Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-03 / 284. szám
Oliver és Biztoskezű Dörzsölt: Veitz Éva Sövény Tiborral n szeretet merre van?... Lionel Bart Olivérje a Jókai Színházban flz iskolai önállóság első nagy próbaköve Valahogy így kellene Gyermekmunka, árvaház, dologház, adósok börtöne, megélhetési gondok, éhezés, nyomor, bűnözés, alvilág — a mai angol és magyar gyerekek nagy többségének, szerencsére nem saját bőrén tapasztalt fogalom. Igaz, még ma is sok (túl sok) gyerek hal éhen, illetve kerül a bűnözés útvesztőibe szerte a világban. Olivér Twist — Charles Dicken regény- és Lionel Bart musicalhőse nem csoda, hogy olyan nehezen lelt rá a szeretetre abban a nyomorúságos korban. Dickens, a szerény jövedelmű, mégis könnyelműen költekező vámhivatalnok fia is korán megismerte a nélkülözést. Tizenegy éves volt, amikor apját hitelezői az adósok börtönébe csukat- ták, s neki dolgoznia kellett egy cipőpasztagyárban. A kis csomagolómunkásnak igen nehéz sorsa volt. Váratlan örökség segítette hozzá, hogy később folytathassa tanulmányait, joggyakornok, parlamenti tudósító, majd író lehessen, a kor talán legnagyobb írója. S micsoda koré! A tőkés . Anglia sohasem volt olyan gazdag, gyarmatbirodalma olyan virágzó, mint akkor, a 19. század derekán. Modern ipara ontotta a legkülönbözőbb árucikkeket, elárasztotta az egész világ piacait. Az anyaországba pedig ömlött a pénz. A rengeteg érték megteremtői, a munkások viszont elképesztő nyomorban éltek. 1833-ban érték el először, hogy a 18 éven aluliak „csak” napi 10 órát dolgozzanak a textiliparban, s hogy a 13 éven aluli gyermekek munkaidejét heti 48 órára korlátozzák! London: sokmilliós nagyváros — közvilágítás és csatornázás nélkül. Állati sorban tengődő szegények a nyomornegyedekben; súlyos járványok pusztítanak, meg az alkohol. A gyermekek alig fele érte meg ötödik életévét!... Ez a gazdagok és szegények világa közötti óriási szakadék, kibékíthetetlen ellentét, az elesettek, kiszolgáltatottak gyötrelme foglalkoztatta mindenekelőtt Dickenst. Mit is jelent szegénynek lenni a gazdagok világában? S mit jelent ott ráadásul gyermeknek lenni? Vagyis eleve a gyengébbek, a gyámoltalanok, istápolásra szorulók közé tartozni? Mert: „Abban a kis világban, amelyben a gyermekek élnek — írja Dickens a Nagy várakozásokban —, bármilyen is legyen neveltetésük, semmit sem érzékelnek oly aprólékosan, és nem élnek át oly mélységesen, mint az igazságtalanságot ...” Oliver — Lionel Bart Öli-' verje, akárcsak Dickensé — egy a sok-sok magafajta, 10 év körüli, éhenkórász kölyök közül. Árva, magányos a zord, igazságtalan felnőttek táborában. És Oliver az első a dologházban, aki még egyszer kér, még egyszer mer kérni az ebédből! Ezzel a hallatlan pimaszsággal persze óriási felháborodást kelt, ezért lesz eladó — 5 fontért, mint egy kis barom . Á koporsósnak jól jön a fiú fájdalmas, „sírni- való” arckifejezése, mert üzletet lát benne. És Oliver sem bánja, hogy koporsók közt kell aludnia, hogy a kutya mócsingos táljából kap enni. Csak akkor, lázad fel, amikor anyjáról rosz- szat mondanak. Megszökik. Biztoskezű Dörzsölt talál rá és vezeti be Fagin „családjába”. Alvilág, zsebtolvajok, utcalányok — de legalább törődnek a fiúval: Oliver tartozik valakihez! „A fény gyermeke — írja V. S. Pritchett Twist-tanulmányában — elvész a homály világában ..., a sötétségből majd a még távoli Választottak fogják megmenteni. Megmentése egyúttal a sötétség végét is jelenti — Nancyt megölik, Sikesót és Fagint felakasztják ... A világosság küldöttei, a Választottak: a közép- osztály.” Lionel Bart — eredeti nevén Lionel Begleiter, White- chapelből, London keleti részének nyomornegyedéből — 1932-ben született egy szabó kilencedik, legkisebb gyermekeként. Más kor, más világ, már nem a Dickensé. Indíttatásuk, életük, úgy tűnik, mégiscsak közös valamiben, s közös az Olivérekével. S Bart musicaljét öt évig játszották nagy sikerrel Londonban, négy évig Amerikában, a Broadwayn. Vajon mi lehet a lelkes fogadtatás, a világsiker titka? Bart műve nagy musical, amelynek kezdettől dú- dolgatni kell dalait. De talán ennél is fontosabb szempont, hogy ma is (vagy ma még inkább?) kellenek az ilyen szeretetet sugárzó, hirdető művek. Oly korban élünk, amikor egyre fontosabbak (lennének) az őszinte, értékes emberi kapcsolatok: a figyelem, a törődés, a szeretet, a szerelem. És bizony tele van ez a mai világ is kis Oliver Twistekkel. Ezek a modern Olivérek jóllehet nem repetáért sírnak, nem anyagiakban szenvednek hiányt, nem éheznek — mégis éhesek. Szeretetre vágynak, kedves szóra, mosolyra, ölelésre. Fotó: Fazekas László Oliver, Lionel Bart musicalje a nagy találkozások darabja, ahol regényíró és musicalszerző, élet és irodalom, gyermekkor és felnőtt- világ, valóság és művészet szereplői között oly sok a rokon vonás. Oliver pedig a mai gyerekek rokona is, egészen közeli rokona. Nem éhező gyomrával, hanem leikével, a legtermészetesebb, legőszintébb gyermeki igénynyel, emberi joggal, azzal, hogy szeretetre vágyik, kell neki valaki, aki az övé, aki szereti, és akit viszont szerethet. „Ó, ó, ó, ki mondja meg, / a szeretet merre van? / A szomorúfűz alatt pihen, / Amelyről álmodtam? — hangzik a főszereplő dala, ami egyben a musical meghatározó száma. A békéscsabai előadás alapvető törekvése és legnagyobb erénye, hogy a szeretet fontosságára hívja fel a figyelmet. A rendező, Rencz Antal a legtöbb emberi konfliktus, tragédia okát éppen a szeretet hiányában látja — és láttatja. S tény, hogy napjainkban már nemcsak pedagógusok és pszichológusok hangsúlyozzák, hanem egyre több család is rádöbben, hogy ugyanezért van oly sok úgynevezett kudarcgyerek, lelki, beilleszkedési zavarokkal küszködő óvodás, iskolás, „kisfelnőtt”. Szeretetvágy, igazságkeresés, őszinte, nem manipulált társadalombírálat —kö- lyökszájból, utcagyerekbáj- jal. Életbölcsesség — tolvajtól és utcalánytól. Mindez együtt a musical és hatásosan az előadás sajátja. Veitz Éva törékeny, kedves, szeretetre méltó Olivérje, Széplaky Endre mint Fagin és Gyuricza Liliann mint Nancy szerencsés választás, ügyes alakítás, akárcsak Nagy Marié, Pálfy Margité, Monori Balázsé. De a legmaradandóbb élményt, a legszebb színházi pillanatokat — dalt és táncot nagyszerű harmóniával —, jópofán, könnyedén, mégis legerőteljesebben Sövény Tibortól kapta a közönség. Ahogyan Biztoskezű Dörzsölt szerepében bevezette a kis Olivért Fagin „családjába”, „feladatokat” adott neki és istápolta, az egész előadás hangsúlyait, hangulatát dirigálta. A kizsákmányolás hálóját, „az élet csapdáiban' való vergődést”, a gyerekrobotot és a kiszolgáltatottságot találóan húzza alá Stäche Éva díszlet- és jelmeztervező. Különösen figyelemre méltó a kezdeti színpadkép; a fiúk vonaglása a hálóban szinte az egykori gályarabságot idézi. <-n) Az iskolák, a pedagógusok munkáját eddig meghatározó törvény, a rendtartás még a tanév elején hatályát vesztette. Az iskolák előtt eddig ismeretlen, nehéz feladat áll: megszerkeszteni a rendtartás helyébe lépő működési szabályzatot, amelyhez túl sok fogódzó nincs, éppen ezért elkészítése nagy körültekintést, kemény munkát igényel. A működési szabályzat elkészítéséhez sok minden kell. Az új oktatási törvény alapos ismerete, a demokratikus fórumok tartalmas működtetése, az iskola életét szabályozó egyéb rendelkezések (és mennyi van belőlük!) alapos ismerete, és még sorolhatnánk. Az iskolák e szabályzat elkészítésében teljes önállóságot kaptak. A megyei irányító szervek, a működési osztály ez esetben csak annyit tehetett és tett is, hogy az iskolák vezetőit felkészítette a törvény egységes értelmezésére, és tanácsot, segítséget nyújtott abban, hogy milyen módon és szemlélettel érdemes a nagy munkához látni. Először is figyelembe kell venni az adott intézmény sajátosságait, feltételeit és körülményeit, az iskola haladó, eddig bevált hagyományait, és fogódzónak ott a rendtartás, valamint a művelődési miniszter végrehajtásról szóló rendelete. (A középiskolákra vonatkozó rendelet például a Magyar Közlöny ez évi, 34. számában, és a Művelődési Közlöny október 27-i számában is megjelent.) Ám a működési szabályzatban — talán most először — mód van igazán önálló, egyéni, az iskola alakjára szabott belső szabályzót alkotni, amely a rendeleteken túl lehetőséget ad az intézmény tanulóinak, pedagógusainak saját törekvéseik kifejezésére. Recept nincs, de érdemes az iskoláknak egymástól tanácsot kérni, tapasztalatot gyűjteni. Ilyen céllal látogattunk el a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskolába, ahol már a nyáron megkezdték az előkészítő munkát. Az iskola vezetése többször tájékoztatta a nevelőtestületet az oktatási törvényről, megpróbálva a kollektívára váró feladatokat egyértelműen körülhatárolni, megfogalmazni. Ugyancsak az év elején láttak hozzá az ifjúsági mozgalommal kaocsolatos szervezési feladatokhoz is. Az osztályfőnökök több alkalommal foglalkoztak az oktatási törvény diákokkal foglalkozó passzusaival, a kötelességek és jogok rendszerével. Az összevont szülői értekezleten pedig — amelyen több mint Három rendkívül elegáns kis kötet jelent meg a kirakatokban. Rövid művészet- történeti tanulmányok, mérsékelt áron, mérsékelt minőségű illusztrációkkal. Tudni kell azonban, hogy a 2000- 3000 példányban kiadott kötetek így is alapos támogatásra szorulnak, mármint a kiadó egyéb könyveinek, például egy tervezett olasz kötésmintaalbumnak a nyereségéből. Már az is valóságos csoda, hogy akadt nyomda, amely elvállalta ezt a megbízást... A szerzők közül tulajdonképpen csak az egyik igazi tudós, Panofsky — a másik kettő író, illetve festő. De mindkettejük olyan jelenség, akinek gondolataira érdemes odafigyelni annak, aki hobbiból vagy hivatásszerűen érdeklődik a művészettörténet iránt. háromszáz szülő jelent meg — ugyancsak téma volt az új oktatási törvény, amely a szülők jogait és kötelességeit is megfogalmazza. Ezekre alapozva készült el a működési szabályzat tervezete. amelyet a diákság és a pedagógusok körében is megvitattak. Mindezt természetesen könnyű leírni, de kimunkálni, mindenkit meghallgatva összeállítani és kidolgozni — embert és kollektívát próbáló feladat. Mert ugye közben folyik a tanév, a maga mindennapos gondjaival, erőfeszítéseivel. Ezért nem volt meglepő, hogy a Kemény Gábor Szakközépiskola legutóbbi tantestületi értekezletén Kiss Ferenc igazgató ismét az oktatási törvény sarkalatos pontjainak, „kihívásainak” magyarázatával kezdte. (Az oktatási törvényhez ugyanis ! nem könnyű még ma sem hozzájutni, tehát nem egészen oktalan a magyarázat.) Az igazgató ismertette a törvény szerkezetét — írásvetítő segítségével —, majd áttért a legfontosabb változások magyarázatára. Az önállóságból eredő feladatokra, a helyi nevelési rendszer újrafogalmazásának fontosságára, az ifjúsági mozgalomban és a diákönkormányzatban bekövetkezett változásokra, az iskolatanácsok szerepére, s végül arra, hogy a diákokat érintő kérdésekben mi volt a tanulók véleménye. (A menza rendje, az ösztöndíj odaítélésének szempontjai. formája, a magatartás és szorgalom értékrend- szere, a jutalmazás, a büntetés kérdése, a diák- és iskolai hagyományok ápolása, a jogosítványok gyakorlásának fórumai és rendszere.) A jobb tájékoztatás érdekében a működési szabályzat tervezetét kifüggesztették, illetve a pedagógusok, szakoktatók mindegyike kézhez kapta, hogy érdemben véleményt nyilváníthasson. S a dolog ott dől el, hogy akarnak is élni ezzel a véleménynyilvánítási jogukkal, vagy hagyják az iskola vezetőire a kellemetlennek tűnő plusz munkát. A „ke- ményes” pedagógusok valóban keménynek bizonyultak ezen az ülésen. Pontról pontra végigpásztázták, kritizálták, formálgatták — új javaslatokat is téve — a tervezetet. Olykor a kötelező és jogszabályokban meghatározott pontokat is megbírálták, nem is minden alap nélkül. De tudomásul vették, hogy — s ezzel természetesen számolni kell — az oktatási törvény, a pénzügyi rendelkezések garmada azért jelentős korlátokat szab a tanári szabadságnak, és az A modern esztétikában új utakat törő Erwin Panofsky tanulmánya, a Gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás a középkori filozófia és építészet kapcsolatairól és párhuzamosságairól szól. A tudomány ínyenceinek való munka, sok bő lábjegyzettel és illusztrációval, s jóllehet az ’50-es évek elején jelent meg, ma is friss és időszerű, nem utolsósorban azért, mert egyre több olyan ember él Magyarországon, aki így vagy úgy megfordult egy igazi gótikus katedrálisban. A szenvtelen-tárgyilagos „új regény” apostola, Michel Bútor A szavak a festészetben címmel tárgyalja a festményeken fel-felbukkanó különböző szövegek kérdését — Hammurábi törvénysztéléjétől egészen a pop artig. iskolai önállóságnak. A testület viszont tisztában volt vele, hogy önmagának alkot évekre szóló törvényt, ami azért természetein nem megmásíthatatlan. Korrekciót javasolhat — törvényellenesség, alul-, vagy túlszabályozottság esetén — a megyei tanács művelődési osztálya, vagy maga a tantestület is, hiszen a gyakorlat később sok mindent eldönt- het a korábbi elképzelések helyességéről. Ezen a tantestületi értekezleten olykor az indulatok is elszabadultak. Nem bántón, de őszintén, meglévő feszültségek jeleként. (S milyen örvendetes, hogy ebben az iskolában legalább megnyilvánulhatnak !) Például a szakoktatók és az elméleti tárgyakat tanító pedagógusok munkaidejével, kötelességeivel kapcsolatban. S ami a vendégeket nagyon meglepte: a javaslatok többsége a kötelességek szaporítását, pontosítását célozta. Döntöttek a fogadóórák mikéntjéről, a tanmenetek leadási idejéről, a szakszerű helyettesítés módjáról, az anyagi felelősségről, a közösségi szellem erősítéséről, mint kötelességről, a jutalmazás és büntetés egységesebb formáiról. A tervezet alaposan, körültekintően készült. Mégis, az értekezleten elhangzottak alapján módosítják, egészen tavaszig várva az újabb megvitatással, hogy ülepedjenek, kristályosodjanak ki a hallottak a dolgozókban. Az igazgató vállalta, hogy a hozzászólókat újra megkeresi és javaslataikat beépíti a következő tervezetbe. Sziszifuszi munka? Az. De nem megy másként, legalábbis ott, ahol komolyan veszik az iskola életét majdan szabályozó új „házi törvényt”. Amely még vár a szakszervezeti alapszerveze- zetek új helyzet elé került működésének kidolgozására, az iskolatanácsok működésének megfogalmazására és még sok mindenre. Ilyen tevékenység — a felszabadulás óta — nem folyt iskoláinkban. S a vállalatok, ahol igen régóta van működési szabályzat, a megmondhatói, hogy a legjobb, legkimunkáltabb működési szabályzat is csak akkor ér valamit, ha tartalommal töltik meg. Ha a demokratikus fórumok tevékenységét az intézmények irányítói igénylik, javaslataikat mérlegelik, ha az írott szó nem válik holt betűvé, de a közösség — hogyan is mondták stílusosan ezen a értekezleten? — úgy működik. mint gyújtószikra a motorban. Azaz, nélküle nem megy a járgány ... Végül Salvador Dali: Millet Angelusának tragikus mítosza. Millet megértéséhez valószínűleg lényeges az a Dali által leírt és bizonyított történet, mely szerint Angelus két alakja közt egy kis koporsó feküdt, ám amikor Millet megtudta, hogy az ilyen hangsúlyos melodráma épp divatjamúlttá lett Párizsban, átfestette a képet. Az így is igen lírai maradt — már-már érzelgős —, és a múlt század legtöbbet reprodukált festményeinek egyike lett. Ha Millet lelkének mélységeibe nem is világít bele a könyv, a Daliéba annál inkább. E spanyol mestert ugyan lehet nem kedvelni — van rá bőven ok —, mégis: szegényebb volna nélküle a XX. század. Kár azonban, hogy míg Szegedy- Maszák Mihály a nagy műveltségű irodalmár eleganciájával ültette át Panofsky szövegét, Dali magyar fordítója nem nőtt fel egészen feladatához. Dali írása nem tudomány — tömény és talányos szépirodalom. B. Sajti Emese Imago II Corvina Kiadó új sorozata
