Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

1986, november 26., szerda o CH32E3 Munkásarcok fl ványai vontatóvezető Még 16 éves sera volt, atnikor a Lenin Tsz-be tag­nak jelentkezett. Kitöltötte a belépési nyilatkozatot, és amikor a közgyűlés elé vit­ték a jóváhagyását, az el­nök közbeszólt: — Fiatal még. A törvény tiltja, hogy ilyen fiatalon tagnak felvegyük. Tudod mit, Sanyikám, dolgozz a nővéred nevére. És Szabó Sándor két éven át nővére számlájára szerez­te a munkaegységeket. Nap mint nap kijárt a téeszbe és amivel megbízták, mindent megcsinált. S amikor betöl­tötte a 18. életévét, senkinek sem volt ellenvetése taggá minősítése ügyében. Hogyan is lehetett volna, hiszen a 16 éves Szabó Sándor felnőtt férfi számban dolgozott... Azóta eltelt néhány év. Ma 52 éves. Közben megnősült, családot alapított, egy fiú és egy leány apja lett. Házat is épített, de mindvégig megőrizte a szövetkezetben oly fiatalon kivívott becsü­letét. Kiss Ferenc tsz-elnök szor­galmas, rendes ember sza­vakkal jellemezte. S amikor a jelzők mögötti emberről beszélt, éreztem, ha a déva- ványai Szabó Sándor nem Dévaványán. hanem valahol máshol dolgozott volna, ak­kor őt a fényes szelek nem­zedékéhez kellene sorolni. Bár lehetséges, Dévaványán is fújtak ilyen szelek. Ez a nemzedék annak idején vi­lágunk megforgatására vál­lalkozott és meg is forgatta azt. Űj értékrendet teremtett falun is. és olyan szép ívű fejlődést futott be néhány évtized alatt Dévaványa is, amilyenre évszázadokon át nem volt példa. De nézzük csak. miért tartja rendes embernek őt a tsz elnöke. — Ez az ember itt a tsz központi irodáján személyes, a munkával összefüggő prob­lémával még nem járt. A munkából személyes ok mi­att egyszer sem hiányzott. Tíz éve a központi szállítás­nál vontatóvezető. Ez idő alatt egyszer sem mondott nemet, jelentett más elfog­laltságot szombaton vagy va­sárnap érkező vagonok kira­kodásánál, fuvarozásánál. Számára mindegy volt, hogy éjjel jött a vagon, vagy ün­nepnap, télben, esőben, sár­ban, ő mindig készen volt a munkára. De nemcsak ő volt ilyen, hanem az a kis csa­pat is, amelyiket 6 minden­nap képes magával ragadni. A rakodókról van szó. Rigó Lajosról, Takács Mihályról és Buzi Imréről, akik ugyan­olyan lelkesek a munkában, mint a vontatóvezető. A téesz gépműhelye előtt találkoztam Papp Károly ágazat vezetővel. — Szabó Sándort keresem, azt a Szabót, akit november 7-e alkalmával a Munka Ér­demrend bronz fokozatával tüntettek ki: milyen ember­nek ismeri? — Sanyi nagyszerű ember, rá mindig és minden körül­mények között lehet számí­tani. — Nagyon összecsengnek a maga és az elnök szavai er­ről az emberről — jegyeztem meg. — Akkor igaz lehet mind­az. amit Szabóról hallott — mosolyog szélesen —, hát ha már ketten állítjuk ugyan­azt, akkor nem férhet hozzá kétség, hogy nagyon rendes ember. A műhelyben két MTZ vontató áll és néhány pót­kocsi. Szabó Sándor az egyik pótkocsi körül dolgozik. — Időszakos vizsgára ké­szítjük fel, lejárt a műszaki —mondja halkan, de ke­mény, katonás kiállással. — Hogyan fogadta család­ja a kitüntetés hírét? — Nagyon örültünk. Gra­tuláltak. A lányom meg a vöm aznap is eljött, ahogyan hazaérkeztem. Megünnepel­tük. Velünk volt a kisuno- kám is. — És a munkahely, a köz­ség mit szólt? — Sokan gratuláltak itt is meg a faluban is. Másnap mentem a vontatóval a vas­útállomásra, és megállítottak az emberek. Mondták, hogy olvasták az újságban, hogy mit kaptam, és megszoritot­Szabó Sándor ták a kezem. Jólesett. Itt a munkahelyen pedig társaim ölelgettek, megveregették a vállam. örültünk, boldogok voltunk, mert azért kormány- kitüntetés egy MTZ-trakto- rosnak ■ a mi szemünkben nem akármi. Hirtelen sok mindenről szót váltunk. Ügy éreztem, Szabó Sándornak nincs iri- gye vagy rossz embere. Ró­la mindenki nagy szeretettel és megbecsüléssel beszél. — Tudja, itt a téeszbenmi összetartozunk. Segítjük egy­mást a munkában és a mun­kaidőn túl is. Amikor házat építettem, jöttek segíteni. Fél óra alatt becserepeztünk. De én is megyek segíteni, ahol csak tudok. Mi már ilyen emberek vagyunk, ilyenné nevelt bennünket az élet, a szövetkezet. Már elbúcsúztunk, amikor valaki utánam szólt. — Feltétlen említse meg, hogy Szabó Sándor nemcsak sima parolinos téesztag, ha­nem már 18 éve munkásőr is. Ott is ugyanolyan rende­sen áll helyt, mint a mun­kában. Azután ahogyan magam mögött hagytam a gépmű­helyt, azon járt az eszem: hogyan lehetne mindazt a sok jót hitelesen úgy visszaadni egy írás keretében, hogy Szabó Sándor úgy maradjon meg az emlékezetben, ami­lyennek megismerték fiata­lon. ö semmit sem változott, ha mégis, akkor emberi tu­lajdonságai a szövetkezet b.en eltöltött évek során megfé- nyesedtek. Dupsi Károly eredményesen végezhessék munkájukat, Megvédte .őket az ellenük és általában a dolgozó tömegek életszínvo­nala ellen irányuló spekulá­ciós és egyéb mesterkedé­sektől. — Az életszínvonalban mi­lyen változás történt? Mert valaha a „hárommillió kol­dus országa” voltunk ... — Statisztikával talán ne­héz bizonyítani, hiszen az nem tudta mérni a három­millió koldusnak a valódi életszínvonalát. Inkább olyan írásokból, mint Illyés Gyula Lélek és kenyér című mun­kája, olvashatják azok, akik a szociográfiai módszerek­nek is tudnak hinni — és van is okunk hinni —, ho­gyan élt ez a hárommillió koldus. Nagyon hirtelen és nagyon jelentős változás állt be az életükben, életszínvo­nalukban, jóllehet egy sok­kal későbbi időszak, az 1960- as évek elején történt sta­tisztikai fölmérések a ma­gyar lakosság falusi részé­nek nagyon nagy szegénysé­géről adtak számot. — Térjünk vissza az 1949 —1956 közötti időszakra. Ar­ra kérem Benke elvtársnőt, hogy általánosságban jelle- rhezze, milyen politikai tö­rések voltak, tehát mi volt a fő hiba a párt politikájá­ban a Rákósi-féle vezetés alatt, majd pedig 1953 után? — Egy olyan voluntarista gazdaságpolitika, amely nem volt tekintettel az ország és a lakosság teherbíró képessé­gére, irreálisan nagy fejlesz­tési előirányzatokat alakított ki és fogadtatott el, és ami­kor a tervek teljesítésének nehézségei jelentkeztek, az akkori irányítási módszerek­nek és az egyre inkább el­uralkodó politikai bizalmat­lanságnak megfelelően sza­botázst, ellenséges tevékeny­séget, rosszakaratot tételezett föl ott, ahol egyszerűen ar­ról volt szó, hogy nem vol­tak meg a megfelelő fölté­telek ezeknek a túlzott ter­veknek á végrehajtására: vagy egy másik nagyon fon­tos elem: figyelmen kívül hagyva a munkások napi ér­dekeit is, az érdekeltséget rosszul vagy úgyszólván se­hogy sem alakította. Benke Valéria t920-ban született. A fel- szabadulás előtt tanítónő. A munkásmozgalomban 1936-tól vesz részt; 1941 óta párttag. 1945- ben pártiskolai tanár, 1946- tól a X. kerületi, majd a Budapesti Pártbizottság munkatársa. 1948 és 1951 kö­zött az MNDSZ budapesti tit­kára, majd az Országos Bé­ketanács titkára, 1954-től a Magyar Rádió elnöke. 1958- tól művelődési miniszter. 1961 óta a Társadalmi Szem­le főszerkesztője, a szerkesz­tőbizottság elnöke, 1949 és 1971 között országgyűlési kép­viselő, 1967 és 1971 között az Elnöki Tanács tagja. 1951 és 1954 között az MDP Központi Vezetőségének póttagja, 1954 és 1956 között tagja. 1970 és 1985 között az MSZMP Poli­tikai Bizottságának, 1957 óta az MSZMP KB tagja. — Hogyan kezelték ezeket a fogalmakat, hogy érdek vagy érdekeltség? Vagy ho­gyan fogták föl? — A korabeli dogmatikus társadalomszemlélet két ér­dekkörrel dolgozott: a tár­sadalmi érdekkel és az egyé­nivel. Az egyéni érdeket nemcsak egyszerűen alacso­nyabb rendűnek, hanem előbb-utóbb a politikai gya­korlatban feltétlenül a tár­sadalom általános érdekei ellen hatónak tartották. Ha a vállalatok a tervteljesítést nem tudták megfelelően meg­oldani, ha a tervek — egyébként szigorúan előírt központi arányai — a való­ságban nem érvényesültek, hanem egyik vagy másik ágazat, vagy iparág úgy­mond „elhúzott” — a föl­rajzolt általános érdek vagy a társadalom érdekét szolgá­ló központi tervtől, akkor szubjektív okokra vezették vissza ezeket az eltéréseket. Ilyen szubjektív ok — emlí­tem a címszavakat — a tár­casovinizmus, amely oda ve­zetett, hogy irreálisan nagy beruházásokat igényelt és sajnos néha meg is szerzett egyik-másik tárca vagy ága­zat, akadályozva ezzel más ágazatok fejlődését, vagy a vállalatoknál a belátás hiá­nyának tudta be, ha az adott vállalat működése nem eléggé felelt meg az ellátás vagy más társadalmi érde­keknek. — Belátás hiánya? — A belátás hiányának — igen. A vállalatok nem elég­gé látják be vagy fogják föl azt, hogy mit követelne adott esetben a társadalom érdeke — hozzáteszem, olyan társadalmi érdeket is emlí­tettek és ezt így is gondol­ták, amely a lakosság ellátá­sát érintette. Ennek mégis Elmozdult holtpontjáról a tejtermelés 50 és fél millió liter tej a sárréti tejüzemben A korábban kiadott intéz­kedések gyakorlati hatása­ként megváltozott a tejter­melő gazdaságok ágazathoz fűződő anyagi érdekeltsége. Nyilván ezzel áll összefüg­gésben az, hogy a tejterme­lés túljutott a holtponton, s növekvő tendenciát mutat. Ez a kép azonban csak ál­talánosságban jellemző, ugyanis a gazdaságok egy részében a tejtermelés to­vább csökkent, de az ága­zatra jobban odafigyelő ál­lami gazdaságok és termelő- szövetkezetek az előző évi tejtermelésnél most jóval nagyobb mennyiségi és mi­nőségi eredményeket értek el. Ezt a Sárréti Tsz-ek Tej­termelő és -Feldolgozó Kö­zös Vállalatánál állapították meg a Szeghalmon tartott termelési tanácskozáson. A közös vállalat ebben az év­ben tavalyinál kedvezőbb termelési pozícióhoz jutott, mivel a bázisnál és a ter­vezettnél 1 millió 793 ézer liter tejjel többet vásárol­hatott fel. Az első, a máso­dik és a harmadik negyed­évben 50 millió 646 ezer li­ter tejet vettek át a szeg­halmi és a békéscsabai te­lepen. A tejtermelés körül­ményei különösen a harma­dik negyedévben javultak, így bőven jutott lej. tejter­mék az üzletekbe és a sajt- készítő vonalakra. A lakosság étkezési szoká­saiban is megfigyelhető a tej és tejtermékeit növekvő forgalma. A közkedvelt trappista sajt, túró, kakaó, tejföl, tejszín és a félliteres polipack tej minden eddigi­nél nagyobb mennyiségben fogyott. A nagyobb váro­sok üzleteiben a szendvics- túró iránti kereslet volt még a legszámottevőbb. A termelési eredmény eltet* kielégítő jövedelmezőségi színvonal kísérte. A nyere­ség meghaladta a 47 millió forintot, a -tervezettnél pe­dig két,és fél millióval na­gyobb. Kutyik Mátyás, a közös vállalat igazgatója a jövő tejtermelésével kapcsolatban elmondta, hogy a legutóbbi intézkedések —- áremelés és vemhesüsző-ki helyezés — jótékonyan hatottak a kö­vetkező évi állatlétszám ala­kulására. A tej felvásárlási árához adott 90 fillér lite­renként fokozta ugyan a gazdaságok érdekeltségét, de az ehhez jövő 30 filléres li­terenkénti áremelés január elsejétől újabb lendületet ad az ágazat jövedelmezőségé­nek növelésére. A tejtermelés iránti ér­deklődést tanúsítja az is, hogy Békés megye gazdasá­gaiba 980 vemhes üszőt ál­lítottak tenyésztésbe 1986- ban. Ez az akció azért bizo­nyult sikeresnek, mert üszőnként 30 ezer forint ka­matmentes hitelt vehettek fel tejtermelést abszolút tehénlétszámmal növelő gazdaságok. Ezek között ta­láljuk a Dévaványai Lenin Tsz-t, a Kardosi Egyetértés Tsz-t, Sarkadi Lenin Tsz-t, a Kondorosi Egyesült Tsz-t, a Szeghalmi Fehér Lajos Tsz-t és a Csabacsüdi Lenin Tsz-t. D. K. Mindenkivel ellentétben Üdítőital­bemutató Megrendezték a dél-du­nántúli üdítőital-gyártók el­ső területi seregszemléjét a pécsi sörgyárban. Az üdítő­ital-bemutatón három szak­mai bíráló bizottság minősí­tette az ivólék, az import, illetve a hazai alapanyag­ból készült szénsavas üdítő­italok csaknem negyven faj­táját, egy társadalmi zsűri pedig a Baranya Megyei Tanács által a legjobb ter­mék számára alapított ván­dordíj odaítéléséről döntött. A termékek egyharmada az egészségesebb étrend ki­alakításához elengedhetetlen rostos vagy szűrt gyümölcs­lé volt. Három különböző ízesítésű diabetikus üdítőt is bemutattak, s több üzem tej alapú italát is megkós­tolhatták a bírálók. valami furcsa tudathasadás formájában az a hibás el­méleti és ebből fakadóan rossz politikai magyarázata kerekedett, hogy .a társadal­mi érdekkel szemben álló, döntően egyéni érdek — a csoportérdeket akkor még nemigen emlegették — úgy tűnt föl, mint a legfőbb aka­dályozója annak, hogy a gaz­daság egészségesen fejlődjön. — A felemelt tervek és a feszített iparosítás következ­ményeinek — hát hogy mondjam — előbb-utóbb ki kellett derülniök. Miért nem volt képes a párt azt az ön­korrekciót végrehajtani, ami­re az MSZMP 1957 óta min­dig képes? — A magyar társadalom életében beállt nagyon fáj­dalmas törés fő okát az ak­kori pártban vagy pártveze­tésben kereshetjük. Nemcsak a társadalompolitikában tért hibás útra a régi vezetés, hanem talán mindenekelőtt a párton belüli helyzet válto­zott meg úgy, hogy az kom­munista párthoz méltatlan volt. A pártdemokrácia alig- alig érvényesülhetett, a kol­lektív vezetés megszűnt, leg­felsőbb szinten egy vezető cső-, port, négyes fogat — leg­alábbis, miután a Központi Vezetőség megkritizálta 1953- ban a politikát, úgy hívták, hogy a négyes fogat —, majd azon belül is egyre inkább Rákosi tartotta a saját vé­leményét kizárólagosnak a társadalmi döntésekre^­— Most 1953-at említette és azt, hogy ekkor elhang­zott kritika. Mi következett utána, miért nem vonhatták le a gyakorlati következte­téseket? Hiszen akkor Nagy Imrét kinevezték miniszter- elnöknek. (Folytatjuk) A múlt héten pénteken Szarvason ülésezett a Szege­di Akadémiai Bizottság me­zőgazdasági vízhasznosítási és ökonómiai munkabizott­sága. Az ÖKI-ben tartott tanácskozáson ott voltak a Dél-Alföldön működő tudo­mányos intézmények témá­ban érdekelt kutatói is. Ülé­sükről szombati számunkban rövid tájékoztatást adtunk: Kutatómunka nyitottabnan címmel. Dr. Hanyecz Vince, az ÖKI tudományos titkára a közölteken túl figyelemre méltó megállapításokat is megfogalmazott. Ezekre most azért térünk vissza, mert időközben a MÉM Her­ceghalomban sajtótájékozta­tót tartott a talajerő-után­pótlással kapcsolatos kérdé­sekről. Bejelentették, hogy 1987, január elsejétől kü­lönféle állami kedvezmé­nyek lépnek életbe a talaj­erő-gazdálkodás színvonalá­nak emelésére. Nem kis pénzről van szó, hiszen a műtrágyavásárláshoz bizto­sított átlagosan 8 százalékos kedvezmény országosan több száz millió forintra rúghat. Lehetne a felszabadult pénz­nek jobb helyet is keresni. Az akadémiai bizottság ülésén a talajerő-állapotról merőben más volt a véle­mény. Tudományosan meg­alapozott nézetek hangzot­tak el. A bizottság szerint a talajok foszforral» és ká­liummal telítettek, így e?ek- nek a műtrágyáknak a hasz­nálata a továbbiakban fölös­leges. A termelés színvona­lának növeléséhez ;l nitro­gén műtrágya használata is elegendő. A kutatók 20 éves tartam- kísérletekre, megfigyelések­re alapozták véleményüket. Sőt, az okszerű tápanyag­gazdálkodás szorgalmazása mellett a mezőgazdasági ter­melésben a vízzel való gaz­dálkodásnak kiemelt fontos­ságot tulajdonítottak. De hozzátették: a vízgazdálko­dási beavatkozások nem nél­külözhetik az ökonómia megállapításait. A térségben tehát úgy kell .közelíteni az előbb említettekhez, hogy a vízgazdálkodás és az ökonó­mia a tudományos és a gya­korlati életben szerves egé­szet képezzen. — s|k VÁLLALATOK. ANYAGGAZDÁLKODÓK, KISIPAROSOK ÉS A LAKOSSÁG FIGYELMÉBE! békéscsabai értékesítő raktártelepe megkezdte a színesfém hulladékok (alumínium, sárga- és vörösréz, bronz, ólom, horgany) FELVÁSÁRLÁSÁT! A szakszerűen gyűjtött és kezelt színesfém hulladék magasan értékelt kohászati nyersanyag, ezért érdemes minden felhasználónak gondosan elkülönítve gyűjteni, tárolni és átadni, mivel KEDVEZŐ FELVÁSÁRLÁSI ÁRON VESSZÜK AT TOVÁBBI HASZNOSÍTÁSRA. A színesfém hulladék: érték, mind az egyén, mind a vállalatok, minti a népgazdaság számára. A felvásárlási árakról, az átvételről részletes tájékoztatást ad: UJ ÉRTÉKESÍTŐ RAKTARTELEPE. Békéscsaba, Berénvi út 139. Telefon: 28-177. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7.30—16.00 óráig ^(szombaton zárva).

Next

/
Thumbnails
Contents