Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-27 / 22. szám

1987. január 27,, kedd 0 IZHilUKTiW Egy vállalkozás alkonya és hajnala Hosszabb-rövidebb előkészület után elkezdték az auto­mata üzemelésre állítható és programozható nagyüzemi takarmánykeverők gyártását a Medgyesbodzási Egyetértés Tsz-ben. Gerendáson a Munkácsy Tsz-ben, Orosházán a Béke Tsz-ben, Kétegyházán az ugyancsak Béke Tsz-ben, Tiszakécskén és a Bács megyei Madarason át is adták rendeltetésének ezeket a berendezéseket. Valamennyi helyen kifogástalanul működnek ezek a medgyesbodzási termékek, amit az is bizonyít, hogy a környékbeli szö­vetkezetek rendelésekkel valósággal elhalmozták őket. Tavaly tíz takarmánykeverőt kellett volna építeniük, de ezek, sajnos, nem készültek el, mert azok a mérnökök, akik ebben jeleskedtek, megváltak a szövetkezettől. Job­ban fizető kisszövetkezetekben vélték megtalálni további életük értelmét Bár ezen a lépésen lehetne velük vi­tatkozni. Nincs vagy csak igen kicsi a termelőkapacitá­suk, s abból élnek, hogy egy-egy beruházás kivitelezését elvállalják, és közben alvállalkozókkal dolgoztatnak. A bodzási kezdeményezés tehát tiszavirág-életűnek bizonyult? Nem hinnénk. Az igaz, hogy a szövetkezetét nagyon megviselte az 1985. és 1986. évi időjárás. Rontotta a helyzetet több olyan közbejött váratlan pénzkiadás, amivel egyáltalán nem is számoltak. De arra sem gon­doltak, hogy ezek a nagyszerű ötletek alapján dolgozó mérnökök, látva a szövetkezet gyenge helyzetét, odébb- állnak. Így azok a fejlesztések, melyeket kérésükre va­lósítottak meg a bodzási gépműhelyben, egy időre feles­legesnek bizonyulnak, kihasználatlanul állnak, nem vált­va be a hozzájuk fűzött jövedelemtermelő képességet. Köznyelven szólva: rászedték a szövetkezetét, mint máshol a szerencselovagok, és amikor már nem csordo­gált belőle a pénz, a tisztességes emberek látszatát keltve odébbálltak, jobb lóra, jobb üzletre tettek. Hát csak fus­son velük a ló, találják meg számításaikat máshol job­ban, mint Bodzáson. Bodzáson viszont ne adják fel a reményét a jól pros­peráló takarmánykeverők gyártásának! A jó gondolatot próbálják továbbvinni, annak ellenére, hogy az élet most újabb erőfeszítéseket követel tőlük, anyagi és szellemi téren egyaránt. A munka továbbfolytatása szakembe­rek felkutatását, alkalmazását teszi szükségessé, de most az év első felében talán jobban, mint decemberben, tőke­erős partnereket is találhatnak, hozzájuk társulhatnak, sőt a tsz-tagság anyagi támogatásával még leányválla­latot is szervezhetnek a hosszú évekre munkát, jövedel­met adó melléküzemág fejlesztésére. Az élet többféle megoldást ígér, kár lenne az eddig beruházott eszközöket a kihasználatlanság határán tar­tani, amikor valós igények várnak kielégítésre. D. K. Meleg zoknik, harisnyák... Komputerek a mezőgazdaságban Már nemcsak ámít a számítástechnika Gregor György, a Bage számítástechnikusa munka közben Fotó: Szőke Margit A Budapesti Harisnyagyár­nak 1985. január elseje óta leányvállalataként működő gyulai gyárában az elmúlt esztendőben 21,5 millió da­rab harisnyát állítottak elő. Idei tervükben valamivel több, összesen 22,3 millió termék gyártását tűzték ki célul. Ebből 16,4 millió pár a harisnya, zokni, míg a fennmaradó 5,9 millió da­rab termékük harisnyanad­rág lesz. A tervek megvaló­sulása esetén a vállalat 55 millió forint nyereséggel szá­molhat. Mint korunk annyi más termelőegysége, a gyulai ha­risnyagyár is érdekelt ab­ban, hogy egyre jobb és kor­szerűbb termékeket állítson elő. Rugalmasan tudjon al­kalmazkodni a piaci igé­nyekhez. A vállalat gyárt­mányfejlesztési csoportja ezért ebben az évben másfél száznál is több. új termék megjelentetését tervezi, köz­tük a minden valószínűség szerint nagy érdeklődésre számot tartó, nyúlszőr fonál­ból készített zoknit. Tavaly a kollektíva kilencvenhárom új mintatermékét gyártották le a kötődében, melyekből harmincnégyféle nyerte meg tetszését a kereskedelem képviselőinek, amiket azóta is gyártanak. Az anyagában és küllemre is megújuló zoknik, harisnyák valószínű­leg elnyerik majd a vásár­lók tetszését, különösen, ha mindez a minőség javulásá­val is párosul. Az elmúlt kért évtizedben hazánkban a mezőgazdasági termelés jelentős fejlődésen ment keresztül. A legfonto­sabb ágazatokban ipari jelle­gűvé vált a termelés. Meg­figyelhető, hogy a mezőgaz­dasági vállalat működése, azok bonyolultsága elérte a középszintű ipari vállalatok szintjét. Sok új anyag és műszaki berendezés lépett be a gazdálkodásba. A korsze­rű termelés mellett mintha kissé lemaradt volna az irá­nyítási, információs munka. Ezért határozta el 1979-ben a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés, hogy megvizsgálja a számítógépes vállalatirányítási rendszer létrehozásának lehetőségét. A rendszer kifejlesztése a- MÉM, a KSH, az OMFB együttes anyagi támogatásá­val, valamint a BAGE je­lentős saját forrásainak fel- használásával születhetett meg. Komplex rendszer a Bagénél Veres András, a Bage igazgatója a következőkép­pen fogalmaz. — Szokatlanul nagy fel­adatot jelentett ez a munka. Számítástechnikában a SZÁMALK volt a legfonto­sabb szervezet, emellett a MÉM STAGEK, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, és a Szarvasi ÖKI vett részt a fejlesztésben. A rendszer gé­pi hátterét a SZÜV-hálózat biztosítja. Három alrend­szerből áll a Bage komplex számitógépes mezőgazdasági vállalatirányítási rendszere. Komplex abban a vonatko­zásban, hogy a nagygépes és mikrogépes alrendszerek tel- jeskörűen kiszolgálják a vál­lalatirányítást, valamint az ágazati operatív irányítás' különböző szintű igényeit. Három évvel ezelőtt jött létre a készletgazdálkodási alrendszerünk, majd ezt kö­vetően kidolgoztuk az álló­eszköz-gazdálkodási alrend­szert. A múlt évben készült el a munkaerő-gazdálkodási alrendszer, s ezzel vált kompletté a dolog. Mi, a SZÜV nagy számítógépén dol­gozzuk fel az adatokat. Né­hány közös gazdaság, így az Űjkígyósi Aranykalász Tsz, a Gyulai Köröstáj Tsz, a Kondorosi Takarmánykeverő, a Békéscsabai Szabadság Tsz, és a Bage irányítása haszno­sítja ezt a nagy gépet. Sajnos napjainkban olyan anarchia uralkodik a számí­tógépfronton, hogy nagyon nehéz bevezetni az új eljárá­sokat. Az üzemek nagy ■részében még mindig a kis­gépekkel dolgoznak, pedig a jövő a nagyobb teljesítmé­nyű, komplex adatszolgálta­tásra képes rendszereké. — Ügy tudom, hogy a Bage és a SZÜV békéscsabai számítóközpontja között ki­épített postai vonal működik. Milyen tapasztalatokat sze­reztek a távadatfeldolgozás­ban? •— Elöljáróban azzal kez­deném, hogy amennyiben az adatokat otthon, a gazdasá­gokban előre feldolgozzák, csoportosítják, akkor be le­het hozni a SZÜV-höz to- vábbfeldolgozásra. Ehhez jó szakemberre van szükség, s emellett olcsóbb is ez az el­járás, mint a postai vonalas rendszer. A másik fejlettebb forma a távadat-feldolgozás, amelynek lényege, hogy a vállalatnál van egy adapter, amelybe betáplálják a leg­fontosabb mutatókat, és a SZÜV nagygépén ezek az adatok megjelennek, majd feldolgozás után ugyancsak postai vonalon visszakérhe­tek. Az Agráripari Egyesülés és a S3JÜV között már mű­ködik kiépített vonal, ki is próbáltuk, de még néhány területen tökéletesítésre szo­rul. Termelésirányítási alrendszerek — önök nemcsak a nagy számítógépekre, hanem a mikroszámítógépekre is ki­dolgoztak programot. Beszél­jen ezekről néhány mondat­ban. — Néhány évvel ezelőtt nagy reményeket fűztek a VT—20-as mikroszámítógé­pekhez, amelyeknek azóta megszűnt a gyártása. Sajnos, azóta sem tudunk olyan kis­gépet mondani, amely pers­pektivikus lenne a jövőt il­letően, Mi egyébként nem beszélünk a kisebb számító­gépek ellen, csupán azt mondjuk, a jövő a nagygé­peké. Kidolgoztunk termelésirá­nyítási rendszereket, kisgé­pekre, amelyeket használnak is a gazdaságok. Többek kö­zött a szarvasmarha-ágazat alrendszerét, takarmányop­timalizálási programot, gé­pesítéstervezési alrendszert, valamint a takarmánykeve­rő-üzemek irányítási prog­ramját dolgoztuk ki. Ez utóbbit — amelyet a Kondo­rosi Takarmánykeverő Közös Vállalatnál használnak — két alrendszer vezényli. Az egyik a műszaki terület irá­nyítását fogja át, míg a má­sik a takarmánygyártás irá­nyítását. Gondok a fogadókészséggel Sajnos, még napjainkban is uralkodik a mezőgazdasá­gi nagyüzemek vezetőinek körében egy olyan nézet, hogy nem kellő súllyal keze­lik a számítástechnikát. Ügy gondolják, a régi, elavult módszerek jobbak, mint a legmodernebb komputer. Természetesen a számítógép pontosságra, precizitásra ösz­tönöz. Ha az adatok nem megfelelőek, a gép azonnal jelzi a problémát. Tehát a bevezetésére a számítógépes adatfeldolgozásra csak ott van lehetőség, ahol a bizony­lati fegyelem erős. A Bage szakemberei által ki­dolgozott komplex rendszer úgy van megszerkesztve, hogy az alrendszerek együttesen is, de külön-külön is igény­be vehetők. Ez a nagyfokú rugalmasság jelzi azt, hogy életképes a Békéscsabán ki­dolgozott program. Sajnos, megyénk mezőgazdasági üze­mei nem nagyon ismerik, és inkább más megyékben ke­resik a megoldást. Mindez­zel nem azt akarjuk monda­ni, hogy ez az egyedüli és tökéletes program, amely a mezőgazdasági irányítás szer­vezésében készült ebben az országban. Pillanatnyilag éppen ami­att, mert kevés gazdaság használja, igen magasak a költségek. Amennyiben több ^partner csatlakozna a rend­szerhez, akkor olcsóbbá vál­na ez a program. Őszintén el kell mondani, hogy például a Borsod Megyei Tanács megbízta a Bagét a veszte­séges nagyüzemek termelés­szerkezet-optimalizálásá­val. De az ország más terü­leteiről, így például Baranya megyéből is jelentkezett né­hány gazdaság, hogy szíve­sen alkalmazná a rendszert. Korábban az agráripari egyesülés költségére a tag­gazdaságok termelésszerke­zet-optimalizálási program­ját is lefuttatták a számító­gépen. n felhasználók véleménye A Bage-rendszer referen­ciaüzeme az Űjkígyósi Aranykalász Tsz, ahol 1981- ben kezdték meg az alkal­mazást. Ruck János, a közös gazdaság elnöke így véleke­dik 5 év tapasztalatával a háta mögött. — Eleitől kezdve rengeteg energiába került a tsz-ben a rendszer bevezetése. Hit­tünk benne, és úgy érzem, ma már egyre inkább hozza a várt eredményt. A Bage szakemberei által kidolgo­zott nagyszámítógépes prog­ram megállja a helyét. Hogy milyen problémákkal találkoztunk az évek során? Előfordult, féléves késéssel kaptuk vissza sokszor az adatokat. Az utóbbi időben javulás tapasztalható ezen a területen, ma már ritkán fordul elő I hónapnál na­gyobb késés. Ügy vettük ész­re, hogy az iparban jobban járatosak a programozók, mint a mezőgazdaságban. így aztán sokszor napokig kellett magyaráznunk a programo­zóknak az egyes termelési folyamatokat. A készlet­könyvelésben létszámmeg­takarítást értünk el. Az esz­közgazdálkodásban, az új eszközök beszerzésében, va­lamint a használaton kívüli eszközök értékesítésében kedvező eredményeket kap­tunk. összefoglalva, úgy lát­juk, hogy a társgazdaságok napjainkban még közelebb állnak a kis számítógéphez, mint a nagyokhoz. Vélemé­nyünk szerint a jövőben még inkább megmutatkoznak ennek a programnak az elő­nyei, ha sikerül csökkenteni ar feldolgozási időt, és egyre képzettebbek lesznek a programozók, akik a SZÜV- nél dolgoznak. Fodor Lajos, a Gyulai Kö­röstáj Tsz főkönyvelője, aki 2 esztendeje ismeri és hasz­nálja a készletgazdálkodási alrendszert, tapasztalatairól a következőket mondja: — Folyamatosan vezetjük be a tsz-ben ezt a rendszert, mivel a mechanikus gépek­kel már nem tudtuk feldol­gozni az adatokat. Békés megyében egyedül mi alkal­mazzuk a munkahelyi fogyó­eszközökre kidolgozott prog­ramot. Ennek rengeteg elő­nyét látjuk munkánkba^ Hátránya a rendszernek, hogy a Bagénál lecsökkent a számítógépes szakemberek száma, így nem tudják a folyamatos karbantartást (például az árváltozások át­vezetését) figyelemmel kísér­ni. Mondok egy példát: ko­rábban attól féltünk, hogy zárszámadásra nem tud ada­tot adni a SZÜV. Most de­cember végén bevittük a legfontosabb mutatókat és 3 nap alatt megoldották a fel­adatot. Napirenden van az állóeszköz-gazdálkodási alrendszer bevezetése a tsz- ben. Ügy vélem, a munka­erő-gazdálkodási alrendszert csak a nagyobb üzemeknek érdemes használni. Évente 350 ezer forintot fizetünk az alrendszerért, és úgy érez­zük, megtérül a szövetkezet­nek. Több véleményt hallottunk a Békéscsabai Agráripari Egyesülés komplex vállalat» irányítási rendszeréről. A felhasználók őszintén mond­ták el véleményüket, nem rejtették véka alá a gondo­kat, problémákat sem. Mi sem kívánjuk a legjobbnak feltüntetni ezt a programot, csupán fel szeretnénk hívni a figyelmet arra a szellemi bázisra, amely itt működik a megyeszékhelyen. Termé­szetesen á nagyüzemeknek, önként, saját elhatározásuk­ból kell eldönteni, hogy me­lyik rendszer mellett teszik, vagy nem teszik le a vok- sot. Egy azonban bizonyos. A magasabb szintű vállalati gazdálkodáshoz, amelynek követelménye napjainkban megfogalmazódik, szükség van a számítógépre. Emel­lett pontos könyvelésre, ki­válóan képzett szakemberek­re van szükség. A jövőben csak azok a gazdaságok tud­nak megfelelni a felállított normáknak, akik igyekeznek keresni a legolcsóbb terme­lési folyamatokat, az éssze­rű anyag- és energiafelhasz­nálást, s takarékoskodnak a munkaerővel. Mindehhez pe­dig ilyen vagy olyan for­mában kell a komputer. Aki pedig nem veszi igénybe a számítógépek segítségét, könnyen előfordulhat, hogy a mai technikai, műszaki forradalom idején lemarad. Verasztó Lajos (bacsa) A MÁV békéscsabai üzemfőnöksége a múlt hét végén, szom­baton és vasárnap vagon ki- és berakás! kampányt szerve­zett, a hideg időjárás miatti szállítási feladatok pótlására. A békéscsabai pályaudvarról minden eszközzel, így még lófo­gatokkal is fuvarozták az árut. Képünkön Furár Pál fuvaros a Békéscsabai Építőipari Szövetkezet részére érkezett 24 ton­na fenyőfűrészárut elszállítja a rakodótérről Fotó: D. K.

Next

/
Thumbnails
Contents