Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 19. szám
NÉPÚJSÁG 1987. január 23., péntek Elhunyt Dénes Zsófia A Magyar írók Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja Irodalmi Szakosztálya megrendüléssel tudatja, hogy Dénes Zsófia József Attila-díjas író 102 éves korában elhunyt. Temetéséró'l később intézkednek. n csabai postások kikérték maguknak Versengő bankok Dénes Zsófia 1885-ben született Budapesten. Pályáját hírlapíróként kezdte. 1911-ben a Pesti Napló, majd 1913-tól a Világ párizsi tudósítója volt: beszámolt a francia szellemi élet eseményeiről, s tájékoztatta a hazai közvéleményt a bontakozó modern művészeti irányzatokról. Az 1910-es években a háborúellenes forradalmi mozgalomhoz kapcsolódva hamarosan elkötelezett harcosa lett a tudományos szocializmus eszméinek, s bekapcsolódott a forradalmi propagandamunkába is. ö adta közre az első magyarul írt Lenin-életrajzot, s 1919- ben tanulmánya jelent meg A nő a kommunista társadalomban címmel. A Tanácsköztársaság leverése után Becsbe emigrált, s a Bécsi Magyar Újság munkatársaként dolgozott. Hazatérése után — 1925-től — folytatta újságírói-publicisz- tikai tevékenységét: az Esti Kurír és a Reggel című lapokban jelentek meg írásai. Rendkívül széles körű irodalmi munkásságot fejtett ki. Önálló cikkei, tanulmányai mellett jelentős szerepet vállalt Ady Étidre elismertetéséért, a költő emlékét érintő félreértések elTegnap délelőtt folytatódott a Gyulai Városi Bíróságon Hajdú Árpád bűnügyének tárgyalása. Mint arról korábban beszámoltunk, a vád a 21 éves, büntetett előéletű Hajdú ellen felfegyverkezve, hivatalos személy elleni erőszak és lopás büntette, továbbá könnyű testi sértés vétsége. Az előzményekről annyit: a vádlott tavaly október 8-án éjszaka betört a gyulai Faház büfébe, ahonnan egy karton Szimfónia cigarettát lopott el, de zsákmányával nem jutott messzire, mert egy szolgálatos rendőr rajtakapta, s megadásra szólította fel. Mivel Hajdú ennek nem tett eleget, üldözés, dulakodás kezdődött, előkerült a tolvaj dzsekijéből a rejtett karatebot, az úgynevezett nuncsaku — innen kezdve azonban teljesen ellentmondó a sértett, Bak Ferenc rendőr törzsőrmester és Hajdú Árpád vallomása. Utóbbi tagadta, hogy támadólag lépett volna fel az intézkedő rendőrrel szemben, vagyis, a többszöri felszólítást követő fegyverhasználat ellene jogtalan volt. Mivel szemtanúk nem voltak, az első tárgyaláson Ágostonná dr. Pfaff Katalin büntetőtanácsa nem tudta megállapítani pontosan a körülményeket — döntő bizonyítékot szembeállítani a tagadással szemben —, ezért újabb bizonyítékok beszerzését és szakértők bevonását rendelték el. A tegnapi tárgyaláson tanúként meghallgatták a vádlottat ellátó orvosokat. Ismertették a katonai ügyészség véleményét — jogszerűdnek minősítették az intézkedő rendőr eljárását —, valamint meghallgatták az orvosszakértőt. Ez utóbbi nem zárta ki, de nem is valószínűsítette annak lehetőségét. oszlatásáért. Személyes kapcsolatuk történetét — Dénes Zsófia, Zsuka egy időben Ady menyasszonya volt — személyes hangú, lírai vallomásokban írta meg. Memoárjai egyebek között az Élet helyett órák című 1935-ös kötetében jelentek meg, 1942-ben megírta Az ismeretlen Ady-t, s 1957-ben a nagyváradi emlékeket felidéző könyvét, az Akkor a hársak épp szerettek-et. Számos regénye és más kötete — így a Zrínyi Ilona, a Gyalog a baloldalon, a Párizsi körhinta, a Szivárvány — jelent meg, és sokat fordított franciából. Gazdag életének legutolsó esztendeiben is figyelemmel kísérte nemcsak hazánk, de a nagyvilág eseményeit is: friss szellemét, munkakedvét újabb írásai — az irodalmi és napilapok hasábjain —, valamint tévé- és rádióinterjúi őrzik. Munkássága elismeréseként 1975-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1979-ben a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel, 1981-ben József Attila-díjjal, 1985-ben — 100. születésnapján — a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjével tüntették ki. hogy a vádlottat a rendőri intézkedés első szakaszában gumibot,' vagy bilincsütés érte. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a bizonyítottság a rendőri intézkedés szabályai szerint történt-e? A vádbeszédben elhangzott: Hajdú Árpád tudatában volt annak, hogy milyen következménnyel járhat a karatebot használata, mégha azt védekezni vitte is magával... A védelem képviselője úgy vélte, hogy újabb kérdőjelek merültek fel, s hogy további .tanúk meghallgatása után sem állapíthatók meg a tények, teljesen egyértelműen. Valamennyi álláspontot figyelembe véve a bíróság Hajdú Árpádot bűnösnek találta, s ezért 5 évi és hat hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte és a közügyektől 6 évre eltiltotta. Az indoklás szerint a közvetett bizonyítékok alapján a sértett szavahihetősége bizonyíthatóbb, s mivel a nuncsakut a dulakodás közvetlen közelében találták meg, azt a vádlott bizonyosan támadóeszközként használta. Súlyosbító körülményként vették figyelembe, hogy Hajdú többszörös visszaeső, s hogy — ezt a bíró külön hangsúlyozta — az erőszakos cselekmények elszaporodtak! Súlyosbító körülmény az is, hogy feltételes szabadlábra helyezés ideje alatt követte el az újabb bűncselekményt. Enyhítő körülményként vette figyelembe a bíróság, hogy a vádlott a lopást beismerte, s -súlyos sérülést szenvedett a rendőri intézkedés közben. Az ügyészség az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezett. Az ítélet nem jogerős. Lapunk január 16-i számában szerkesztőségi cikket közöltünk A posta elnézést kér címmel. Ebben szóvá tettük, hogy a nagy havazás idején a Békés Megyei Népújság kézbesítése rendszertelen, illetve késedelmes volt, január 15-én pedig a csúszós, jeges utakra hivatíme, teljes terjedelemben, mielőbb, vastag betűkkel — ráadásul ugyanazon a helyen, ahol a kifogásolt szerkesztőségi cikk megjelent — közöljük a hírlapkézbesítők levelét. Legszívesebben kommentár nélkül, az olvasóra bízva, döntse el, kinek van igaza, a levél aláíróinak vagy szerkesztőségünknek. Ám úgy érezzük, hogy a fenti sorokat nem lehet szó nélkül hagyni. Ha ezt tennénk, akkor kimondva, kimondatlanul is menlevelet adnánk a történtekhez. Márpedig erre nem vagyunk hajlandók. Annak ellenére nem, hogy tiszteljük és becsüljük a kézbesítők munkáját, s ennek lapunkban megjelent riportok formájában is többször nyomatékot adtunk. De az írott sajtóterjesztői iránti jó értelemben vett elfogultságunknál jobban becsüljük a pontos — ha kell, áldozatok árán is elvégzett — munkát, amire ennek az országnak most akkora szüksége van, mint éhezőnek egy falat kenyérre. Ha egyetértenénk a csabai postásokkal, akkor mit mondanánk a jeges úton kormány mögé ülő buszvezetőknek, teherautó-sofőröknek, mit azoknak, akik az üzletekbe nyitásra élelmiszert szállítottak. És ugyan mit mondanánk a többi hírlapkézbesítőnek, akik időkozva egyszerűen elmaradt. A csütörtöki újságot pénteken vitték ki, ha kivitték, írásunkra válaszul levél érkezett a békéscsabai városi hírlaposztálytól 30 hírlapkézbesítő aláírásával. A levél szövegét — kérésükre — az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. ben kihordták a lapokat, mert a megye településeinek többségén a Népújság eljutott az előfizetőkhöz. És mit mondanánk azoknak az olvasóinknak, akik mind a mai napig nem kapták meg múlt heti lapszámaink egyi- két-másikát. Azt mondjuk, hogy velük, a munkát rendkívüli időjárási körülmények között is vállalókkal értünk egyet — mert ez így természetes —, és azokkal, akik pénzükért pontos szolgáltatást várnak el. Az utóbbi években sajnos divattá vált a magyarázkodás, az ilyen-olyan körülményekre hivatkozás. Las- san-lassan itt már senki nem felelős semmiért, a természet, az anyaghiány vagy történelmi örökségünk hibáztatható mindenért. Csakhogy ez így nincs jól. Mert ez egyre idegesítőbb, egyre többe kerül, és fokozatosan leértékelik a becsületesen dolgozók munkáját. Tegnapi gondolkodásunkkal talán még el is fogadnánk a csabai postások kifogását. a maival azonban már nem, a holnapival pedig még kevésbé. A történteken már tűi vagyunk, de a tanulságokon úgy tűnik, még nem. Pedig a felháborodáson, a kifogások keresésén túl jó lenne végre azon is elgondolkodni. Árpási Zoltán F elgyorsultak az események a bankszférában: decemberben szinte naponta adtak hírt az újságok a kereskedelmi bankok alakuló közgyűléseiről. Januárban pedig szervezetileg és helyileg is elkülönültek egymástól, s megkezdték tevékenységüket. Mit is jelent mindez az érdekeltek, tehát a vállalatok, szövetkezetek számára? Egyelőre csak a cégtáblák változtak, hiszen az új pénzintézetek jogutódként mindazt a szolgáltatást nyújtják, mint korábban az MNB, és természetesen folyósítják a régebben fölvett hiteleket. Ám mindenképpen érdekes időszak elé nézünk, hiszen alapvetően megváltozott a helyzet. Ügy is fogalmazhatunk: immár nem a vállalatok keresik az egyetlen nagy bank kegyeit, hanem a bankok próbálják megnyerni új ügyfeleiket. Nem véletlen, hogy tevékenységükről, szolgáltatásaikról értesítik mostani és potenciális ügyfeleiket, kis túlzással élve, reklámozzák magukat. És ebben a versenyben, ha csak részlegesen is, de a kisbankok. vagyis a szakosított pénzintézetek szintén részt kémek maguknak. A vállalatok hosszú évtizedek után most merőben más helyzetbe kerültek. Egy fél év várakozás után, július 1-ét követően maguk választhatnak, hogy kivel, mikor szerződnek, nem kötik őket a jogszabályok egyetlen nagy pénzintézethez sem. Már az alakuló közgyűléseken elhangzottakból nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen átalakul a banki politika. A kulcsszó az üzlet lesz, vagy ahogy a Magyar Hitelbank alakuló közgyűlésén megfogalmazódott, a bank ugyanolyan vállalat, mint a többi, csak ott pénzzel kereskednek. De ugyanúgy nyereségből él a pénzintézet most már, mint a többi gazdálkodó. Tehát száműzni kell az üzleti szótárakból az ügyfél megjelölést. Ezentúl egyenrangú partnerek ülnek a tárgyalóasztal két oldalán, hogy kölcsönös előnyök alapján kössenek szerződést. Már sokszor leírták, de érdemes újból megemlíteni, hogy a több bank nem jelent automatikusan több pénzt is. A népgazdaság jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a pénzpiac megelőzze a reálszférát, liberálisabb szabályozás, alacsonyabb jegybanki kamatlábak révén túlzott és kielégíthetetlen keresletet támasszon a beruházások piacán. De nem mindegy, hogy a meglévő pénzt, tőkét hogyan és főleg, kiknek osztják el. Magyarán mondva, az új, kétszintű bankrendszerben az üzleti érdekeltség alapján szerveződött pénzintézetek a hiteleket a korábbinál hatékonyabban ítélhetik oda. Nem elhanyagolható szempont, hogy maguk is gyűjthetnek betéteket, meggyorsíthatják a hitelek forgását, vagy más módon növelhetik kihelyezéseik nagyságát. S éppen a kibontakozó versenyben valószínűleg a korábbinál sokkal több új lehetőséget kínálnak majd a vállalatok számára, amelyek eddig nemigen láttak fantáziát abban, hogy pénzüket a bankban elhelyezve, annak kölcsönadva kamatoztassák. Ám ezzel még nem értünk a lehetőségek végére, a bankok kötvényt bocsáthatnak ki, tőkéjükkel résztulajdonosokként különböző vállalkozásokba foghatnak, sőt. az elmúlt év végén megjelent új jogszabályok szerint még leánybiztosítót is alapíthatnak, ha éppen ebben látnak fantáziát. n megpezsdülő pénzügyi élet nemcsak tőkében, pénzben, vagyonban mérhető nyereséget hoz. Üj szemléletet plántálhat gazdasági életünkbe, a maga sajátos eszközeivel dinamizálhatja a gazdaságot, a szó igazi értelmében vett partnere lehet a vállalatoknak és szövetkezeteknek. De megújítása, bármilyen gyorsan halad is. nem helyettesítheti azokat a folyamatokat, amelyeknek a reálszférában kell megindulniuk. A kétszintű bankrendszer megteremtése, a pénzintézetek közti verseny kialakulása csak keretéül szolgálhat a struktúraátalakításnak, a föllendülő termelésnek, önmaga mindezt nem érheti el, sőt, a reálszféra lemaradása fékezőleg hat a pénzügyi életre is. Hiába van meg a szándék és a pénz, ha híján vagyunk megfelelő hatékonysággal termelhető és eladható árucikkeknek, megfontolt és dinamikus üzlet- politikával rendelkező vállalatoknak. Enélkül a bankszféra sem töltheti be eredeti funkcióját, a tőke hatékony áramoltatását. Lakatos Mária Metronóm segít a gyors- és gépírótanulóknak a gépírás gyakorlásában. Kép a békéscsabai Sebes György Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskolából Fotó: Gál Edit Öt év és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték Gyulán a karatebotos támadót „Illő figyelemmel olvastuk a Békés Megyei Népújság 1987. január 18-i (pénteki) számában (melyet mégiscsak nekünk kellett kihordanunk) A posta elnézést kér című, aláírás nélküli, de vastag betűvel szedett írást — rólunk, hírlapkézbesítőkről. Az írásból kiderül az is, hogy a posta elnézést kért a Népújságtól, de a Népújságról is kiderült: ott valaki tollat ragadott abból az apropóból, „olvasóink napok óta panaszolják, hogy nem kapják meg lapunkat, vagy csak késve.. A békési nyugdíjas kézbesítő esete ürügy, véljük mi, hírlapkézbesítők. S hogy sorjában menjünk a válaszokkal: „a levélkézbesítők közben járnak..arra csupán annyi a megjegyzésünk, hogy mi, a békéscsabai I. számú postahivatal hírlapkézbesítői, tehát az újságkihordók, nem annyi súlyt kell vigyünk kerékpárral naponta, mint a levélkézbesítők, hanem annál sokszorosan többet — az útviszonyok és az időjárás bármilyenek is legyenek. A csütörtöki (1987. január 15-i) napra vonatkozólag — idézünk ismét a fentebb említett írásból: „A jeges utakra hivatkozva már erre a késői lapszállításra sem vállalkozott a posta. Kerek-perec közölték, majd ma viszik ki a tegnapi újságot.” Alulírottak a békéscsabai I. számú postahivatal vezetőjének, Szántó Istvánnak döntésével — tőle ez ügyben függetlenül is — tökéletesen egyetértettünk. 1987. január 15-én az útviszonyok — enyhén szólva — balesetveszélyesek voltak, még négy keréken is. Arra, hogy a szocializmusban a legfőbb érték az ember, már nem is merünk hivatkozni, mint ahogy az empátiára, toleranciára sem. Nem akarjuk a minket bántó írást kritizálni, de úgy hisszük, hogy a „szerkesztőség a helyén van, és dolgozik” ténye nem azonos a mi munkánkkal. Csak zárójelben: egy vállalkozó riporterük bármelyik nap elkísérhet valamelyikünket körzetébe, hogy közelebbről belelásson a mi munkánkba. Ajánlhatjuk a pénteki napot. Azt meg végképp nem hinnénk, a postát és minket személy szerint is érintő cikkben, miszerint „a megye életét irányító operatív bizottság és a lakosság között jószerével a Népújság az egyetlen kapocs”. Kérjük, hogy válaszunkat A posta elnézést kér című írásukra teljes terjedelmében mielőbb közöljék. Lehetőleg vastag betűvel. A tisztesség is ezt kívánja.” F. L
