Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
Telefontéma 1986. december 23„ kedd Hol (és mi) a boldogság mostanában?... — „A barátságos, meleg szobában..— felel Petőfivel Felkai Eszter színművész, s együtt nevetjük el magunkat, mert nemcsak stílusos, de igaz is, hiszen tél van. — Hogy igazán mi a boldogság? Szerintem a lelki egyensúly, a béke önmagámmal. Sok összetevője van, főleg a munka és a magánélet. Főleg a gyerekek, akikkel játszani, nevetni, úszni, együtt ülni az asztalnál olyan öröm, ami újból erőt ad az élethez, a nem könnyű mesterséghez. — Vagyis nem mindig felhőtlen az élet? — Egyfolytában nem, senkié sem. — Volt válság is a pályán? — Volt, de szerencsére pont akkor szültem, és ez a boldogság mindent pótolt. S aztán a dolgok is rendbe jöttek. — Minek örült különösen, mostanában? — Nemrég készült el az Esőcsináló tévéfelvétele. Ezt a szerepemet — a meleg szívű idős lányt — nagyon szerettem, a darabot is. Aztán az öt remek kolléga, a csodás rendező és a közönség- siker, szóval az egészet magunk is nagyon élveztük. Kell ennél több?! — S ha nem ilyen a darab, nem ilyen a szerep? — Annál inkább igyekszünk. De szerep dolgában szerencsések vagyunk, én is, s Gálfi, a férjem is. S ez nagy öröm. — Ezt a pályát nem nehéz összeegyeztetni a családdal, a gyermekneveléssel? — Nehéz, de muszáj. És sikerül is. Szerencsém, hogy gyors vagyok, és jól szervezem az otthoni munkát, s eljutok még a szülői értekezletekre is. Tehát tudok törődni mindennel, nincs lelkiismeretfurdalásom. S az itthoni öröm, a két jól sikerült gyermek: hátországa a hivatásunknak. 3 — Boldogság, öröm... — ízlelgeti a szavakat Vámos László, a megyei tanács művelődési osztály vezetője. — Egész életemben örömet adott, hogy értelmet láttam a munkámban. Pedagógus vagyok elsősorban, sokáig tanítottam. Szakmunkásokat, hátrányos helyzetű gyerekeket is. Békésen, Gyomán, s minden, amit elértem, boldoggá tett, még az is, hogy küzdeni kellett érte. — És a tanácsi munka? Amikor elnökhelyettes volt Békésen és a mostani? — Nem szeretném, ha bárki közhelynek erezné, amit mondok, mert így igaz: mindig közszolgálatnak tartottam, s az is, hisz a tanács van az emberekért, és nem fordítva. Könnyű? Nehéz? Ez is, az is. — Ez lenne hát a boldogság? — Csak egy része, mivel család nélkül nincs boldogság. Ezt jól tudom, mert a mi famíliánk családszerető. Nagy az összetartás a testvérek között, s az unoka- testvérek — a gyerekeink — is ilyenek. Igazi ünnep, amikor összejövünk, s a szeretetteljes várakozás, a készülődés is csupa öröm. S az is, hogy a gyermekeink ezt adják majd tovább. — Pénz nem is kell a boldogsághoz? — Egy bizonyos anyagi alap mindenképpen. De, ha visszagondolok a kezdetre, az albérlet sem volt akadálya. Előbb az egyetlen szoba. aztán a szoba-konyhás. S már megszületett az első fiunk, amikor az iskolától szolgálati lakást kaptunk. Akkor viszont nem tudtuk az egészet bebútorozni. S micsoda boldogság volt, amikor megvettük a békési fonott garnitúrát! Örömünkben szilveszterezni hívtuk a barátainkat. S így folytatódott, a rosszra mindig jó jött. 3 — Igazi boldogság csak egy van, a családi boldogság, gyerekekkel, szülőkkel — mondja a mezőberényi Szűcsné Sziklai Éva, majd elcsuklik a hangja. — Apukám egy hónapja halt meg, és még most sem tudok magamhoz térni. Végtelenül szerettem. Nálunk a három nemzedék egy volt. Én meleg családi otthonban nőttem fel. — A gyermekei is? — Igen. Csak még egészen kicsik voltak — most kilenc és öt évesek —, belőlem keveset kaptak. Most ugyan az áfésznél vagyok, de sokáig a művelődési házban dolgoztam, és ott nincs este, nincs szombat, vasárnap. A férjem tévészerelő, neki is a munka, a munka... A nagyszülők pótoltak bennünket, s egyszer csak rájöttem, ez így nem mehet tovább. Állást változtattam. S így este és a hét végeken örülhetünk a gyerekekkel egymásnak. — A megoldás tehát egy nem rendhagyó munkahely? — Az igazi az anyák négyórás munkája lenne egy bizonyos ideig. Ez, mint elképzelés, nálunk sem új, több országban pedig példa van rá. Nem tudom, nálunk mért ne lehetne? 3 — Boldog vagyok-e? — kérdez vissza a gyulai Pécsi Zoltán fogtechnikus, majd válaszol magának: — voltaképpen igen. Jó házasság, két fiam, két unokám. Semmi olyan, ami útját állná a boldogságnak. — De mi is az? — Szerelem, szeretet... Egy-egy jó könyv, egy szép kép, vagy élvezni a természetet. Soha nem kívántam sokat, pláne nem milliókat, ami kellett, meg volt, elég volt. • — Hogy mi az elég, az felfogás dolga... — Nagyon is! Én sohse másokat néztem, kinek, mi van, és mennyi nekünk. Soha az életben nem irigykedtem, pedig jó sokára lett meg a ház, a nyaraló, és most is jó a tízéves Wartburg. De a feleségemmel együtt, mondhatom: elégedettek vagyunk. Amikor meg nehezen éltünk, a fiatalságunk, a szerelem volt a boldogság, most a lehiggadt érzés, a szeretet. — Mindent elért, amire vágyott? — Ó, nem, bár szépen boldogultam, mint a vállalat vezetőhelyettese megyek nyugdíjba. De orvos szerettem volna lenni, jártarn is az egyetemre, de nem tudtam befejezni. Olykor eszembe jut, bár belenyugodtam, túltettem magam rajta. — Ez már nagy szó... — És nagy dolog a csöndes boldogság. Az, hogy szeretek dolgozni, az, hogy mindig imádtam olvasni, s a szépirodalomtól a természet- tudományokig minden érdekel, talán ettől is érzem fiatalnak magam. S milyen öröm szeretni az unokákat, meg találkozni a két baráti családdal. Hetenként jövünk össze, kanasztázunk, beszélgetünk, nevetünk, s élvezzük az asszonyok konyhaművészetét. Aztán meg, fogyókúrázunk. 3 — Boldog? — Nagyon! Mindig is az voltam — mondja dr. Baly Hermina pszichiáter. — Már annak örülök, ha süt a nap, szén zöld a fű, vagy fehér a határ, mert hull a hó. Apró dolgok? Lehet, de nagyon jó, ha tud valaki örülni nekik. — Ez talán adottság is? — Feltétlenül, de a környezet is befolyásolja a boldogságot, legelőször is az otthon, amelyből származunk. Én nem tudom eléggé megköszönni a szüleimnek azt az érzelmekkel teli melegséget, amit ötőnknek nyújtottak. — Öröm nélkül nincs boldogság? — Akár sz'eretet nélkül. A szerelem idővel elmúlik, a szeretet: örök. S a boldogság nem az égből jön, tenni is kell érte. — Mit? — Adni. Sok-sok szereteted megértést, türelmet, s cselekedni, tenni másokért, mert csak akkor kapunk, ha mi is adunk. A kölcsönösség előfeltétel, az önző pórul jár, s aztán panaszkodik. — Ilyen egyszerű volna a boldogság? — Közel sem, bár alapjában véve: igen. És most pár mondatban erről beszélünk, nem a számtalan buktatóról. Aki tud szeretetet nyújtani, tud örülni — boldog ember. Aki felfogja, hogy mitől boldog — még inkább az.' — ön például? — Én boldog vagyok — és hálás — azért, hogy megszülettem, hogy élek, hogy orvos lettem, hogy imádom a munkámat, szeretem az embereket és engem is szeretnek. Vass Márta Fotó: Szőke Margit KÉPERNYŐ Korosabb barátom szerint kétfajta tévéműsor van: az egyik mellett lehet újságot olvasni, a másik mellett nem. Reggel a buszmegállónál találkoztunk; kérdezem tőle, nos, az elmúlt hétén ez hogy alakult? Kis bajsza alatt hamiskásan mosolyogva ennyit mond: minden előfizetett újságomat ki tudtam olvasni... Az újvidékiek estje Az utóbbi időben gyakran szoktunk példálódzni azzal, hogy a magyar televízió helyett lehet nézni a szomszédos országok adását is, hiszen alig van olyan pontja az országnak, ahol egy-két ilyet ne lehetne fogni. Van tehát konkurrencia. A déli településeinken élőknek például az újvidéki adás „jön be”. Ami köztudottan igen nagy százalékban ad magyar nyelvű, illetve magyar feliratozású műsorokat. Pénteken azonban az egész ország láthatta a jugoszláviai magyar nemzetiség tévéjének műsorát a magyar tévé kettes programjában. Akik rendszeresen látják az eredetit, tanúsíthatják: nem éppen a legjobb válogatás volt ez a pénteki összeállítás. Jószerével csak kettőt lehet kiemelni: a Híradót és a Késdobáló című tévéjátékot. Az előbbit a nálunk szokatlannak tűnő, sok mindénben szimpatikus hangvételéért, már-már baráti közvetlenségéért. Annak ellenére így van ez, hogy ők lényegesen kevesebbet bíznak a képre és többet a szóra, mint a mi híradósaink. A Gion Nándor novellájából készült tévéjáték feszes szerkezete, drámaisága pedig arra volt — többek között — jó példa, hogyan lehet akár fél óra alatt is egy meredek ívelésű, mértékkel súlypontozott igazi drámát a televíziózás eszközeivel elkészíteni. Páger után most Greguss... Sajnos, a mi tévénk is műsorára tűzött egy hasonlóan tömör, egy pillanatra sem unalmas, érdekes és szép tévéfilmet. Igen, valamennyien sajnáljuk, hogy így kellett történnie. Szerdán este műsorváltozásról döntöttek, s a főműsorban Mihályfi Imre eddig már két alkalommal is su- __ gázott Társkeresés No 1463 című játékát tűzték műsorra. Emlékezve a pár nappál korábban elhunyt, az egyetemes magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjára, Páger Antalra. S egy kicsit újra a másik halhatatlanra, Dajka Margitra. Most derült ki, hogy ilyetén formában jutalomjátékuk és hattyúdaluk is volt ez a fanyar humorú szép film. Az -idén sokukat elveszítettük. Talán nem is volt még ekkora vérvesztesége egy esztendő alatt a magyar színészetnek. Dajka és Ruttkai, Major és Páger... Aztán szombaton este a tévéhíradóban egy újabb fekete keretes kép: elhunyt Greguss Zoltán is. Ezen a héten tehát újra a műsorváltoztatás jogával kell élniük a tévé szerkesztőinek ... Róbert engedélyezett utónév A hamar kedvencemmé vált hetilapom, a Képes T leg- frissebb számában olvasom, hogyan szenvedett neve miatt egy ma már éltesebb hölgy. Ugyanis szülei valamikor az Isáura nevet adták neki. A jegyzetíró végül megjegyzi, hogy manapság meg mind többen ostromolják az anyakönyvi hivatalokat, hogy újszülöttjüket a kancsi-bandzsi idétlenkéről nevezhessék el. Szerencsére, a monstre brazil sorozat már a múlté. Igaz az is, hogy van újabb, méghozzá nyugatnémet—csehszlovák együttműködésben készített. Kedden — a hagyományos sorozatesténken — ment A szerencselovag első része. Kíváncsi leszek, hogy január végén hányán szeretnék majd Róbert névvel bejegyeztetni az anyakönyvbe gyermeküket. Fájdalom, de most nem kell semmi külön eljárás. A Róbert utónév népszerű is, minden utánjárás nélkül adható, mert engedélyezett. Persze, hosszú ó-val.... Hogy aztán Curwich úr, e szimpatikus keresztnév viselője mennyire lesz szimpatikus és vor.zó a tévénézők körében, az még a következő keddeken derül ki. Attól azonban már most tartok, hogy a vasút fejlődéstörténetéről lényegesen kevesebbet tudunk meg, mint mondjuk a kedden délután is sugárzott A történelem lapjairól című francia dokumentumfilm-sorozatból egy- egy* történelemformáló csatáról, ütközetről. Most persze lehet azt mondani, hogy más az egyik, más a másik. Nem is annyira! A francia sorozatot ugyanis nem hirdették játékfilmnek, A szerencselovagot ellenben művelődéstörténeti értékei miatt ajánlották a kedves néző figyelmébe... Sorozat, ilyen is és olyan is, kell; nélküle nem is igazán lenne a tévé az, ami. Egyre gyakrabban így határozzák meg a keresztrejtvényekben: a szem rágógumija. Meg aztán az újságolvasásra is kell időt hagyni... ínemesü n Kincskereső decemberi száma Ősbemutató a békéscsabai Gyopárban „Az öreg ácsot palira vették” Kormos István Téli regéjével nyit a Kincskereső decemberi száma. A tél és a természet szépsége ihlette Áprily Lajos: Szarvasok, Pintér Lajos: Évszakok vonulása és Kerék Imre: Lu- cázó és Tél című verseit is. Kárpáti Kamii vershősének, a Treff nevű kutyának újabb kalandjával is megismerkedhetnek a kutya- és verskedvelők. Simái Mihály folytatásos regényének (Szemközt az Ürtigrissel) IV. fejezetében eljutunk Lubickopolisz- ba, a tenger gyöngyébe — a csodálatos sziget térképét is tanulmányozhatjuk a borítón. A NEVETŐ IRODALOMÓRA Giovanni Mosca: Negyven ördög meg egy légy című humoreszkjét közli: az írás kezdő tanárhőse különös hőstettel vívja ki az ördögi fiúosztály elismerését. SZlNE-JAVA címmel ezúttal is, mint minden decemberben, válogatást közöl a folyóirat az év közben beküldött legjobb gyerekírásokból. Most a budapesti Bodó Balázs, a debreceni Szabó Zoltán, a szegedi Szegfű Kinga, Nikolényi Gergely, az esztergomi Kincskereső-tábor résztvevői és mások „műveit” ^olvashatjuk, a rúzsai 6. osztályos Juhász Edit illusztrációval. A TESTVÉRMÜ- ZSÁK rovatban az óbudai Ifjú Zenebarátok Klubját mutatja be Puskás Ildikó, a KÖNYVEK KÖZÖTT-ben a Régi magyar utazók antológiájával ismerkedhetünk meg. A lap új rovata, az OLVASÓLÁMPA a népszerű írónőt, Janikovszky Évát szólaltatja meg:' ő vall első olvasmányélményeiről, az olvasás iránti múlhatatlan sze- retetéről. Jobb címet a beszámolónak sem találhattam. Pedig bőséges és „tömény” az irodalmi anyag, amelyből Deb- reczeni Tibor önálló estjét összeállította. Verbőczi Antal kiválasztott, mottó értékű címe kifejezi, hogy valamiféle hit mai kimeneteléről szól a lírai jelentés. de egyáltalán nem patétikus előadásmódban. Akinek versmondással, amatőr színjátszással volt dolga az utóbbi két évtizedben, valahogy biztos találkozott Debreczeni Tiborral. Szakmai munkáival, országos és megyei szintű versenyek ítészeként, mint aktív rendező, meghatározója volt mindkét terület fejlődésének és a közszemlélet formálásának, az amatőr művészettel kapcsolatban. Ezúttal neki, magának támadt igénye és késztetése, hogy összegezze mondandóit, és visszatekintve az eddigiek bőséges tapasztalataira, önálló estben tegyen vallomást hitéről, gondolatairól és mai gondjairól. A hatás elementáris. A kétórás, nagy igényű szerkesztés eleven és szinte hipnotikus hatású. A mai írók-költők intellektuális töprengéseit, játékait hívta segítségül a maga mondandóiához, illetve „kérdendőjéhez” Debreczeni Tibor. A hit, az emberhit, az emberi hit négy tétele: „a hitetlenül hívő lélek fohásza”. Kerete az Adyt bibliaként idéző mondat: higyjünk hát „Van, vagy nincs ’Ornak!” Az ezred végi ember közérzetének, félelmeinek, morális vívódásainak, és kiútkeresésének sokféle leképezése adódik itt. A sámános erejű előadó könnyedén muzsikál személyiségének minden regiszterén. Egyszer gnómszerű, bujkáló, alakváltó kisördög, másszor fintoros, révülő bölcs, aztán meg fenyegetettségében szorongó, vagy éppen attól handabandás kisember. A külsőségek: két kalap, egy szájharmonika, és egy mindent játszani tudó létra. -Ennyi kell csupán az igazán hiteles előadónak. A játék, a személyesség és az őszinteség csatornáján közvetlenül áramlik „át” az üzenet. Spiró György tanár úr kategorikusan int Ady nyolc sorának megtanulására a befejezésben. Ha játék, ha nem is mutatja meg a keresett kiutat, de hasonló elmélkedésekre és válaszkeresésre késztet. Mi más lehet egy mai előadói est célja és sikere? A műsor ősbemutató volt, de szinte házibemutatónak számított. A Gyopár klubban a hagyományos beszélgetés hasznos tapasztalataival épülve még alakul, tökéletesedik. A megjelent szép számú versmondónak, rendezőnek viszont sok-sok tanulsággal és inspirációval szolgált. (pleskonics) Fotó: Gál Edit
