Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

1987. januar 17., szombat Kél tűz között a bánkúti gyerekek Felborzolt kedélyek egy „szépséghiba” miatt TÖTRTÉNETÜNK GYÖKERE 1971-BE NYÚLIK VISSZA, AMIKOR IGEN VIHAROS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT DÖNTÖTTEK A KÉT SZOMSZÉDVÁR — MEDGYESEGYHÁZA ÉS NAGYKAMARÁS — KÖZÖTT ELHELYEZKEDŐ KÖZSÉG, BÁNKÚT HOVATARTOZÁSÁRÓL. AZ ALIG TÖBB MINT ÖTSZÁZ LELKES BÁNKÚT AKKOR KERÜLT KÖZIGAZGATÁSILAG MEDGYESEGYHÁZÁHOZ, ÁLTALÁNOS ISKOLÁSAI PEDIG NAGYKAMARÁSHOZ. tv Három a kislány Bánkúiról: Ági, Lívia és Bernadett Azóta éppen tizenhat esz­tendő telt el, s most mégis „üggyé” vált a bánkúti isko­lások hovatartozása. Meg­kezdődött a kötélhúzás, ám a kötélnek eddig csak az egyik végét fogták meg a versenyben. S hogy mindez hogyan alakulhatott így, azt a résztvevők is másként lát- ' ják ... „Bevallom, nehezményezem” A nagykamarási általános iskola igazgatója, Fehér István egyben tanácselnök- helyettes is a településen, így igen jól ismeri a község történetét és az 1971-es ese­ményeket is. Felidézi a rég­múltat, a két település ko­rábbi kapcsolatát, amikor a nagykamarásiak jártak in­kább dolgozni József fő­herceg majorjába, a bánkúti területre. Az 1971-es válto­zás előtt Nagykamaráshoz tartozott Bánkút, így a szo­rosabb történelmi kapcsolat érthetővé tette, hogy az is­kola maradt Kamaráson. — Ha akkor nem ide jön­nek a gyerekek — mondja —, összevont osztályaink let­tek volna. Ma az iskola lét­száma 247 és ebből 49 a bánkúti. A gyerekek egy fél nyolckor induló iskolabusz- szal jönnek, amely délután 4 óra 50-kor viszi vissza őket. Városon olykor nehe­zebb az iskolába jutás, mint ezeknek a gyerekeknek. — Tudott róla előzetesen, hogy Medgyesegyházán ter­vezik a bánkútiak iskolacse­réjét? — Nem, a gyerekektől tudtuk meg. S bevallom, ne­hezményeztem. De ne a felnőttek, hanem maguk a bánkúti gyerekek mondják el, hogy érzik ma­gukat az iskolában. Hiszen elsősorban róluk van szó ... — Nyolc éve járok ide — mondja Varga Ági — és szeretem ezt az iskolát. Itt nem különbözteti meg sen­ki, hogy bánkúti vagy hely­beli valaki. Van mozibérle­tünk is, és ez nagyon jó. mert Bánkúton nincs mozi sem. Mi ebben az iskolában mindent megkapunk. Remé­lem, sikerül a mezőkovács­házi gimnáziumba is bejut­ni, és akkor teljesülhet a vá­gyam, hogy gyerekekkel fog­lalkozhassak. Vagy mint óvónő, vagy mint tanítónő. Az elsős Pugymer Berna­dett még nem ismer minden betűt, de azt már biztosan állítja, hogy a számtant sze­reti a legjobban. Úgy tud­ja, hogy ő már átkerül a medgyesi iskolába. A hato­dikos Balázs Lívia azt mesé­li el, hogy a szülők segítsé­gével elkészült Bánkúton a meleget nyújtó buszmegálló is. és hogy neki nem fá­rasztó az átjárás. Nagyosan azt is hozzáteszi, hogy a fel­sősöknek nem lenne jó az iskolaváltás. — És honnan tudtátok meg, hogy szó van az isko­laváltásról? — mondom ki a legfontosabb kérdést. — A szüléinktől, ők kap­tak egy értekezletre meghí­vót Medgyesről, mi meg az­tán megmondtuk az iskolá­ban. A tanáraink nem is tudtak róla — válaszol Ági. „Hem volt korrekt” A tanácselnök, Köböl And­rás és a vb-titkár, Varga Józsefné előbb nagyot nyel­nek, láthatóan igyekeznek fegyelmezni magukat. Ök is „másodkézből” értesültek a bánkúti szülők összehívásá­ról. S mikor ezt szóvá tet­ték a medgyesi tanácsnál, ott azt a választ kapták, hogy saját hatáskörben azt csinálnak, amit akarnak. A nagykamarási tanács tiszt­ségviselői a partneri viszonyt hiányolják. — Ezt az ügyet tanácsülés elé vittük, s ott is az az ál­lásfoglalás született — mond­ja a tanácselnök —, hogy az eljárás nem volt korrekt. Mégis — teszi hozzá —, nem szabad fejjel a falnak men­ni, és megrontani a két ta­nács között a kapcsolatot, ami amúgy sem felhőtlen. De nemcsak az iskolaügy­ben vannak gondok a két tanács között, hanem építés­ügyben és az áfész tevé­kenységében is. Szükség van tehát a párbeszédre, egymás kölcsönös megértésére, még­pedig mihamarabb. Mert feljegyzésekkel ez már nem intézhető el. Megéreztetik a szülők döntését? A bánkúti szülőkkel a te­lepülés egyetlen nagy mun­kaadójánál, a helyi állami gazdaság egyik irodájában találkoztam. Varga Józsefné gépjármű­ügyintéző maga is Medgyes­egyházán érettségizett. így jól ismeri az ottani iskolát, talán jobban vonzódik hoz­zá. Ám azt maga is megje­gyezte, hogy ez a szülői ér­tekezlet nagyon felborzolta a kedélyeket. A nagylányát ugyan nem érinti, de a har­madikos kisebbet már igen. Elmondta azt is, hogy ez tá­jékoztató jellegű értekezlet volt, s hogy azt mondták ne­ki, az iskolaváltásra 1988- ban kerül sor. Ha nem kap­nak megyei támogatást, ak­kor elhúzódhat 1990-ig is. Közben megérkezett a má­sik szülő, Székely Ferencné is, aki ezen a tájékoztatón feltette a kérdést, hogy ér­tesítették-e nagykamarási is­kola igazgatóját és meghív­ták-e erre az értekezletre. Mert ő bizony nyíltan meg­mondja, hogy fél attól, meg­éreztetik a szülők döntését a gyerekekkel az iskolában. — Azt a választ kaptam akkor a medgyesi tanácsel­nöktől, merthogy ő vezette az értekezletet, hogy tudott az iskola igazgatója róla. hi­szen tőle kérték el a gyere­kek névsorát. Gyors telefon újra Nagy­kamarásra. A vonal végén Fehér István igazgató: — Hangsúlyozom még egyszer, hogy nem hívtak meg ben­nünket, és nem volt tudomá­sunk a szülői értekezletről előzetesen. Székelyné két gyereke is végzett már a nagykamarási iskolában, a kicsi pedig most harmadikos, őszintén megmondja, a medgyesi is­kola mellett voksolt, mert ott jobbak a körülmények, csak korszerűbb az iskola. De azt is hozzáteszi, hogy a kama- rási iskolában is jó alapokat kapott a fia, hiszen a Ke­mény Gábor Szakközépisko­lában nem is akárhogyan állta meg a helyét, és érett­ségizett le. Pedig abba az iskolába nem könnyű be­jutni ... Közben megérkezett be­szélgetésünk színhelyének gazdája, a gazdaság szak- szervezeti főbizalmija. aki egyben Medgyesen lakik és ott tanácstag, Duna András. Ö említette, hogy a medgye­si iskola majd fogadni tudja a bánkúti gyerekeket, hiszen bővítik az iskola épületét öt­hat tanteremmel. Aztán a beszélgetés fonala alaposan elkanyarodott, a kistelepülé­sek gondjai, a hátrányos helyzet felé, a munkahelyek hiányára ezeken a települé­seken, amelyben minden gondnak az okát látta. A kombinátban is létszámstopp van — mondja —, s bizony, nehéz Bánkúton a fiatalokat munkalehetőség híján meg­tartani. Végül megjegyzi, hogy ha a megyei tanács se­gítséget ad, semmi akadálya nem lehet a bánkúti gyere­kek fogadásának. — Hát nem is az a baj — mondja a két anyuka —, ha­nem, hogy ez az egész a gye­rekekben lelki válságot oko­zott. Tudatos sorrend szerint A medgyesegyházi tanács­elnöknél, Mákros Jánosnál ér véget kőrútunk. Igaz, be­jelentés nélkül érkezünk, mégis fogad bennünket. Rög­tön a tárgyra térünk. — Bánkút 1971-től tarto­zik közigazgatásilag hoz­zánk. Minden átkerült, csak az oktatás jelentett kivételt. Ezt a helyzetet így örököl­tem, s úgy vélem, az ok az lehetett, hogy nem volt meg a feltétel a bánkúti gyerekek fogadásához — mondja az elnök. — Akkor most bizonyára megvan, ha felmerült a gon­dolata ... Ki volt a kezde­ményező ? — A bánkúti tanácstagok említették, mert a szülők in­kább már Medgyeshez kö­tődnek. S azért mertünk be­levágni, mert ha a megye ad segítséget, akkor már 1988- ban meg tudjuk oldani az iskolások fogadását. — Miért nem értesítették erről a másik érdekelt fe­let? — Pontosan azért, mert először a szülök véleményét akartuk megtudni. Ha ök nemleges választ adnak, ak­kor a terv lekerül a napi­rendről. — Arra nem gondoltak, hogy esetleg Nagykamará­son emiatt össze kell vonni az osztályokat? És a tárgyi, személyi feltételek sem biz­tosítottak egyelőre Med­gyesegyházán, úgy tudom. — Nincs tanteremszűke je­lenleg a medgyesi általános iskolában, s a napközit is biztosítani tudjuk. Termé­szetesen szükség lesz napkö- ziscsoport-bővítésre és jó né­hány szaktanárra is. S ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor tárgytalan az egész. Tekintve, hogy ez helyi kez­deményezés volt, később fel­tétlenül eljutunk majd ez ügyben a kamarási elvtár­sakhoz is. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem mindenáron akarjuk az is­kolaváltást megcsinálni. — Azon a bánkúti szülői értekezleten a medgyesi is­kola igazgatója jelen volt. Miért nem hívták meg a kamarásit is? — Ebben a lépcsőben, és ebben a kérdésben a nagv- kamarási iskola igazgatójá­nak semmi köze a dologhoz. Mikor már a végrehajtásról van szó. természetesen nem hagyható ki ő sem. Egyéb­ként erre a feladatra a ta­nács vb-jétől kaptam megbí­zást. ahol a határozat is megszületett. 1986 nyarán. — Ugye tudja, hogy ez komoly vérveszteséget jelent az ottani közoktatásnak... — Hát járjanak át az al- máskamarási gyerekek, úgy­is közös a tanácsuk. — Hallottuk, hogv a szülői értekezletről készült magnó­szalag. Ott az egyik szülő felvetette, hogy miért nem értesítették a kamarási isko­lát. Elnézést, hogy újra visz- szakanyarodok ehhez a kér­déshez, de komoly hibának tartom. Előkerül a magnó, a sza­lag tanúsága szerint igen „hangos” volt az értekezlet. A keresett részben az elnök. Mákros János a következőt válaszolta a kérdezőnek: „A nagykamarási tanácselnök­kel. ha aktuális lesz, megbe­széljük. Az igazgató elvtárs. pedig tudott róla, mert Zám János, a medgyesi iskola igazgatója tőle kérte a ta­nulók névsorát.” (Telefonbeszélgetés Zám Jánossal: — Az iskolatitkár­tól kértem el, aki bizonyára gondolta, miért kell a gye­rekek névsora. Egyébként a gondolat egy bánkúti. kihe­lyezett vb-ülésen, a helybe­liek részéről merült fel, s mi ezt követően mértük fel. hogy van-e ennek a szülők részéről reális alapja. — És van lehetőség a bán­kúti gyerekek fogadására? — Jelen pillanatban nincs. Nekik ugyanis napközi kell. Volt szülő, aki január 1-től kérte, volt. aki félévtől, de erre csak szeptember 1-től kerülhet sor. Konkrétan, hogy melyik év szeptembe­rétől, arra nem adhattunk választ.) A magnót közben kikap­csolják, s újra az elnöké a szó: — Most az következik, hogy a szülők egyhangú dön­tése alapján leülünk, és megbeszéljük a nag.ykamará- siakkal a tennivalókat. Egyébként ez ügyben egyez­tettünk a medgyesegyházi pártbizottsággal is. — Nem volt egy kicsit el­hamarkodott a szülők össze­hívása? Hiszen, ha nem kap­nak megyei tanácsi támoga­tást, szülői döntés ide, vagy oda, bizony csak néhány esz­tendő múlva valósulhat meg a tervük. — Ez kiindulópont volt. enélkül nem lehetett volna lépni. Ezt a lépcsőfokot tu­datosan állítottam fel így. * * * Végül tudakozódtam a me­gyei tanács művelődési osz­tályán. A VII. ötéves tervben Medgyesegyháza nem szere­pel a tanteremfejlesztésben. Azt el kell fogadnunk, sőt örülni is kell neki, hogy szaporodnak a helyi kezde­ményezések, hogy ebben az esetben az alfánál, a szülők­nél kezdték a tervezgetést. Az egyetlen, ami kifogásol­ható. hogy erről a partner tanácsi szerv, de még inkább az iskola, nem tudott. Mert az nem kétséges, hogy nem a gyerekek feladata erről tá­jékoztatni tanáraikat.;: B. Sajti Emese MOZI Elfújta a szél Margaret Mitchell Elfújta a szél című, regényéhez na­gyon sokáig nem lehetett hozzájutni Magyarországon. Azokat a példányokat, ame­lyek még a háború előtti ki­adásokból maradtak meg, rongyossá olvasták az érzel­mes történeteket kedvelők. Néhány éve azután újból hozzá lehetett jutni a könyv­höz, el is fogyott pillanatok alatt, s a feketepiacon csak magas felárral lehetett vásá­rolni. Vagyis az igény e sok­szor giccsesnek mondott re­gény iránt továbbra is meg­maradt. Azon sem csodálkozhatunk, hogy amikor híre kelt: be­mutatják nálunk is az 1939- ben forgatott, s a regény alapján készült amerikai fil­met, akkor újra az érdeklő­dés középpontjába került. Megkezdődött a mozik ostro­ma a jegyekért. Erre csak egyetlen példa: Békéscsabán már december közepétől „zaklatták” a mozisokat je­gyekért, amiket csak janu­ártól kezdtek árusítani. Csütörtök délelőtt, az első vetítésnél a Szabadság mozi­ban — legnagyobb csodálko­zásomra — az idősebb kor­osztályú nézők között voltak fiatalabbak is, s a film vetí­tése közben közülük is több­ször nyúltak zsebkendőért... Maga a történet az Ameri­kai Egyesült Államok egyik legfontosabb időszakában játszódik, amikor is az észa­kiak háborút indítottak a dé­li — még rabszolgatartó — államok ellen. A háború né­hány év alatt eldől a jenkik (északiak) javára. Ez a kül­ső kerete a sztorinak, s ezen belül pedig középpontban egy déli, úrifiúk fejét elcsa­varó lány (Scarlett) áll, aki viszont reménytelenül sze­relmes a mást feleségül vevő Ashley-ba. Nem szaporítom a szót a történet taglalásá­val, legyen elég annyi: Scar­lett két férfit „fogyaszt el”, míg az őt szerelmével üldö­ző Rhett Butlerhez megy férjhez harmadszor, s szin­tén — mint a korábbiakhoz is — érdekből. A három és fél órás sztori végén azután a már sokat — a háború poklát is — megélt, korábbi csélcsap lány kemény, el­szánt asszonyként búcsúzik a sóhajtozó nézőktől. Nos, ez a film, mióta egyáltalán film létezik. az egyik legsikeresebb. 1939-ben szinte valamennyi Oscar- díjat az Elfújta a szél — melyet Vidor Fleming ren­dezett — alkotói között osz­tottak ki. Ma is. bárhol ve­títik, biztosak lehetünk a si­kerben. nem maradnak üre­sen a székek a mozikban. A kópiák azonban már egy ki­csit kopottak, egy-egy jele­net így kimarad, „ugrik” a film, s a feliratok is gyor­san váltják egymást, néhol olvashatatlanok. De inkább csak az a baja ennek az egyébként ma is nézhető filmnek: túl hosszú. Mindentől függetlenül Vi- vian Leigh (Scarlett) Clarke Gable (Rhett) és Leslie Ho­ward (Ashley) emlékezetes alakítást nyújtanak. (pénzes) Készül a nagykamarási iskola udvarán a jégpálya Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents