtelepedjék. A dokumentumkötet, melyet Mezey Barna szerkesztett Pomogyi Lászlóval és Tauber Istvánnal, arr%a kérdésre kísérel meg választ adni, hogy a feudális, majd kapi- talista. és végül a szocialista Magyarország hogyan próbálta, illetve próbálja megoldani a cigánykérdést. A rendezésre tett kísérleteket levéltári anyagok, rendeletek és tanulmányok dokumentálják. Ezekből világosan kirajzolódik, hogy a cigányság több évszázados hátrányát mind máig nem sikerült lelolgozni. Adolf Burger: A hamisító csoport. Hogyan került az auschwitzi 79161. számú fogoly — a szerző — egy különleges különítménybe, amely Berlin mellett, Sach- senhausenben kezdett el dolgozni? Himmler és Heydrich karolta fel az ötletet: hamisítani kell a nyugati hatalmak bankjegyeit. Különböző koncentrációs táborokból grafikusokat, festőművészeket gyűjtöttek össze, hogy megindulhasson a „munka”. A kiválasztottak tudták, hogy az azonnali haláltól ugyan megmenekültek, de a fasiszták előbb-utóbb őket is eltüntetik a hamisítás minden eszközével együtt. Erről az élet-halál harcról szól Adolf Burger önéletrajzi kötete, izgalmasan és fájdalmasan. S egy korról, amikor gyilkolni nem szégyen, hanem érdem volt, s a bankjegyhamisítás nem számított bűnnek. R. L. KÉPERNYŐ Két semmi között egy villanás — mondta az életről nyolcvanadik születésnapján Kolozsvári Grandpierre Emil. Szívemből szólt. Aki majd száz vagy kétszáz év múlva botladozik e világon, ő is elmúlásra születik. Felismerve a törvényt, túl az eredendő pesszimizmuson, nem marad más választásunk, mint az élet minőségét jobbítani. Mert ha sikerül betölteni a hivatásunkat, tartalommal dúsítani az évtizedeket, bizony nem is olyan rossz mulatság e röpke földi lét. Elveszett paradicsom Megélni 87 évet, sikeres, alkotó időket, friss szellemmel dolgozni az utolsó percekig. Ritka keveseknek adatik olyan gazdag színészi pálya, amilyennel Páger Antalt jutalmazta a sors. Mégis torokszorító érzés volt látni őt a legutolsó, töredékben maradt szerepében. Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájának sugárzása előtt a bemondónő megrendültén közölte, hogy Páger Antal halála előtt két nappal még friss kedvvel dolgozott a stúdióban, s jó hétvégét kívánva búcsúzott el kollégáitól. Mindenkit lesújtott a halálhíre, ám a televíziós stáb tagjai elhatározták, hogy különös módon folytatják a félbemaradt munkát: az utolsó felvett mondatnál megáll, majd kifehéredik a kép, s attól a pillanattól kezdve a szereplők úgy beszélnek hozzá, mintha továbbra is köztük lenne. Tudtam tehát, egyszer majd eltörik a varázslat, de Páger Antal ezúttal is olyan magávalragadón azonosult a szerepével, hogy egyre csak azért reszkettem, ne jöjjön még a nagy fehérség. Hiába minden elhatározás, az elmúlásba nem lehet belenyugodni. Torzóban is megrázó erejű volt a nagy színész utolsó fellépése. Olyan élmény, amelynek hatására az ember szeretné egy kicsit másként, szebben folytatni az életét. ToronYöra Ha az lenne a feladatom, hogy egy televíziós műsort jól „eldugjak” a nézők elől, akkor vagy újév hajnalán, 3 óra tájban sugároznám — olyankorra a szilveszterezők már elfáradnak a tv-nézésben —, vagy bármely hétköznapon negyed hatra tűzném műsorra, mondván, hogy a munkából éppen akkor érkezik haza a nép, ki az a megátalkodott, aki rögvest a képernyő elé ül- Nos, a televízió szerkesztői Benedek István Toronyóra című műsorának a délutáni megoldást választották. Persze, örülhetünk, hogy Benedek professzort ismét „felfedezték”, bár sok évvel ezelőtt is megbizonyosodhattunk, hogy ritka televíziós személyiség. Bámulatra méltó műveltséggel megáldott férfiú, aki sziporkázó szellemességgel közli a világról való véleményét, s a kételyeit is. (Az elmúlt héten .például a Stúdió ’87 műsorában is megszólaltatták, ahol az asztrológiáról beszélt.) Toronyóra című sorozatában a legkülönbözőbb témákról társalog a stúdióban meghívott „tanítványaival”. Legutóbb a hazaszeretetről beszélgettek a Toronyóra szereplői, s érthető, ha a műsoridő nagy része azzal telt, hogy a mester a fogalmakat igyekezett tisztázni. Egymásért és egymás ellen, sok vihart megélt kis népek számára, amilyenek mi is vagyunk, létszükséglet, hogy zavaros eszmék helyett a tiszta szó, az okos emberi szellem legyen az összetartó erő. Benedek professzor „iskolája” nagyobb figyelmet érdemlő példa, amelyet akár meg is lehetne ismételni, főműsoridőben. Gondolkodó Az emberiség fennmaradását veszélyeztető nukleáris fegyverkezés és a környezetszennyezés mellett újabb kihívás az élettel szemben az AIDS. Egyre többet hallunk a szerzett immunhiányos • betegségről, amely immár nem távoli, megfoghatatlan ijesztgetés. A Gondolkodó című tudományos magazin legutóbbi száma is a felvilágosító munkát vállalta", okos, higgadt szavakkal, reálisan bemutatva a veszélyeket, s a védekezés kilátásait. A világ tudósai a pestis, a lepra, a szifilisz és a kolera után „rangsorolják” a néhány évvel ezelőtt felismert vírusos betegséget. Sikerül-e a kutatóknak megtalálniuk a hatékony ellenszert, s a nagy figyelmeztetés megálljt parancsol-e a fékevesztett, elbur- jánzó párkapcsolatokban? Sem az egyén, sem a közösség nem nézheti tétlenül a fenyegetést, mert akkor a tragédia bizonyosan bekövetkezik. Csak legyünk elég érettek megfelelni a kihívásra, hogy még sok nemzedék számára jelentsen örömöt a villanásnyi lét. (Andódy) Kameraközeiben II mentők Érdekes dolog a „sorozatok lélektana”. Első példaként azt említeném, amivel hosz- szú hetek óta tele van a város, a sajtó: a Rabszolgasorsot. Térben és időben tőlünk nagyon távol eső világ, fekete-fehér jellemek, romantikus történet — óriási siker. És a másik véglet: hozzánk térben és időben nagyon közeli történet, napjaink problémái, hétköznapi emberek és gondok egy városszéli kórházban, vagy egy fővárosi csemegeboltban — óriása siker. És most jön a következő csehszlovák sorozat: a Mentők. Nem akarok erőszakosan aktualizálni, de ezeknek a heteknek időjárási viszontagságaiban naponta többször is láthattuk-hallhattuk őket, akik igencsak kivették részüket a hócsatából. Magyar mentők voltak, de minden bizonnyal így dolgoztak Csehszlovákiában is az ottaniak. Akiknek munkájával most az új sorozat ismertet meg minket. Január 29-én, csütörtökön jelentkezik először a 11 részes sorozat, amelynek folytatását attól kezdve kedden- te és csütörtökönként láthatjuk. Az egyes részeket szombatonként ismétlik meg majd, az első részt január 31-én, a következő hetekben pedig két-két részt együtt. A Mentőket 1984-ben készítették a Csehszlovák Televízió prágai stúdióiban. A történet a cseh mentőszolgálat tizenegy esztendejét öleli fel, az 1960—1971-ig terjedő időszakot. Központi figurája Jandera doktor, a fiatal mentőorvos. Az ő és társai sorsának alakulásán át ismerhetjük meg a mentősök sok gonddal teli, nehéz, de szép munkáját, magánéleti és szakmai problémáit, a konfliktusokat, és figyelemmel kísérhetjük a betegek sorsát is. Jandera doktort Jaromir Hanzlik személyesíti meg (magyar hangja Jakab Csaba), aki a Kórház a város szélén óta karriert csinált. Ha jól emlékszem, akkor is mentős volt, ma már mentőorvos. Jaromir Hanzlik 1948-ban született, a filmsorozat készítésekor tehát 36 éves volt. Már a prágai Neruda Gimnázium tanulójaként filmezett és tévézett. A finn kés című filmben az édesapjával együtt szerepelt, és attól kezdve sorra kapta az ajánlatokat. Az érettségi után azonnal * színpadra lépett, és olyan szerepeket játszott el, minit Hamlet, vagy Nil, Gorkij Kispolgárokjá- ban. Egyik legnagyobb színpadi sikerét Fjodor Ivanovics cárként aratta Alekszej Tolsztoj drámájában. Ezzel a darabbal vendégszerepeit a társulat Moszkvában, a Kis Színházban nagy sikerük volt, annál is jelentősebb, mert ott ezt a szerepet In- nokentyij Szmoktunovszkij játszotta. Hanzlik az egyik legnépszerűbb csehszlovák filmszínész, számos alakítását láthattuk mi is. Néhány filmjének címe emlékeztetőül: Gyilkos a síneken. Szekérrel Bécsben, Sörgyári capricció. Jaromir Hanzlik partnerei a Mentők legfőbb szerepeiben: Iva Hudeoková, Zlata Adamovska, Josef Vinklár, Petr Kostka, Jirl Bartoska. A sorozat rendezője Jiri Adamec. A Mentők első filmjét tehát január 29-én, csütörtökön este láthatjuk, 20 órai kezdettel, a televízió 1-es programjában. (erdős)
