Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-12 / 292. szám

1986. december 12., péntek NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Megvédtek bajnoki címűket az ifik Ónodi serdülő aranyérmes A negyedik fordulóval be­fejeződött a Budapesti Tor­nacsarnokban az ifjúsági I. osztályú női tornász-csapat­bajnokság. Mint az várható volt, az első három forduló­ban egyaránt győztes Bé­késcsabai Előre Spartacus tornászai megtartották ve­zető pozíciójukat, noha az utolsó fordulóban egy tized ponttal lemaradva az Ü. Dózsa mögött csak a máso­dikok lettek. Eredmények; 1986-ban if­júsági női csapatbajnok; Békéscsabai Előre Spartacus 5 helyezési szám, 2. Ú. Dó­zsa 9 hsz., 3. Dunaújvárosi Kohász 15 hsz. A bajnoki címüket megvédő lila-fehé­rek együttesében nyolcán ju­tottak szóhoz. Valamennyi fordulóban ott volt Bakos Éva, Csicsely Andrea és Ónodi Henrietta (képünkön). Kesjár Tímea 3, Kovács Krisztina és Kvasz Edit 2-2, Ónodi Éva és Orvos Mónika 1-1 alkalommal szerepelt a bajnokcsapatban, melynek edzői Unyatyinszki Mihály-, hé és Unyatyinszki Mihály. A serdülőknél is befeje­ződtek a bajnoki küzdelmek. Egyéniben Ónodi Henrietta bizonyult a legjobbnak, míg csapatban a békéscsabaiak ötödikként végeztek. Serdülő országos csapatbajnok: Vasas 2, 2. Dunaújváros 6. 3. Ferencváros 6, 4. O. Dózsa 9, 5. Békéscsabai Előre Spartacus (Juciik, Móricz, Illyés, Román, Drahos, Ferenczi; edzők: Juhász Judit, Kaptay József, Unya­tyinszkiné Karakas Júlia, Unya­tyinszki Mihály) 9, 6. Bp. Spar­tacus 13 helyezési ponttal. Egyéni összetettben országos serdülőbajnok: Ónodi Henriette (Bcs. Előre Spartacus) 78,80, 2. Török (Bp. Vasas) 76,65, 3. Mol­nár (Ü. Dózsa) 75,85... 11. Ba­kos (Bcs. Előre Sp.) 73,55 ... 14. Csicsely (Bcs. Előre Sp.) 72,80 ponttal. Szerenként! döntők. Talaj: 1. Ónodi Henriette 19,90, 2. Török (Vasas) 19,40, 3. Bognár (Vasas) 19,25... 6. Csicsely (Bcs. Előre Sp.) 18,80. Gerenda: 1. Ónodi Henriette 20,0, 2. Török 19,35, 3. Bognár 19,15. Felemás korlát: 1. Ónodi Henriette 20,0, 2. Molnár (O. Dózsa) 19,60, 3. Ábrahám (Ü. Dózsa) 19,15. Ugrás: l. PálfiVik­tória (FTC) 19,725, 2. Ónodi 19,075, 3. Török 19,075. * * * További hírek a tornászok há­za tájáról: Novi Sadon a Váro­sok Kupája elnevezésű verse­nyen Andó Éva 5., Orvos Móni­ka 10. lett az egyéni verseny­ben, míg gerendán Andó, korlá­ton Orvos 4.-ként végzett. Miközben a békéscsabaiak nor­vég versenyzőket várnak a hét végére, Zsilinszki Tünde a válo­gatott kerettel két hétre Izrael­be utazott bemutató versenyek­re, míg Ónodi Henriette decem­ber 18—22. között Londonban versenyez. Ml ÉS HOLNIP . . . ® Ma délután edzőtovábbkép­zést rendez a Békés Megyei Ta­nács testnevelési és sportosztá­lya: 2 órakor az ifjúsági és út­törőházban dr. Jakabházi László tart előadást. A Testnevelési Főiskola adjunktusa ezt kővető­en a szabadidőklubok vezetői részére, a KISZ-vezetőképző is­kolán kezdődő háromnapos ta­lálkozóján lesz előadó. ® Pénteken délelőtt 9 órai kezdettel Békéscsabán tartja so­ron következő ülését a Békés Megyei Tanács ifjúsági és sport- bizottsága. Először Vámos László művelődési osztályvezető tart tájékoztatót a diáksportszövetség megalakulásáról és céljairól, majd a jövő évi feladatokról esik szó, Kaczkó Mihály bizott­sági elnök előterjesztése alapján. ® Szombaton síbörzét rendez a megyei művelődési központ az intézmény székházában, 10 és 13 óra között. Nemcsak sportfelsze­reléseket lehet cserélni, hanem programajánlatokat is kaphat­nak az utazási irodáktól, s meg­ismétlik a Teles! adását videó­ról. Lesz szaktanácsadás is. Sportműsor PÉNTEK KOSÁRLABDA. Üttörőbajnok- ság kelet-magyarországi terüle­ti döntője, leánycsapatok rész­vételével, Békés, dr. Hepp Fe­renc és 2. sz. általános iskola, 16.30. SZOMBAT ASZTALITENISZ. NB II. Fér­fi. Bcs. Konzerv—Kecskeméti Spartacus, Békéscsaba, 9. sz. iskola, 11.00. KOSÁRLABDA. NB I. Szarvasi Főiskola Medosz—KSI, női, Szarvas, 16.00. NB II. Török- szentmiklós—Mezőberényi SE, női, Törökszentmiklós, 11.30. Karcag—Mezőberényi SE, férfi, Karcag. 15.00. Bcs. MÁV—Szol­nok, férfi, Békéscsaba, 15.30. Kiskunfélegyháza—Békési Áfész Fontex, női, Kiskunfélegyháza, 10.00. Kiskunfélegyháza—Békési Áfész Fontex, férfi, Kiskunfél­egyháza, 11.30. Üttörőbajnokság kelet-magyarországi területi le­ánydöntője, Békés, dr. Hepp Fe­renc és 2. sz. általános iskola, 8.00, 14.00. KARATE. Megyei kick box férfibainokság. Békés, mező- gazdasági szakközépiskola, 11.00, TEREMFOCI. Városi teremlab­darúgó-bajnokság 4, fordulója, Békéscsaba, 2. sz. iskola, 8.00. Mezőberényi teremkupa, Mező- berény, 1. sz. iskola, 8.00 órától. TORNA. A Békéscsabai Előre Spartacus és a norvég Oslo tor­nászcsapatainak barátságos ver­senye, Békéscsaba, 11.00. Javaslatok, vélemények az MLSZ-értekezlet után Kit mi ragadott meg leginkább, s mi az, ami az elhangzottak kap­csán eszébe jutott? Ezt a kérdést tettük fel az MLSZ országos érte­kezletén részt vett Békés megyei szakembereknek, pontosabban né- hányuknak. Reméljük, gondolataikkal közvetve ők is hozzájárulnak a labdarúgás irányítóinak munkájához, felhasználva javaslataikat a közeljövő konkrét tennivalóinak meghatározásakor. Összecseng ez azzal, amit Somogyi Jenő MLSZ-elnök így fogalmazott meg: „Olyan vezetőtestület szeretne lenni az elnökség, amelynek fő célja a közös nyelv kialakítása, minden olyan szerv és egyén összefogása, amely és aki tenni tud és akar a sportág újbóli felvirágoztatásáért.” SZOMBATI GYÖRGY, a Békés Megyei LSZ edzőbizottságának elnöke: — Megragadott az MLSZ új el­nökének optimizmusa. Bízom benne, hogy az utánpótlás terén is nagy előrelépés várható. En­nek alapján mi is próbáljuk a fiatalokat jobban ösztökélni a sportág szeretetére, mert létkér­dés — mindannyiunk részére — a fiatalok fölkarolása. Vélemé­nyem szerint Békés megye igen sok fiatal tehetséges játékossal rendelkezik. Élni fogunk a vár­hatóan kibővülő lehetőségekkel, és igyekszünk még jobban dol­gozni. BUGYIK JANOS, az Orosházi MTK labdarúgója: — Nem lehetett nem észre­venni a szokatlanul nagy érdek­lődést, ami övezte az egész ta­nácskozást. A szenvedélyes hoz­zászólásokat és a jövőbe vetett töretlen hit megfogalmazását. Nagyon tetszett, hogy a játéko­sok érdekeit a jövőben sokkal jobban igyekeznek védeni; liga, szerződések, biztosítás, játékos­bizottságok és még sorolhatnám az ide kapcsolódó témákat. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az iskolai labdarúgással kapcsolatosan is több észrevétel hangzott el, hiszen nem lehet vitás, hogy a sportág jövője, úgymond az ő kezükben van, minden ennek a milyenségén múlik. Ami egyedül hiányérze­tet okozott, hogy csaknem ki­zárólag a nagy egyesületek szemszögéből került reflektor- fénybe minden. Képzeljük csak el, hogyan igazolhatnának jól „előképzett” labdarúgókat mond­juk a területi bajnokságokból, ha a nagy klubok azt javasol­ják. hogy ott legyen tömeg­sportszerű a felkészülés .., GYŐRI LÁSZLÓ, a megyei ta­nács főelőadója: — Bár nehéz elkülöníteni, hi­szen a dolgok összefüggenek, de háromféle minőségben is jegy­zeteltem. Ügy mint MLSZ-elnök- ségi tag, mint játékvezető és mint diáksportvezető. Talán az utóbbival kezdem. Elhangzott, hogy a sportegyesület—Iskola vi­szonylatában a sportegyesület te­gye meg az „udvariassági láto­gatást”. Én azt tartom, legyen mindkét fél kezdeményező, ez a legszerencsésebb. Nálunk most kibontakozóban van egy vadonat új akció: a megye tíz iskolájá­ban 10 alkalommal kinyitnánk a termet, szabaddá tennénk a sportlétesítményeket az utca em­berének. Bárki bejöhet tehát, s ezért a jelentkező iskolákat anyagilag is támogatnánk. Kí­váncsian várjuk a hatást... Még valamit. A család, iskola, egyesület viszonyában felvető­dött, vajon helyes-e a sorrend, amikor a fiatalok sportjáról be­szélünk. Szerintem helyes, emel­lett azt hangsúlyoznám, hogy a nevelő-oktató munkában mind­két összetevő azonos súlyú, ha néhányan úgy is vélik, hogy az utóbbi időben háttérbe szorult a nevelőmunka az iskolában. — Mint játékvezető, nyilván véleményt várnak tőlem a sor­solás kérdésében. Nos, játékve­zetői körökben nem aratott osz­tatlan elismerést. .., de minden újnak bizalmat kell szavazni és elhamarkodott lenne mellette, vagy ellene voksolni. A legfon­tosabb, hogy a játékvezetők to­vábbra is kiszolgálói legyenek a labdarúgásnak. Ezt nem szabad szem elől téveszteni. Ügy érzem, a fórum egy ki­csit túlságosan a gazdasági jel­legű problémák felé hömpöly­gőit el, és mintha a szükséges­nél kevesebb szó esett volna olyan szűkebb szakmai kérdé­sekről, mint tehetségvédelem, is­kolai futball. Pedig bármennyi­re befolyásolója a pénz a lab­darúgásnak, ez inkább csak az élvonalra vonatkozik. Márpedig jól tudjuk, nemcsak a spicc lé­tezik. összességében megraga­dott áz egyszerre ünnepélyes és oldott légkör, amely valóban őszinte vitára serkentett. Vége­zetül jómagam úgy tartanám he­lyesnek, ha a valóban széles nyilvánosság előtt lezajlott vita után, a későbbiekben mindenki elsősorban a maga területén igyekezne az eddiginél sokkal jobban dolgozni. Ez rövid idő alatt is hozhat számottevő ered­ményt. LOVÁSZ SÁNDOR, a Gyulai SE elnöke: — Igen, igen szimpatikus volt az a szándék, amely a szenve­délyes Somogyi Jenőn keresztül Somogyi Jenő: Sokat remé­lek attól, hogy az elnökség többségét demokratikus úton választották Fotó: Záhonyi Iván tükröződött az új MLSZ-vezetés- ben. Én is hiányoltam, hogy ke­vesebben kaptak szót a kisebb egyesületek, perifériálisabb fut- ballközpontok képviselői közül, de így is sokszínű vita kereke­dett ki. Teljesen egyetértek az önállósági törekvések támogatá­sával, hiszen a gondok megol­dására leginkább az adott klub tud tippet, és ez nem jelenti azt, hogy nem lehet kellően el­lenőrizni a gazdálkodást, hiszen az adott területen is jól ismerik a pénzügyi előírásokat, végső soron a tanácsi irányítási rend­szerben funkcionál az egyesület is. Szeretnénk elküldeni egy írás­beli állásfoglalást, ha úgy tet­szik, javaslatot az MLSZ-nek, amely az ösztönzési rendszerhez kapcsolódik, de a területi csa­patok esetére. .Nem látok ugyan­is ellentmondást abban, hogy mondjuk a Gyulai SE-nél eret­nek dolog lenne jutalmat, elis­merést adni a nézőszám, a na­gyobb érdeklődés nyomán. Meg­felelő keretek kidolgozására per­sze szükség van, de a lényeg az lenne, a sportegyesület, a klub optimális gazdálkodási rendszerben funkcionálhasson. A lehetőségek, az ötletek érvénye­sülhessenek legálisan. * * * Ezzel természetesen nem te­kintjük befejezettnek az orszá­gos labdarúgó-értekezlet „to­vábbgondolását", nehéz is len­ne. Az ott elhangzottak, a maj­dan születendő testületi dönté­sek aprópénzre váltása a min­dennapok feladata. Alakítják, formálják a labdarúgás hétköz­napjait — remélhetőleg felemel­kedését is. Áz egyik felszólaló úgy fogalmazott: minden fontos a futballban a labdarúgók, a klubok, a szabályozók, a propa­ganda, de a legfontosabb a kö­zönség, a szurkolók. Minden in­tézkedésnek azt kell szolgálnia, hogy a játék öröme kerekedjen felül, és aki hétvégén ezt a ne­mes szórakozást választja, ne csalódjék. — És Nyilasi? !■ — Nyilasi közben, április 29-én újra felvette a mun­^ kát. Biztató a helyzet, olyannyira, hogy Mezey nyugod­tan közölhette; „Nyíl” is ott lesz a lierizi edzőtáborban. — Ismét egy pillanat, amikor földereng az optimizmus dé­libábja, hogy aztán elmossa valami új, váratlan zivatar. — Április 29-én Csáki telefonon jelentkezett Mezey­nél. Elmondta, Papp Laci ügyében Bécsbe kell utaz­nia, s megkérdezi Mezeit, szükséges-e intéznie vala­mit Nyilasi ügyében is? A válasz: így hangzott; „Sanyi bácsi, nagyon kérlek, most már ne csinálj semmit Nyilasi ügyé­ben. A játékos rendben van, utazik velünk Ausztriába, ne kavarjuk az ügyet.” — Mezey tehát bízott a struccpolitika sikerében, remélte, hogy ami nincs kavarva, az nem is létezik. És mi történt tovább? — Másnap, április 30-án a Hungária körúti MTK-pálya volt a nagy próba színhelye. Ide rendelte ki játékosait Mezey György, köztük Nyilasi Tibort, a csapatkapitányt is. Tizen­két perces futás szerepelt a programban, s a köröket rovó játékosok között volt Tibor is. — Miképp emlékszel vissza rá? — Hogy milyen is volt a mozgása? Esztétikailag koránt­sem szép, testtartása kicsit görnyedtnek tűnt, de csak a be­avatottak számára. Egy kívülálló semmit sem vett volna ész­re rajta, s bár teljesítménye nem világcsúcs — 2750 méter! — az adott körülmények között szinte csodaszámba ment, annál is inkább, mert Nyilasi futóteljesítményével túlszár­nyalta két-három egészséges társát is. — A csoda, amire vártatok, bekövetkezett? —• Nem meglepő, hogy Mezey túláradó örömmel rohant hozzám a partvonal mellé: „Megnyertük a csatát! Nyilasi ott lesz Mexikóban!” Pedig az edzésnek még nem is volt vége. Egervári vette kezelésbe a játékost, aki zökkenőmente­sen hajtotta végre az előírt gimnasztikái gyakorlatokat. Ügy tűnt tehát, egy hónap alatt elérheti azt a fizikai állapotot, amellyel nyugodtan pályára lehet küldeni a mexikói soro­zatra. — Meddig tartott ez az állapot? — Nem sokáig. Este fél 11 körül csengett a lakásomon a telefon. Mezey asszisztense: „Gyuri bácsi, baj van. Nyilasi most kapott telefont, hogy május 3-án ott kell lennie Innsbruckban, csapata mérkőzésén. Mezey azonban hallani sem akar erről.” — A kisértet bosszúja. Visszaütött a hiányos szerződés. — Mezeyt kértem a telefonhoz. Feldúlt hangon a követke­zőket mondta el: „Most beszéltem Csáki Sándorral, aki kö­zölte: Joschi Walter arra kér, engedjem el a játékost a lien- zi edzőtáborból. Azt válaszoltam: erről szó sem lehet, hiszen így megbontanám a tábori fegyelem rendjét, ráadásul milyen munka ez, amit elkezdek május 2-án és 3-án már kienge­dem a játékost egy innsbrucki utazásra. Én szívesen oda adom Nyilasit, ha majd úgy érzem, hogy rendben van, mi­után nekem van szükségem arra, hogy kemény bajnoki mér­kőzésen mutassa meg Ausztriában, hogy mit tud, meddig ju­tott a felkészülésben. De azt, hogy mikor lép pályára a li­la-fehér csapatban, azt én döntöm el, és nem az Austria ve­zetősége.” — Mezey tehát a sarkára állt, szövetségi kapitányhoz mél­tóan megpróbált küzdeni. — Ezután kezdődött a kálváriám. Hívtam Budát, elmond­tam, hogy mi történt. Nem hitt a szavamnak, hiszen előző­leg közösen megállapodtunk abban, hogy Csáki nem beszél­het. Mezeyvel Nyilasiról. Közölte, előbb felhívja Csákit, az­tán visszahív. „Kis hiba csúszott a számításba” — szólt visz­Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? I Válaszok Végh Antalnak sza néhány perccel később. „Próbáld rendbe hozni.” Vállal­koztam volna a tűzoltó munkára, de feltételhez kötöttem. „Előbb hívd fel Mezeyt, megadom a számát”. Most Buda csattant föl: — „Én ugyan nem. Ha beszélni akar velem, hívjon fel ő.” Ami engem megdöbbent, az a személyi ellentétek leplezet- lensége, a konfliktuskezelés módja. A személyi ellentétekkel, a konfliktusokkal együtt kell élnünk, a kérdés az, hogy ho­gyan. Ez a társadalom hosszú időn át volt hozzászoktatva a konfliktusmentesség lila illúziójához, ahhoz, hogy ha külön­féle vélemények jelentkeznek, vagy ellentétek merülnek föl személyek közt, az káosz, az anarchia. S mi megtanultuk a leckét: vitáink a belénk sulykolt tétel szerint anarchiába, hisztérikus kivagyiságba, véget nem érő káoszba fulladnak. Egyszerűen képtelenek vagyunk konfliktusokat kezelni. Nem tudunk vitatkozni, csak veszekedni, mint a rossz házasok. — Nálunk minden presztízskérdés, „elvi kérdés” úgymond, és abból „nem lehet engedni”. Ne haragudj, hogy azonnal „kommentállak is”, vedd a szakma átkának. Folytatnád? — Letettem a kagylót, kidühöngtem magam, majd újra a telefonhoz nyúltam. Az Erzsébet Szállót tárcsáztam, Mezey szobáját kértem. Elmondtam, hogy Buda várja a hívását. Mire ő csattant fel: „Ha akar valamit, hívjon föl ő engem. Nekem nincs mit megbeszélnem vele.” Üjabb telefon Budá­hoz, most már kérlelni kezdtem: „Kocsiba ülök, jövök ér­ted, menjünk el az Erzsébet Szállóba. Itt a te tekintélyedre van szükség.” Mire Buda válasza: „Mezey a szövetségi kapi­tány. Ö döntse el, mit akar tenni a játékossal...” Itt már a jó szó, az érv nem sokat számít. Abban bíztam, reggelre minden lecsillapodik. — Aludni rá egyet, igen... ismét olyan helyzet alakult ki, hogy csak a csodában bízhattál. — Hat órakor már talpon voltam. Indultam a repülőtérre. Ügy érzem, itt követtem el a hibát. — Épp itt? Miért? — Ha talán az Erzsébet Szállóba megyek, „tetten érem” a Nyilasi-ügyet. Mert Ferihegyen hiába kerestem Nyilasit, nem volt ott társaival. — Mi történt? — Mezey izgatottan mesélte: „A reggelinél leültem Nyilasi asztalához. Üjra elmagyaráztam neki, hogy én csak akkor tudok garanciát adni a felkészüléshez, ha teljes egészében rendelkezésemre áll. Holnap, május 2-án kezdjük meg az edzéseket. Vele külön program szerint. Most azt kérik tő­lem, hogy 3-án engedjem el Inssbruckba. 6-án legyen Bécs- ben az Austria—Rapid mérkőzésen, miféle edzésmunka lesz ez? És mit szólnak hozzá vajon a többiek? Világéletemben fegyelmezett ember voltam, a rendet, pontosságot a Testne­velési Főiskolán tanultam meg. Nem kivételezhetek Nyilasi­val sem." — Mezey máskülönben viszont kivételezett vele. — Azt kérte, menjen el szépen Buda Istvánhoz, forduljon hozzá segítségért, hogy Joschi Walter engedje a zavartalan felkészülést. „Bízza rám, hogy mikor küldöm az Austriához” — mondta Mezey. — „Hangsúlyozom, nekem van elsősorban szükségem arra, hogy még a mexikói elutazás előtt komoly bajnoki mérkőzésen játsszon az Austriában.” — És mit szólt mindehhez Nyilasi? — Kérdeztem erről Mezeyt. „Ügy láttam, nem értette, mi­ről van szó. Kérlelni kezdett, hogy mégiscsak vigyem ma­gammal, majd az edzőtáborban aztán minden kiderül. Erre viszont én nem vállalkoztam ...” — Visszaütött pofonok, meghallgatatlan könyörgések — va. lahogyéminden rosszul alakult. — Szomorúan vettem búcsút a különgépre szálló játéko­soktól. Naplómba a következőket jegyeztem be: „Ügy ér­zem, ami történt, szétveri a csapatot. Most úszott el a világ- bajnoki remény.” Elválunk — nem csendben — A műtét sikerült — a beteg meghalt. Nyilasin, a futbal­listán sikerült a műtét, a magyar futballon azonban nem. Si­került a csoda: sikerült győzni a biológiai fronton, de vesz­tettünk emberileg. Legalábbis te így értékeled, fordulópont­nak értékeled a Nyilasi-ügyet, mely — gondolom — azért nem maradt annyiban. — Este Csáki telefonál. „Mégiscsak sok, amit Mezey meg­enged magának. Mi történt volna, ha elengedi Innsbruckba? Legfeljebb hat órát vett volna igénybe ez a távoliét.” Alig válaszolok, ő sem érti, miről van szó, vagy nem is akarja megérteni, hogy a csapat elvesztette szellemi vezéregyénisé­gét. (Később mégis, mintha megértette volna. Az MLSZ jú­lius 21-i ülésén felszólalásában elismerte: „Hibát követtem el, amikor beszéltem Mezeyvel...”) (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpást Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents