Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-06 / 262. szám
NÉPÚJSÁG 1986. november 6., csütörtök Biotechnológiai fejlesztések a megyében A Magyar Agrártudományi Egyesület Békés Megyei Szervezetének kezdeményezésére munkacsoport alakult a megye gazdaságaiban alkalmazott biotechnológiai eljárások tanulmányozására. A csoportot dr. Jánovszki János, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az ÖKI osztályvezetője fogja össze. Javaslatára koordinációs bizottságot hoztak létre a megye gazdaságát jól ismerő, a tudományos eredmények iránt érdeklődő vezető szakemberekből. Ez a bizottság tovább bontotta a kimunkált feladatokat olyan értelemben, hogy három szakbizottságot hozott létre. Ezek a szakbizottságok a mezőgazdasági üzemekben, az élelmiszer- iparban és a környezetvédelemben már folyó biotechnológiai módszerek felkutatását, feldolgozását, népszerűsítését, az új, a bevált biotechnológiai eljárások adaptációját és ennek széles körű elterjesztését tanulmányozzák. A tudományos módszerek feldolgozásával foglalkozó megyei koordinációs bizottság olyan területek mélyebb megismerésére kéri a munkában részt vevő szakembereket, melyek tovább gazdagítják a megye mezőgazdaságát, élelmiszeriparát és környezetvédelmét. Ezért először számba veszik az 1985-ig adaptált, kimunkált és alkalmazott biotechnológiai eljárásokat. Ezt követően 1986-tól 5 évre szóló feladattervet határoznak meg. A tudományos igényességgel feldolgozott eredményeket és a programot a megyei koordinációs bizottság 1987 februárjában adja át a MAE Békés Megyei Szervezetének. A munka addig is halad, de végtére is a tudomány és a gyakorlat nagy találkozására számítanak, mivel a megye gazdaságaiban eddig is számos biotechnológiai eljárást alkalmaztak kiváló eredménnyel. A MAE Békés Megyei Szervezetének elnöksége a jól bevált módszerek felkutatásától, elterjesztésétől, újabb termelési tartalékok mobilizálását várja. D. K. Orosházi Üveggyár a tőkés piacon Januártól augusztus végéig az időarányos termelési tervet 118,5u/o-ra teljesítette az Orosházi Üveggyár. Kiemelten jól sikerült a tőkés országokba irányított export. Nyolc hónap alatt csaknem 1,2 millió dollár értékű üveget adtak el tőkés piacon. Ez a teljesítés 131,4%-nak felel meg. A gyári híradó ebben a szép munkában kiemeli az üzemben dolgozó négy szocialista brigád kimagasló, teljesítményét. Az előbbi adatokból arra lehet következtetni, hogy probléma nélkül termeltek az említett időszakban. Eredményeik mellett azonban gondjaik is voltak. Csaknem 2 hónapig alap- anyaghiány miatt szüneteltették a drótszövettel ellátott síküveggyártást. De a gépeket erre az időre sem állították le. hanem különböző mintás üvegeket készítettek. Kereskedelmi napok Kondoroson Hagyományt teremtett 10 évvel ezelőtt Kondoroson az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, amikor első ízben rendezte meg a kereskedelmi napokat. Azóta minden évben sikerrel járt az őszi vásár, melyet ebben az évben az iparcikkszakmának szentelnek. Most különböző bútorokat kínálnak megvételre másfél millió forint értékben. De más iparcikkből is bő a választék. A november 12-től 2 héten át tartó kereskedelmi napok árukínálatát zömmel a községi kultúrházban tárják a szövetkezet tagjai, a község lakossága elé. De mások is vásárolhatnak Kondoroson. Ez alkalommal más települések lakosai is ugyanolyan kedvezményben részesülnek, mint a helybeliek. Hajdú Mihály, az áfész elnöke arról is tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a kereskedelmi napok idején az Amfora-árukból bemutatót tartanak. Ugyancsak bemutatnak többféle, az áfész által készített hidegtálat és cukrászipari terméket. Rendeznek tejtermék-bemutatót is, és kiállítanak konzervipari készítményeket. Természetesen az áfész kondo- rosi üzleteiben ez idő alatt is árusítanak, vagyis ott is vásárt tartanak. A kereskedők összességében 4-5 millió forint értékű árut kínálnak megvételre, részben kedvezményes áron, részben pedig a nagyobb összegű vásárláshoz juttatott sorsjegyekkel. A vásár idején mintegy 50 ezer forint értékű jutalomtárgyat sorsolnak ki. D. K. fl jobb kisgépellátásért A közelmúltban országos konferenciát tartottak a háztáji és kistermelők helyzetéről. Ezen felvetődött, hogy ma még csak néhány százalékban hasznosítják a mezőgazdasági kisgépeket a termelők. Az okokat vizsgálva megállapítható, hogy az importból származó kisgépek igen drágák, míg a hazai gyártmányúak egy része nem mindenben felel meg az igényeknek. Az is felvetődött a konferencián, hogy a Rába által gyártott kertitraktor igen drága, több mint 150 ezer forintba kerül, s ezt nem minden kistermelő tudja kifizetni. Az Ipari Minisztérium képviselője elmondotta, hazánkban ma 9 állami vállalat gyárt mezőgazdasági kisgépet. Jó lenne, ha a Mezőgép gyáregységei át tudnának állni a jövőben kisgépgyártásra, illetve -javításra. Az Ipari Minisztérium arra törekszik, hogy ne emelkedjen tovább a kertitraktorok ára. Arról is szó esett a megbeszélésen, hogy a kínálatban szereplő hazai termékek jó része külföldi motorokkal működik. Most hazai motorgyártók jelentkeztek, s ezeket kellene támogatni, így a népgazdaság devizamegtakarításhoz jutOz adott szó hitele leértékelődött?! Avagy: gázos ez a gázügy Szarvason! Az újságíró gyakran megkérdezi önmagától, van-e értelme annak, amit csinál. Mérhető-e a hatás, amit írásaival kifejt? Képes-e a lehető legteljesebb igazságot szolgálni? Milyenek ehhez a társadalmi-gazdasági körülmények, s a hírforrások milyen objektivitási mércével segítik ezt a munkát? Tudom, nem könnyen megválaszolható kérdések ezek, s a lelke legmélyén minden tollforgató küzd hasonlókkal. Az élet ad néha visszaigazolást a dilemmákra, hol egyszerű módon, hol pedig áttételesen. Abba az irányba kell — szükségszerűen — elmozdulni, ahol egyértelmű visszaigazolások, jelzések segíthetik a valósághűbb tájékoztatást. Ez nem csupán az általam szerzett tapasztalati törvényszerűség, hanem az élet kötelme ez, ami alól kibújni lehet, de aligha érdemes! Hogy kerül a csizma az asztalra? Elég profán módon. Már amennyiben az profán, hogy a lakossági gondok, problémák megoldása azáltal is gyorsabbá vált az elmúlt esztendőkben, hogy kéthetente szerkesztőségünket lehet hívni telefonon. Ezt követően az elhangzott kérések, javaslatok, vélemények eljutnak az illetékesekhez, s csodák csodája, rendre gyorsabban megoldódnak a kócos ügyek, mint egyébként a hivatal hierarchiájába bekerülve. Meddig tekinthető ez a közbenjárás természetesnek? Nos. az én megítélésem szerint: sajnos szükség van még rá egy darabig. Jóllehet, egy csapásra megszüntethető lenne azzal, hogy ne játsszon hatóságos- dit egy napilap szerkesztősége! Az emberek a kritikájukat is kifejezik akkor, amikor felveszik a telefon- kagylót és elpanaszolják, hogy... Mi pedig igyekszünk a kölcsönös megegyezést szolgálni. A magunk eszközeivel. Azért, mert bizonyítani szeretnénk, hogy a bürokrácia is visszavonulót fúj, s tud emberséges lenni. S hogy az illetékes valóban tekintse belügyének, hogy történetesen Szarvason a meghirdetett lakossági gázprogram úgy valósuljon meg, ahogyan az az ígéretekben elhangzott. Hogy az adott szó hitele legyen végre törvény?! Ne nyilatkozzon úgy az illetékes, hogy nem ő tehet a késedelemről! S utána csörög a telefon: ki nem mondott igazat!? Az újság vagy az illetékes ! ? Az előjáték ennyi. Maga a történet — aminek Szarvason utánajártunk — ennél sokkal egyszerűbb. Sőt, ismerősen cseng. A városba bevezették a gázt. A lakosságnak is felkínálták a lehetőséget, hogy korszerűbb fűtőanyaggal melegíthetik majd otthonaikat. Ennek előfeltételeként a nemzetközi pénzügyi szervezet, a Világbank nyújtott támogatást ahhoz, hogy a Mezőtúrról lecsatlakozó — gázátadó állomás segítségévei — vezetékeken át, nyomáscsökkentők beépítésével gázt kaphasson Szarvas és Gyomaendrőd. Ez a program többszöri határidőcsúszással úgy valósult meg, hogy Szarvason a gázláng meggyulladt 1985. december 20-án. De a városi hálózat gerincvezetéke — hasonlóan több átadási határidőcsúszással — csak 1986 májusában, végre elkészült. Ennek utána gyorsan haladt a belső szerelés, s a 68 otthonban ma már kényelmesen élnek. Mellette akad még szép számmal lakás, ahol a belső szerelés kész, de nincsenek a gáz alá helyezéshez készen a külső csőrendszerek. Az okok nagyon is összetettek. Megértésükre jókora türelemre és hosszú időre volt a külső szemlélőnek szüksége, hogy kibogozhassa, mi miért van így— A lakosságot 1984-ben tájékoztattuk arról, hogy 1985-ben lehetőség lesz a gázhálózatba való bekapcso- lódásra a város üzemeinek és lakosságának — mutatja az első körlevelet Nagy Sándor, a városi tanács energetikusa. — Azt is tudták a lakosok, hogy társulásokat kell létrehozni, hogy a kivitelezési munkákba besegítsenek, ami elsősorban földmunkát jelent. A következő év közepén kivitelezőket kerestünk, akik elvállalták a külső és belső munkákat. Szóbeli megegyezés alapján a Dégáz orosházi Zsákai Vilmosék lakásában a debreceni Szoliváll végzi a belső szerelést. Ezen a lakótelepen november 10-re ígérik a gázpróbát Szőke Margit felvételei A feldúlt szarvasi Béke utca kirendeltsége vállalta, majd lemondták, de vállalkozott a Dégáz békéscsabai üzemegysége. Nekik küldtük el a megrendelőt a külső szerelési munkákra, a földmunkát pedig a gyomaendrődi költségvetési üzem vállalta. Tavaly december 9-én telexüzenetet kaptunk a Dégáz békéscsabai kirendeltségétől. Sinkovicz Pál: „Nagy a kapkodás” hogy a munkát nem a ki- rendeltség, mint vállalkozó, hanem a vállalati Béke Gmk fogja elvégezni. Ha ők, hát ők, csak menjen a munka. Az idén márciusban értesítettek arról, hogy nem áll módjukban az idén Szarvason munkát vállalni — mondja szinte szemlátomást szaporodó ősz hajszálakkal teli fejét fogva Nagy Sándor. Itt álltunk kapacitás nélkül. Véletlenül tudtuk meg, hogy a szegedi Műcsőszer Vgmk vállal még munkát. Velük megállapodtunk, végre elkezdtek dolgozni. De ők csak a szakszerelési munkát vállalták, ezenközben persze a gyomaendrődi költségvetési üzem is visszalépett, maradt a tanács költségvetési üzeme, s így ők segítették ki földmunkával a szakszerelői munkát. Azt hiszi, kedves olvasó, hogy végre sínen van minden? A vgmk csak munkaidőn túl dolgozik, lassú a munka, ami ebben a helyzetben érthető, mert a régi gondok visszaköszönnek. Először is a városi fővezeték építésekor az orosházi kirendeltség kivitelezésében nem készültek el a gerincvezeték lecsatlakozói, amelyekről az utcák rákapcsolhatok a hálózatra. Nincsenek készen a gerincvezetékre azok a rákötések — amelyek miatt ebben az évben ismét feltúrják a várost —, ahonnan az abban az utcában lakó emberek is használhatnák a korszerűbb fűtőanyagot. Aligha kell ecsetelni, hogy szaladtak fűhöz, fához a társulások szervezői, a tanácstagok, a városi vezetők. Abban, hogy felgyorsuljanak az események, minimális eredményt értek el. A Jókai utcában egy idős ember. Gombár János mondta: „Azt reméltem, hogy az idén már fűtök gázzal! Vagy két hete egy ember dolgozott, hár- man-négyen körülnéztek, ittak egyet, aztán elmentek.” A szemben lévő oldalon már egy éve fűtenek Sinkovicz Pál lányáéknál. Az idén januárra készült el a munka, akkor a nyomáscsökkentőért szaladgáltunk hetekig. — Most mitől haladnak ilyen lassan a vezetékszerelők — kérdeztük az idős bácsit. — Ügy látom, nagy a kapkodás. — Az a véleményem — teszi hozzá Nagy Sándor, hogy nem lett volna szabad ebben a megyében egyidőben 18 települést rákapcsolni a hálózatra. A tapasztalataim ugyanis azt igazolják, hogy a kapacitáshoz képest négyszeres az igény. S kinek, melyik községnek, vagy ’utcának lehet az érdeklődés felkeltése után azt mondani, hogy majd jövőre társuljon. Mindenki akkor akar élni a lehetőségekkel, amikor azok adottak. — A városi tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy a költségvetési üzem 1987. március 31-ig készüljön fel a külső gázszerelési munkák végzésére, vásároljon eszközöket, készíttessen fel szakembert erre a feladatra, mert elviselhetetlenné vált a kialakult helyzet — mutatja a vb-ha- tározatot Babák Mihály, az üzem építésvezetője. — Szükség van arra, hogy már most létrehozzanak egy kapacitást, olyat, amire egy év múlva esetleg nem lesz igény? — kérdezem Skultéti Mihályt, a tanács osztályvezetőjét. — Annyi munkájuk még lesz egy-két évig, hogy ezt mindenképp érdemes megtenni. Így volt ez Szarvason az út-, a vízhálózat kiépítésénél is. Vagyis az a törvényszerű jelenség érvényes mind a három esetre, hogy azok a szervezetek, amelyek a szolgáltatásra jöttek létre,- nem képesek eleget tenni vállalt kötelezettségeiknek. Nem készülnek fel arra a meghirdetett programra, amire logikusan következik az igény felfutása. Nem áll mögöttük megfelelő anyagtermelési háttér, sem elegendő jól képzett szakember. Ezek után mit tehet egy város? Berendezkedik az au- tarkiára, az önellátásra, s olyan rugalmas szervezeteket hoz létre, amelyek az aktuális feladatokat megoldják. Az már bizonyára nem csupán szerkesztői dilemma, hogy akkor vajon mi szükség van akkora szervezetekre, mint a Dégáz, a maga hatalmas szervezetével, apparátusával? A szarvasiak megmondhatják: október 6-án készült egy jegyzőkönyv. Felvétetett egy hibalista. Ebben két esetben marasztalható el a költség- vetési üzem, amely menet közben vette át a munkát, csak hogy haladjon. A többi hat esetben a tervezési munka hibádzik, amit a Dégáz szakemberei tettek asztalra, s a kivitelezői hibák is oda származtathatók vissza, hiszen vállalati gmk-k végzik a munkát. Mintha a rendetlenség nem a szarvasi portán lenne! Számadó Julianna
