Békés Megyei Népújság, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
1987. január 17., szombat o |g|:ü<Mto Megyei körkép üzemekből, szövetkezetekből (Folytatás az 1. oldalról) dasági helyzetben ez sem csekély veszteség és szeretnénk mielőbb pótolni, behozni a lemaradást, mégpedig átirányítással, hétvégi munkák szervezésével. A dolgozókon nem múlik, hiszen ők a legrosszabb időben is igyekeztek munkába állni, sokan gyalog jártak a munkahelyükre. Segítőkésznek bizonyultak a helyi gazdálkodó egységek is, a sar- kadi áfész, a cukorgyár, a Lenin Tsz lehetőségeihez mérten fűtőolajat juttatott nekünk a sajátjából. Jelenlegi nagy gondunk a hirtelen olvadás, a mai napon, pénteken, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a havat eltakarítsuk, a vizet elvezessük, nehogy beázzon, tönkremenjen a műhely. Szarvas, Vas-Fémipari Szövetkezet Patai Sándor termelési osztályvezető: ' — Járműveink pénteken tudtak először alapanyagért elmenni Budapestre, Salgótarjánba, Hatvanba. A termelési értékünk lényegesen csökkent a kritikus napokSzeghalom, Csepel Itutó Szarka András főkönyvelő: — Körülbelül a keddi naptól kezdve csökkent nálunk a termelés üteme, mert elfogyott a szénsavgáz, illetve egy rövid időre áz oxigénpalack is. ígérete szerint a Volán szombaton hoz egy egész szállítmány szénsavban, nem egy műhelyt le kellett állítani, és ez sokmilliós kiesést okozott. Nem volt ugyanis alapanyagunk és hosszabb ideig a kész árut sem vagyunk képesek tárolni. A kiesést hétvégi műszakokkal, munkaidő-meghosszabbítással pótoljuk. gázt, így hétfőtől megindul a teljes termelés. Az árbevételi kiesésünk körülbelül négy és fél-ötmillió forint. Munkanap-áthelyezéssel tervezzük pótolni a kiesést, hétvégeken termelünk és esetleg hét közben is tovább dolgozunk. a Békési Egyetértés Tsz nem a termeléskiesés, hanem az áramkimaradás okozott veszteséget. Csütörtökre virradóra 11 ezer baromfi pusztult el, mert leálltak a ventillátorok, s a melegben megfulladt a jószág. A kár így 750 ezer főtt Füzesgyarmati Vörös vasárnapra virradóra keletkezett kár: a szélvihar miatt néhány baromfiéi teteje megrongálódott, bedőlt, és szintén szállítás előtt álló nek rint, hiszen a felnevelt csirkéket alig két óra múlva, hajnali négykor szállították volna a feldolgozóüzembe. Miként a többi 35 ezret szállították, ezeket ugyanis sikerült megmenteni egy aggregátor beállításával. Csillag Tsz-ben csirke pusztult el, egyelőre nem tudják, mennyi, de az már bizonyos, hogy a kár milliós nagyságrendű. T. I. Még mindig a hó... Békés megyében az útviszonyok sokat javultak az elmúlt 24 órában. Tegnap a buszközlekedés apróbb késésektől eltekintve zavartalan volt, s lényegesen kevesebbet késtek a vonatok is. Békéscsaba és Budapest között továbbra is csak személyvonatok közlekedtek. Megtörtént a boltok feltöltése, s megérkeztek megyénkbe az első szénsav- és oxigénszállítmányok. A tehervonatok csak élelmiszert és energiahordozókat szállítottak. Mától a megyei személy- szállító vonatok a menetrend szerint indulnak. A főváros és Békéscsaba között közlekedő vonatok indulását a 6-os oldalon részletesen közöljük. * * * Valamennyit enyhült az idő, de még mindig nem lélegezhetünk fel véglegesen. A télből még bőven van hátra, és újabb havazások várhatóak. Ilyenkor kell összefogni és együtt tisztogatni az utakat, járdákat. Millió rendelet szabályozza, hol, kinek kell elvégezni a hó eltakarítását, de az egymásra mutogatás helyett jobb volna inkább lapátot fogni. A Kertészeti és Köz- tisztasági Vállalat gépei folyamatosan végzik munkájukat szerte a megyében. Félrekotorják a havat, és a legforgalmasabb helyekről el is szállítják. Többen úgy gondolják, hogy ha jó vastagon lesózzák a járdát, azzal mindent megoldottak. Nem így van. A só csak —4 fok felett fejti ki hatását, különben érdemesebb — környezetvédelmi szempontból is helyesebb — salakkal vagy homokkal szórni. Ha enyhül afc idő, a hirtelen olvadás következtében nagy mennyiségű hóié lesz az utakon. Annak érdekében, hogy ez a folyadék könnyen eltávozhasson, kérjük a lakosságot, hogy az árkokból, vízlefolyókból minden dugulást okozó dolgot takarítsanak el. A legnagyobb hidegben sajnos a szeméttartályokat ürítő gépkocsik is felmondták a szolgálatot, mivel ezek olyan hidraulikus szerkezettel működnek, amelyek —20 fok alatt könnyen ledermednek. Ezért a szemétszállításban 3-5 napos lemaradás volt, amit azonban igyekeznek minél gyorsabban pótolni. Nagy segítséget jelent, ha a lakók megtisztítják a kukák, konténerek környékét is a . hótól, így könnyebben hozzáférhet a szállítókocsi. A csúszós út, a latyakos járda egyaránt sok kellemetlenséget okoz, de legyünk kicsit megértőbbek, türelmesebbek. Az utakat folyamatosan tisztítják, segítenek a katonák, a KISZ- esek és mindenki, aki tud. A megyei operatív bizottságnak pénteken délelőtt szokatlan feladat megoldásán kellett törni a fejét. Az ónos esőtől és a hótól veszélybe kerültek a szarvasi arborétum fái. A hatalmas fák ágait sok mázsányi súllyal nyomta a jeges hó, s félő volt, hogy ez komoly károkat okoz a növényritkasá- gokban. A bizottság végül is érdekes ötlettel állt elő. Tűzoltóautók erős vízsugárral mossák le az ágakat. A szarvasi városi tűzoltók kivonultak az arborétumba, s az elképzelésről hamarosan bebizonyosodott, hogy helytálló. Néhány óra alatt a legértékesebb fákat megszabadították felesleges terhűktől. A munkát ma folytatják. * * * A mentősöknek tegnap viszonylag nyugodt napjuk volt. Közúti balesethez, a jeges, síkos úton elcsúszott, törött testrészű betegekhez nem riasztották őket. Továbbra is óvatosságra intik az idősebbeket, a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőket, mert a hőmérsékletingadozás és a rossz útviszonyok számukra jelentik a legtöbb veszélyt. Felhívjuk megyénk lakóinak figyelmét arra is. hogy vigyázzanak, mert a házak tetejéről lavinaszerűen lezúduló hatalmas hótömegek komoly balesetet okozhatnak! A tudósításokat írták: Sodr Zsóka, Ungár Tamás, Gajdács Emese. A fotókat Kovács Erzsébet készítette. Nem veszélytelen mostanában közlekedni: az autóknak a jégbordás utak, a gyalogosoknak pedig a tetőről a nyakukba zúduló hó és a cipőjükbe folyó latyak, víz miatt „Nehéz és felelősségteljes feladat” II kormányszóvivő Országház, 66-os terem. A kormányszóvivői tájékoztató állandó színhelye. Ma túlságosan elhúzódik a Minisztertanács ülése — természetesen érdeklődünk (újságíró-betegség — szenzációt sejtünk), a kormány- szóvivői tájékoztató szervezői széttárják karjukat... — aztán némi késéssel (ez ideig mindig másodpercnyi pontossággal érkezett Bányász Rezső, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, államtitkár, a Magyar Népköztársaság kormányának szóvivője, a hazánk címerével díszített faemelvényre lép. — Szép jó napot kívánok! A kormány mai ülésén... (Röviden beszámol a kormány által tárgyalt témákról.) Most pedig készen állok az Önök kérdéseire válaszolni. Dolgoznak a fotóriporterek, a tévé világosítói forrósággal árasztják el a termet, a mikrofonok kábeleitől mozdulni sem merünk. Kérdezni igen. Bányász Rezső néha jegyzeteiből, máskor pillanatnyi gondolkodás után fejből válaszol. Egy pillanatig sem akarja azt a látszatot kelteni, mintha élő lexikonként mindenre készületlenül is válaszolni tudna. Én közben a magam kérdéseit rendezgetem (át), megbeszéltük, hogy a tájékoztató után dolgozószobájában pályájáról, munkájáról, magánéletéről beszélgetünk: megkísérlem felvázolni, ki is az az ember, aki országnyi nyilvánosság előtt válaszol a közvéleményt legjobban érintő kérdésekre. Bányász Rezső dolgozószobájában ülünk, az előbb, amikor az Országház folyosóján a Dunára nyíló ablakon kinéztem, a folyó sötétbe burkolózott. — A magyar újságírók olyannyira tekintélyt élveznek a kormányszóvivő előtt, hogy személyét és a tájékoztatáspolitikát egyaránt érintő kérdésekben is teljes szabadságot kapnak, jelen esetben kapok? — Természetesen nem kívánom elolvasni a rólam szóló portrét. — De hiszen különösen az új sajtótörvény megjelenése óta a legjelentéktelenebb információt is ellenőrizni szeretnék az informátorok megjelenése előtt. Nagyon sokan az új sajtótörvényből szinte ezt a lehetőséget ismerik csupán... — Ennek mgeváltoztatása sokunk feladata. Nekem nagyon jó a véleményem a magyar újságírókról. Külpolitikai és belpolitikai újságírókról egyaránt. Persze vannak, akik a pálya széléről ügyködnek, hangosak, feltűnésvágyók, bratyizók. A szakma egésze azonban felelősségteljes munkát végez, véleményem szerint az értelmiségi réteg egyik progresszív ereje. Bátran mondhatom, hogy a külföldi újságírókkal összehasonlítva is, akár stílusban, korrektségben, felkészültségben, még helyzetfelismerésben is, állják a versenyt. Munkám során sok külföldi újságíróval találkoztam, aki nyolcszáz szónál többet alig-alig használt munkája közben... Persze vannak kiemelkedő tudású, nagy tekintélyt élvező újságírók ...... mint idehaza is . — Hagyományainknak köszönhető a — nem titkolom — jóleső elismerés, a rang? — A magyar újságírás és irodalom egy tőről fakad, az igényességre, a stílusra természetesen ez meghatározó. — A kormányszóvivői tájékoztató is a magyar újságírásról kialakult jó véleménynek köszönhető? — Nem. Tudatos törekvés, a XIII. párt- kongresszus tájékoztatáspolitikával kapcsolatos határozataiból ered. A politikai vezetés, a kormány igénye... — A kormányszóvivő személyisége meghatározó jelentőségű. Milyen felkészültséget követel ez a munka? — Szombathelyen születtem 1931-ben, Anyám, testvéreim ma is ott élnek. Apám szervezett építőipari munkás volt, a felszabadulás után az ifjúsági mozgalom természetes volt -számomra, bár a premontrei rend gimnáziumába jártam... Bányász Rezső mindvégig kitűnő tanuló volt, a latin, a német, a francia nyelvben már gimnáziumi tanulmányai során nagy jártasságra tett szert, későbbi pályáján magas szinten sajátította el az angol és svéd nyelvet is. Már tizenhat esztendős korában megjelentek írásai a Vas Megye című újságban (a mai Vas Népe), még be sem fejezte a gimnáziumot, amikor a lap gyakornokaként dolgozott, természetesen a gimnáziumi tanulmányai mellett. 1951-ben kezdte jogi tanulmányait... — A Szerb utcai kollégiumban laktunk, esténként több társammal az akkori Szabad Ifjúság szerkesztőségébe jártunk dolgozni. Rövidesen főállású újságíró lettem, az egyetemet pedig esti tagozaton végeztem tovább. Nagyon jó társaság jött akkor ott össze: Réti Ervin, Sebes Tibor. Harmath Endre, hogy csak néhány nevet említsek. A magyar sajtóban legalább harmincán vezető újságíróként, vezetőként dolgoznak, akik akkor, ott a Szabad Ifjúságnál megfordultak. Szentül hittük, hogy képesek vagyunk megforgatni az egész világot. Alig volt este, hogy az egyetem után ismét vissza ne menjünk a szerkesztőségbe. Aztán Szegedre küldtek ifjúsági pártiskolára, ott ismerkedtem össze feleségemmel. Akkoriban a szerelmek nem az égben, hanem a pártiskolákon köttettek. Feleségem újságíró, az Ez a divatnál dolgozik. Két fiam van: a nagyobb a Malév bagdadi képviselője, a kisebb a Külügyminisztérium nemzetközi jogi osztályán dolgozik jogászként... Mindketten több nyelven beszélnek. Túl gyorsan értünk a „mához”. Bányász Rezső az ellenforradalom után az MSZMP KB munkatársa volt. (..Egy békegyűlésen megkérdezte Péter János, nem volna-e kedvem a külügyben dolgozni"), aztán a külügyminisztérium sajtófőosztályán csoportvezető, majd 1962-ben hazánk stockholmi nagykövetségén sajtóattasé. — Jól megtanultam svédül, a történelem- tudományok kandidátusi címét is svéd témából szereztem: nevezetesen, a svéd szakmunkások és munkaadók 1936-os Munkabéke szerződésének, elemzése volt a témám. A világ számos országában ma is mértékadó ez a szerződés. — Nem könnyű az újságíró, diplomata, történésziró életútját követni... (írói munkásságáról még nem esett szó: 1980-ban Kissinger és Brzezinsky. 1982-ben Truman árnyéka. 1984-ben Pax Americana, az idén pedig Századunk Amerikája című könyve jelent meg.) — 1972-től a New York-i magyar ENSZ- képviselet helyettes vezetője voltam, aztán négy évig London következett, majd Belg- rád. aztán megbíztak a londoni magyar nagykövetség vezetésével, örültem, hogy erre az időre esett az első angol miniszterelnök magyarországi útja. Európában is fagyos szelek kezdődtek a politikában akkor, talán ez a látogatás is hozzájárult, hogy mégsem fagytak be a vizek. Nagy élmény, de felelősségteljes feladat is a hazát képviselni. .. Bizonyára nagyon nehéz is, talán az utolsó vendégként hagyom el ezen az estén a Parlamentet... Lombost Jenő
