Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

1986. november 26., szerda Ez a látvány fogadja az előcsarnokba lépőt fl szeghalmiak öröme Mire képes az új művelődési központ? Szép ez a ház. ízléssel és mértékkel tervezték, készítet­ték. Már a belépéskor jóér­zés, kézbe simul a bejárati ajtó kilincse. A november 6-án átadott, felújított szeghalmi városi művelődési központban Vigh Györgyné megbízott igazga­tóval a jövőről beszélget­tünk. Pár mondatos türténelem Ezeken a hasábokon az el­múlt év tavaszán-nyarán so­rozatban számoltunk be a Békés Megyei Tanács orszá­gos feltűnést keltő és példát mutató kezdeményezésének akkori állapotairól, a műve­lődési házak rekonstrukció­jának egyes stációiról. Már­cius 14-én jelent meg a szeg­halmi felújításról szóló be­számolónk. Ebben a fiatal város vezetői elmondták, ho­gyan és miképpen született meg a bizony szűk és elhasz­nálódott művelődési ház át­építésének, felújításának ter­ve. Hogy az első beruházási terv. már 1975-ben ott feküdt az asztalon. Akkor nem volt rá kellő erő, hogy valósággá váljék. Aztán jött a megyei tanács akciója, amelyet az Országos Közművelődési Ta­nács is támogatott. 1982-ben izmosodott meg az akarat, a következő esztendőben kezd­tek hozzá a kivitelezéshez, Ábelovszki Lászlónak, a Bé- terv mérnökének tervei alap­ján, a helyi tanács költség- vetési üzeme brigádjainak kivitelezésében. A rekonst­rukciós terv 13 millióról szólt, amit egy év múltán (minden felújításnál módosí­tani kell a költségvetést!) 20 millióra emeltek. Amikor az említett cikk megjelent, a kivitelezés mértéke 45—50 százalékos volt... — Lehetetlen szavakba fo­galmazni azt az örömöt, amellyel a város lakói fo­gadták az új házat. A- meg­nyitóünnepség óta is jön­nek, jönnek az emberek, te­kintetükkel végigsimítják a falakat... Ez nekünk, nép­művelőknek is csodás érzés! — fogalmazza meg a való­ban nehezen leírható köz­hangulatot a művelődési köz­pont igazgatónője. Hz öröm pillanatai Nos, valóban megérte a fá­radság, az áldozat. A vég­számla most 26 milliót mu­tat, ebből a belső építészeti kiképzés, a berendezés és a technikai felszereltség értéke csaknem 6 millió forint. Sza­badosáé Szászfalvi Ilona bel­sőépítész álmát is valóra vál­tották. Ha röviden kell fo­galmazni, azt mondhatnék: otthonos a szeghalmi ház. Közös- a szinte teljesen fel­újított mozival. Szerda és szombat kivételével van itt előadás; ezekben a napokban mozivászonra vetített video­filmeket láthat itt a közön­ség. Az eredeti tetőszerkeze­tet is helyreállították. Ennek is köszönhető, hogy a 307 nézőt befogadó, színpaddal felszerelt terem nemcsak szép. hangulatos, hanem nagyszerű akusztikájú is. A mozi- és színháztermet kerengőszerű folyosóval ke­rített udvar köti össze a mű­velődési központtal. Itt egy nagyterem (amikor ott jár­tunk, éppen a szeghalmi kö­tődésű gyulai . festőművész, Székelyhídi Attila kiállítását bontották le), egy tanácste­rem, valamint az irodákon és a kiszolgálóegységeken kívül négy klubterem kapott he­lyet. — Még csak mast ízlel­getjük, próbálgatjuk, mire is lesz képes az új ház. Itt mű­ködik 3—3 csoportban a zon­gora- és a fúvós zeneisko­lánk. a társastáncosok vagy nyolc csoportja, s a klubok, szakkörök egy része. Talán furcsa ezt éppen most. a megnyitó után mondani, de így van: több kiscsoportunk ezen túl is kihelyezetten, társ- intézményeknél- kell hogy működjék, mivel különböző okok miatt itt nem tudunk helyet biztosítani számukra. Így a modellezők az MHSZ- nél, az egyik képzőművész­kor az általános iskolában, a másik a gimnáziumban, a számítástechnikai tanfolya­munk a harisnyagyárban, a kéziszövőkör szintén az egyik általános iskolában, a gép­írótanfolyamunk a gimnázi­umban működik, hogy csak néhány példát mondjak. Már most délutánonként és estén­ként félezer szeghalmi lehet a vendégünk itt, a házban... Terv van bőven Ma közel húsz kiscsoport­ja van a művelődési köz­pontnak, és a három főhiva­tású népművelő tarsolyában megannyi terv, amelynek megvalósításához most kezd­hettek hozzá. Januártól sze­retnék indítani a videoklu- bot (két-két ehhez szükséges lejátszóval és színes vevőké­szülékkel már rendelkez­nek), a felnőtteknek politikai klubot, a könyvbarátoknak és a szeghalmi tizenévesek­nek is egy-egy olyan csopor­tot, amelynek kötelékében jól érezhetik magukat, haszno­san és kedvükre együtt tölt­hetik idejüket. — Kiállításokat is szeret­nénk tartani, de nem csak képzőművészetieket. Kará­csonyra a helyi áfésszel já­ték- és terítési bemutatót tervezünk. Könyveladással és a szakkörök egyes, erre érdemes munkáinak értéke­sítésével is szeretnénk fog­lalkozni. Azt hiszem, a csa­ládok felé kell fordulnunk, elsősorban az ő igényeiket szükséges szolgálnunk. A szeghalmiak — ha úgy tetszik — most lakják be az új művelődési központot. A népművelők most próbálgat­ják, mire is lesz a gyakor­latban alkalmas a megszé­pült, többszörösére bővült ház. Kísérleti hetek, hóna­pok ezek. S hogy minden si­kerüljön, a tervek megvaló­sulhassanak, az nem csak rajtuk múlik. (nemesi) Együtt a mozival, az utca frontján Opera-előadás a lókai Színházban Cso-cso-szán Békéscsabán Lehet, hogy most csendült fel első ízben Giacomo Puc­cini világhíres operája Bé­késcsabán, a mi kis színhá­zunkban. A Szegedi Nemzeti Színház operatársulata jött el, hogy a mindinkább ope­rakedvelő csabai közönség elé hozza a Pillangákisasz- szony bús történetét. Az opera első bemutatója 1900- ban volt Milánóban, és az azóta eltelt nyolcvanhat év diadalútja volt. A szombat esti előadás (rendező: Angyal Mária) egy kapkodó, ideges, rossz első felvonás után (használhatat­lanná vált a színház világo­sító berendezésének vezér­lőasztala, így teljes fényben, világítási effektusok, színek nélkül voltak kénytelenek az operát indítani) meglepő fordulattal magasba ívelt, és (talán kárpótlásul is) az énekesek egymást múlták felül. Tény, hogy a második és a harmadik felvonásban bontakozott csak ki igazán Puccini drámai ereje, gaz­dag, áradó dallamossága, az érzelmek szélvihara. A ze­nekar — Cser Miklós ve­zényletével — a szokatlanul szűk helyen, és éppen ezért alaposan széttagoltan (még két földszinti páholyban is muzsikusok ültek) volt kény­telen játszani, hangzásban és összefogottságban azonban semmi hiányt nem éreztünk. Különösen gyönyörűen szó­laltatták meg a harmadik felvonás előtti függönyzenét, elindítva azt a zenei-érzelmi ívet, mely Cso-cso-szán ön- gyilkosságával egy látszólag egyoldalú, később mélysé­geiben lenyűgöző szerelem kikerülhetetlen záróakkord­ja lesz. Cso-cso-szán bravúrokat is igénylő szerepét Vámossy Éva énekelte. Megható és rendíthetetlen volt egyszer­re. ez a Pillangókisasszony élt a színpadon. Második felvonásbeli nagyáriája az előadás legszebb zenei élmé­nye. Pinkerton hadnagy (Ju­hász József) az első felvo­násban láthatóan küzdött a totálfény gyötrelmeivel, a harmadikban viszont („Ég áldjon virágos ház ...") a lelki válságba került Pin­kerton minden bűntudatát megszólaltatta. Hatalmas, szárnyaló tenorja érzelmeit híven tolmácsolta. A jóér­telmű rutin és a tökéletes énekesi biztonság jellemezte Gyimesi Kálmán érdemes művész alakítását-énekét Sharpless konzul szerepében, Szuzuki (Kengyel Ildikó) is a második és a' harmadik felvonásban bontakozott ki igazán. Nem sok értelme van már. hogy az első felvonás vilá­gítási malőrjén kesereg­jünk, ilyen eset bármikor, bármely színházban előfor­dulhat. Hogy a lehetetlen körülmény ellenére is vál­lalta a vendégtársulat az opera megkezdését, dicsé­ret érte. Habár kérdés: mit vesztettünk és mit nyerhet­tünk volna, ha a kezdést egy órával elhalasztják? Ha az operakedveló közönséget türelemre kérik, a teljes él­mény érdekében? De lett volna-e a közönségnek tü­relme? Az eset arra figyel­meztet. hogy a technika (még ha olyan korszerű is) időnként csődöt mondhat, és gyors emberi beavatkozásra van szükség. Ezt a lehetásé- get is számításba kell venni, vagy legalábbis ajánlatos. A díszlet és a jelmezek (Vágvölgyi Ilona munkája) így csak a második és a harmadik felvonásban érvé­nyesülhettek elképzelés sze­rint, játszhatták el a nekik szánt szerepet. Sasa Ervin Sorshelyzetek Beszélgetés Benke Valériával* — Hadd hivatkozzam egy 1968-ban megjelent tanul­mányára, amely 12 évről szól, címe: „Töretlen politika”. A töretlen jelző, ha rejtve is, de tartalmazza, hogy 1956 előtt a párt politikája nem volt mindig töretlen. Mikor következett be a törés a fel- szabadulás utáni években? — Politikai törés az addig nagyon sikeres kommunis­ta politikában 1949-ben állt be. Addig a társadalom ve­zető osztályává lett munkás- osztály érdekeit jól kiféjező. a szövetségesek érdekeit is figyelembe vevő politikát folytatott a kommunista ve­zetés. Azt követően azonban a részben hibás stratégiai, politikai elgondolások, rész­ben az egyre torzabb mód­szerek következtében politi­kánk egész arculata megvál­tozott. — Hol következett be ez a törés? — Bár egy politikát ne­héz úgy jellemezni, hogy egy meghatározott időponthoz kapcsolunk valamit, azt hi­szem, erre vállalkozhatom azzal, hogy 1949 elején — talán a Raj k-per jelzi ezt a fordulatot. — Tehát a Rajk-pertöl kezdve megváltozott az a po­litikai stílus, amely előtte a párt politikáját jellemezte. A Rajk-per után hogyan történhetett meg az, hogy ennek a politikának még megmaradt a hitele? Hon­nan merítette a hitelét az a • A riporter: Zelei László politika, amely már a tör­vénytelenségeket is el tudta hitetni, végre tudta hajtatni? — A legsúlyosabb torzulás a törvénytelenség volt. Az, hogy egy hibás sztálini tétel alapján, amely az osztály­harc állandó és törvénysze­rű éleződését tételezte föl olyan viszonyok között, ami­kor a lakosság többsége már hajlott arra. hogy szocialista útra térjen, amikor a tár­sadalom politikai egysége is növekvőben volt... — Mit jelent az a több­ség? — Talán az 1947-es vá­lasztással, annak eredmé­nyeivel tudnám jellemezni: a négy párt közül akkorra már a Nemzeti Parasztpárt és a kisgazdapárt is elfo­gadta a szocializmus építé­sének a perspektíváját. Az 1949-es helyzetet úgy tudnám jellemezni, hogy a szocializ­mus iránti érdeklődés és bi­zalom növekedett, többen és készségesebben fogadták azo­kat a politikai és gazdaság- politikai elképzeléseket is, amelyeket a mi pártunk föl­vetett, javasolt: ennek elle­nére ebben a társadalomban még számosán voltak, akik idegenkedtek a szocialista perspektíváktól. i— Milyen objektív té­nyeknek köszönheti a párt azt a bizalmat, mivel vívta ki 1945 — tehát a felszaba­dulás — és 1949 kozott azt a bizalmat, amely ezt a 60 százalékot már 1947-ben a szocialista perspektíva felé vitte? — Mindenekelőtt azzal, hogy a Magyar Dolgozók Pártja fellépésétől kezdve olyan társadalmi problémá­kat vetett fel, s javasolt eredményes megoldásokat — mint az igazolódott —, ame­lyekkel a magyar lakosság többségét — mindenekelőtt a dolgozó osztályokat — maga mögé tudta sorakoztatni. Azért tudta a bizalmat még azokban az években is fenn­tartani saját politikája iránt, amikor már egyre több hibát követett el, mert az előző években elért eredmények, a munkásosz­tály és a parasztság helyze­tének nagyon lényeges vál­tozása — az ígéretes ter­vek, a tervek részleges meg­valósulása — ezt a bizalmat indokolta és fönntartotta, a különböző kérdésekben hal­mozódó hibák ellenére. A politika egészének hibás vol­ta nagyon sokáig nem is me­rül föl. 1948-ban történt meg az ipar államosítása. Nyu­godtan mondhatom, hogy a munkásosztály óriási többsé­gének kifejezett lelkesedése kísérte. A szövetkezetek szervezése is megindult, jól­lehet még az egyéni paraszti gazdálkodás volt az uralko­dó és a parasztság többsége természetesen nem hajlott akkor még a kollektív gaz­dálkodásra. De azért a pa­rasztság óriási rétegei, szé­les körei is bíztak abban a pártban, amelyik a földosz­tást kezdeményezte, a föld­höz juttatottakat és általá­ban a kis egyéni gazdaságo­kat segítette abban, hogy Cso-cso-szán és Pinkerton az első felvonásban (Vámossy Éva és Juhász József) Fotó: Gát Edit

Next

/
Thumbnails
Contents