Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 19. szám
Szombaton és hétfőn 1987. január 23., péntek Valóság és filmmodell Beszélgetés Kézdy-Kovács Zsolt rendezővel--------------------------------------------------laniwwiw Pszichológusok a megyei művelődési központban Egy-két eldugott helyre kitett megállító és plakát, az induláskor eloáztogatott pár száz picinyke gépelt felhívás, és néfta-néha a Lencsé- si Közösségi Tévé képújságjában megjelenő hirdetés adja tudtul, hogy megyénkben elsőként — december elején — megkezdte működését a Megyei Művelődési Központ humán szolgáltatása Békéscsabán. Nap mint nap érezzük az ilyen jellegű — a korábbi nevét idézve, amely talán találóbb volt —, mindennapi ügyeinket segítő irodának szükségességét, tapasztaljuk hiányát. A többféle szolgáltatás között van egy, amely talán a legnagyobb űrt hivatott pótolni. Az .említett picinyke felhívásban ez úgy szerepel: kapcsolatlélektani tanácsadás. A szombatonként 15—17 és hétfőnként 17—19 óra között élő tanácsadás működéséről, tartalmáról és lehetőségeiről Szabóné Kállai Klára és Kukla Mária pszichológusokat kérdeztük, akik a Békés Megyei Pedagógiai Intézet Pszichológiai Csoportjának munkatársai. Mit tehet az, aki érzi, hogy kapcsolatai megromlottak, hogy ideges, hogy „valami baj van”? Az állami egészségügyi pszichiátereihez, az oktatásügyben alkalmazott nevelési tanácsadók valamelyikéhez (hozzájuk persze elsősorban akkor, ha gyermekről. fiatalról van szó), vagy az utóbbi időben már a Hazafias Népfront nemrégiben kezdeményezett. „Családi Tanácsadójához” fordul. Csak hát a sok évtizedes ellenérzéseket, amelyeket belénk neveltek, belénk sulykoltak, le kellene vetkőzni. Talán ebből is kitűnik, hogy jókora szelet maradt gazdátlanul. A közművelődés eléggé nem méltányolható módon felvállalta az egészséges, de átmenetileg konfliktusokkal, problémákkal küzdő emberekkel való törődést is. Ennek ma még egyetlen megyénkben létező formája a Megyei Művelődési Központ kapcsolatlélektani tanácsadó szolgálata. A két pszichológusnő tehát szombaton és hétfőn várja mindazokat, akiknek például a munkahelyükön, Vagy mondjuk a családjukban adódott valami olyan konfliktusuk, amelyet hirtelen nem tudnak megoldani, gondjukra nem tudnak megoldást találni. Az elmúlt másfél hónap tapasztalata szerint a szolgáltatást igénybe vevők szinte egyenlő arányban oszlanak meg e két legjellemzőbb problémacsoport között: a munkahelyi gondok leginkább a beilleszkedéssel, az alkalmazkodási készség (főnök-beosztott, munkatárs-munkatárs, beosztott-főnök viszonyaiban) hiányosságaival kapcsolatos, illetve a házassággal, a nemek közötti kapcsolattartás mikéntjeivel, a személyes kapcsolat megteremtésével, fenntartásával és megszakításával adódik a legtöbb dilemma. Semmilyen kötelezettséget nem kell annak vállalnia, aki ezeken a napokon felkeresi a Luther utca 6. szám alatti intézményt. Az úgynevezett célzott beszélgetés alapja a bizalom és az ehhez kötődő teljes titoktartás. Két tévhitet el kell oszlatni. Az emberek egy része úgy hiszi, hogy itt a problémákat részben befolyásoló objektív körülményein is segíteni tudnak: lakásügy stb. A szolgáltatást igénybe vevők másik része pedig részletes és pontos receptet vár el. Természetesen a pszichológus és a lélektan egyikre sem vállalkozhat. Az esetek legnagyobb részében elérik az eredményt: a beszélgetés a probléma megoldásának variációit feltárja. Méghozzá úgy, hogy a pszichológus a kérdéseire szinte a beszélgető partner adja meg a követendő utat megvilágosító választ. Ha alapjaiban nem is, de ez a szolgáltatás is hozzájárulhat szegényes pszichológiai kulturáltságunk színvonalának javításához. Ami ha áttételezetten is, de mindenképpen a gazdaságot segítené. Rá kell döbbennünk, hogy morgós, kapcsolataiban állandó problémákkal küszködő, mindig csak családi gondjaival foglalkozó ember nem tud eredményesen dolgozni, minőségit előállítani. A lélekkel törődni, azt karbantartani legalább annyira fontos, mint testünket, fizikai állapotunkat. (Nemesi) Grafika: Vollmuth Frigyes Kézdy-Kovács Zsolt rendezőt filmgyári irodájában kerestük fel, hogy munkájáról, pályájáról beszélgessünk a nemrégiben bemutatott Rejtőzködő című játékfilmje alkalmából. — A filmes pálya nagymértékben függ a meghatározó körülményektől — mondta a rendező. — Az én utamat is befolyásolta, hogy szerencsés időszakban kezdtem szakmai gyakorlatomat. A Színház- és Filmművészeti Főiskola mind. a mai napig legerősebb osztályából kerültem ki 1956-ban. (Valamennyi osztálytársam neve, magamat is beleértve, bekerült a most megjelent Larousse Filmlexikonba.) A másik befolyásoló tényező vagy szerencse, hogy volt előttem követendő példa a film világában: a francia újhullám. Végül a harmadik momentum és szerencse, hogy Jancsó Miklós mellett asszisztenskedhettem elég sokáig. Több volt ez munkatársi kapcsolatnál. Egy szellemi központhoz csatlakoztam, arról nem is szólva, hogy szakmailag is sokat kaptam. — Filmes pályája tehát könnyen formálódott? — Nem egészen. Mire hozzákezdhettem első filmem, a Mérsékelt égöv forgatásához, már hét forgatókönyvet megírtam. Valamennyi munkám fontos számomra és mondhatom, gyakorlatilag kompromisszummentes. Igaz, a Ha megjön József című filmemet úgy forgattam, hogy felszólítottak, készítsek egy mai témájú, munkáskörnyezetben játszódó filmet. Sokan ezt a munkámat tartják a legjobbnak. — Véleménye szerint milyen irányzatot képviselnek a filmjei? — Realista filmrendezőnek tartom magam. Á realitás, a mindennapok, a valóság nekem rendkívül fontos. Csakis ezekből vagyok képes kiindulni, az már más kérdés, hogy filmjeim ugyanakkor bizonyos mértékig példázatok. Próbálom feloldani azt a kettősséget, hogy filmtörténeteim, valóságosak is, modellértékűek is egyúttal. — Egy-egy filmmodell felépítése nem jár azzal a veszéllyel, hogy a valóságot eltorzíthatja? — Ez egyrészt tisztesség kérdése. Másrészt minden művész kötelessége, hogy saját véleménye alapján szűrje meg a valóságot. Azon vitatkozhatunk, hogy én valóban jól látom-e mindazt, amit filmjeimben bemutatok. Tiszteletben tartom, és elismerem a néző jogát, hogy másként lásson. Nekem azonban kötelességem, hogy őszintén, kompromisszumok nélkül azt ábrázoljam, amit látok. — A Rejtőzködőben, legutolsó filmjében talán túlzottan is sötét az modell, az a világ, amelyet látunk. — Véleményem szerint nem így van. A főhős hisz valamiben, amiért harcol, és amit el is ér a leglehetetlenebb körülmények között is. — A főhős mögött rejlő világ figurái azt sugallják, hogy az emberek olykor nagyon értelmetlen életet élnek. — Mindez viszonylagos. A főszereplő sorsához képest számomra is értelmetlen életet élnek a többiek. Mégis úgy vélem, ez az ő saját életük, a saját igazságuk, törekvéseik. Ezt próbáltam a filmben megmutatni. — Mint minden művészi alkotásnak, nem kellene némi optimizmust is sugallni? — Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést. Én azonban csak‘leírni tudtam mindazt, amit magam körül láttam. Megpróbáltam elemezni hőseim helyzetét, de utat mutatni már nem tudok. A Rejtőzködőben egy sokféle elemből álló család konfliktusainak teljes analízisét akartam megfilmesíteni. De ezúttal is — és ez nehezíti a saját helyzetemet, valamint a nézők dolgát — miközben egy reális helyzetet mutatok be, modellt is akarok adni. A magyar valóság fontos jelenségeit akartam elemezni, vizsgálni. Az embernek olykor a jólét, másrészről pedig a világ meghó-' dítása között kell választania. — Miért választott a főszerepre egy Amerikában élő magyar színészt? — Már régóta ismerem Breznyik-Berg Pétert. Mindig is akartam vele forgatni egy játékfilmet. Most megtörtént. Sajnos, az első forgatási naptól fogva balszerencse kísért bennünket. A színész sárkányrepülés tanulása közben balesetet szenvedett, eltörte a karját. Csaknem végig begipszelt kézzel kellett játszania, és az befolyásolta színészi munkájában. — A Rejtőzködőt meglehetősen rosszul fogadták a filmkritikusok ... — -Megszoktam már, hogy bemutatott filmjeim rendszerint rossz kritikát kapnak. Nem mondhatom, hogy jó érzés — mondta befejezésként Kézdy-Kovács Zsolt rendező. Sz. B.
