Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-10 / 239. szám
1986. október ID., péntek mddHI-fiTd Nem csak könyvkölcsönzö Gazdag programkfnálat a megyei könyvtárban Fotó: Gál Edit Az elmúlt év augusztusában nyitották meg a Békés Megyei Könyvtárat. Szépségén, lenyűgöző méretein csak ámulni tudtunk. És vártunk. Vajon milyen tartalommal töltik meg a monumentális tereket? Mert azt már az átadás pillanatában sejtettük, nemcsak olvasni, kölcsönzni várnak minket... Előbb — bemelegítőül — néhány gyermekprogramot szerveztek, aztán hatalmas lendülettel láttak a közművelődési munkához. Rendezvényeikről rendszeresen érkeztek a híradások szerkesztőségünkbe is, alig győztük követni az eseményeket. Most, jó egy esztendő elteltével elérkeztünk az első számvetés időszakához. Zsíros Istvánnét, a könyvtár rendezvényi előadóját kérdeztük, mit váltottak valóra elképzeléseikből? — A fő célt, hogy minden korosztálynak megfelelő programokkal szolgáljunk, úgy érzem megvalósítottuk. Természetesen nemcsak az életkori sajátosságokat, de az érdeklődési körök sokszínűségét is figyelembe kellett vennünk. — Kezdjük a legif jobbakkal Mondják, a gyerekek a leg- hálásabb közönség. Valóban így van? — Igen, de ennek a fordítottja is igaz. Ha nem nyeri meg tetszésüket a műsor, ha unatkoznak, ezt sem titkolják. Ezért, nekik is legalább A zenei könyvtárban akkora energiával, odafigyeléssel kell elfoglaltságot találnunk, mint a felnőtteknek. Előbb csak egyszerűbb programokkal, játékokkal, ajándékok készítésével próbálkoztunk. Később elbeszélgettünk velük különböző népszokásokról, mellette olyan manuális feladatokra is jutott idő, mint a tojásfestés, vagy a farsangiálarc- készítés. Aggodalmunkkal ellentétben, sikere volt a vidéki gyermekszínjátszó-csoportok bemutatkozásának is. E rendezvényeinknek nemcsak a nézők, hanem a „vendégművészek” is örültek. — És a mozgásra épülő dramatikus játékok? Mert ilyen is volt. — Ez már egy magasabb- rendű tevékenységi forma, melyet elsősorban összeszokott közönséggel — egy osztállyal, egy szakkörrel — játszhatunk. Van ebben minden: torna, zene, logikai gyakorlat... Még most is előttem van a gyerekek arca, amint becsukott szemmel fekszenek a földön, szól a zene, s ők képzeletben mérföldeket tesznek meg a dallamok sugallatára. — Ha már összeszokott közösségeknél tartunk. Számtalan iskolai csoport látogat el a könyvtárba... — És számuk egyre nő. A könyvtárhasználatot is meg kell tanulni valamikor. S, hogy felkészültek, ezt a könyvtárismereti vetélkedő bizonyította, melyet évente szeretnénk rendezni. A rendhagyó irodalomórák előzetes bemutatása is nagy sikert aratott a város általános és középiskolái körében. Gyerekeket hívtunk a bedagógu- sok mellett, hogy ott, helyben mérhessék le az előadások hatását. Ha sikeres az óra, jó hírét viszik, s maguk is élnek a lehetőséggel. Ha nem... Dr. Kokas Klára zenepedagógus bemutató foglalkozását az óvónőknek szántuk, mert róluk sem szeretnénk megfeledkezni. — A könyvtárak közművelődési programjai úgy hiszem elképzelhetetlenek íróolvasó találkozók nélkül. Rendeztek ezt is a gyerekeknek? —Elsősorban a könyves évfordulók alkalmával, arra vigyázva, hogy ne riasszuk el szóáradattal az ifjú vendégeket. D. Nagy Éva, a Búvár zsebkönyvek szerkesztője például kirándulni vitte őket. A költészetnapi megemlékezés is rendhagyó volt, a Jókai Színház művészei hangulatos műsoruk mellett, még el is játszottak a hallgatósággal. A társművészeteknek is helyet adunk programjainkban. Elég csak a Kaláka együttes műsorát megemlítenem. £>ket az idén is meghívjuk, mert terveinket eddigi tapasztalatainkra építve állítjuk össze. — A megnyitás után nem sokkal kérdőívet tettek az olvasók elé. Most, az új évad elején is próbálkoztak hasonló közvéleménykutatással? — Természetesen mindig igyekeznünk kell a látogatók kívánságait, igényeit megismerni. Nemrég kérdőíveket küldtünk ki a város összes iskolájába, közülük már sok visszaérkezett. A 9-es iskolából a napközis nevelők eljöttek, s szóban mondták el kívánságaikat.' Mindez nagy segítség a tervezőmunkában. — Ha most egy tízéves gyerek ülne a helyemen, mit ajánlana számára az elkövetkezendő hónapokra? — Arra kérném, hogy a gyermekkönyvhétre feltétlen tegye szabaddá délutánjait. Ekokr lesz a meseíró- és rajzpályázat eredményhirdetése, vendégünk lesz Jani- kovszky Éva, ellátogat hozzánk Halmos Béla és együttese, Télapóünnepséget tartunk a Napsugár bábegyüttes közreműködésével... Soroljam tovább? De ha az a gyerek inkább a zenét kedveli, a Kaláka, Halász Judit és a Bojtorján, valamint Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes fellépését ajánlanám neki... — Játsszunk tovább! Ez a gyerek állandóan festeget, rajzolgat... — Akkor sem jönne hozzánk hiába. Már eddig is próbálkoztunk ilyesmivel, sikerrel. Januártól Hegyi Füstös László közreműködésével „Mi leszek, ha rajz leszek” címmel képzőművészeti sorozatot indítunk. Már a foglalkozások címei is sokat sejtetnek: „Pontok, vonalak”, „Növények, állatok”, „Rajzoljuk le magunkat”, „Betűk, számok”... Varga Géza szobrászművész az agyagozás titkaiba avatja be az ifjú alkotókat. .. — Beszéljünk az ifjúsági és a felnőttprogramokról is! — Irodalmi programjaink mellett, jól megférnek a társművészetek, a zene és a képzőművészet. A késő délutáni, kora esti előadások helyszínét is a műsor jellegéhez igazítjuk. Lehetőségeink sokfélék. A zenei programokat — mert lesz hangversenyünk nem egy — a zenei könyvtárban, vagy az átriumban rendezzük. Hely akad bőven a képzőművészetnek is, mert kiállításainkról a jövőben sem mondunk le. Képzőművészeti előadássorozatunk már elkezdődött. Eddig a mai magyar festészetről, grafikáról volt szó. A közeljövőben a szobrászat, az építészet, a belső építészet és a fotóművészet mai állapotáról hallhatnak előadást az érdeklődők. — Az irodalmi rendezvényekről nem beszéltünk, holott az intézmény jellegéből adódóan ez a legerősebb tevékenységi forma. — Az író-olvasó találkozók, a könyvpremierek, a politikai fórumok, a szerzői estek a jövőben is szerepelnek terveink között. Örömmel számolhatunk be arról az előadássorozatról, melyet a Radnóti Színpad művészei — Lukács Sándor, Szabó Gyula, Bitskey Tibor, Juhász Játszint és Bálint András — tartanak, januártól májusig. — Eddig minden művészeti ágban egy rendezvényt tartottak havonta. A jövőben is ilyen rendszerességgel láthatjuk programjaikat? — Igen, bár lesznek átfedések az előadások profiljában. Klimó Károly és Szabados Árpád festőművészek, kiállításuk megnyitójára író és színész barátaikat is meghívják. .. Új művészeti ág is bekapcsolódik kínálataink sorába. A téli hónapokban, hetenkénti váltással népművészek kínálják portékáikat az előcsarnokban, akiket az ország más-más tájegységéből hívunk meg, ezzel is érzékeltetve milyen sokszínű, milyen változatos népművészetünk. .. — A könyvtár nyújtotta egyéb szolgáltatásokról, például a videómoziról még nem is beszéltünk, s már is a bőség zavarával küszködünk. Hogyan bírják mindezt erővel, energiával? — Mikor a közművelődési intézmények sorába mi is beléptünk, úgy éreztem, idegenkedtek ez irányú munkánktól. Talán konkurrenciát láttak bennünk? Aztán kialakultak az együttműködés formái, úáy érzem belátták, mi a magunk módján színesítjük a város kulturális arculatát. Azóta elmondhatom: az Országos Filharmóniával, a Megyei Művelődési Központtal eredményes a kapcsolatunk. összehangoljuk a munkát az ifjúsági házzal, és jó partner a Jókai Színház is... — Az üzemek, oktatási intézmények? — Az iskolák, mint már elmondtam, egyre inkább kihasználják az itt kínálkozó lehetőségeket. A vállalatok, üzemek dolgozóit már nehezebb rendezvényeinkre becsalogatni, de itt is említhetek jó példát: az Unikon KISZ-esei az ifjúsági szövetség évfordulójára tervezett műsorukra már előre bejelentkeztek. Mások, előadásaikat helyben tartják, ezek megszervezésében, előadók biztosításában mi is segíthetünk. — A város tehát befogadta a könyvtárat, mint közművelődési intézményt? — Úgy érzem, igen. Nagy Ágnes Jelenet az előadásból A békéscsabai megyei könyvtár egyre több lehetőségét használják ki a pedagógiai ismeretterjesztés aktívabb kezdeményezői. Nagyszerű új elgondolás, hogy az idei tanévtől a gyakorló pedagógusok bevonásával rendhagyó irodalomórák sorozatát mutatják be, és ajánlják az iskoláknak. A színművészek. közreműködésével készülő irodalomórák tematikusán kapcsolódnának a tantervek menetéhez. A szervezett bemutatókat megelőzve, október 6-án, hétfőn tartottak egy irodalomórát a Jókai Színház színművészei a megyei könyvtárban. Ez még nem tartozik a sorozatba, de máris hasznosan szervesül a békéscsabai egészségügyi szakközépiskolások magyariroda- lom-tanulmányaiba. ök voltak a hallgatói a közel kétórás felolvasóműsornak. Az öt színművész, a közönséggel szemben ülve vagy állva olvassa Madách Imre Az ember tragédiája című művének rövidített változatát. Az avatott kézzel, értően kiválasztott részletek közötti összekötő szövegek a felidézést és a beleélést szándékoztak segíteni. Ugyanerre szolgáltak a hangbejátszások, a közönség mögött elhelyezett hangszóróból. Lényegében egy élő hang- játéknak készült a feldolgozás. A mű, könyvdrámának is tekinthető, és engedelmeskedik az akusztikus játéknak is. Akik szeretnek rádiójátékot hallgatni, tudják, hogy a hallgatói befogadásnak, az auditív csatornának milyen eleven és intenzív láttató ereje lehet. A könyvtári irodalomórán, ezúttal nem dőlt el egyértelműen a játék jellege, formai hovatartozása. A színészek, szövegeik alatt felálltak, néhány lépésnyi teret bejártak, a mappától korlátozott gesztusokat, félakciókat tettek. Mintha maguk sem tudnák, hogy milyen mértékben „menjenek bele” a játékba. Ezek inkább zavarták, mint szolgálták a közönség figyelmét. Az érzékletes, gazdagon összeállított, hangzó anyag a szereplőkkel ellentétes irányból szólalt meg. Az Ür hangja esetében ez helyénvaló is. A nagyobb baj az, hogy csak egy hangszórót használtak, holott a sztereo hangzás már nem extra igény napjainkban. A bejátszások hangháttere, a zenei aláfestés többnyire hatásos hangkulisszát teremt. Ugyanakkor érdemes lenne egyik-másik szín zenei hátterénél ügyelni az anakronizmus veszélyére. Nem szerencsés, hogy a Lucifert megszemélyesítő Kalapos Lászlót halljuk a felvételeken az Űr hangjaként is. Zavaró, hogy szintén ő narrálja végig az előadást. Láthatóan lelke és szerkesztő- szervező eleme az egész játéknak. Mint Lucifer, nem túl könyörtelen „ősi szelleme” a tagadásnak, inkább kedélyes, évődő, mint cinikus. Harkányi János Ádám- ja általában tűnődő, olykor a fennköltség hangütéseivel. Kovács Edit, mint szép hangú (és szép szemű) Éva „egy és oszthatatlan” Éva marad. Igaz, Éva: örök, de alakjait, színeit — színenként — váltja ... Gyurcsek Sándor kiegészítő szerepeit emberül megoldotta — ugyanazon a hangon. „S mi tessék rajta?” Lucifernél lényegesen építőbb hangsúllyal feltéve a kérdést, íme a válasz: a nemes pedagógiai szándék és az ügy iránti tisztelet. A vállalkozás képes arra, hogy maradó élményt nyújtson későbbi hallgatóinak, némi formai tisztázás és újra átgondolás után. Arra mindenképp alkalmas, hogy megismertesse a fiatalokkal a Tragédiát. (pleskonics) A néphatalomért, a megújulásért O fl munkásosztály és szövetségesei Az MSZMP 1957 júniusi országos értekezletével lényegében befejeződött a párt újjászervezése. Az eszmeipolitikai irányvonal és a szervezeti, munkastílusbeli kérdések tisztázása és az élet normális rendjének helyre- állítása után a párt figyelmét teljes erővel a széles népi-nemzeti egységfront létrehozására, a szocialista építés érdekében a dolgozó tömegek aktivizálására fordíthatta. Ehhez mindenekelőtt a gazdaságban kellett előrelépni. 1957 nyarára a termelés ugyan a régi kerékvágásba került, az ellátás kielégítő volt, az előző évekhez viszonyítva jelentősen javult a dolgozók életszínvonala. Mindennek nem a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem elsősorban külső források adták fedezetét. A testvéri szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió árukban, valutában és egyéb formában mintegy 2 milliárd rubel értékben nyújtottak anyagi segítséget Magyarországnak. Ezenkívül halasztást adtak a hitelek visszatérítésére, és jelentősen bővítették áruszállításaikat. Az 1957. évi terv a nemzeti jövedelemnek az előző évekhez képest kisebb, viszont a fogyasztásnak 8 százalékkal nagyobb emelkedését irányozta elő. Az ipari 4 termelést az előző évhez képest csupán 2 százalékkal tervezte emelni, ezen belül a nehézipar termelése 3,4 százalékkal kisebb, a köny- nyű- és élelmiszeriparé 9 százalékkal nagyobb lett volna. A mezőgazdasági termelési értéket 3,2 százalékkal magasabbra tervezte. Az 1957. évi terv nem teremtette — nem is teremthette — meg a nagyobb fejlődés feltételét, de a gazdasági helyzet megszilárdítását segítette. És már jelentkeztek óvatos kezdeményezések, törekvések a gazdaságirányítás rendjének megváltoztatására is. Növelték a vállalati önállóságot, csökkent a tervmutatók száma, fokozatosan bevezették a nyereségrészesedés gyakorlatát, kevesebb termék maradt a központilag elosztásra kerülő kontingensben ... A gazdaságpolitika mélyebbre hatoló elemzését végezte el a kormány által kiküldött közgazdasági bizottság, amelyben a legtekintélyesebb közgazdászok és más szakemberek (köztük szép számmal pártonkívüliek) vettek részt. E bizottság elemzése minden égető és vitatott kérdést felvetett: az ország adottságait, és ezzel kapcsolatban a gazdasági struktúrát, a fejlesztés ütemét, a beruházási politikát, a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolását stb. A gazdasági irányításra vonatkozóan olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet a tervezet, mint a tervek összeállításában a helyi vélemények, kezdeményezések figyelembevétele, a közvetett befolyásolás alkalmazása, a vállalatok gazdasági önállósága, az érdekeltség, amelynek a vállalati nyereségből való részesedésben is kifejezésre kell jutnia, az árrendszer — főleg a termelői — reformja, a bankrendszerű ellenőrzés kifejlesztése. Csupa olyan gondolat, amelynek megvalósítása az akkori viszonyok között ugyan nem mindig volt reális és lehetséges, de irányvétel szempontjából feltétlenül megfontolásra késztetett. A dokumentum egyes tételei bizonyos mértékben szerepeltek az országos pártértekezlet téziseiben is. Más vonatkozásban is a valóság iránti érzékenységet tanúsította az MSZMP és vezetése. 1958-ban széleskörű vizsgálatot, ma azt mondanánk: szociológiai felmérést kezdeményezett a munkásosztály helyzetéről. Ez a lépés azért is figyelemreméltó volt, mert az MDP egykori vezetése ugyan soha nem fukarkodott a munkás- osztály társadalmi vezető szerepének deklarálásával, az olykor bizony dagályos Fotó: Váradi Zoltán
