Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

NÉPÚJSÁG 1986. november 6., csütörtök Baráti találkozó Orosházán Nagyszénás VII. ötéves terve Orosházán, az áfésznál teg­nap, szerdán találkoztak a városi pártbizottság műkö­dési területéhez tartozó tele­püléseken élő volt karhatal- misták, a Munkás-Paraszt Hatalomért, és a Magyar Szabadság Érdemrend ki­tüntetettjei. A szavalat el­hangzása után Demeter Sándor, a városi pártbizott­ság titkára köszöntötte a megjelenteket. Dr. Körmendi János, a vá­rosi pártbizottság titkára ün­nepi beszédében emlékezte­tett arra, hogy november elején két évfordulót ün­nepiünk. Hatvankilenc esz­tendővel ezelőtt győzött a nagy októberi szocialista for­radalom, amely megterem­tette a lehetőséget a szocia­lista világrendszer kialaku­lásához. Hazánkban pedig harminc évvel ezelőtt meg­alakult a Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány, amelynek irányításával foly­tatódott a szocialista építő- munka. Tisztelet azoknak, akik 30 éve önként vállalták a feladatot a néphatalom védelmében. A továbbiakban az eltelt három évtized eredményeit elemezte. Elmondotta: Oros­háza és környéke jelentős fejlődésen ment keresztül, napjainkban az ipar terme­lési értéke évente 12 mil­liárd forint, míg a mezőgaz­daságé megközelíti a 4 mil- liárdot. Ezt követően a 30 évvel ezelőtti események ta­nulságait, tapasztalatait ele­mezte az előadó. Kiemelte: őszintén, a valóságnak meg­felelően kell a ma élő fia­taloknak elmondani, hogy mi is történt három évtized­del ezelőtt. Csak így ala­kulhat ki az ifjúság törté­nelmi szemlélete. Befejezésül a XIII. párt- kongresszus határozatainak megvalósításáról szólt. Mint mondotta, bonyolult nem­zetközi helyzetben, a gazda­sági életben tapasztalható el­lentmondások közepette kell teljesítenünk a megfogalma­zott célkitűzéseket. A megyei pártbizottság üdvözletét dr. Albel Andor politikai munkatárs tolmá­csolta. Kérte a jelenlevőket, hogy a jövőben is segítsék, támogassák - a párt politiká­jának megvalósítását sző­kébb környezetükben. V. L. A mostani tervidőszakban 184 millió 777 ezer forinttal gazdálkodik a nagyszénási tanács. Az intézmények mű­ködésére és az épületek fel­újítására ebből az összegből több mint 134 millió forintot költenek. Fejlesztési célok megvalósítására 49 millió 372 ezer forint áll rendelke­zésre. A legfontosabb fel­adatok közé tartozik a gáz­program megvalósítása, amely előreláthatólag 34 mil­lió forintba fog kerülni. Az új műszaki megoldások al­kalmazása máris megdrágí­totta a kivitelezést, s így a program befejezése 3 évet csúszik, s 1991-re végeznek a munkával. A nagy jelentősé­gű beruházáshoz a község lakossága mintegy 18 millió forinttal járul hozzá. A szennyvízelvezető csatorna és a szennyvíztisztító telep a közelmúltban került átadás­ra. De ez csak a község köz­pontját érinti. A munkák to­vább folynak. Az egész tele­pülést érintő beruházás át­húzódik a következő terv­időszakra. A víz minőségé­nek javítására 6,7 milliót költenek a községben, A ta­nács segíti a csa.ládiház-épí- tést is. Több mint száz épí­tési telek kialakítására van lehetőség. Eddig 600 ezer forintot fordítottak erre a célra, s harminc építési tel­ket hoztak létre. Tovább fo­lyik az OTP-lakások építése. Huszonöt lakásba már be­költöztek a tulajdonosok, és további 55 lakás kerül még az idén átadásra. A lakások alatt különböző üzletek, szol­gáltatóhelyiségek kerülnek kialakításra. A tervben egy központi orvosi rendelő kivi­telezése is szerepel. Ehhez szavazta meg a község la­kossága a településfejlesztési hozzájárulást, mely öt év alatt 3 millió forintot tesz ki. Maga a beruházás 14 millió forintba kerül, kivitelezése azonban áthúzódik a terv­időszakra. Felújítják a nap­közi konyhát, korszerűsítik a Kossuth utcát, orvosi szolgá­lati lakást létesítenek. A nagyszénásiak szeretik községüket. Évente 7-8 millió forint értékű társadalmi munkát végeznek. Karban­tartják a közterületeket, a csapadékvíz-elvezető rend­szert, a földutakat, járdát építenek, fásítják az utcákat. S. J. Lengyel fiatalok a konzervgyárban Erősíteni kell a nemzetiségi tudatot A Békéscsabai Konzerv­gyár — mint minden ilyen jellegű termelő üzem — a zöldség- és gyümölcsfélék betakarítása után jóval több munkaerőt igényel, mint az ezt megelőző időszakban. Az előző évek gyakorlatát kö­vetve, idén nyáron is igény­be vették az építőtáborozó diákok segítségét, akik az or­szág különböző részeiből ér­keztek. A magyar fiatalok mellett lengyelekkel is szép számmal találkozhatunk a gyár területén. Vezetőjüket, Janicki Zbigniewet arról kérdeztük, hogyan kerültek a csabai konzervgyárba. — Tulajdonképpen a KISZ KB és egy lengyel ifjúsági szervezet, az OHP közötti együttműködésnek köszön­hető, hogy most itt lehetünk. Júniustól november végéig folyamatosan biztosítunk munkaerőt a gyárnak, s en­nek fejében teljes ellátást és fizetést kapunk. Körülbelül 600 fiatal, nagyrészt egyete­misták és középiskolások vet­tek részt az idei táborozás­ban, Sokan közülük életük­ben először jártak Magyar- országon, és a háromhetes ittlétük alatt igyekeztek mi­nél több dologgal megismer­kedni. — ön hogyan értékeli ezt a féléves együttműködést? — Több ilyen jellegű tá­borban vettem már részt, és elmondhatom, hogy az eddi­giek közül a békéscsabait tartom a legsikeresebbnek. A gyár jól felkészült a diákok fogadására, és a menet köz­ben felmerülő problémákat azonnal megoldották. Szer­vezetünk, az OHP legfonto­sabb feladata: a fiatalok munkára nevelése, s ezt a célt szolgálta ez az együtt­működés is. A táborvezető elismerő szavai után halljuk, hogyan érezték magukat nálunk a lengyel fiatalok. Beszélgető- társaim, Balcerzak Renata és Kowalczyk Máriusz néhány percre abbahagyja a mun­kát és egy — a gépek zajá­tól mentes — csendes hely­re kalauzolnak. — Én otthon irodában dol­gozom, és amellett, hogy ter­mészetesen szerettem volna megismerkedni Magyaror­szággal, arra is kíváncsi vol­tam, milyen gyári munkás­nak lenni. A három hét alatt erre is választ kaptam, és megtudtam, hogy lesz a fris­sen szedett gyümölcsből ivó­ié, vagy konzerv — mondja Renata, majd átadja a szót Máriusznak. — Nekem szakmai gyakor­latnak számít az itt eltöltött idő, hiszen élelmiszeripari szakközépiskolában tanulok. Igaz, húsfeldolgozónak ké­szülök, a konzerválás tech­nológiájával fontos megis­merkednem. Már nagyon várom, hogy ellátogassunk a Gyulai Húskombinátba és összehasonlíthassam az ott­hon tanultakat az itteni módszerekkel. Azt hiszem, rengeteg mesélni valóm lesz, ha hazaérünk: az országról, Békéscsabáról, a gyárról... és a magyar lányokról. Még mielőtt nagyon elka­landoznánk, Renata eredeti medrébe tereli a szót: — A szabad programok közül én a gyulai fürdőzést, a kirándulásokat és az üzemlátogatásokat élveztem leginkább. Olykor akadtak nyelvi nehézségeink, de a magyar emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. A gyárban is szeretettel fogad­tak bennünket, nehéz lesz a búcsúzkodás. Ha lehetősé­gem lesz rá, jövőre is eljö­vök. — Viszontlátásra! Gajdács Emese Emlékezik a Bega-parti város n névadó Zsarko Zrenjanin Negyven évvel ezelőtt, 1946 végén, a petrovgrádi—becskereki városi népi bi­zottság díszülésén úgy döntött, hogy jóvá­hagyásra fölterjeszti: attól a naptól kezd­ve a város neve Zrenjanin legyen. A Szerb Népköztársaság belügyminisz­tériuma két hónap múlva, december 23-án ezt jóváhagyta, úgyhogy az ország térké­pén egy új városnév jelent meg: Zrenja­nin. A nagy múltú város nevével már a XIV. századi írásokban találkozunk: egy 1331-ben kelt okmányban Civitas Becke néven említik ezt a települést; 1769-ben Mária Terézia mezővárosi címet adomá­nyoz neki, ezután gyorsan gyarapodik a város. A múlt század derekán lakosainak száma megközelíti a húszezret, az 1910. évi népszámláláskor pedig több mint 26 000 lakosa volt. Magyarok, szerbek, né­metek, románok, szlovákok lakják, s ide sodort a történelem jó néhány spanyol és francia családot is. A két háború között a királyi Jugoszlá­viában Petrovgradra keresztelték (vala­melyik Karadjordijevics után). A két háború között a Bega-parti vá­rosban találjuk a kommunisták között azt az embert is, akiről később a nevét kapta: Zsarko Zrenjanint. A népszerű tanítót, az illegális kommunistát 1938 végén a JKP tartományi pártbizottságának titkárává vá­lasztották. Ki volt a forradalomnak ez a katonája, akit később a nép hősévé avattak, és aki­nek egy város őrzi a nevét? Zsarko Zrenjanin a bánáti Izbicstén szü­letett 1902-ben, majd a pancsovai gimná­ziumi évek után elkerült Zomborba, s ta­nítói oklevelet szerzett. A királyi kultuszminisztérium Macedó­niába, egy Prilep környéki faluba küldi szolgálatra. Ebben a faluban a fiatal tanító kijárta a forradalom első iskoláját: a helyszínen látta, hogy mit jelent a nemzeti elnyomás, napról napra szemlélte a kizsákmányolást és az osztályharcot. Már itt csatlakozott a haladó mozgalomhoz, aktív részese min­den olyan kezdeményezésnek, amely a macedón nép javát szolgálja. Néhány év múlva saját kérelmére áthelyezik Izbicsté- re, és itt csakhamar felveszik a JKP so­raiba. A nagy műveltségű tanító — aki rendre elnyeri a felső oktatásügyi hatóságok minden elismerését — titokban a szocia­lista eszmék terjesztésével foglalkozik, il­legálisan a Kommunista Párt vonalán te­vékenykedik. Az esztendők múlásával egyre többet foglalkozik a tudományos marxista publi­cisztikával, feldolgozza Vajdaság agrár- és nemzetiségi problémáit, előadásokat tart. Pártvonalon: a dél-bánáti körzeti pártbi­zottság titkára. Beválasztják a tartományi pártvezetőségbe is. A tartományi párt- szervezet első számú embere lett, és en­nek logikus folytatásaként 1938 végén az újjászervezett tartományi pártbizottság titkárává választották. Nagy történelmi események küszöbén, 1940 októberében Zsarko Zrenjanin a Vajdaság képviseletében íjészt vett a JKP, V. országos értekezletén Zágrábban. Ju­goszlávia lerohanása, majd az áprilisi ka­tasztrófa után, Zrenjanint ott találjuk má­jusban Zágrábban,' ahol a JKP Központi Bizottsága szervezésében nagyszabású ta­nácskozáson beszélték meg az általános népfelkelés részleteit. Hazatérve a Vajdaságba, Zrenjanin azon­nal megkezdi a fegyveres ellenállás szer­vezését, egy ideig Bácskában tartózkodik, majd átmegy Bánátba. Egy viszontagságos, háborús esztendő el­múltával, 1942 novemberében Zsarko Zrenjanin — már erősen készülődve, hogy Bihacsra induljon, az ellenállási szervezet alakuló ülésére — egy napon a bánáti Pavlics nevű faluban tartózkodott. Erről tudomást szerzett az ellenség felderítő szolgálata, november 4-én körülfogták azt a házat, ahol Zrenjanin tartózkodott, és többórás tűzharc után a tartományi párt- bizottság titkára életét vesztette. Emlékét kegyelettel ápolja az utókor. A Békés Megyei Tanács nemzetiségi bizottsága Bóka Mihályné elnökletével teg­nap ülésezett Telekgerendá­son, ahol Varga Andrásné vezető óvónő jól sikerült szlovák bemutató foglalko­zást tartott. Ezután tájékoz­tatásul elmondta, hogy a gyerekek október 1-től tanul­ják ezt a nyelvet, s egy hó­nap után már teljesen szlo­vákul beszélgetnek az adott témáról. Hetente két nem­zetiségi nap van az intéz­ményben, ami a korábbi két órához képest nagy előrelé­pést jelent. Egyébként Békés megyében több mint 800 óvodás tanulja a szlovák nyelvet. Gondot okoz, hogy kevés a szlovák nyelvi ne­velő. A tapasztalatok szerint az óvodában megtanult anyagot (verseket, dalokat, mondókákat és meséket) jól tudják hasznosítani iskolás­korban. A Békés megyei szlovákul nevelő-oktató óvó­nők rendszeres bel- és kül­földi továbbképzéseken vesz­nek részt. Sőt, a hároméves kísérlet alapján elkészítettek egy programtervezetet, ame­lyet már ma is használnak, s ez a mű jövőre jelenik meg nyomtatásban. A második napirendi pont­ban Tóth Mihály, a bizott­ság titkára a nemzetiségi kongresszusok határozatai­nak időarányos végrehajtásá­ra vonatkozó tapasztalatokat ismertette. Az alapvető cél­kitűzésekkel kapcsolatosan megemlítette, hogy tovább kell erősíteni a nemzetiségi tudatot. Az anyanyelv okta­tása és ápolása végett szük­ség van új programok és módszerek bevezetésére. Pél­dául jó lenne videót hasz­nálni a nyelvoktatásban. A nemzetiségi lakosság részére sugárzott tévéadások idejét célszerű lenne meghosszabbí­tani. A hozzászólások között elhangzott, hogy az ilyen jel­legű műsorokat ne csak az URH-n, hanem a Kossuth, illetve a Petőfi rádióban is lehessen hallgatni. Többen elismerően szóltak a hagyo­mánnyá vált megyei nem­zetiségi klubtalálkozók je­lentőségéről. Viszont a gya­korlat indokolja, hogy más szervek is kapcsolódjanak be a szervező munkába. —y —n Télre készül a közúti igazgatóság Az országos közúthálózat Békés megyei útjain az idei téli üzemeltetési feladatok egyeztetésére, azok ismerte­tésére került sor tegnap, szerdán délelőtt Békéscsa­bán, a Szolnoki Közúti Igaz­gatóság koordinációs üzem- mérnökségén. A hóértekezle­ten részt vettek a tanácsok képviselői, a közúti fuvaro­zók, a vasút, a posta szak­emberei. Először Máté András, a koordinációs üzemmérnök­ség főmérnöke adott tájékoz­tatást a télre való felkészü­lésről. Mint mondotta, az idei télre is már a nyáron megtörtént a felkészülés. A megye állami úthálózata meghaladja az 1500 kilomé­tert, melyen a KIG-nek kell biztosítani a forgalom za­vartalanságát. A sószóró be­rendezések, a hóeltakarító gépek, a hóvédőművek mennyiségében, minőségében a tavalyival azonosak. Ké­szenlétben áll már 7 hómaró, 22 nehéz hóeke, 26 könnyű hóeke és 21 sószóró gép. Ez a géppark az átlagos téli időjárás adta feladatok meg­oldására képes. A rendkívü­li téli időjárás esetére a me­zőgazdasági üzemekkel to­vábbi 31 gép kölcsönzésére kötöttek bérleti szerződést. A síkosság elleni védeke­zésben, a hóeltakarításban az elmúlt évekhez hasonló­an elkészítették a fontossági sorrendet. Először a megye főútjain, a fontosabb össze­kötő utakon, ezt követően pedig az alsóbb rendű uta­kon indulnak majd el a gé­pek. ^Kiemelten kezeli a köz­úti igazgatóság a 44-es, a 46- os, a 47-es, a 443-as és a 444-es számú utakat, vala­mint a Békéscsaba—Mező- berény, a Békéscsaba—Do­boz, a Békéscsaba—Szabad- kígyós—Újkígyós útszakaszt, az Orosháza—Szentesi út megyei szakaszát, valamint a Sarkad—Gyula—Doboz út­vonalat. A védekezéshez szükséges sókészlet és érdesítő anya­gok már a felhasználás hely­színén vannak. A közúti igazgatóság november 15-től tart ügyeletet. Megyeri Jenő, a Békés­csabai Kertészeti és Köz- tisztasági Vállalat osztályve­zetője a megyeszékhelyre vonatkozóan elmondta, hogy Békéscsabán több mint 500 ezer négyzetméter útfelület és 150 ezer négyzetméter járda tisztításáról gondos­kodnak. Ezekben a napok­ban kerülnek a vállalatoknál pontosításra a téli feladatok. A megyeszékhelyen három hóeke és sószóró, négy kis­gép és két tolólapos gép vár bevetésre. Pintér László, a KIG osz­tályvezetője tájékoztatójá­ban elmondta: a lehetősége­ik a géppark korszerűsítésé­re pénzügyi okok miatt nem bővültek. A hóekék méreteit igyekeztek növelni, ezzel ja­vítani hatékonyságukat. Mint mondotta, az idén több útszakaszt kísérletképpen csak mechanikai anyagokkal tesznek járhatóvá. Kiemelte, hogy nem fekete pályát, ha­nem járható útfelületet igye­keznek biztosítani. A hosszabb útra indulók­nak felvilágosítást adnak a békéscsabai koordinációs üzemmérnökségen. Békéscsabán: a Berényi út 132. szám alatt. Telefon: (66) 28-255; telex: 83-374. Gyomaendrődön: az üzem- mérnökségen. Telefon: (67) 31-575. Orosházán: az üzemmér­nökségen. Telefon: 40. Sarkadon: az üzstmmér- nökségen. Telefon: 124. — szekeres — Program fertőző sertésbetegségek felszámolására A Minisztertanács határo­zatára, az ország sertésállo­mányának egyes fertőzőbe­tegségektől' való mentesíté­sére központi program kez­dődik. Az intézkedéstől egy­felől az állattartás vesztesé­geinek csökkentése, másfelől a külpiaci, értékesítési fel­tételek, illetve a hazai ellá­tás javulása várható. A hazai állategészségügy sikerrel számolta fel a jelen­tős veszteséget okozó Bru­cellózis-betegséget ; a prog­ram keretében továbbra is fönntartják ezt az állapotot. Ä felszámolás következő két állomása: az úgynevezett Aujeszky-betegség és a Lep- tospirózis. Mindkét betegség jelentős számú vetélést okoz a telepeken, és magas a hal­vaszületések száma, a fiatal állomány elhullása is. A program keretében fo­kozatosan lecserélik az állat­telepek fertőzött állományát, helyükre egészséges utódok kerülnek. A gazdaságok szá­mára jó lehetőséget kínál, hogy máris 50 ezer anyakoca mentes a Brucellózistól, az Aujeszky-betegségtől, illetve a Leptospirózistól. A kor­mány jövőre 150 millió fo­rintot fordít a mentesítési program támogatására, ter­mészetesen maguk a gazda­ságok is jelentős összegeket áldoznak e célra. A mentesítési program 1987. január 1-én kezdődik. Mindazok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek vállal­koznak a szakmai teendők ellátására, fertőzött kocáik egészségesekkel történő cse­réjéhez állatonként 2500 fo­rint támogatást kapnak. Mindazok az üzemek, ame­lyek betegségtől mentes hí- zóállománnyal rendelkeznek, az értékesítésre leadott vá­gósertések minden kilója után 1 forint felárt kapnak.

Next

/
Thumbnails
Contents