Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

1986. december 9„ kedd NÉPÚJSÁG így látták az érdekeltek a labdarúgó NB I eszi felvonását „A végén csattan az ostor!” A labdarúgó NB I. szombati, 15., zárófordulójában az MTK-VM idegenben diadalmasko­dott, 3—2-re a Rába ETO ellen, s mivel ugyanakkor a so­káig éllovas Ü. Dózsa hazai gyepen vesztett az óriási len­dülettel hajrázó Tatabányával szemben, helycsere történt az élen. A kék-fehérek két pont előnnyel várják a tavaszi idényt. Az őszi zárás alkalmából az MTI sportrovata felkérte a lű élvonalbeli egyesület illetékeseit, hogy a következő két kérdésre válaszoljanak: Miként ítéli meg csapata bajnoki szereplését? || Kik tették a legtöbbet a játékosai közül az őszi 1350 bajnoki perc alatt? A bajnoki tabella sorrend­jében a válaszok: 1. MTK-VM, VEREBES JÖZSEF VEZETŐ EDZŐ: — Két vesztes találkozó után vettem át a csapatot, s azóta csak a Bp. Honvéd tu­dott ellenünk nyerni. Két ponttal vezetünk a bajnok­ságban, aminek igencsak örülök. A csapat megtanult gólt lőni, kiválóan töri fel az ellenfelek védővonalát. Erősségünk lett a csapatjá­ték. Csak maradjon is így, de miért ne maradna? — A kapus Gáspár, a kü­lönböző szintű válogartottsá- gig eljutott Boda és Szeibert fejlődését kell elsősorban dicsérnem. 2. Ü. DÓZSA, GÖRÖCS JANOS VEZETŐ EDZŐ: — A Tatabánya elleni 0—2-es eredményt egyszerű­en nem tudom mivel magya­rázni! Talán itt tetőzött az a visszaesési hullámunk, amelynek egyik jellemzője az, hogy az utolsó három ta­lálkozón még gólt sem rúg­tunk. Ügy tűnik, elkezdődött az a balszerencse-soroza­tunk, ami a tavalyi tavaszi idényben kísértett bennün­ket. összességében azért elé­gedett vagyok, hiszen mind­össze két pont a hátrá­nyunk az MTK-VM-mel szemben. A hiba egy kicsit bennem is van a hazai bal­sikerek miatt. Ügy hittem, hogy képesek vagyunk a ré­gi dózsás letámadásos csa­tárjátékra. Még nem. — A válogatott kapus Szendrei rendkívül sokat tett, még ha az MTK-VM-től kapott, s a vereségünket je­lentő gólban benne volt. Kozma jelentősen fejlődött, hosszú évekig kiváló beálló- sunk lehet. Herédi műtétje után hamar visszanyerte ré­gi jó formáját, az egyik leg­hasznosabb játékosnak tűnt. 3. PÉCSI MSC, GARAMI JÖZSEF VEZETŐ EDZŐ: — Sok hátráltató tényező­vel kellett küzdenünk. Sérü­lések vetettek vissza, kato­nai bevonulások nehezítet­ték utunkat. Róth Antal pe­dig külföldre szerződött, s hogy ennek ellenére a har­madik helyen állunk, az több, mint szép! — Kiemelkedett Torna, aki a védelem tengelyében kivá­lóan összefogta a csapatot, irányított, biztatott, szinte nem volt gyenge mérkőzése. Mellette Bodnárt és Bérczyt is dicsérhetem. 4. HALADÁS VSE, RÁTKAI LÄSZLÖ VEZETŐ EDZŐ: — Nagyon szép 15 mérkő­zéssel ajándékozott meg a csapat, messze nem remél­tem ennyit. Tervünk 15 őszi pont, 50 százalékos szerep­lés volt, és most néggyel több van a birtokunkban. A csapat példamutató győzni- akarással küzdött. Tavasszal idegenben kell javulnunk, és vigyázni arra, hogy az őszi siker nehogy elbizakodottá tegye a játékosokat. — Nagy József remekelt, Bognár Z. és Pásztor is mindvégig nagy hasznára volt a csapatnak, rutinjuk­kal vezéregyéniségeknek bi­zonyultak. 5. TATABANYA, TEMESVÁRI MIKLÓS VEZETŐ EDZŐ: — Amikor az ősz egy sza­kaszában sorban veszítet­tünk, azt mondták: baj van az edzővel... Most, amikor remek szériában 13 pontot gyűjtöttünk hét összecsapá­son, ezek a „véleménymon­dók” vajon milyen állás­pontra helyezkednek? Örü­lök annak, hogy játékosaim nem adták fel egy pillanatra sem. Jó összetételű csapat, remek ötvözete a fiatalab­baknak és az idősebbeknek. Boldog edzőként várom az új évet. — Lakatos a csapat ve­zéregyénisége volt, Csapó úgy szervezett, ahogyan a nagykönyvben van megírva, Vincze István ragyogó gólo­kat lőtt, P. Nagy pedig fá­radhatatlan motor. 6. FERENCVÁROS, DALNOKI JENŐ VEZETŐ EDZŐ: — Tizennyolc pontot sze­reztünk. Éppen annyit, amennyit elérhetőnek gon­doltam a rajt előtt. Alapjá­ban elégedett vagyok, csa­patom olyan harcos, mint volt egykoron a „nagy Fra­di”. Ezért az együttesért ér­demes szurkolni, sokra hi­vatott. Ha több gólt rúgunk, akkor még több nézőt von- zunk az Üllői útra. — Nem szívesen akarok senkit sem a többiek elé he­lyezni .. Keller és Pintér sokat fejlődött, válogatottsá­gig jutott. Örülök Dzurják jó formájának, bár sokszor volt sérült, mégis a legtöbb gó­lunkat ő szerezte. 7. BP. HONVÉD, VAGI ISTVÁN VEZETŐ EDZŐ: — Címvédőként hetedik­nek lenni nem éppen nagy öröm. A vb után elég nagy „rendetlenség” volt váloga­. tottjaink fejében, amiből bi­zonyos akaratgyengeség is fakadt. Durva egyéni hibá­kat követtünk el, ezért bú­csúztunk a BEK-től nagyon hamar. Példátlan sérülés- hullám is sújtott, olyan, amilyen talán tízévenként egyszer hátráltatja a csapa­tokat. Tavasszal előrébb lé­pünk, dobogón leszünk. — Andrusch példásan ké­szült és védett. Cseh a haj­rában lendült bele, Kovács K.-nak az idény közepén akadt néhány emlékezetes gólja. 8. VIDEOTON, TAJTI JÓZSEF VEZETŐ EDZŐ: — Nem vagyok elégedett, mert elképzeléseinket nem sikerült megvalósítani. En­nek ellenére akadtak biztató villanásaink. Örömömre szol­gált, hogy az ügyes fiatalok, mint Máriási, Németh, Ka- nyok és Jónás nem vallot­tak szégyent. Sőt! — Neveket nem akarok említeni. 9. VASAS, KISTELEKI ISTVÁN VEZETŐ EDZŐ: :— Három ponttal elma­radtunk a tervezettől, mert riasztó taktikai hibákat vé­tettünk. Sokan és huzamo­san játszottak formájuk alatt. — Szíjjártót és Elekest azért dicsérem, mert ők leg­alább többször hozták az át- Jagformát. 10. DEBRECEN, ERŐS GYÖRGY SZAKOSZTÁLYI ELNÖK: — Az 50 százalékos, szá­munkra megnyugtató mér­legtől csak egy pont „mí­nuszban” vagyunk. A kieső zóna most nem riogat ben­nünket, lényeges, hogy a riválisok elleni mérkőzése­ket megnyertük. Noha alap­vetően a védekezésre ügyel­tünk, a húsz rúgott gól fel­tűnő, dicséretre méltó. — Mező kapus újra reme­kelt, Kis és Szűcs mellett az újonnan igazolt Takács is beilleszkedett. A leszerelt Bücs hat gólja szép teljesít­mény. 11. BÉKÉSCSABA, CSANK JANOS VEZETŐ EDZŐ: — „Repülőrajtot’’ vettünk az ősz elején, folyamatos csapatjátékunk engem is meglepett. Később sérülések miatt visszaestünk. Ha ta­vasszal mindenki rendben lesz és a biztos helyzeteket értékesítjük, nem lesz baj. — Pásztor, Vígh és Szeke­res kiemelkedett. 12. EGER, KISS TIBOR VEZETŐ EDZŐ: — Nem szólhatok egy szót sem, mert ennyi sérültje ta­lán sohasem volt még az eg­ri együttesnek, mint ezen az őszön. Az ilyesmit nálunk nagyobb játékerővel rendel­kező csapat sem tudta volna fennakadás nélkül elviselni. — Bodolai kapus pontokat mentett meg, Fegyverneki és Vojtekovszki is hasznos munkát végzett. 13. RÄBA ETO, GELLEI IMRE VEZETŐ EDZŐ: — Minden téren többet vártam. Értékelés helyett azt ajánlom: nézzenek a bajno­ki sorrendben elfoglalt he­lyünkre ... — Talán csak Ulbert ka­pus néhány bravúrját említ­hetem. 14. ZALAEGERSZEG, SZABÓ REZSŐ VEZETŐ EDZŐ: — Nyolc forduló után vet­tem át a csapatot, amikor elég nehéz helyzetben volt. Sajnos, ebben közrejátszott, hogy a korábbi két év ne­gyedik helyezése önteltséget váltott ki, a nyáron pedig nem úgy sikerült az előké­szület, amint a múltban. Az edzőválság miatt nagy volt a bizonytalanság, kissé későn „ébredtek” a játékosok. Most már tudják: még nagy baj is lehet... — Pecsics, Csepregi, Ba­lázs a sorrend azokon a mérkőzéseken, amikor már én irányítottam a csapatot. 15. SIÓFOK, KASZÁS GÁBOR VEZETŐ EDZŐ: — Remélem, játékosaink sokáig emlékeznek saját bra­vúrjukra. A 14. fordulóban legyőztük a Ferencvárost, majd a Fáy utcában a Va­sast. E két kimagasló siker­rel életben tartottuk remé­nyeinket egy olyan ősz után, amelyet játékosállományunk jelentős átalakulása előzött meg. — Dicsérem a kollektívát, egy emberként harcolt aki­esés ellen. 16. DUNAÚJVÁROS, KOVÁCS ANDRÁS VEZETŐ EDZŐ: — Éretlenek voltunk. Ügy látszik, ez az újonc­sors. Ha dupla annyi pon­tunk lenne, mint most van, akkor sem lehetnénk bizton­ságban. — Akikkel elégedett va­gyok: Miskovicz, Dupai, Sági. — Természetesen. De nem valamiféle behívásról, ha­nem fölkérésről volt szó. A legnagyobb tisztelettel kér­tek fel, ami nekem óriási örömet okozott. Bármily nagynak is tűnhet külföldi pályafutásom, talán elhiszik ne­kem: emigránsként a legnagyobb karriernek az számított nálam, hogy pályafutásom végén, hetvenkét évesen a ma­gyar labdarúgásnak lehettem legálisan egy kis pontja. — Kik voltak a fölkérők között? — Kapásból? Kutas, Szepesi, Páncsics és mondtam, hogy Mészöly meg Mezey. De talán mondani se kell, hogy nekem nem anyagilag volt szükségem arra, hogy munkámmal „ben­ne legyek a csapatban”. — Fizetésért vagy „társadalmi munkában"? — Társadalmi munkában. Egyetlen költségtérítésem az volt, hogy ha hivatalos utam volt, akkor néha megvették ne­kem a repülőjegyet. Szállodai költséget például Budapesten még ilyenkor se fedeztek, mert a testvéremnél lakom. Isme­rem az otthoni, a mai körülményeket. Az irigységeket is! Talán még meg is értem azokat. De hadd mondjam el, hogy a spanyolok, akik tudták, hogy a magyaroknak dolgozom, nem tekintettek a spanyol érdekek árulójának, hanem a „magyar Östreicherről” cikkeztek. Mi több: amikor Mezey fiai megverték a spanyol válogatottat, akkor a spanyol lab­darúgó-szövetség elnöke pohárköszöntőjében a díszvacsorán azzal köszöntött, hogy oly sokat tettem a spanyol labdarú­gásért, hogy ők örülnek, ha az itt szerzett tudásommal se­gítségére lehetek a magyaroknak. Páncsics a tanúm erre. Természetesnek vették, hogy ott vagyok azok mellett, ahol születtem. A MEDVE BŐRÉRE (Melyben a csülkök még labdába se rúgtak, de máris feldől a nemzeti húsosfazék ...) — Vannak önvádak, amiket vissza kell utasítani. Lehet, hogy te, .kedves Szepesi György „nem tudtál egy értekezletet levezetni”, de állandóan értekeztél, hol ezzel, hol azzal. Egyik lábad itt, a másik ott. Ellentéteket elsimítani. — „Mindent a győzelem érdekében.” — Ria — ria — Hungária, irány: Me­xikó, ugye? . .... , _ Igen, megkezdődött a közvetlen felkészülés a vb-re. Egy mást követték a fárasztó munkaértekezletek, rögzítettük a mexikói terveket. ■ Konkrétan? _ Például az is eldőlt, hogy júniusban öttagú küldöttség i ndul Mexikóba, hogy a helyszínen szerepe meg a legszük­ségesebb információkat. A Mezey—Mohácsi Páncsics hár­mas helye biztos volt, sőt Csáki és östreicher utazása is. — Nem szólt semmi östreicher utazása ellen? — Fogalmam sincs. Én úgy éreztem, hogy östreicher már Kutas idejében is nagyszerűen dolgozott a csapat érdekében. A ’80-as években benidormi otthona sorozatban, minden év januárjában a legjobb felkészülési tábor volt, mellette szólt spanyol nyelvtudása, s hihetetlen szeretete a magyar labda­rúgás iránt. — Világos. És Csáki? — Csáki Sándor is bizalmi ember volt, Buda István ta­nácsadója s nekem is évtizedes barátom. Tisztakezűnek tar­tottam, sporthoz értőnek, ezért is támogattam azt az elkép­zelést, hogy ő legyen az ún. menedzseriroda vezetője. Nem­zetközileg is „menedzseltem”: javaslatomra — tekintélyem latbavetésével — az UEFA-ban és az Intertoto-ban bizott­sági tagságot kapott. Ez is bizonyítja, támaszkodni akartam rá minden területen. S ami még fontos: azt tapasztaltam, szívesen segít a bajbajutottakon. — Egyszóval, mindkettőjük jelölése mellett síkraszálltál. — Igen. Ráadásul mielőtt a mexikói jelölteket Buda ál­lamtitkár konzultációs megbeszélésén előterjesztettem volna, felkerestem Csákit a lakásán: egyetért-e a jelöléssel? Nincs-e észrevétele, kifogása? — És volt? — Nem. Megnyugtatott, csak nyugodtan terjesszem elő a javaslatomat. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak — Akkor minden oké, ahogy mondani szokás, látszólag si­mán mentek az ügyek. — Látszólag. Ugyanis alig tizenkét órával a Csákival foly­tatott beszélgetés után, ahogy az várható volt, előterjesztet­tem a javaslatot. S az első, aki szót kért, épp ő volt, az el­nöki tanácsadó. Hivatkozott erre, hivatkozott arra (csupa köztiszteletben álló vezetőre), akik úgymond nem látnák szí­vesen, ha a spanyol állampolgár, „Don Emilio” ilyen fontos megbízatást kapna. S mert ő igazán jó barátja östreicher- nek, éppen az ő érdekében szólal fel megbízatása ellen — mondta. — Ez aztán pálfordúlás a javából. — Hadd valljam be, kiheverhetetlen mélyütést kaptam ek­kor. — De kiktől? Nem lehetséges, hogy valaki „odafönt” va­lóban helytelenítette östreicher együttműködését? Hogy Csá­ki „pálfordulása” csupán csak ezt jelentette? — Ezt ma sem tudom és akkor még úgy se tudhattam biz­tosan. Persze, napirendre is térhettem volna az ügy felett, hiszen Buda István bölcsen* elrendezte, maradt minden a régiben. Utazzon Mexikóba a Csáki—östreicher kettős is. — Megnyugodtál. — Inkább a kétségek erősödtek bennem: vajon nem vala­miféle hatalmi harc, versengés kezdődött-e el, olyasféle, hogy ki hasít nagyobbat a várható mexikói győzelmi kalács­ból? NEMZETI TIZENEGYÜNK A SZAPPANBUBORÉKON — Gondolom, az ilyen ügyeket nehéz megemészteni, hosz- szú ideig rágódik rajtuk az ember. — Szó ami szó, csak a novemberi vihar mosta el, de az újólag megrázta az egész mexikói épületet, szinte földrengés- szerű robajjal. — Láttam a tragikus fölvételeket a mexikói földrengésről, de hogy idáig terjedtek a hullámok, nem hittem volna. — A vb-láz mindenkit elkapott, elsősorban is az üzleti vállalkozókat. Egymás után jelentkeztek a „jobbnál-jobb” öt­letek: nyomják rá a szappanborítókra a játékosok arcképét, adjunk ki nagylemezt, amelyen a magyar játékosok dalokat énekelnek, készítsünk leporellót a játékosokról, feleségeikről (szeretteikről), tartsanak autogramórákat jó pénzért Mezey György vezetésével és így tovább. — Egyszóval beindult a reform utáni jó magyar fantázia, megjelent a színtéren Mister Gmk-Magyarország, ugye? — Szinte nem volt nap, hogy valakinek a fejéből ne pat­tant volna ki az isteni szikra, hogyan lehetne valami kis pénzt keresni a magyar labdarúgás megnövekedett presztí­zsén. Nem csoda, hogy mindez Mezey idegeire ment. —■ Krisztus kiveri a kufárokat? — Valahogy úgy. Mezey egyre feldúltabban magyarázta: ezek a játékosok pénzért futballoznak ugyan, de gondolko­dásukban nem profik, csak megzavarják őket a reklám- hadjárattal. — Igen, a profizmus és amatörizmus közti határok ráko­sán egymásba nőnek. A siker gyanús, a kudarc megbocsát­hatatlan. — Mezey féltette a játékosokat. Félt, hogy mivel nem elég érettek, valóban sztároknak kezdik hinni magukat. Akkor pedig kicsúsznak Mezey vasmarkából. — Szó ami szó, sikerült megfosztani őket — túlzott, sőt nem túlzott önbizalmuktól is. Ma már nincs ilyen veszély, sztárok helyett üldözött vadak lettek, persze tudom, nehéz megtalálni a középutat, ha van olyan egyáltalán. — Mezey konokul ragaszkodott az elveihez. Ezzel az atti­tűddel, s felzaklatott idegállapotával magyarázható, hogy az egyetlen igazán jó gondolatot is mereven visszautasította. Keltái Gábor, a sikeres filmrendező, s a filmgyár legtapasz­taltabb gyártásvezetője, Önodi György szerette volna kame­rájával végigkísérni utunkat, egész Mexikóig. Koltai elkép­zelése rokonszenves volt. Mindenkit megnyert, beleértve Bu­dát és engem is. — És a szövetségi kapitány? — Csak Mezey nem állt kötélnek, talán hiúságból, mert nem először őt keresték meg a filmesek, talán azért, mert félt, hogy a filmmel ugyanúgy pórul jár, mint Mészöly az emlékezetes tévéprodukcióval. . — Mondhatni, Mezey szinte babonásan félt a nyilvános­ságtól? — Igen, de a filmeseket Mezey ellenkezése mit sem za­varta, forgattak Pesten és Bécsben, elmentek Verebeshez, megkapták az engedélyt Buda Istvántól, aki még tippeket is adott: kiket érdemes bevonni a munkába (Sándor Csikart, Fazekas Lacit és így tovább). (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents