Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-08 / 237. szám

Mit ér ma a nyelvtudás? — és más kérdések Tűnődés sok szemmel a nyelvtanulásról Tisztában vagyok azzal, hogy a címben feltett kérdés, közhelyes válaszok erdejébe csábít. Azzal is, hogy bele­túrva a nyelvtanulás problémahalmazába, feneketlen bugyrokba veszhet ma a kereső. Mégis, kívánkozik a ha­rangok kongatása annak, aki ha már önmagának örök adósa is az idegennyelv-tudással, legalább az idejében eszmélőknek verjen fel fiadót a nyelvek meghódítására. Mert minő szolgaság és bezártság az embernek — itt, Európa közepén, kétezer felé — az, amikor egy idegen érdeklődésére, tizedikként is csak mutogatni tud; és az, ha turistaként a WC-t sem tudja megérdeklődni Bécs- ben, vagy Moszkvában. A harangkongás, tudjuk, rendet nem csinál, de ,a fi­gyelmet felkelti legalább. Ez legyen a célja az itt követ­kező szertelen írásnak is. A nyelvtanulás ügyét, mint gombolyagot tekintve, húzzunk ki egy-egy fonalat, vizs­gálódjunk és tegyük fel kérdéseinket — magunknak is. Szökőkútnól sütkérező csabai fiatalokat kérdeztem meá arról, hogy voltak-e már olyan helyzetben, ajrii- kor komolyabb hasznát vet­ték a nyelvismeretnek. íme, az egyik, nem kevéssé ci- -mikus válasz: — Nem voltam olyan hely­zetben, hogy nyelvismeretem lett volna, így aztán baj nem lehetett! Különben meg, amíg kezem van, meg lá­bam, nincs gond az útba­igazítással . . . Volt, aki komolyabban fo­galmazott, de a nyelvtanulás értelméről egy épkézláb gondolatot sem sikerül ki­csalni a 15—18 éves ifjú unatkozókból. Akkor eszembe jutott nyá­ri élményem, amikor motor­jaikat pihentető, átutazó svájci fiatalokkal találkoz­tam. Az elsőre nem túl megnyerő küllemű négy mű­szaki segédmunkás srác mindegyike kifogástalan an­golsággal elegyedett szóba velem . . . Első kérdésem: — Ki fogja a nyelvtudás értékét megértetni azokkal, akiknek az iskola nem adta azt meg? Idegenforgalmi szakem­berektől tudtam meg. hogy a tavalyi évben több mint 112 ezer külföldi érkezett szervezetten Békés megyé­be, a többi pedig csak spon­tán, átutazóban. A kiutazá­sok száma országosan is je­lentősen emelkedett az utób­bi időben: 1985-ben 5,2 mil­lió volt. A turistaforgalom tehát fokozódik. Immár me­gyénk sem elszigetelt. — Vajon az emberek ál­talános nyelvtudásszintje követi-e valamennyire az idegenforgalom növekedését? Mert országunk, népünk megítélése, európaiságunk múlik ezen, ha nem több...'. Nyugdíjas nyelvtudor ba­rátomat több ízben kerestem a napokban. Nyelvtanulásá­ról és nyelvtudásának hasz­náról készültem kérdéseim­mel hozzá. Nem találtam azonban otthon egyik alka­lommal sem — turistacso­portokkal utazik, idegenve­zetőként, hagyta meg az üzenetet ajtaján. — Kérdéseimre tőle is megkaptam tehát egy vá­laszt . ■ ■ Jónevű nyelvtanár isme­rőseimet kerestem meg. Előbb egy nagyon rátermett általános iskolai orosztanár­nőt, majd egy német szakos gimnáziumi tanárt. Beszélgetvén, mindketten jószerével több kérdést tét ­Szépen magyarul Tűnt idők szavai Örökéletűek a szavak. Nem halnak meg, csak alá­merülnek egy emberöltőnyit az idő sodrában. Elég a megforduló szélirány a di­vatban, máris a felszínre kerülnek a szókincs tenge­réből. Ilyen egvszervolt szavakat sodor magával mostanában a nosztalgiahullám. Érdekes, hogy éppen a jövőre mohó fiatalok merítenek a letűnt idők- nyelvi világából. Ez még nem lenne baj. Ellen­kezőleg. N.velvgazdagodást és múltfeltárást jelent. tek fel, mint a kérdező ma­ga. Visszájára fordult leg­első kérdésem is: — Népszerű-e a nyelvta­nulás ma a tanulók köré­ben? Csak a nyelv szót kell zá­rójelbe tenni: népszerű-e a tanulás egyáltalán...? Mindkét, értő pedagógus ugyanazt vallotta: nem le­het elég korán kezdeni a nyelvtanulást és bármilyen későn is érdemes, amíg a szellemi frissesség tart. A késztetés a családból is és az iskolától is egyaránt fontos. A nyelvtanulás eredményes­sége — mint minden peda­gógia — alapvetően a peda­gógus személyiségén múlik. — Milyen lehet a valóban hatékony, lelkesítő erejű nyelvtanárok aránya a gya­korló tanárok között? Az idegennyelv-tudást csak megfelelő anyanyelvi mű­veltségű alapokra lehet épí­teni. Eredményt elérni csak kitartással és fokozott ön­szorgalommal lehet, mivel az alap óraszám általában elég kevés a nyelv teljesebb Mi a zavaró ebben a szó­használatban? A zavaros­ság, a stílustalanság, amely az eredeti jelentések felü­letes ismeretéből következik. Ezeket a szavakat még nem fürdette tisztára az idő, ar­cukon látszik koruk hozzá­tapadt pora. Ezért illetlen a megjelenésük a teljesen más igényű környezetben. Ment­ségükre legyen mondva: a divat tuszkolta be őket a tőlük idegen világba. Néhány példa. Az ifjúsági klub kapujá­ban harsány plakát kiált a belépőre: „Megnyílt a diák­kaszinó! Belépés csak iga­zolvánnyal!” Bár tudom, hogy a kaszinó fogalmi je­gyeiből csak a „zárt társas­kör” lehet az igaz ma, még­elsajátítására. A nyelvokta­tásban mindinkább erősödik a kommunikációs jelleg, vagyis a hangsúly a gyakor­latias beszélő-megértő tu­dásra tevődik át, a nyelvta­ni szabályok mechanikus erőltetéséről. Nyilván nem tagadva a nyelvi struktúrák jelentőségét, de azokat a nyelv megismerésének má­sodik lépcsőfokaként, játé­kosabb, élményszerűbb for­mában képzeljük el. Mindkét beszélgetőpartne­rem egyetértett abban, hogy a nyelvi labor, az audio­vizuális technika nem oldja meg, alkalmasint nem is se­gíti feltétlenül a. nyelvtanu­lást. A legfontosabb, a nyel­vi gondolkodás csak a gya­korlással, az önálló munká­val erősíthető. írásunk korlátozott terje­delme csak néhány kémlelő- nyíláson engedett betekin­tést a nyelvi stúdiumok sok­rétű, bonyolult kérdésébe. Máris végeláthatatlanul sor­jáznak elő a kérdések, újabb alámerülésekhez: — Alkalmasak-e a tan­könyvek a jól ütemezett ha­ladásra: van-e elegendő, hozzáférhető idegen nyelvű' forrásanyag, olvasmány az önálló nyelvi gyakorlathoz? Milyen szervezett lehetősége van a fiataloknak élő nyelv­gyakorlásra? Mi a módja a szakmai nyelvtanulásnak? Javul-e a helyzet a megyé­ben a kisiskolás nyelvokta­tás terén a tanítóképző főis­kola idetelepülésével? A kérdések elszállnak, de önmagunkhoz, mindannyi­unkhoz szólnak. Tegyük fel — idegen nyelven! Végül: e sorok írója a jövő héttől munkahelyi nyelvtanfolya­mon vesz részt... Pleskonics András is megriadok az arisztokrá­cia, a „felső tízezer” e szó­palackból kiszabadult szel­lemétől. Az egyik "képes hetilapunk fiataloknak címzett rovatá­ban hónapokig dúlt a já­ték, a „pop-póker”. A kaszinóban nemcsak pókereznek, hanem rulettez- nek is — a KISZ-tagok. Ez a . szerencsejáték-forma ugyanis ajánlott módszer a politikai vitakörökön. Az egyik középiskolában meg­nyílt már a „pol-bár”, ahol politizálni lehet ugyan, de italozni — remélem — még nem. Mi következhet ezután? A tőzsde-diszkó, a lóver­seny-érettségi, a Monte- Carló-iskola ... Költői Ádám Európai regionális találkozó Hz UNESCO asszociált iskolák munkájáról *** 22*** * ** «ft* it r&m, „»,***!r~ vr r r""*T*r r'MK r * W“ A nevelésügyi tudományos és kulturális nemzetközi szer­vezet szeptember végén Ki- sinovban tartott regionális tanácskozásán a huszonhat magyarországi UNESCO-asz- szociált középiskolát Kovács Lászlóné, a békéscsabai szlo­vák gimnázium tanára kép­viselte. — Hányán, kik és milyen céllal vettek részt a talál­kozón? — Tizenhét európai or­szág UNESCO-bizottsága, bé­ketanácsa és nyolc nemzet­közi ifjúsági szervezet kép­viseltette magát — a szo­cialista országok hiánytala­nul — az ötnapos tanácsko­záson, hogy az itt elhang­zottakat beépítsük és hasz­nosítsuk az iskolai nevelés során, bár az asszociált is­kolák eddig is kiemelten foglalkoztak a nemzetközi megértés, együttműködés di­ákszintű kérdésével és a bé­kére neveléssel. — Hogyan folyt a munka, miről tárgyaltak? — Mindhárom munkacso­portban az előadások és vi­ták az ifjúság problémáiról szóltak. Az első — amelyben én is dolgoztam — az ifjú­ság helyzetét, megértését és együttműködését, valamint a békére nevelést vette napi­rendre a tapasztalatok és a jövő feladatainak szempont­jából. A másik az össz-eu- rópai bizottság együttműkö­dési munkáját és az ifjúság perspektíváit vette számba, a harmadik pedig az egyes országok nemzeti ifjúsági politikáját tárgyalta meg. Majd az utolsó nap együt­tes ülésén mindhárom cso­port beszámolt a munkájá­ról. — Az ifjúság helyzetéről milyen összkép bontakozott ki? — Nagyon hasonló Euró­pa keleti és nyugati felén, különösen a társadalmi be­illeszkedésről, amibe ugyan sok minden más is beleját­szik, de végül is a gazdasági helyzet függvénye. Gond szinte mindenütt az önálló otthon megteremtése és hosszú a fiatalok érvényesü­lésének az útja. Ugyancsak mindenütt érzékelhető az ifjúság háborús félelme, aminek a hatására sokan kö­Kisinov, Intourist Hotel zömbösek lesznek, s elvesz­tik társadalmi aktivitásukat és az ifjúsági szervezetek hatékonysága sem a régi. És ez nemcsak Európára jel­lemző — kisebb, nagyobb különbségekkel —, hanem az egész tévés, diszkós, videós világra. S még nagyobb a nevelés feladata és felelős­sége, különösen az UNES- CO-asszociált iskoláké. — Beszélt a saját iskolá­jának munkájáról, eredmé­nyeiről? — Nemcsak a mienkről, hanem a két gyulai, az Er­kel bs a román gimnáziumé­ról is, mert Békésben — a többi megyéktől eltérően — három középiskola UNESCO- asszociált, azaz társult alak­ban működik együtt a nem­zetközi szervezettel. Ezáltal az átlagosnál többet foglal­kozik a népek, nemzetiségek közötti kapcsolatok ápolá­sával, egymás kultúrájának, hagyományainak, valamint jelenének a megismerésével és magával a békével, be­építve az oktatásba és neve­lésbe. és a kulturális prog­ramok közé is. Kapcsolatok a külföldi iskolákkal és a diák-család csereakciók egy­két hetes időtartammal szintén ezt a célt szolgál­ják. De elmondtam azt is, hogy még hatékonyabb id.e- gennyelv-oktatásra lenne szükség, és még több és hosszabb nyelvgyakorlásra, egész nyaras csereüdülésre például, mert két hónap alatt itt és ott, már jobban meg lehet ismerni egy másik or­szág, másik nép, másik csa­lád életét. Kölcsönösen. — Milyen feladatok elvég­zésére mozgósított ez a ta­lálkozó? — Először is, hogy a bé­kére nevelés már egész ki­csi korban — az óvodában és a' családban — kezdődjék meg. Abban is egyetértet­tünk, hogy a mai generáció­hoz új pedagógiai módszerek kellenek, s hogy a felsőok­tatás számoljon ezekkel a pedagógusképzésben. Az ed­diginél nagyobb teret és több segítséget kell adni a távo­labbi és közelebbi országok kölcsönös megismerésére, s ehhez jelentős anyagi köny- nyebbségeket nyújtva min­den ország ifjúsági turizmu­sa járuljon hozzá, könnyítse meg a külföldi utakat. A le­velezést is jobban ki kell terjeszteni, mert nagyban előmozdítja a megismerést és a barátságot. — Milyen volt a találkozó hangulata? — Kedves, kellemes, ba­rátságos, s ehhez a házigaz­dák mindenre kiterjedő fi­gyelmessége nagyban hozzá­járult. Három nyelven — orosz, angol, francia — folyt a beszélgetés, a hivatalos nyelv az angol volt, mert azon majd mindenki értett. Örömmel tapasztaltam, hogy a küldöttek többsége járt már hazánkban és jó volt hallani, hogy gyönyörű Ma­gyarország. Vass Márta 4 A néphatalomért, a megújulásért O 0 konszolidálódás folyamata A decemberi határozat kétfrontos szellemével nagy hozzájárulás volt a gazda­sági, társadalmi, politikai konszolidálódáshoz. 1957 ta­vaszára az eszmei-politikai zűrzavaros állapotot foko­zatosan a tisztulás folyama­ta váltotta fel. Lassan és persze nem ellentmondások, visszaesések nélkül a félre­vezetett, megtévesztett tö­megekben is tapasztalható volt a kijózanodás. Vége volt már a disszidálási hullám­nak is, amely több mint 200 ezer magyar állampolgárt vetett idegenbe. (Egyötödük néhány hét vagy hónap múl­va visszatért.) A normális rend helyre- állásában, a konszolidálási folyamat kibontakozásában jelentős szerepe volt annak, hogy a párt és a kormány miközben nagyon határozot­tan fellépett minden ellen- forradalmi cselekedet, és az ellenforradalmi szellemet konzerválni próbáló új tak­tika (mindenekelőtt a mun­kástanácsoknak hatalmi-po­litikai szervekké alakítása) ellen, megértéssel kezelte, és a vitát, a tömeges felvi­lágosító szót alkalmazta a téves eszmék hatása alá ke­rült tömegek tisztánlátása érdekében. A fölszabadítást követő első évek óta soha olyan pezsgő, türelmes, kom­munista politikai tömeg­munka nem folyt az ország­ban, mint ezekben a hóna­pokban ! Erre annál is inkább nagy szükség volt, mert a töme­gek bizalmának visszaszer­zéséért a régi mulasztásokat is helyre kellett hozni. A7- 1948-as fordulat után a pártvezetés — különböző hi­bás meggondolásokból és a sikerektől megrészegülten — nem érzékelte, hogy a ma­gyar társadalomban bizo­nyos polgári eszmék és illú­ziók csak háttérbe szorultak, de h felszín alatt tovább él- nek és hatnak. így aztán nem is vitték végbe a na­cionalizmus, a különböző harmadik utas nézetek, a vallásos világnézet mélyre­ható elemzését, és főleg nem alakították ki ‘azt. hogy mi­képpen kel; velük marxista módon vitába szállni, ho­gyan lehet velük befolyásu­kat csökkentő, eredményes eszmei küzdelmet folytatni. A jelszószerű, nagyhangú és dogmatikus szellemű kinyi­latkoztatások, az „ellensé­ges eszmék ellen” nem pó­tolták ezt a mulasztást, sőt, ezek, különösen az értelmi­ség körében, inkább a két­kedést, olykor a megbélyeg­zett nézetek iránti szimpáti­át növelték. A politikai tor­zulásai pedig kedvező talajt teremtettek a téves eszmék és hordozóik számára, *jz el­lenforradalom zavaros ese­ményei tovább hatványoz­ták hatásukat (például a nacionalizmusét és szovjet- ellenességét!) még olyan kö­rökre (párttagokra) is ki­terjesztve azt. amelyek ko­rábban szemben álltak ve­lük. A konszolidációnak és a párt tömegbefolyása növe­lésének fontos eszköze volt a rendteremtés a szakszer­vezetekben is. Ennek állo­mása volt a szakszervezetek országos tanácskozása 1957. január végén. Az ellenfor­radalmi, revizionista befo­lyás utat tört magának a munkásosztály e tradicioná­lis szervezeteiben is. Min­denekelőtt a szakszervezetek függetlenségének jelszavával kellett szembenézni. Ez ro­konszenves volt sok öreg szaki szemében, mert emlé­keztek a Rákosi-féle vezető­ségnek lépéseire, amelyek elrabolva a szakszervezetek autonómiáját. ;)zokat az ál­lami feladatok puszta vég­rehajtóivá próbálták degra­dálni. Tisztázni kellett tehát a szakszervezetek helyét, fel­adatát az újjá formálódó szocialista rendben. A párt­tól, mint a szocialista épí­tés vezető erejétől független — vagyis politikamentes — szakszervezeti mozgalmat elvetette a SZOT-nak ez az ülése. Nyomatékosan állást foglalt viszont a szakszer­vezetek önállósága mellett, önállóan saját hagyomá­nyaiknak megfelelően és sa­ját eszközeikkel kell küzde­niük a szervezett dolgozók követeléseiért és céljaiért, hatványozott erőt fordítva az érdekvédelmi műnkára. Minél erőteljesebben és eredményesebben képviselik tagságuk napi és távlati er-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents