Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-03 / 284. szám
o 1986. december 3., szerda Munkásarcok Beszélgetés a bizalmival A legfőbb károsult az állam. Árdrágítás, adócsalás húzódik meg a kötelező adminisztráció elmulasztása mögött, mondják a népi ellenőrök, miközben a Pest megyei kisiparosokat ellenőrzik. És mégis, jóllehet a mostani ellenőrzések az inárcsi Zsolnai Mártonná zöldség- gyümölcskereskedése kivételével mindenütt találtak valami kifogásolnivalót, azt is meg kell állapítani, az igazság kedvéért, hogy ezekre a magánvállalkozásokra napjainkban szükség van. Az azonban már a helyi tanácsok és kereskedelmi felügyelőségek feladata, hogy ezt az alapvetően fontos és szükséges tevékenységet is a törvényes keretek között tartassák, a magánkereskedők csak úgy találhassák meg számításaikat, ha közben az állam és a fogyasztó érdekvédelme nem szenved csorbát. (Pest Megyei Hírlap, 1986. december 1.). Volán és vállalkozás. A Tisza Volán a győri Hotel Klastrom építésébe tőkével szállt be. Ennek fejében a vállalat utazási irodája a jövőben biztonsággal szervezhet társasutakat arra a környékre, hiszen lesz hol elszállásolni a vendégeiket. De raktárépítkezéssel és valuta- forgalmazással is próbálkoznak. Belső tartalékaikat is jól hasznosítják. Átsorolnak a keresetszint-szabályozási formába 1987. január 1-től. Döntés előtt számoltak; 3 százalékos létszámcsökkentést, 5 százalékos költségmegtakarítást terveznek. Ehhez megfelelő ösztönzőrendszert dolgoznak ki, az energiamegtakarítást pedig úgy szorgalmazzák, hogy évente 7-8 millió forint jutalmat fordítanak erre. Ezért már megéri odafigyelni! (Dél- Magyarország, 1986. december 1.). Közéletiség? Mozgalmi munka? Kezdődik az úttörővel, folytatódik az ifjúsági mozgalommal. Ha addig tart még a lelkesedés. Nekem tartott. Végig a gimnázium- -ban és tovább is. Mikor a szakmát tanultam, KISZ- titkár voltam. Azért is lepett meg, hogy amint dolgozó lettem, így szólt hozzám a vállalati KISZ-titkár: lépj be öreg, fizesd a tagdíjat, mást nem kell csinálni. Nem? Nem. Akkor köszönöm, de nem lépek be — feleltem. Csak tevékenyen — Nem is lett tagja a vál-' lalati KISZ-nek? — kérdem Orvos Mihály elektroműszerészt, pártvezetőségi tagot, szakszervezeti bizalmit a Körös Kazángyártó Vállalatnál, aki itt tanulta a szakmát, itt kezdte a munkát, és azóta is itt van. — Nem, és ez az adomába illő eset csak később került szóba, amikor ’76-ban a felvételemet kértem a pártba, és egyik ajánlóm sem a KISZ-ből került ki. De akkor már tíz éve szakszervezeti bizalmi voltam. — S gondolom az ifjúsági szervezetben is más volt a helyzet... — Persze, ahogy más lett a titkár, de addigra én már szakszervezeti aktíva lettem. Ő meg, aki megjavította a KISZ munkáját, most a párttitkárunk. és én is pártvezetőségi tag vagyok már hatodik éve. Fiatal, energikus ez a vezetőség, olyan 35 év körüliek vagyunk, ki egy kicsit több, ki egy kicsit kevesebb. Bizalom, önállóság jellemzi a munkát, s úgy néz ki: eredményes. Az eleven életben vagyunk, valóságos dolgokkal foglalkozunk, a taggyűlések is ezt tükrözik. — Az „élet” több szinten zajlik, erről mint szakszervezeti bizalminak is jócskán van tapasztalata. — Lehet is, 16 éve csinálom. — Akkor változások is voltak közben. — A legnagyobb, hogy a bizalmi visszakapta régi szerepét. Azt nem mondom, hogy a régi rangját, mert gondolom mindig úgy volt: a tekintélyt meg kellett szerezni. Az meg csak példás szakmai munkával, erkölcsi fedezettel, kiállással, nyílt szóval megy, másképp nem. Mi a bizalmi mostanában? — Ügy tudom, szeptemberben a HVDSZ országos bizalmitanácskozást tartott. Ott volt, de hozzászólását írásban is beadta, hat sűrűn gépelt oldalon. Mint mondják, kemény, őszinte összefoglalás, kritika, amellett, hogy a fejlődést is boncolgatja. — Másképp nincs értelme. Nehéz ügy a mozgalmi munka manapság, sokan a bizalmit csak tagdíjbeszedő gépnek tekintik, mert ha egy- egy személyes ügyben sikerrel jár el, az hamar feledésbe merül, ha viszont a csoportját érintő kérdésben nem a várt eredmény jön be. akkor azt neki róják föl. S erre sokáig emlékeznek. De ha hosszú távon következetes, végül azért csak elismerik. — Jó néhány ellentmondást csokorba kötött... — Szóvá tettem a küldött- gyűlés és a bizalmi együttes ülések bizonyos fokú párhuzamosságát, meg azt, hogy harcolunk a munkaidő jobb kihasználásáért, s közben a (Fotó: Fazekas László) gyűléseket, értekezleteket — mindig más formában — csak növeljük. Vagy ott van a bújtatott létszám. Még mindig előfordul, hogy az udvari munkás igazából pénztáros, vagy a segédmunkás címke adminisztrátort takar. — És a tulajdonosi érzés? — Mióta az eszem tudom, mindig az öntudattól várták a kialakulását, holott öntudatból nem lehet megélni, s aki legjobban mondta, az sem abból élt. Most a gmk megmutatta, hogy ha van valódi érdek, van tulajdonosi érzés is: szerszám- és költségkímélés, csak a legszükségesebb létszám alkalmazása, rend, tisztaság stb. Ez kellene a főmunkaidőben is. Csakhogy ez vállalati viszonylatban már nem a munkásokon múlik, a feltételek megteremtése más szintet kíván, másutt, feljebb dől el. Sokszor kimondottan a szervezésben. Az emberek akarnak dolgozni, és tudnak is, ha jó a gép, van anyag, a munka ésszerűen szervezett, és ösztönző a bérforma. S az sem az ő asztaluk, hogy olyat termeljen egy-egy gyár vagy üzem, ami kelendő itthon és külföldön. Homok a fogaskerékben — De itt és másutt is beleszólhatnak a vállalati ügyekbe a küldöttek vagy a bizalmiak révén. — Bele. De hogy az érdemi legyen, és ne csak látszatbeleszólás — kirakatdemokratizmus —, ahhoz széles körű tudás s nagy tájékozottság szükséges, érthető, előzetes információkkal. S bizony a véleményezésre előkészített anyagokat a képzett közgazdászok szaknyelven írják. Bizalmi legyen a talpán, aki igazán, teljes mélységében megérti. — És kicsiben, a napi munkában hogy mennek a ■dolgok? Bekalkulálja a vezetés a szakszervezetet? — Be, jó ideje már. S pont ezért nem tudom hova tenni, ami a héten történt: homok került a fogaskerékbe. Minden szó — előzetes egyeztetés — nélkül felemelték az ebéd árát. Eddig heti 63,50-be került, kedden kitették az ablakba, hogy most már 80 forint. Persze, hogy jöttek a csoporttagok hozzám, a többiek meg az ő bizalmijukhoz, s mi semmiről semmit nem tudtunk. De az szb sem. S itt elsősorban nem is pénzről — sok-e, vagy kevés? — van szó, hanem elvekről. Arról, hogy a szak- szervezet nélkül nem lehet megcsinálni. Ha indokolt az emelés, az szb úgysem mondott volna ellent, legföljebb nekünk, bizalmiaknak lett volna több munkánk, míg a tagoknak megmagyarázzuk a helyzetet. (Azóta az ügy rendeződött.) 16 munkához jókedv is keli — Pedig, mint mondta az elején, nem könnyű a mai gazdasági körülmények közt a mozgalmi munka. — Akár a párt-, akár a szakszervezeti munka nagyon nehéz. Ezzel is foglalkoztam a hozzászólásban több szempontból. Legnehezebb megértetni, hogy a kiút csak a hatékonyság növelése lehet. Másképp nem lábalunk ki a bajokból. Sem az egyes ember, sem az ország. Pedig ki kell, s ebben kell segíteni minden munkahelyen, minden eszközzel. Még úgy is, hogy a bosszantó dolgok ne vegyék el a munkakedvet. Sőt. Számtalan olyasmi van, ami pénzbe se kerül, s máris jobb kedvre derül tőle az ember. Mintáz egymás iránti figyelem, megbecsülés, jó szó és hasonlók. Kincset érnek. Vass Márta A Sarkad! Cukorgyárban
