Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
1987. január 24., szombat KÖRÖSTÁJ URÁLIS MELLÉKLET A mese nem üzlet? Gyermekszínház: közös játék, közös öröm Békés József A legbátrabb gyáva című mesejátékában Szabó Zsuzsa és Hodu József Ha három dologgal lehetne a Jókai Színházat jellemezni, a következőket mondanám : parasztdráma, zenés darab, gyermekszínház. Mert ez az a három szempont, ami a színház törekvéseit, arculatát és hírnevét az utóbbi években leginkább meghatározza. Népi ihletésű, a paraszti világot bemutató magyar dráma ritkán kerül színpadra. Az operett helye és fogadtatása körül élénk viták folynak. Gyermekprodukciókkal pedig nagyon kevés színház foglalkozik. Másképp fogalmazva: a békéscsabai színház — következetesen és kitartóan — olyasmire vállalkozik, amire kevesen. S hogy ezek az előadások többnyire sikeresek, elismertek, az már szinte külön érdem, a művészi teljesítményt dicséri. Nézzük most csak a gyermekszínházat! Köztudott, hogy a kisebbeknek szánt előadások ugyanolyan költségesek, mint a felnőttdarabok, a belépődíjak viszont nagyon alacsonyak. Felháborító ellentmondás, hogy a gyerekek a jegy árának többszörösét költik el az előadás szünetében rágóra, édességre, üdítőre! És sorolhatnánk tovább a gyermekszínház körüli gondokat, bajokat. Elismerésre méltó, hogy a Jókai Színház mégis évek óta „felnőttszámba” veszi a kicsiket, hogy a társulat számára rang gyerekeknek játszani. Itt a színészek komoly partnernek tekintik a gyermekközönséget, akikért szívesen vállalják a délutáni előadásokkal, külön próbákkal, több utazással járó elfoglaltságot. Ami a Jókai Színházban természetes és „funkcionál”, az sajnos nem sok magyar társulatra jellemző. Tulajdonképpen elgondolkodtató, sőt, szomorú tény, hogy anyagiak, a nagyobb terhelés vagy éppen a gyerekprodukciók igazságtalan alábecsülése miatt a legtöbb színház lemond a gyermekszínházról, az élményre, a játékra legfogékonyabb korosztályról, s így a jövő színházi közönségéről is. Ha megyehatárainkon túl egyébként (sajnos) megint keveset is tudnak a Jókai Színházról, a televízióval koprodukcióban készült mesedarabokat legalább ismerik. 1981-től folyamatos az együttműködés, akkor A hétpettyes lovagot vette fel a tévé. A következő évben a Hagymácskát, majd a Gyalogcsillagot. 1984-ben rögzítették Illyés Gyula Szélkötő Kalamona című meséjét, 1985-ben A legbátrabb gyávát Békés Józseftől. Tavaly volt Csukás István Ku- tyánszki Kázmérjának bemutatója. * * * Rencz Antal főrendező így látja a gyermekszinház ügyét Békéscsabán és az országban általában: — Ez már a hetedik évadunk, hogy a Magyar Televízió ifjúsági osztályával együttműködünk. Májusban Békés József Sándor, József, Benedek című népi komédiáját vesszük fel. A darabot a színház felkérésére írta Békés József, aki Csukás Istvánnal együtt már házi szerzőnknek számít. Örömmel mondhatom, hogy Békéscsabán jól áll a gyermekszínház ügye. Más városok színházaiban járva azt is tapasztalom, hogy itt a gyermekközönség jó. Ideálisan találkozik a figyelem és a felszabadultság, óvodások és kisiskolások együtt élnek a színpaddal. Pedig a kor- osztálybeli különbségek gyakran gondot jelentenek, s legszívesebben külön játszanánk alsó és felső tagozatnak. Nálunk látszik, hogy jelen van egy színházon nevelődött gyermekközönség, aki tudja, hogyan kell az előadás alatt viselkedni. Fontos, hogy a gyerekdarab egy színésznek se legyen csökkentett besorolás. Rang a kicsiknek játszani! A tévé- produkció is ösztönöz bennünket, hogy a darab a lehető legjobb szereposztásban menjen, hiszen az egész ország látja majd. A délutáni gyermekelőadások kétségtelenül megnehezítik a színház életét. Több fellépést, bonyolultabb próbarendet, tájelőadásokra több utazást jelentenek. Ezért is jogos az igazgatóság törekvése, hogy létrehozzunk egy önálló működésű báb- és gyermekszínházi tagozatot, ami a gyermekszínházi feladatokat látná el. De véleményem szerint ha a gyermekszínházról beszélünk, mindig meg kell nézni a másik oldalt is, mégpedig azt, hogyan lehet a gyereket helyzetbe hozni, vagyis rábírni, hogy játsszon. Sokkal jobban kellene törődnünk a gyermekszínjátszással, lehetőségeinek megteremtésével, folyamatos biztosításával! Országszerte vitatkoznak arról, hogy összehasonlítva a produkcióra költött pénzzel, megalázóan olcsó a hely ár. A legtöbb színház azért ódzkodik a gyermekbemutatóktól, mert ezek ugyanolyan költségesek, mint a többi produkció. Tehát nem üzlet a gyerekdarab! Az írónak pedig különösen nem az, mivel a bevétel után kapja a honoráriumot. Ám van itt az írás körül egy másik probléma is, ami egyben az egész modern magyar dráma gondja: az írók nem tudnak cselekményt írni! Az utóbbi évtizedekben a cselekmény valahogy nem születik meg. Márpedig a gyereknek nem lehet cselekmény nélkül mesélni. Rengeteg' darab van, ahol feltűnnek és eltűnnek a szereplők — értelem nélkül. Itt Veitz Éva és Széplaky Endre az Oliver című musicalben Kántor Zsolt: Gejzír tört fel a versből 1. Az úr visszaveszi bérbe adott létezésünk másnak árverezi el gyűjtött s féltett javainkat beárvizezi utcára kerülnek elmelámpáink a lélek kilakoltatva a testből kószál! csak nézik dermedten a pepita kripták 2. féltem a testemet *• kölcsönadni a halálnak mint egy könyvet Ki tudja hogy adja vissza kitép belőle egy gyönyörű részt 3. fény zúg a rút dolgokban is a megfogalmazás fénye bár minden fonnyadt kiégett megkérgesült a kisebb részeket a nagyobbá belerakjuk 4. nem tudom mit érzek mi sugárzik a szememből nincs tükör mi megmutatná csak a vers Verasztó Antal: Emlékezetből Emlékezetből: rakom össze mosolyod megszólaltatom ajkad hajad színét kioldom az őzléptű éjszakából (mi)közben veszendő telkemet szelíden parázsló szemed oltalmába ajánlom Újházi László: • • Üres a levegő hókristályzuhogás közt éjszakák páncélos lovasai csikorognak szél fütyül pörögnek előttünk falevelek por ha volna nem lenne oly rideg a Getsemáné-kertben a tél visz magával gyermekdarabot is. Ezeket az előadásokat többnyire összekötjük kiállításokkal, rajzversenyekkel. Meggyőződésem, hogy a gyermekszínházról nem lehet lemondani. Mint ahogyan arról sem, hogy jó színészek játsszák a szerepeket, s velük rangos rendező színvonalas előadást hozzon létre. A Népszínházban egyébként arra törekszünk, hogy a gyerek a szülővel jöjjön el a színházba. A cél tehát kettős. Kiszolgáljuk a fiatalabb korosztályt, de mivel jó az előadás, és a felnőtt is élvezi, eljön majd a többi bemutatóra is. Az nagy hiba, hogy nincs ifjúsági színház, hogy felnőnek nemzedékek a magyar klasszikus drámairodalom nélkül. Szörnyű, hogy inkább rendeznek Beckettet, mint a magyar drámaíró bármelyik remekét. Kimarad a magyar történelem, ahonnan pedig példaképeket kaphatna az ifjúság. Helyes, hogy látható Shakespeare, de nem pótolja saját drámairodalmunkat. Egyetlen nép sem engedheti meg magának, hogy nemzeti drámája, az iskolai tananyag ne szerepeljen a repertoráron! Tiszteletreméltó, hogy a Jókai Színház elkötelezte magát a gyermekszínház mellett, hogy nem művész- kedik, hanem éppen annyi lépéssel jár a közönség előtt, amennyivel kell, hogy valakiért játszik, hogy a játék itt találkozik a közönséggel. Ha jól emlékszem, á hatvanas évek második felében, indítottuk a gyerekelőadásokat; azóta . sok minden változott, tökéletesedett. A tévével létrejött koprodukció például azért is nagyon jó, mert a társulatnak országos megismerést jelent. Szakmai berkekben ma már mint a gyermekközönségért legtöbbet tevő színházat tartják számon Békéscsabát. (N-n) egyből kiütközik a dramaturgiai tudás vagy nem tudás. Valójában persze életfilozófiai probléma, hogy eltűnt a hős, s vele a cselekmény. A filozofálás, a mora- lizálás, az abszurd, a hiánydramaturgia a gyereknél nem működtethető. így jön létre a mai írók és a színházak közötti egymásra mutogatás. A művészi élményen, a közös játék örömén túl igen fontos feladatunknak tekintjük, hogy kapcsolódjunk az iskolai tananyaghoz, hogy a gyerekekkel megismertessük a magyar mesevilág kiemelkedő alkotásait, és ízelítőt adjunk a szomszédos népek irodalmából is. Véleményem szerint a gyermekszinház Magyarországon általában nincs méltó helyen. Hogy hol is áll valójában, azt jól mutatta most legutóbb az Oliver fogadtatása. Végre — az Ódry Színpad 1983-as vizsgaelőadása után — eljut színpadainkra egy ilyen világhírű musical, egyszerre mutatja be a budapesti Arany János, a békéscsabai színház, hamarosan utánuk Zalaegerszeg. A színházak és a sajtó részéről mégsincs különösebb visszhangja a három bemutatónak ... * * * Békés József Sándor, József, Benedek című mesejátékát tavasszal Miszlay István, a Népszínház igazgatója rendezi, aki a hatvanas-hetvenes években a Jókai Színház igazgatója volt, s akinek akkor is szívügye volt a gyermekszínház, és most is az: — Az Arany János Színház és a Népszínház játssza hazánkban a legtöbb gyerekdarabot. A Népszínház mintegy 360 előadást tart évente Budapesten és vidéken. Nálunk vasárnap délelőtt mindig gyerekelőadás van. Az utazó részlegünk évi négy gyermekbemutatót tart a magyar mesevilág és a környező országok gyermekirodalmából. Vidékre mindig úgy utazik a társulat, hogy
