Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. NOVEMBER 5., SZERDA Ara: 1,80 forint XLL ÉVFOLYAM, 261. SZÄM Harminc esztendeje alakult meg a forradalmi munkás-paraszt kormány Ünnepi tanácsülés Szolnokon, emlékülés Békéscsabán Harminc esztendeje, 1956. november 4-én adta hírül az akkor Szolnokról sugárzó Kossuth rádió: megalakult, s a szocializmus minden hívét harcba hívja a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány. Az évfordulóra emlékezve ünnepi ülést tartott kedden Szolnokon a megyei tanács. Az elnökségben foglalt helyet Apró Antal, aki részt vett az akkori kormány megalakításában, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Őket, s a meghívottakat — a megye országgyűlési képviselőit, a helyi párt- és állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit, a munkásmozgalom régi harcosait — a Himnusz hangjait követően Mohácsi Ottó, a Szolnok Megyei Tanács elnöke köszöntötte. Emlékeztetett a három évtizede történtekre, arra, hogy a Magyar Népköz- társaság forradalmi erői innen hirdették meg az ellentámadást, harcukat a szocialista Magyarország győzelméért, majd átadta a szót Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának. A forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának 30. évfordulója alkalmából ünnepi tanácsülés volt Szolnokon. A képen: Berecz János beszél (Telefotó) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében köszöntötte az ünnepi ülés résztvevőit és rajtuk keresztül szocializmust építő hazánk minden dolgozóját, majd így folytatta: — Mai ülésünk a tiszteletadásé. Történelmi tény, hogy három évtizeddel ezelőtt, 1956. november 4-én ebben a városban, Szolnokon alakult meg, innen hirdetett programot a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány. Tisztelettel köszöntjük mindazokat, akik harminc évvel ezelőtt bátran kiálltak a haladásért, fegyvert fogtak a szocialista rendszer védelmében, tettekkel segítették a kibontakozást, a konszolidációt. Megbecsüléssel és hálával ápoljuk azoknak a magyar hazafiaknak és szovjet internacionalista harcosoknak az emlékét, akik három évtizeddel ezelőtt vérüket hullatták, életüket adták a magyar nép hatalmáért és szocialista jövőjéért. — A hősök és mártírok előtt is tisztelgünk, de a következő nemzedékek tisztánlátását is erősítjük azzal, hogy ismételten kinyilvánítjuk álláspontunkat arról, ami hazánkban három évtizeddel ezelőtt és azóta történt. A megtett út a bizonysága, hogy nem voltak hiábavalók a szocializmus híveinek erőfeszítései és áldozatvállalásai. Helyrehoztuk a korábbi hibákat és tanultunk belőlük. Értékeink megőrzésével megújultunk, a szocialista országok testvéri közösségében, a magunk választotta úton haladva dolgozunk hazánk felvirágoztatásáért, népünk boldogulásáért, az emberek gyarapodásáért. Ma sem kell másképpen megítélnünk 1956 történéseit és a hozzá vezető folyamatokat, mint tettük akkor, 1956 végén. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. decemberi határozatának. majd az 1957. júniusi országos pártértekezlet állásfoglalásának nagy érdeme, hogy maradandó érvénnyel minősítette az eseményeket és tárta fel az ellenforradalom okait. Ez a marxista elemzés kiállta az idő próbáját, s ma, történelmi távlatból visszatekintve sincs okunk arra, hogy igazát vitassuk. Pártunk ma is töretlenül vallja, hogy az események egésze — a fegyveres felkelés és az azt előkészítő ideológiai, szervező tevékenység — társadalmi tartalmát, politikai céljait tekintve, ellenforradalmi jellegű volt. Alapvető célja volt a munkáshatalom megdöntése, a társadalmi tulajdonviszonyok megváltoztatása és a Magyar Népköztársaság kiszakítása a szocialista szövetségi rendszerből. E tervek valóra váltása állandó konfliktusforrássá, hidegháborús góccá változtatta volna Magyarországot Európa közepén. Az ellenforradalom nemzetünk tragédiája is. Sok család fiai haltak meg, hősként, a riéphatalom védelmében, vagy értelmetlenül, egy rossz ügy félrevezetett képviselőjeként. Magyarok tízezrei szóródtak szét a világban, hazát veszítve, közöttük számosán olyanok, akik jobb sorsot érdemeltek volna. Eltakarítani való romokat és nehezen helyrehozható gazdasági visszaesést hagyott maga után 1956 októbere. S legtragikusabb vonása, hogy szükségtelen volt. A megújulást nem az ellenforradalom hozta magával, hanem a tévedések korábban megkezdődött felismerése. Nem az ellenforradalmárok követelései valósultak meg az 1957-tel kezdődött szakaszban, hanem a dolgozó nép igazi érdekeinek megfelelő politika. S tragikus az is, hogy jó szándékú törekvések nyithattak utat, teremthettek mozgásteret minden ízükben visszahúzó, szocializmusellenes szándékoknak. Az ellenforradalom nem a tömegek műve volt. A nagy tömegek az országban, s itt Szolnok megyében is, döbbenten háttérbe húzódtak, tették a dolgukat, például elvégezték az őszi munkákat, mert tudták, hogy a nemzetnek élnie kell. Mégis, csak megerősíthetjük azt a mindig is félreérthetetlenül kinyilvánított meggyőződésünket, hogy a megmozdult emberek döntő többsége nem volt ellenforradalmár, őket nem a szocializmusellenes szándék vezette, éppen ellenkezőleg: Magyar- ország szocialista jövője érdekében léptek fel. A társadalmi mozgásban részt vevők egy részét tartósan megtévesztették, félrevezették a revizionista csoport jelszavai. Ezeknek az embereknek a jó szándékában nem kételkedünk, azonban nem, vagy nehezen ismerték fel az árulást, s némelyek még november 4-e után is szembenálltak a forradalmi erőkkel. Magatartásukkal eszmei zavarokat és politikai károkat okoztak. Nagy szükség van tehát arra — mint ahogy már 1956. november 4-től ezt megtette n Magyar Szocialista Munkáspárt —, hogy mindig különbséget tegyünk az ellenforradalomban tudatosan részt vett, az árulóvá vált erők — valamint azok között, akiket kihasználtak, megtévesztettek, félrevezettek. A továbbiakban az ellen- forradalom ismert okairól szólt, majd így folytatta: A szocialista ellentámadás létszükséggé vált. A magyar nemzet sorsa szempontjából azonban nem volt közömbös, hogy a pártot, a szocializmust addig képviselők közül milyen erők állnak az ellentámadás élére. Kibontakozhatott volna egy dogmatikus offenzíva is, amely megnehezítette volna a konszolidációt. Hazánk és szocializmust építő nemzetünk számára sorsdöntő volt az a tény, hogy —Kádár János elvtárssal az élen — léteztek olyan valóban forradalmi erők, amelyek vállalták a szakítást az előző évek hibáival, bűneivel, a revizionista árulással, és egyúttal a folyamatosságot, a megújulást a szocializmusban. A szakítás november 1-én történt meg, és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1956. november 4-i, itteni zászlóbontásában öltött testet. Kádár János és harcostársai — a politikát ekkor már meghatározó forradalmi központ tagjainak egy része — Szolnokon tartózkodtak, és részben a megyeházáról, részben pedig a Vörös Hadsereg úti laktanyából irányították az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverését célzó politikai-katonai akciókat. November 4- én délután találkozott Kádár elvtárs a szolnoki kommunisták vezetőivel, ezzel a nyilvánosság előtt is megmutatva a forradalmi erők jelenlétét, fellépését. Az új forradalmi központ létrejöttének történelmi jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy világos választóvonalat húzott a forradalom és az ellenforradalom között. Segítette a helyes út megtalálását, mindazok eligazodását, akik — egyéni szándékuk és meggyőződésük szerint — a szocializmus eredményeit féltették, értékeit védték, a hibák és törvénytelenségek ellen léptek fel. A forradalmi erők történelmi felelősséget vállaltak, nemzeti és internacionalista feladatot teljesítettek, (Folytatás a 3. oldalon) Mintegy 200-fajta villamos motort tekercselnek a Dombegyház Petőfi Tsz (izemében. Képünkön forrasztják a motor- alkatrészeket Fotó: Szőke Margit Koszorúzások, ünnepi megemlékezések oovember 7-e alkalmábél Az 1956-os ellenforradalom áldozatainak emléke előtt tisztelegtek, s a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának 30. évfordulójára emlékeztek kedden országszerte. A néphatalom hőseinek, az ellenforradalmárok ellen vívott harcban elesettek emlékműveinél, sírjainál lerótták kegyeletüket a párt-, az állami és a társadalmi szervek, valamint a fegyveres erők és testületek képviselői. Az MSZMP Budapesti Bizottságán, a fővárosi kerületekben és az ország számos településén ünnepi üléseken idézték fel a 30 esztendővel ezelőtti eseményeket, megemlékezve a népi hatalom iránt elkötelezettek küzdelmeiről, a fegyveres harcok áldozatairól, s a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának 30. évfordulójáról. A fővárosban koszorúzási ünnepséget rendeztek a néphatalom hőseinek Köztársaság téri emlékhelyén. A fellobogózott téren több százan gyűltek össze, hogy tisztelegjenek az ellenforradalmárok ellen vívott harcban, a pártszékház védelmében elesettek emléke előtt. A munkás- mozgalmi mártírok emlékműve mellett magasodó dombormű kőfalánál a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága nevében Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti párt- bizottság első titkára és Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára, továbbá a fővárosi állami, társadalmi és tömegszervezeteinek vezető képviselői koszorúztak. Megkoszorúzták az ellenforradalmárokkal vívott harc mártírjainak sírjait és az ellenforradalmárok ellent fegyveres harcban elesetíefc- emlékművét is a Mező Imre úti temetőben. Az MSZMP Budapesti Bizottsága baráti találkozóra hívta meg kedden a pártház védelmében részt, vett harcosokat, a mártírok hozzátartozóit. A budapesti pártszékházban rendezett ünnepségen Grósz Károly mondott beszédet. Bolgár delegáció Békésen Tegnap, november 4-én Bulgáriából érkeztek vendégek Békés városába. A testvérváros, Tutrakán delegációjának vezetője Sztojan Gicskov, Tutrakán város pb- titkára, tagjai: Ivan Georgi- jev, Tutrakán Város Tanácsának elnökhelyettese, Krum Mitev, Tarnovcsi Község Tanácsának elnöke, és Ivánka Petkova, Tarnovcsi község szövetkezeti KISZ- titkára voltak. A delegációt Ínokai János, Békés város pártbizottságának első titkára és Verbal László tanácselnök fogadta. Mai programjukban szerepel a dán-foki ifjúsági tábor megtekintése, részt vesznek a Béköt békési telepén egy üzemlátogatáson, és este találkoznak Kamut község vezetőivel. 6-án a Hidasháti Állami Gazdaság vendégei lesznek, ahonnan a békési kosáripari vállalathoz látogatnak el. Este a november 7-i ünnepség részesei lesznek. November 7-én Békés város központi ünnepségén és a koszorúzáson vesznek részt.
