Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
1986. december 23., kedd o Az Országgyűlés után 11 nemzetközi békeév szenemében Orosháza Elismerés A népfrontmozgalom me-' gyei tevékenységében — mint ismeretes — hagyományai vannak a béke-barátsági, szolidaritási munkának. A nemzetközi élet alakulása, a békeharc időszerű feladataiért váló munkálkodás elkötelezett felelősséget, az új követelményekhez való igazodást igényel a mozgalom tisztségviselőitől. Az 1986-os évben e mozgalmi munkánkat a nemzetközi békeév szellemében folytatjuk. Amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete meghirdette a békeévet, ennek egyik gondolatát így fogalmazták meg: „Az enyhülés, a megértés, a termékeny kapcsolatok világáért..A mozgalom a maga megyei lehetőségeit hasznosítva — ha szerényen is —, sikeres és sokszínű munkával járult hozzá a nemzetközi békeév céljai megvalósításához, a békéért való cselekvő kiállás erősítéséhez. Az egész évi gazdag és sokoldalú béke-barátsági és szolidaritási munkát néhány összegző gondolattal próbálom érzékeltetni, illetve abból csak néhány dolgot hangsúlyozni. Az évi folyamatos munkából kiemelkedő tavaszi béke-barátsági hónap, az őszi antiimperialista szolidaritási akciónk sikeres megszervezésével jól szolgáltuk a Szovjetunió, a szocialista országok békejavaslatainak és konkrét kezdeményezéseinek ismertetését, elfogadtatását. Sokféle módon fogalmazódott meg a békéért való cselekvés, a tenniakarás, az imperialista háborús politika és fegyverkezési verseny elítélése. A szocialista országok, a haladásért, nemzeti felszabadításért küzdő népek életéről sok hasznos ismeretet szerezhettek a barátsági találkozók résztvevői. Az év során — meghívásunkra — a béke-barátsági szolidaritási rendezvények legtöbbjén külföldi képviseletek vezetői, dolgozói is közreműködtek. A Német Demokratikus Köztársaság, a Bolgár, valamint a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ képviselői több alkalommal látogattak a megyébe. A Kambodzsai Demokratikus Köztársaság, a Koreai, az NDK, a Kubai Köztársaság, Afganisztáni Népi Dem. Köztársaság és a nicaraguai nagykövetség képviselőivel szintén gazdag programokat szerveztünk. Magyar—szovjet barátsági hetet is tartottunk a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának képviselőivel. Nagyon tartalmas, színes programmal, sok kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésről cseréltünk véleményt a baráti találkozókon, jól szolgálva a magyar—szovjet barátság további erősítését. A szolidaritási rendezvényeknek különös színfoltja volt az afgán és nicaraguai nép és ifjúság képviselőivel való találkozás. A nemzetközi békeév céljait, a békeharc időszerű feladatait sokféle módon közvetítettük. A gyűlések mellett több volt a párbeszéd, fórum, tapasztalatcsere, szakmai program, mozgalmi, társadalmi aktivistákkal találkozás és véleménycsere. A baráti népek képviselőivel a megye 26 településén több ezer emberhez eljutottunk, s a lakosság legkülönbözőbb rétegeivel találkozva mozgósítottunk szocialista céljaink megvalósítására. A rendezvények legtöbbjét kiállítással, szemléltetéssel és kulturális programokkal is színesítettük. Az éves munkánknak kiemelkedően szép eseménye volt a nemzetiségi klubok VII. megyei találkozója. Ezen a népek barátsága, a megyében élő négy nemzetiség békevágya, szocialista céljaink iránti elkötelezettsége kifejeződött. A klubok bemutatkozása, a gazdag program a nemzetiségi kultúra kitűnő keresztmetszetét adta. A sok száz résztvevőt megmozgató eseményt a HNF MB és a Megyei Művelődési Központ szervezte. A megye lelkészei részére szervezett találkozók, gyűlések és a véleménycserék szintén jól szolgálták a békéért való cselekvést. A nemzetközi békeév céljainak elősegítésére az Országos Béketanács „őrizzük a békét” jegyében „népszavazást" kezdeményezett. A népfrontmozgalom a maga megyei lehetőségeivel, illetve kezdeményezéseivel több ezer aláírást és véleményt juttatott el az Országos Béketanácshoz. összegezve: korántsem a teljesség igényével elmondható, hogy az emberek értelméhez és szívéhez szólva igyekeztünk a tettrekészsé- get elősegíteni a legnemesebb és egyetemes ügyért, a békéért, mert meggyőződésünk, hogy érdemes és kell ezért munkálkodnia a népfront aktivistáinak. Ilyen szellemben készülünk a XI. országos béke- konferenciára, mely 1987. január 31-én ül össze. Bocskai Mitiályné Hazafias Népfront megyei alelnöke, az Országos Béketanács tagja Hazánk más tájain is ritkán történik meg, hogy egy település külön kitüntetés alapításával emlékezik meg azokról, akik a kultúra, a közművelődés előbbre mozdításáért sok-sok éven át az átlagot lényegesen meghaladó módon cselekedtek. Nos, egy ilyen családias hangulatú ünnepségre voltunk hivatalosak hétfőn délelőtt. Az orosházi Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ egyik ünnepi hangulatot árasztó klubtermében Mihály András, a város tanácsának elnöke a most alapított Petőfi-emlékérmet nyújtotta át Orosháza köz- művelődése három kimagasló személyiségének, illetve három művészeti csoportnak és intézménynek. A Rajki László szobrász- művész tervezte plakettet és oklevelet a tanács elnöke Urbán Rózsi balettmesternek (képünkön), valamint Zsoldos Imréné táncpedagógusnak, az 1959-ben alapított madrigálkórusnak és vezetőjének, Szokolay Bálint karnagynak (aki egészségi állapota miatt nem tudott megjelenni az ünnepségen), az Orosháza és Vidéke Áfésznek, valamint a fennállásuk negyedszázados jubileumát jövőre ünneplő Orosházi Festők Csoportjának nyújtotta át. (N. L.) Fotó: Kovács Erzsébet Hazatértek már a honÍT atyák, de a kérdés, DB amit a költségvetési vita során jó néhányan feltettek, még most is a fülünkbe cseng: mi a garancia? A képviselők konkrétan megnevezték, hogy mire gondolnak. Mi a garanciánk arra, hogy a gazdaság növekedésének üteme — többéves várakozás után — valóban megélénkül? Ki, mi szavatolja számunkra, hogy — ezzel párhuzamosan — több pénz jut műszaki fejlesztésre, általában beruházásokra, a nyugdíjak reálértékének, az életszínvonalunk megőrzésére ki, mi állhat jót azért, hogy végre csökkenjen az áremelkedések mértéke, s ne növekedjék a kül- és belföldi adósságaink összege, hogy ne fokozódjék a költségvetés hiánya sem ... Sorsdöntő kérdések ezek. Ám ha valaki tüzetesen elolvassa, illetve visszaidézi az Országgyűlésen elhangzottakat, azok sokféleségében is felismerhet valami közöset. Egy szó, egy fogalom, amely a pénzügyminiszter, a miniszterelnökünk és mások gondolataiban egyaránt visz- szatért: következetesség. Vagyis mondhatnánk: több következetesség. Több következetesség kell például a világgazdasági fejlődési irányok messzemenő figyelembevételére, hiszen ha enélkül próbálnánk dinamizálni a gazdasági folyamatokat, az „a jelenlegi struktúrában, a mostani költségviszonyok és exportárak” mellett gazdasági katasztrófát jelenthetne, mondta például a terv- és költségvetési bizottság elnöki tisztében Bognár József akadémikus. Következetesebbnek kell lennünk a szelektív iparfejlesztés végrehajtásában. Ezért — a korábbi gyakorlattól eltérően — nemcsak azt kell kimondani, hogy mit értünk a húzó iparágak alatt, hanem azt „is”, hogy mely iparágak visszafejlesztésére gondolunk. Ez utóbbiról ugyanis többnyire „szemérmesen” hallgatunk az elmúlt esztendőkben. Ezért kellett leszögezni végre — mint ahogy az iparpolitikai tanács egyik vitáján le is szögezték —, hogy a könnyűiparban visszafejleszthető például a bőr- és cipőipar egy-egy területe, a gyapjú- és a pamutgyártás. Ha ugyanis még arra sincs bátorságunk, hogy az ilyesmiivei ország-világ színe elé kiálljunk, akkor aligha lehet szelektív az ipar- fejlesztés, s aligha juthat érdemlegesen több pénz például az elektronikára, a műszeriparra, a járműgyártásra, vagyis a sokat emlegetett húzó iparágakra. Egyértelműbb normativi- tásra van szükség a gazdasági szabályozásban. Ez — ha elhagyjuk a közgazdászok által, használt szakzsargont — annyit jelent, hogy valóban ne kapjanak mentőövét azok a vállalatok, amelyék — ahelyett, hogy gyarapítanák — fogyasztják a nép pénzét. E sarkalatos követelmény érvényesítése persze nem olyan egyszerű, hiszen — amint Hetényi István pénzügyminiszter emlékeztetett rá a képviselőknek adott válaszában — a közgazdasági szabályozóktól azt „is” megkövetelik, hogy legyenek stabilak, rugalmasak, egyszerűek, vegyék figyelembe a szükséges prioritásokat és sajátosságokat. De Hetényi István hozzátette: ezek azért nem kibékíthetetlen ellentmondások. Tervszerűbbnek kell lennünk a munkaerő átcsoportosításában is, ami egyébként szorosan összefügg a szelektív iparfejlesztéssel. Ha van merszünk kimondani, hogy mely területeken lesz majd visszafejlesztés, akkor már nagy lépést tettünk afelé, hogy oda merjünk állni a dolgozók százezrei elé: emberek, szakmát kell változtatni. Ha boldogulni akarunk, nincs más választásunk. Következetesebbekké kell válnunk végre a bérezés differenciálásában, köztük a műszaki, a reálértelmiség jobb anyagi megbecsülésében. Több állhatatosságra lesz szükség a káderpolitikában, vagyis abban például, hogy valóban olyan emberek kerüljenek mindenütt a vezető posztokra, akik nem csupán beszélnek a differenciálás szükségességéről (a legtöbb helyen csak idáig jutottak el), hanem így is cselekszenek. Általában: akár bérügyekről van szó, -akár másról, előtérbe kell, hogy kerüljenek azok az emberek, akik nem térnek ki a kiélezett helyzetek elől, hanem azokkal szembenézve döntenek, vállalva a következményeket. Amint az a fentiekből kitűnik: tisztában vagyunk a teendőinkkel. V álasztásunk, utunk helyességében győzött meg bennünket a párt Központi Bizottságának november 20-i határozata is. Ezért most már „csak” egyvalamire van szükség: cselekvésre. Ez az egyedüli garanciánk a kilábalásra. Magyar László Szemünk fénye Moziba járni jó! Gyerekek és felnőttek számára egyaránt kitűnő kikapcsolódás a mozi. Gyakran felfedezhetünk azonban a nézőtéren a 16, vagy akár a 18 éven felülieknek szóló film vetítésekor gyerekeket is. Olykor felügyelet nélkül érkeznek, de van úgy, hogy apuka, anyuka kíséri őket a moziba azokra az előadásokra is, amit nem igazán az ő számukra készítettek. Lehet, fel sem merül ilyenkor a szülőkben: nem tesznek jót ezzel a „mozizós felvilágosítással” a gyermeküknek. Vagy talán így akarnak menekülni a „tabu témák” megválaszolása elől. Lehetne vitatkozni nevelési elvekről, módszerekről, de talán így mégsem helyes ... És mi lesz a mesefilmekkel? Ne vegyük el gyermekeinktől azt a varázst, amit soha már nem kaphatnak meg: a gyermekkor mesevilágát..'. —t—r Körkérdés Disznótor előtt a boltokban Jól sikerült bizalmivetélkedtt A tél beálltával eljött a disznótorok ideje is. Sok háziasszony indul el ezekben a napokban, hetekben, hogy beszerezze a szükséges és nélkülözhetetlen fűszereket, egyéb hozzávalókat. Vajon hogyan készültek fel a megye élelmiszer- és húsboltjai a disznóvágásokat megelőző rohamra? A békéscsabai húsáruház üzletvezetője, Portörő István szerint az idei csúcs nem éri el a tavalyit, de a forgalom- növekedés így is érezhető. Ebben a boltban igen bő a választék húsáruból. Az előző évekhez képest többen veszik a műbelet, talán már megszokták, jobban tudják használni. Hasonlóan jó a gyulai, Béke sugárúti húsbolt ellátottsága is. A sertés- és marhavékonybél mellől viszont hiányzik a kuláré és a vastag marhabéi. A boltvezető, Kiss Sándor szerint a töltelékhúsokból, szalonna- félékből ezután is lesz elegendő. Az orosházi Csillag Áruház ABC-osztályán a lóbél és a fokhagyma a hiánycikk. Só, bors és paprika van elég; s bár errefelé nem nagyon használják, kapható majoránna is. Szabó István, az ABC vezetője a karácsonyt megelőző napokra várja a legnagyobb csúcsot. A battonyai Áfész-bolt vezetője, Botyánszki István elmondta, hogy sertés- és marhabéi van náluk, lóbelet azonban ők sem kaptak. Minden pénteken és szerdán jön áru, a húsokból különösen ilyenkor bő a választék. Fűszerekből nincs hiány, talán a babérlevél az, amit jelenleg hiába keresnek a vásárlók. Földesi Györgyné, az Áfész bucsai ügyvezetője éppen a napokban mérte fel, milyen a környék boltjainak ellátottsága. Fokhagymából kevés van, de a most érkezett 100 kiló talán valamit enyhít a gondon. Bors, rizs és a legfontosabb, az őrölt, piros paprika kellő mennyiségben megtalálható az üzletekben. A fentiekből kiderül, minden fontos cikk megtalálható a megye megkérdezett boltjaiban, ami a disznóöléshez nélkülözhetetlen. A fűszerek, húsok, belek mellé már csak szakértelem kell, amiből — úgy hiszem — mifelénk nincs hiány. (Gajdács) A jó szakszervezeti bizalmi mindig képezte magát. Most is ezt kívánják a követelmények, de a hagyomány is, hiszen a mozgalom mindig gondot fordított a tisztségviselők oktatására. Manapság azonban mindenkinek megnőtt a terhelése, s egyre kevesebb lett a szabad idő. Hogy még kevesebb ne legyen, a Helyiipari és Városgazdasági Szakszervezet megyei titkársága a régifajta bizalmioktatás helyett a vetélkedőformát választotta. Erre készülve, az oktatás anyagát otthon akkor lehet kézbe venni, amikor arra szinte pihenésül idő akad. S hogy ez a tanulás menynyire eredményes, azt először a vállalati és üzemi házi vetélkedőn bizonyították be a bizalmiak és helyetteseik. Ezután pedig a megyei vetélkedőn, Békéscsabán, az SZMT-székházban azok, akik alapszervezeti szinten a legjobbak voltak, s az első három helyezett közé jutottak. A vetélkedő témája a SZOT és a HVDSZ kongresszusi dokumentumai voltak, továbbá a bizalmiak jog- és hatáskörével kapcsolatos tudnivalók. A versengés szóban és írásban folyt, s többek közt olyan kérdésekre kellett válaszolni, mint: miként fejlődjék tovább a szak- szervezeti élet; mik ma az alapszervezetek feladatai; mire irányuljon az érdekvédelem ; milyen ellenőrzési, illetve véleményezési joga van a bizalminak; s ő maga milyen védelmet kap? És így tovább, felölelve a szak- szervezeti munka minden ágát. A több . mint negyven résztvevő alapos felkészültséggel oldotta meg a feladatokat, egyesek különösen jól fogalmazott, s logikus felépítésű válaszokat adtak nemcsak írásban, hanem szóban is. Végezetül a háromtagú zsűri — Nagy Ildikó, Valentinyi Mártonná és Lijj*- tak Jánosné — eredményt hirdetett. Első helyezett Lengyel Sándorné (gyulai kertészet), második lett Orvos Mihály (Körös Kazángyártó V.), a harmadik pedig Öze József (Orosházi Faipari V.). V. M. a közművelődési munkáért Disznóölésen — kolbásztöltés Fotó: Béla Ottó
