Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-06 / 262. szám
1986. november 6., csütörtök Hová lett a lendület? Mérleg és szintjelzés a színjátszók kerékasztalánál Mozgalmas pillanat a Fcling-színpad Übü-játékából Fotó: Kovács Erzsébet A legutóbbi, 1983-as megyei színjátszó-közgyűlésen fellendülőben levőnek értékelték az amatőr színjátszás helyzetét. Amikor szombaton, november 1-én délelőtt,. a színjátszók kerekasz- tal-beszélgetésén ezt felidézte Fabulya Lászlóné, a Megyei Művelődési Központ munkatársa, mozgolódás és a megjegyzések jelezték, hogy mára ez korántsem érvényes egyértelműen. 15 színjátszó-rendező jött el a Megyei Művelődési Központba, az idei találkozásra. Zömmel azok az arcok voltak itt a megyéből, akiket évek óta mindig ott látunk a színjátszórendezvényeken; vagyis a hűségesek, úgy is szokás mondani: a mozgalom megszállottjai. Pedagógusok. Aldozók? Valószínűleg senki sem tartja túlzásnak, ha úgy fogalmazunk, hogy az amatőr színjátszás ma az áldozói- ból él, az önfeláldozókból. Ahol van: legalább egy ál- dozatvállaló lélek — (1.). aki meg tud szervezni és együtt tud tartani egy közösséget (2.), vonzóvá tudja tenni a közös programot és a munkát (3.), és tartósan tudja biztosítani az anyagi érdekeltséget helyettesítő szellemi és emberi-érzelmi motivációkat (4.), és mindezeket a belső feltételeket megteremtve, el tudja fogadtatni a fenntartókkal, illetve a közönséggel is a produktumot (5.), aki nevelni és képezni- is tudja játszóit (6.). valmint, aki bizonyos művészi színvonalat tud garantálni felkészültségével (7.) —. annak van esélye arra. hogy munkája értéket termő, örömet hozó és tartós lesz. A tagolatlan, hétmérföldes mondat mutatja, hogy milyen sok tényezőn múlik a színjátszás „megélhetése". A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy mindezek a súlyok általában egy emberre nehézkednek: a rendezőre. Neki, a szervezéstől az előadásig, minden elméleti és gyakorlati követelménynek meg kell felelnie, többnyire egyedül! Ha bírja: jönnek a társak, ha nem: elmaradnak, elapad a színjátszás. Más a helyzet az iskolában. Itt a működés feltételei jobbára adottak. Inkább a munka szakmai, pedagógiai értéke, hasznosulása lehet kérdéses. A mai értelmezés szerint, a színjátszás hangsúlyai áttevődnek a produkciógyártásról az önismereti alapokra épülő, nyitott, játékos formákra. Az ilyen értelmű szakmai orientálásban, a felkészítésben és a továbbképzésben tud jelentős segítséget nyújtani a Megyei Művelődési Központ azoknak, akik élnek a lehetőségekkel. Mérleg A múlt hét végi kerékasztalnál a résztvevők számadást kaptak az elmúlt egy év eseményeiről és stúdiumairól. A területi színjátszófesztivál, három szomszéd megye (Békés, Csong- rád és Szolnok) reprezentatív felvonulása, rangos, országos zsűri előtt. A megyei színjátszótalálkozó legutóbb Gyulán volt, jövő március elején pedig Sarkadon kerül megrendezésre. A találkozás nem versenyszerű, közvetlen és bensőséges alkalma a hagyományos szín- játszó-juniális Nagykamaráson. Ez, utóbb már kétnapossá nőtte ki magát, és országosan is jegyzett gyakorlattá vált. A megyei színjátszótáborok is egyre eredményesebbek. Kialakult egy állandó irányító szakmai team, és megfelelő helyszínt találtak a zavartalan munkának Bé- kés-Tarhoson. A legutóbbi tábor izgalmas, új tapasztalatokat hozott, egy szociológiai táborral közös munka alapján. Jövőre ennek a kapcsolatnak a szellemében terveznek egy „szociodrá- ma”-tábort, július végén. Az előző tanév folyamán jó néhány módszertani továbbképzést rendeztek a pedagógusoknak. A pedagógiai intézet éá a megyei és városi tanács támogatásával a megyében több helyen tartottak bemutatókat kreatív-játék- foglalkozásokból. Sikeres volt a megye középiskolás tanárainak szervezett „Dramati- kus nevelés az iskolában" című módszertani nap. A kerekasztalt megelőző napon kezdődött el az a továbbképzési sorozat, amelyet a Békéscsabai Városi Tanács V. B. művelődési osztálya, a pedagógiai intézet és az MMK hirdetett meg a dramatikus pedagógia témaköreiben, általános iskolai tanároknak. Az első nagy sikerű foglalkozást Debreczeni Tibor, az Országos Közművelődési Központ módszertani intézetének osztályvezetője tartotta, aki a megye színjátszóképzésében, évekre visszamenőleg is elévülhetetlen érdemeket szerzett már. Rajta kívül több, országosan elismert szakember tartja a tanfolyam előadásait. A kurzus nyáron, egy tíznapos táborral zárul. Ennek végeztével a résztvevők oklevelet kapnak, és gyarapíthatják a még mindig eléggé gyermekcipőben járó pedagógiai terület értőinek számát. Szintjelzés Ahogyan ár. Cs. Tóth János, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadója értékelte, nem kevés a felkínált találkozási és továbbképzési lehetőség, de van lehetőség a továbblépésre is, a bemutatkozás, a megmérettetés fórumait bővítendő. Felmerült a gondolat, hogy bemutatószínházat kellene alapítani a megye- székhelyen. Itt a megye amatőrszínpadjai időszakonként bemutatkozhatnának a szakmai nyilvánosság előtt. Erre a Békés Megyei Kiszöv Gyopár klubja látszik alkalmas helyszínnek, ahol eddig is eredményes színjátszóműhely működött. Lehetőség mutatkozik arra, hogy a Békés Megyei Tanács művelődésügyi osztálya a tervezett, évi 8-10 bemutatóra hozzájáruljon a vendégszereplő együttesek költségeihez, az útiköltség térítésével. örvendetes a bátorító és serkentő gesztus; bizonyos, hogy a megye színjátszására serkentően hat majd az új fórum. A szombati kerékasztalon beszámolók hangzottak el az országos színjátszótalálkozók és -továbbképzések tapasztalatairól, és ismertették a következő évad várható eredményeit. A hozzászólók elmondták, hogy az úttörő kulturális seregszemléken a zsűritagok szakmai felkészültsége nem mindig megfelelő. Több értékes ötlet született a következő szín- játszó-juniálisra is. Ezután közösen megnéztek néhány videofelvételt a résztvevők a megye színjátszócsoportjainak munkájáról. Az egész napos program lezárásaként a békéscsabai Féling-színpad a Gyopár klubban bemutatta az „Übü-Live” című játékát, amely megfelelő tanulmány lehetett minden résztvevőnek, a színjátszás újszerű formáinak, játékos lehetőségeinek tanulmányozásában. Egy kis fizika Az együttlét benyomásai alapján úgy tűnik, hogy a „régiekben” és az újabb né- hányakban továbbra is megvan az említett lendület, ám, mintha az „erőáttételek - kel” lenne a hiba. Helyes irányú tereléseket kellene találni, és segíteni a „felhajtóerők” könnyebb áramlását! Hajtóenergiák közlésével, és a terek nyitásával... P. A. HANGSZÓRÓ Evekig a rádió volt az élettársam. Hűségben, tartalmas barátságban éltünk. Én sem csaltam meg öt, ő se engem.., Könyvék feljártak ugyan hozzánk, de soha, semmi féltékenység! Tudtunk figyelni egymásra. Aztán jött a harmadik. Az izgató, a színes démon, a csalfa médium — a tévé. Azóta őt kell figyelni, azóta nem lehet egy dologra összpontosítani, azóta nincs nagy érzés, átlényegülés. Felszínes és esetleges a „házasságunk”. Könyvékre is ritkán jut idő. Azért, ahogy öregszünk, néha csak összebújunk és kikapcsolunk mindent és mindenkit, és úgy, mint régen — boldogok vagyunk; magunk. * * * Halottak napja előtti péntek éjjelen (is) későn tértem nyugovóra. Rájöttem, nem is rossz a baglyoknak, feltéve, ha tudják fogni az Éjszakai bagoly című rádióműsorcsemegét. A mindig izgalmas kíváncsiságé Zeley László ezúttal dr. Nyiri Tamás teológus professzorral beszélgetett a mindenszentek körüli régi és mai kultuszról, eredeti és érdekes, élő kérdéseket felvillantva. A rádiós „vigília” igen választékos, mai soulmuzsikával folytatódott. (Az angol „lélek” szóval megnevezett néger zene jól illett az előző témához és az esti hangulathoz.) Ezt követően egy kis lágy funky-rock zenétől lazulhatott „ideg, s velő”. Már ágyban hallgattam azt a riportot, amelyben elhanyagolt tehetségű táncdalénekeseket szólaltattak meg. A páratlan hangú Túri Lajos elevenbe vágó szavait még hallottam, de az Amadeus című ismert popsláger feldolgozása után, kellemesen elaludtam — uram bocsá’. Színesek és színvonalasak ezek az éjjeli műsorok, az a baj, hogy hajnal felé egyre jobbak — szinte sajnálom, hogy nem vagyok éjjeli portás.. . Evergeen Mindenféle zenét szeretek hallgatni. A legjobb műsoroknak a zenés válogatásokat tartom. (Népszerű dallamok. Slágermúzeum, Művészlemezek, stb.) Azt szeretem bennük, hogy finom színkeveréssel és illesztéssel rendeznek sorba zenéket, anélkül, hogy agyoncsapnák egyikkel a másikat, mint azt gyakran látjuk-halljuk ismért tévéműsorunkban. Salánki Hédi örvendetes visszatérése friss szellemet hozott újra a zenei műsorokba. Ezúttal, Sze- berényi Vera Örökzöld dallamok című műsorát hallgattam, nagy tetszéssel. Igazi, zene-népszerűsítő szándék érezhető a szerkesztésben. A rendezői elv, nem az egymásnak idegen zenék ütköztetése, kontrasztja, hanem az átvezetés, a zenei gondolatok kapcsolódása, vagy az érzelmek finom társítása, továbbszövése. A mottó, Lehár Arany és ezüst keringője nyitja a sort és végig a szerelemről, lágy hangolásban: Piaf himnusza, Acker Bük holdezüstös klarinétja, Lanza selymes melankóliája, Ella és Satchmo derűs gyengédsége, a Brotherhood of Man cukros-cuppogós negédje után tiszta és határozott lezárás a Mozart-induló. Sokszor nem is tudjuk, mit fütyülünk, dúdolunk napközben. Azért is jók ezek a válogatások, mert, ha odafigyelünk, újra megjegyezhetjük a jeles szerzőket és előadókat, akik ennyit legalább megérdemelnek. Egy régi szerelem A zene, amelyet nem lehet csak úgy általában szeretni, csak azzal, „mi lényege”: nagy aktivitással és szenvedély- lyel. Ez a dzsessz. Az a műfaj, aminek mindig szélesedik a tábora, mégsem lesz soha közkedvelt zene. Egyre több tormája, keveredése ismert. Ma már alapvetően nem stílusai. korszakai alakulnak ki, hanem egy-egy előadó határoz meg egy korszakot, vagy irányzatot. Elég nehéz átfogó képet kapni a műfaj helyzetéről, összképéről. A népszerűsítésben komoly szerepet vállalt a rádió. Európai szinten gazdag a kínálat dzsesszprogramokban. Kiss Imre, az orgonaművészből lett zenei szerkesztő széles választékot kínál, a legújabb külföldi és hazai felvételektől, az archív lemezekig. Nagy érdeme a rádiónak, hogy rendezvényein az utóbbi évtizedek világnagyságainak jó részét személyesen is megismerhette a hazai közönség. Ezen a héten — megszámoltam — mintegy tizenegy órás tisztán dzsesszanyagot sugároz a rádió. Azt sosem értem meg teljesen, hogy miért az éjszakai rádiózók részesülnek elsősorban a dzsesszben? Az viszont határozott kifogásom, hogy elmaradnak a történeti sorozatok és a mai dzsesszt, rendszeresen áttekintő műsorok. Az Örökzöld dzsesszmelódiák keddi, kora délutáni válogatásai is kellemesebbek voltak, mint az utóbbi összedobált, vagy egy anyagból leforgatott Dzsesszmelódiák műsorok. Érdekes volt ezen a héten a kiváló klarinétos, bigband-vezető, V/oody Herman ötvenéves jubileumi koncertje, de nem tanultunk belőle úgy, mint amikor a csokorba szedett örökzöldeket több változatban ízlelgethettük meg, hasonlíthattuk össze. (pleskonics) „fl múzeumba az emberek kikapcsolódni járnak” Mi tagadás, magam is beleestem abba a felnőtteknél tapasztalható hibába, amely- lyel rendre lebecsüljük a kisgyermekek tájékozottságát. Ügy véltem, hogy látogatásomkor, a Békéscsabai József Attila Lakótelepi Általános Iskola 3. b-s napközis csoportjánál, csak csacska válaszokat kaphatok arra a kérdésemre; mit tudnak a gyerekek a múzeumok világáról ? Vélekedésemre alaposan rácáfoltak a gyerekek, pedig mint a Munkácsy Mihály Múzeum ifjú múzeumbaráti körének tagjai, még előtte álltak az első foglalkozásnak. A napközis csoport vezetője, Schroff Károlyné, aki megszervezte ezt a kapcsolatot a múzeummal, maga is elcsodálkozott a talpraesett válaszokon. A legbátrabb Szűcs Pista volt, aki régészettel szeretne foglalkozni. Így képzeli a múzeumi munkát: — Régi tárgyakat kutatnak ott, amik az őskorból származnak, aztán kifényesítik őket. Aztán, mikor nem lehet ásni, télen meg „kikapcsolódnak” a régészek. De van még a múzeumban más is — toldotta meg Pisti kérés nélkül a mondandóját. — Lehet régi állatokat látni, amik már kipusztultak. Vannak régi fegyverek is... A múzeumba pedig az emberek kikapcsolódni járnak. Az apró termetű Melis Jancsi szintén járt már a Munkácsy Mihály Múzeumban. Hogy ő mit jegyzett meg? „Vannak festmények, foglalkoznak népművészetekkel, meg olyan szerekkel, amikkel a régi emberek dolgoztak.” Vatai Tünde a kitömött madarakat említette, azt is tudva, hogy nem ott „csinálják” őket. Szerinte vannak kagylók, tojások, csigák, régi fényképek és népművészet is. Kórodi Robi majd kiesett a pádból, illetve a kisasztal mellől, úgy jelentkezett. — Nemrég Várkonyi tanár bácsi kiállítása is ott volt a múzeumban! ö nálunk tanít! — vágta ki a rezet. Tóth Gyula, mint ifjú múzeumbarát, majd „régi” állatokkal, rovarokkal szeretne foglalkozni. öt az őskori állatok és a kövek érdeklik. A lakásnapköziben tett rövid látogatás során kiderült, hogy sok gyerek a szüleivel, az iskolával már járt a múzeumban. Az érdeklődés felkeltése tehát megtörtént. Most már csak pontosítani, szélesíteni kell az ismereteket. Hogy ez hogyan történik majd, arról Kovács Gábort, a múzeum közművelődési osztályvezetőjét kérdeztük. — Évekkel ezelőtt a Békéscsabai 1-es Számú Általános Iskolával kezdődött ez a kapcsolat. Pedagógiai kísérletként indították a környezetvédelem-fakultáció keretében. Akkor dolgoztuk ki közösen az ifjú múzeumbarátok köre programját. A foglalkozások egy része az iskolában, más része a múzeumban folyt. így megismerkedhettek a gyerekek Békéscsaba történetével, a környék természetvédelmi területeivel, jeles napjainkkal, népszokásainkkal, a város műemlékeivel, szobraival, híres embereivel. — Nem sok ez egy kicsit a kilencéves gyerekeknek? — Nem ám! Olyan képzett, sok ismerettel bíró gyerekekkel találkozhattunk a foglalkozások során, hogy magam is meglepődtem — mondta Kovács Gábor. — Természetesen mi is igyekeztünk a koruknak megfelelően átadni az új ismereteket. Sok filmet, diaképet vetítettünk, hogy képszerűen magyarázhassunk. A program során jártunk a régészeti raktárban, ott megtanulták a gyerekek, hogy a feltárástól a kiállításig milyen utat jár be egy lelet. Szétnéztünk a néprajzi raktárban, aztán botanikai kérdésekkel is foglalkoztak a gyerekek. Végül az éves programot egy kirándulással szoktuk zárni Vésztő- Mágorra, amely mint védett terület és régészeti bemutatóhely alkalmas az ismeretek élményszerű összegzésére. Ezt a programot évente meghirdeti a közművelődési osztály, de a megvalósításból a múzeum minden osztálya részt vállal. A József Attila iskolából most két csoport' is jelentkezett, .akikkel kéthetente találkozunk majd péntekenként. Az éves program novembertől májusig tart, s magam is úgy vélem, hasznos kiegészítője lesz a napköziamunkának. * * * Korábbi tapasztalatok alapján kidolgozott, kikristályosított, gazdag program várja tehát az ifjú múzeumbarátokat. És ki tudja, a ma még apró gyerekekből ki jegyzi el magát e tanulmányok, ismerkedés révén egész életre a muzeológusi munkával? Mert azért erre is érdemes figyelni. B. Sajti Emese
