Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 19. szám
1987. január 23., péntek A kistermelők megbecsülése Országos tanácskozás a MÉM-ben Nemrég meglepő adatot tettek közzé a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban: a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése 3,7 milliárd forinttal kevesebb volt az előző évinél. S mindez nem írható teljes mértékben az aszály számlájára. Ezt a megállapítást igazolja az is, hogy az elmúlt két esztendőben több mint százezerrel csökkent az integrált kistermelők száma. Ez is sejteti: nem egyszerű megtorpanással, hanem annál összetettebb helyzettel állunk szemben. A megszaporodott tanácskozások is jelzik: mind több helyütt ismerték fel a cselekvés sürgősségét, a kialakult helyzet formálásának kényszerét. A MÉM-ben nemrég országos tanácskozásra hívták össze az érintett szakembereket, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok holnapjáról, a középtávú fejlesztési elképzelésekről vitázzanak. Másfél millió kisgazdaság Jó volt ez a vita, számos hasznosítható tapasztalat, észrevétel hangzott el, ami — minden bizonnyal — beépíthető az elkövetkezendő hónapok, évek gyakorlatába. Az viszont elgondolkodtató, hogy csak mintegy nyolcvan ember volt jelen ezen a tanácskozáson. Ennyire érdektelen téma volna a kistermelés ügye? Nem lenne mondanivalójuk az érintetteknek egymás számára? Netán a szervezés sikeredett felemásra? Leginkább az lepett meg, hogy tipikus parasztarcot, kistermelőt egyet se láttam. Lehetne dönteni róluk — nélkülük? A kistermelés — ezt ma már minden érdeklődő középiskolás tudja — szerves részét képezi a hazai agrár- termelésnek. Jelenleg másfél millió kistermelői család fele folytat szakosodott árutermelést. Nagy szám ez, mint ahogy a termelés mennyisége is megsüvege- lendő. Gondoljuk csak meg: az elmúlt öt esztendőben az összes mezőgazdasági termék 35 százalékát a házak körül, a kiskertekben állították előü Évente — átlagosan — 82,4 milliárd forint értékű termék születik kistermelői keretek között. Különösen a kézimunka-igényes ágazatokban — például a primőrök előállításában, a gyümölcstermesztésben, a hizlalásban — meghatározó a kistermelés részaránya. A VI. ötéves terv időszakában — az önellátáson kívül — mintegy 200 milliárd forint értékű árut értékesítettek a kisgazdaságok. Az elmúlt évtized nagy részében dinamikusan fejlődött a kistermelés, különösen az árutermelés növekedése volt számottevő. Mindez az utóbbi két évben megtört. Főként az állattenyésztésben és a szőlő-gyümölcs- ágazatban tapasztalható erőteljes visszaesés. Mindez — a mostoha időjáráson túl — elsősorban a jövedelmezőség romlásával magyarázható. De hozzájárult az integrációs munka lanyhulása is. Még mindig gondok Sajnos, a korábban tett intézkedések ellenére egyes térségekben még mindig akadozik a takarmányellátás, beltartalmi hiányosságok is tapasztalhatók, nem érvényesül a takarmányok minőségi garanciája. Gyakori a zavar a felvásárlásban és a termékek minősítésében is. Régi gond a gépesítés alacsony színvonala is, e téren látványos fejlődés történt az elmúlt években, de az elért szint még mindig nem megnyugtató. A háztáji és kisegítő gazdaságok vetőmag- és szaporítóanyag-ellátása — a mennyiséget illetően — általában megfelelő. Ám választékban és minőségben tapasztalható még hiányosság. Komoly gondot jelent például egyes vetőmagvaknál a gyenge csírázóképesség, a szaporítóanyagoknál pedig — az átmeneti fajtahiányon túl — előfordult fertőzött áru is. A felmérések szerint az elkövetkezendő években megnő a kistermelőknél a gépek, berendezések pótlásának igénye és szükségessége. De számolni kell a generációváltás folyamatának felgyorsulásával is. A gazdaságilag elmaradott térségekben — várhatóan — tovább nő a kistermelés, és ezzel együtt a falu népesség- megtartó ereje, amivel mindenképpen számolni kell. Az új, öt esztendőre szóló elképzelés szerint a növény- termelésben — különösen a kalászos gabonáknál — a kistermelés részaránya évről évre csökken. A szántóföldi növények közül a dohány és burgonya, illetve a virágmag és gyógynövény termelésénél várható fejlődés. A kertészeti termékeknél meghatározó marad a kistermelés részaránya a friss (főleg primőr) zöldségek előállításában. A gyümölcstermelésben a kialakult kétharmados arány összességében megmarad, most a kajszi- és az őszibarack-ültetvények területének növelése indokolt elsősorban. A szőlőtermelés 63 százalékát a háztáji és kisegítő gazdaságokban szüretelték 1985-ben. Számottevő elmozdulás e területen nem várható az elkövetkezendő öt évben. Megkülönböztetett támogatás Az állattenyésztésben hasonló a helyzet: lényeges változás nem indokolt. Az állatfajok jelenlegi arányának megtartása azonban — különösen a szarvasmarha- és a juhágazatban — erőteljesen függ az integráló üzemek szolgáltatásainak színvonalától, kiterjedtségétől. Hazánkban jelenleg 750 ezer család foglalkozik sertéstartással, a koncentráció ebben az ágazatban a legerőteljesebb. A növekedés — 1990- ig — 19 százalékos lesz. várhatóan a tervidőszak végén mondhatják a kistermelők ismét magukénak a sertésállomány felét. A felvásárlók árfelhajtaó tevékenysége miatt erőteljesen visszaesett a húsnyúltartás, amely a nem rubelelszámolású kivitel egyik lényeges elemét alkotja. A nyúltermelés növelése azért is indokolt, mert csak minimális importot kíván, s ugyanakkor jelentős melléktermék-hasznosítással párosul. Jelenleg a kistermelés közvetlen állami támogatása — melynek döntő hányadát a tehéntartók kapják — nem éri el az 1 milliárd forintot. A támogatások és az eddig nyújtott hitelkeret jelentős növelése a jövőben sem várható. Ezzel szemben egyes, kiemelt fontosságú termékek megkülönböztetett támogatására törekednek az ágazat irányítói. Vizsgálják továbbá a kistermelés magasabb színvonalú szervezéséhez a világbanki hitel, illetve a hazai kölcsönfelvétel szélesítésének lehetőségét, továbbá azt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek is nyújthassanak termelési kölcsönt az általuk integrált kistermelőknek. A háztáji és kisegítő gazdaságban végzett munka erkölcsi elismerését jelenti a MÉM által alapítandó miniszteri kitüntetés, amelyet augusztus 20-án adnak megint át a legkiválóbb termelőknek. Cseh János A Nagyszénás! Október 6. Tsz Gépcoop leányvállalatánál HR—2 típusú nagy teljesítményű rakodógépeket gyártanak. Eddig már 40-et készítettek csaknem 100 millió forint értekben, melyeket át is adtak a Közgép Vállalatnak. Az idei gépgyártó kapacitás 85 százalékát a Közgép Vállalat ismét lekötötte Fotó: Szőke Margit Az olasz IPR—Ruggeri cég Budapesten, a Fórum Hotelben mutatta be idei cipőkollekcióját. A mintegy 400 különböző fajta cipő a tervek szerint a közeljövőben a hazai boltokban is megvásárolható lesz 800—1500 forintos árban (MTi-fotó: Kiss G. Péter — KS) Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Második otthonuk a téglagyár Konfuciusz ókori kínai filozófus etikájának kiindulópontja az emberszeretet, amely meghatározza minden ember helyét és egymáshoz való viszonyát a társadalomban, kötelezővé téve számára elsősorban az idősebbek, valamint az ősök tiszteletét. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat Békés— Csongrád megyei üzemeiben félezernél több nyugdíjast tartanak számon, ebből 350 Békéscsabán él. Nagymihály János szb-titkárt kérdezem: milyen a kapcsolat a munkában megfáradt idős emberekkel ? — Élő és úgy vélem, nagyon emberi. A vállalat gazdasági és társadalmi vezetősége sokoldalú segítséget igyekszik nyújtani ahhoz, hogy „hazajárjanak” a gyárba, második otthonukba, ahol életük jó részét töltötték és érezzék jól magukat közöttünk. Az ő fiatalságuk idején nem voltak még korszerű gépek, iszonyúan nehéz fizikai munkával készült a tégla és a cserép. Fegyelmezett, jó munkások voltak. nekünk, fiataloknak ők a példaképeink. Évekkel ezelőtt munkaerőgondokkal küzdött a gyár. Felkerestük a nyugdíjasokat, kértük, aki bírja még a munkát, jöjjön, segítsen. És jöttek! Ma is dolgoznak 130-an. Egyesek azért, mert nem tudnak elszakadni megszokott munkahelyüktől, másoknak létszükséglet a nyugdíjkiegészítés. Rájuk mindig számíthatunk — ha a szükség úgy hozza — szombaton és vasárnap is. Az ilyen embereket nagyon meg kell becsülni! Mi úgy tekintjük nyugdíjasainkat, mint a vállalat egy gyáregységének kollektíváját. — Mit' jelent ez a gyakorlatban? — Széles .körű aktívahálózat dolgozik azért, hogy öreg napjaik tartalmasán teljenek, s ahol lehet, segítsünk gond- jaik-bajaik megoldásában. Én három éve dolgozom ebben a beosztásban. Elődöm, Hugyecz Pál kidolgozott érdekükben egy rendszert, amin csak finomítani tudunk. Főbizalmi, helyettes fő. bizalmi, öt bizalmi, öttagú kulturális bizottság, háromtagú társadalombiztosítási tanács és 16 beteglátogató tevékenykedik a nyugdíjasbizottság mellett. A vállalat bizalmitestületében két nyugdíjas képviseli ügyüket. Nagyon jó a „csapat-összeállítás”. Különösen Dénes Ferenc főbizalmi és Sipiczki Pál helyettes segít sokat a szakszervezeti munkában. Űk itt öregedtek meg, ismernek mindenkit. De nagyon jó a hozzáállás a fiatalok részéről is, így mondhatom, könnyű dolgozni. A szabad idő hasznos eltöltése érdekében a kulturális bizottság éves programot állít össze. Ezt írásban megkapják az öregek. Havonta egy alkalommal kizárólag az ő igényüknek megfelelő programot szervezünk. Mindig „telt ház” van. Lelkesen jönnek, jó alkalom ez arra is, hogy találkozzanak egymással, elmondják örömeiket, fájdalmaikat. Nyugdíjastalálkozót kétszer rendezünk évente. Az elsőt rendszerint nőnap körüli időben, ünnepélyesen kapják az asszonyok az ajándékot. Nagy ünnep ez számukra, számítanak rá, mi pedig vigyázunk, nehogy valaki kimaradjon. A kézimunka-szakkör hetente tart foglalkozást. Sok idős asz- szony eljár, elkísérik őket a férjek is. Míg a nők hímeznek, ők kártyáznak, beszélgetnek. Ezek az összejövetelek életük szerves részévé váltak. Vállalatunknál sok az ízületi fájdalmakban szenvedő ember. Ezért évente kétszer a vállalati busz meleg vizű gyógyfürdőre viszi őket. Szervezünk gyárlátogatást is. Tavaly Szentesen voltak, s hetekig beszéltek élményeikről. SZOT-beutalót húsz idős embernek sikerült szereznünk, a vállalat balaton- szárszói üdülőjében 34-en pihentek. A jóléti alapból 20 ezer forintot adtunk a nyugdíjasok rendezvényeire, segélyezésre 55 ezret. Adnánk többet is, ha a jóléti és kulturális alap képzésében a fejkvóta rájuk is vonatkozna. — Nyugdíjasaink életkörülményeit kétévenként megvizsgáljuk — veszi át a szót Zelenyánszkiné Csicsely Judit SZTK-ügyintéző, a Békés Megyei Társadalombiztosítási Tanács tagja. — Megnézzük többek között: egyedül él-e vagy családban, mennyi a nyugdíja, milyen segítségre lenne szüksége. A legrászorultabbakat környezettanulmány után kiemelt nyugdíjemelésre javasoljuk. Az elmúlt három évben száznál többen kaptak 100—400 forint emelést. De nem mindig az anyagi segítség a legfontosabb. Az öregek szeretetre vágynak és hálásak, ha apró-cseprő ügyeik intézésében segítünk. — Hallhatnánk néhány, . példát? — Bánhalmi Béla 15 éve ágyban fekvő beteg, a felesége sem egészséges. Az volt az ossz „bánatuk”, hogy rossz a kiskonyha ajtaja, és kellene egy szoba W. C. a beteg számára. Szocialista brigádjaink megoldották a problémákat, és ők jobban örültek, mintha gyorssegélyt utaltunk volna ki számukra. Volt, ahol csak egy törött székláb megjavítását kérték, vagy egy kilincs kicserélését. — A nagy „család” segítsége hogyan hat a gyermek- szülő kapcsolatra? — Nagyon jól. Ha azt látják a családtagok, hogy mi segítünk, ők is jobban odafigyelnek a szülőkre. A legutóbbi felmérés 1986 tavaszán volt. Nem találtunk törött lábú széket, és anyagilag elesett öreget. A mi öregjeink önérzetes emberek. Ha a gyerekétől kapna haVi ezer, forintot, nem örülne annyira, mintha a nyugdíját felemeljük 100 forinttal. Mert ezt a kis génzt még mindig a saját munkájának elismeréseként adják. Nyugdíjkorhatár előtt egy évvel mindenkit behívunk, elbeszélgetünk velük, legyen idő „összeszedni” az éveket. Csodálatos, hogy kitárulkoznak ilyenkor. Órák hosszat mesélnek: mikor, milyen körülmények között kerültek a gyárba, elmondják munkáséveik keserveit, örömeit. Sokan csodálkoznak: „Jé, hát már így eljárt az idő? Észre sem vettem ...” A társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíjascsoportjában csupa szív-lélek emberek dolgoznak. Nagyon jó a kapcsolatunk. Ennek köszönhetjük, hogy nálunk minden nyugdíjas megkapja az első havi illetményét 30 napon belül. Megtudtuk azt is, hogy hamarosan új helyre költözik a nyugdíjasklub, s minden eddiginél nagyobb önállósággal intézik saját ügyeiké^ A nekik szánt pénzt megkapják, s ők döntenek: mikor, mire és mennyit költsenek. A fogadónapjaikra elmennek az szb tagjai, a vállalat vezetői, meghallgatják őket, és segítenek, ahol csak lehet. A magam részéről emberszeretet bői ötöst adok a téglagyári vezetőknek és dolgozóknak. Ary Róza
