Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-08 / 237. szám
NÉPÚJSÁG 1986, október 8„ szerda Meghalt Egyedi G. Sándor Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Enyedi G. Sándor, a Békés Megyei Népújság nyugalmazott főszerkesztője 62 éves korában, október 7-én, tegnap közlekedési baleset következtében elhunyt. Enyedi G. Sándort a Békés Megyei Népújság szerkesztősége és a Lapkiadó Vállalat saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés. MSZMP BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA, BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE, BÉKÉS MEGYEI LAPKIADÓ VÁLLALAT Enyedi G. Sándor 1924-ben született Gyulán. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1946 tavaszán a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség városi titkára lett, s ugyanebben az évben lépett be a pártba. Részt vett a népi kollégiumok megszervezésében, melynek Gyulán — kisebb megszakítással — több éven át igazgatója volt. Munka mellett tanult, 1951- ben tanítói oklevelet, majd tanári diplomát kapott. 1954-ben tanácstag, illetve a Gyulai Városi Tanács elnökhelyettese lett. Egy esztendővel később tanácselnökké választották, és ezt a funkciót több mint 10 éven át töltötte be. Jelentős szerepe volt a város politikai, gazdasági, kulturális életének fellendítésében. Egyik megalapozója volt a város ma már országos hírének, turisztikai, idegenforgalmi központtá válásának. Munkája 1966-ban a megyeszékhelyre szólította, az MSZMP Békés Megyei Bizottságán dolgozott először osztályvezetőként, majd a megyei pártbizottság ideológiai titkára lett. E beosztásában sokat tett a megye ideológiai, kulturális élete színvonalának emeléséért. 1975 márciusában nevezték ki a Békés Megyei Népújság főszerkesztőjévé. Ifjúkori álma beteljesülésének tekintette e hivatást. Személyes beszélgetések során gyakran elmondta, fiatal korában egyik vágya volt, hogy újságíró legyen, ám az élet sokáig más területre szólította. Amikor megadatott a lehetőség, nagy ambícióval látott munkához. Vezetése alatt a lap formai megjelenésében és tartalmában is megújult. Fiatal, jól képzett újságírókból álló kollektívát alakított ki. Egyszerre volt politikus, újságíró és pedagógus. Olyan vezető, aki nemcsak feladatokat adott és számon kért, hanem segített is, ha úgy adódott, a személyes gondok megoldásában is. Elkötelezettsége, műveltsége, embersége révén a szerkesztőségben és azon kívül is köztiszteletnek örvendett. Jegyzetfüzetében mintegy mottóként József Attila sorai álltak: Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Így élt, dolgozott és erre tanított bennünket. Nyugdíjasként sem szakadt el a szerkesztőségtől, gyakran bejárt, dicsért, véleményt mondott. Újságíró, közéleti ember volt nyugdíjasán is. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. Megkapta többek között a Szocialista Kultúráért kitüntetést, két alkalommal a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, nyugdíjba vonulása előtt, 1984 novemberében pedig a Szocialista Magyarországért kitüntetést. A halál mindig értelmetlen, döbbenetes és felháborító. Kiváltképp az, amikor egyetlen végzetes pillanat következménye. Súlyos betegségéből még felépült, szívóssága, akaratereje átsegítette a nehéz időszakon. Nemrég a szerkesztőségben járva örömmel újságolta, jól van. Nem gondoltuk, hogy utoljára látjuk. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Megalakult a Békéscsabaiak Budapesti Baráti Köre Hétfőn Budapesten a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének országos székházában megalakították a Békéscsabaiak Budapesti Baráti Körét. Az ünnepélyes eseményen jelen volt Petrovszki István, az MSZMP KB osztályvezetője. Az alakuló ülés dr. Ter- pitkó András megnyitójával kezdődött, amelyben a levezető elnök tájékoztatta a több mint hatvan csabai születésű, fővárosunkban élőt és dolgozót a szervező- bizottság eddig végzett munkájáról, rámutatva, hogy a kör működési alapszabályzatát kidolgozták, s ebben megfogalmazták a legfontosabb irányelveket, azokat a tennivalókat, melyeket az önkéntes várossegítők megyénk székhelyének további fejlesztéséért tehetnek. Szólt arról is, hogy a Csabáról Pestre ..szakadtak” soha nem felejtették el szülővárosukat, figyelemmel kísérték annak fejlődését, együtt örültek a sikereinek, és osztoztak a gondjaiban. Beszédében kiemelte, hogy a kör megalakulásával a szellemi tartalékokat tovább lehet hasznosítani a szűkebb haza érdekében. A megnyitót követően dr. Jelinek Lajos, a Békéscsabai Városi Tanács osztály- vezetője ismertette a kör alapszabályzatának tervezetét, amelyet a megjelentek egyhangúlag jóváhagytak. Ezután javaslatot tett a tizenöt tagú intézőbizottság összetételére. A bizottság tagjait az alakuló ülés megválasztotta, majd tagjai sorából az öttagú elnökséget, amelynek vezetője dr. Ter- pitkó András lett. A továbbiakban Sasala János, a békéscsabai tanács elnöke szólt a tagsághoz, kifejezve a város vezetésének a kör megalakulása feletti örömét, majd arról beszélt, hogy Békéscsaba történelmi sorsfordulójának, felszabadulásának negyvenkettedik évfordulóját méltón ünnepelték a pesti csabaiak. Az ünnepi ülést ezután dr. Ábrahám Béla, a párt városi bizottságának első titkára köszöntötte, kiemelve a baráti kör politikai jelentőségét, amelynek létrejöttével lehetővé vált a jó módszerek, tapasztalatok, jelentős szellemi tudás ösz- szehangolása Békéscsaba érdekében. Az alakuló ülés dr. Ter- pitkó András elnöki zárszavával ért véget, amelyben elhangzott, hogy a Békéscsabaiak Budapesti • Baráti Köre legközelebbi ülését 1987. január 5-én tartja Pesten a VIII. kerület, Puskin u. 4. sz. alatt, ahová várják azokat a Pesten élő. dolgozó csabaiakat is, akikkel eddig nem sikerült kapcsolatot teremtenie a szervezőknek. bj. Szövetkezeti pénztárosverseny A Belkereskedelmi Minisztérium, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa és a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete védnöksége alatt — a hagyományoknak megfelelően — immár tizedik alkalommal rendezik meg Kecskeméten a megyei művelődési központban október utolsó hetében az állami és szövetkezeti bolti pénztárosok országos versenyét. Ennek előzményeként került sor október 6-án délelőtt Békéscsabán, az áfész szakcsoporti székházában a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek pénztárosainak megyei versenyére, melyet dr. Futó Sándor, a Mészöv áfész-tit- kárságának helyettes vezetője nyitott meg. E megyei versenyen — melynek szakmai levezetője Király Sándor oktató volt — hat áfész 27 pénztárosa mérte össze felkészültségét. A csaknem négyórás verseny jó időeredményeket hozott — hangsúlyozta Király Sándor. Ez azt jelentette, hogy ismertté lett az a tíz versenyző, akik Ratus és Anker pénztárgép mellé állhatnak az országos versenyen. Közülük is említést érdemel Jantyik Éva, Gajdács János- né. Somogyi Györgyi — mindhárman a Békéscsaba és Vidéke Áfész Lencsési ABC-áruházának pénztárosai —, akik az említett sorrendben bizonyultak a legjobbaknak a Ratus típusú gépen. Ugyanakkor az Anker pénztárgépen sorrendben Tóth Sándorné, a sarkadi, Forgács Erika, a gyomaend- rődi, Dávid Erzsébet, a gyulai áfész versenyzője szerezte meg az első, a második, illetve a harmadik helyezést. A Ratijs típusú pénztárgépen versenyzők közül négyen, míg az Anker pénztárgépen versenyzők közül öten vehették át jutalmukat dr. Futó Sándortól. Balkus Imre Visszaemlékezés Major Rizsnyánszkira A minap volt negyvenkét éve annak, hogy Szarvas község egy szép őszi napon a béke első napját ünnepelte. Az akkori \>e- rőfényes napsütésben hetek segítettek enyhíteni a háborús eseményekkel járó gondokat. Napról napra csökkent a fejetlenség, a tanácstalanság, a bizalmatlanság és a zűrzavar. Három nap alatt megtörtént a község „átfésülése”, s éppen a kedvező időjárás folytán a „beszállásolások” sem okoztak problémát. Ahol az iparos vagy a kereskedő házában volt az üzlet, ott már november hetedike után ki is nyitottak. A fűtési szezon is csak ekkor kezdődött, összébb szorultunk. A lovak a szabad ég alatt éjszakáztak. A sok hátas- és igáslónak nem kellett istálló. Az apró termetű orosz lovaknak még később sem. December elejére a kedélyek megnyugodtak, s karácsonyra már nyugodt medrébe tért vissza az élet mind a községben, mind a tanyavilágban. A karácsony előtti vasárnap reggelén a front már Budapestre összpontosított. Itt úgyszólván csak a városparancsnokság maradt. De annál mozgalmasabb volt már december 1-e óta a húsipar. Ekkor kezdődtek meg a jóvátételi állatvágások, illetve a szállítások a frontnak. Három üzemben (vágóhíd, N. I. műhelye, K. M. raktárai) volt úgy, hogy százan is dolgoztak. Csaknem harminc húsiparos, félszáz segédmunkás és az adminisztráció. A kampány 1945. április 30-ig tartott. Karácsony után zsír- és húsellátási gondok jelentkeztek, elsőként is a munkás- és a cigánytelepen, a Krakkóban. Ez utóbbi kétszáz házikójában, putrijában több mint ezren éltek. Garmadával a gyermekek. A tanyavilágban nem voltak élelmezési gondok. A bő termés után volt juh, sertés és baromfi. Jegy nélkül folytak a birkavágások, a disznóölések. Benn a városban a vágóhídon „lecsapták” az urasági marhaállományokat. Elsőnek a P. majoriakat. Előző napon „helyszínelnem” kellett, igazolni a megfelelő egészségügyi állapotukat. Akkor nap mint nap át tudtam „gázolni” az Anna ligetből a Macózugba. T. J., a rátermett „nagyvágó” volt a brigádvezető. Égett is a munka a hentesek, mészárosok keze alatt. A hidegben a marhákat csak „fertályolták”, s így hordták a vagonokba, ahol fából ácsolt ránfákra akasztották. Ezeket az üzemben dolgozó bognárok készítették. A jó idő beálltával darabolni és sózni is kellett a húsokat. A nagy vágásokkal spontán megoldódtak a városban a közellátási gondok. Volt bőven belsőség. A kiskocsmákban mindig kapható volt rántott velő, vesevelő és pacalpörkölt. M. M. és J. Gy. se ingyen, se pénzért Krakkót is ellátta. Tellett a napi 10 —20 marhából és ugyanennyi sertésből. Február közepén-végén — miután Budapest is felszabadult — megindult a főváros és Szarvas között a népvándorlás. Vitték fel a zsírt, lisztet a tojást és hozták a ruhaneműt. . Lovas és gépkocsin, de a „hússzerelvényekben” is mindig volt egy-két e célra kijelölt „paklikocsi”. Hogy a község közélelmezése a kemény januárban és februárban zökkenőmentes volt, az Major Rizsnyánszkinak volt köszönhető, annak az 50 éves, magas termetű, őszes hajú azerbajdzsáni bankigazgatónak, aki öt hónapon át „parancsnokolt” Szarvason. Milyen is volt ez a Rizsnyánsz- ki, aki mindig gimnasztyorkában járt, sötétkék nadrágot és fekete csizmát viselt. A tányérsapkáján zöld szalag jelezte „gazdasági” mivoltát. Oroszul és németül tárgyalt. Mindig komoly volt, s a modora kimért. Soha nem hangoskodott. Nem tréfálkozott, nem nevetgélt, legfeljebb elmosolyodott. Diszkrét zárkózottság és a hivatalos társalgási nyelv jellemezte. Szűkszavú tiszt volt. Szigorú napirendet diktált magának. Kilenctől tizenkettőig tárgyalt a hivatalában (ma ügyvédi mk.), ahol csupán egy író-, és egy tárgyalóasztal volt néhány thonet székkel és egy mosdótállal. Ugyanígy volt berendezve a lakószobája is. Pedig lett volna fotel bőven, de ő megelégedett egy rézággyal. Viszont a hivatali helyiségében és szobájában is állt egy zongora. Mindössze ennyit kért a községi elöljáróságtól. Délutánonként 13 és 17 között — vagy ahogyan a világosság megengedte —, szemlét tartott a vágóhídon, a húsraktárban és a vasúton. Olykor az élő állatállományokat is ellenőrizte a majorokban. Ha valamiért felindult volt — még tárgyalás közben is — odaült a zongorához. Játszott valamit, és csak azután ment át a szemben levő kommandatúrára jelentéstételre. Munka végeztével is oda-odatelepe- dett a hangszer elé. Aztán egyszerre csak felhangzottak a Kék Duna csodálatos dallamai, vagy J. Strausstól a Wiener Walzer akkordjai. Ilyenkor a két őrmester-admi- nisztrátornő már perdült is táncra. Karácsony estéjén a Tannenbaummal kedveskedett nekünk. A zongora volt a kikapcsolódása gondjai közepette. Ebből meg volt bőven: a front és a hátország kérésének teljesítése, illetve — és erről sem feledkezett meg — a lakosság húsellátása. 1945. április 30-án búcsúzott el. Sokáig emlegettük vagy százan, akik ismertük. Még most is elnézegetem azt a két parasztportrét, amit „letyinántjával” rajzoltatott egy agg házaspárról, s ami még ma is megvan az L. utcai ház szobájának a falán. Az akkori szarvasi szegény népréteg élő öregjei ma is hálával emlékezhetnek rá a jó ellátásért, munkaalkalomért és a személyi biztonságot szolgáló „bumácskáért”. ő egy volt a felszabadulást követő hónapokban itt szolgálatot teljesítő szovjet tisztek között. De nyugdíjasán — több mint 40 év után — a lakosság és a magam nevében ezzel a kis írással tartozom neki, s a hozzá hasonlóknak vagy már csak az emléküknek!? Dr. Domán Imre ny. állatorvos, Szarvas Túzokvédök nemzetközi tanácskozása A kép bal felső sarkában Paul Goriup, á nemzetközi munkacsoport elnöke Fotó: Gál Edit és Fazekas László (Folytatás az 1. oldalrólJ — hadd jegyezzem meg, hogy ez az első olyan tanácskozás, ahol a szocialista és a nyugati országok képviselői együtt ültek asztalhoz — Dévaványán bemutatjuk az itteni eredményeket, a mesterséges nevelés tapasztalatait, hiszen a dé- vaványai túzokállomás létesítését követően hoztak létre hasonló állomást az NDK-ban és legutóbb a Szovjetunióban is. A háromnapos tanácskozáson egyébként kb. 20 előadás hangzik el, nem csupán a hazai tapasztalatok kerülnek szóba, hanem nemzetközi összehasonlításban főbb védelmi és kutatási kérdések, természetvédelmi kezelési eljárások. * * * A nemzetközi tanácskozás egyik szünetében kértük beszélgetésre Paul Goriupot, aki Angliából érkezett, s mint említettük, a nemzetközi munkacsoport elnöke. — Miért Magyarországot, választották ezúttal színhelyül? — Kelet-Európábán a túzok mentés szempontjából ez a legfontosabb hely. Már több ilyen összejövetel is volt Kelet-Európábán, Magyarország mindenkor vezető szerepet játszott. — Kérem, mutassa be röviden a szervezetüket! — A miénk az egyetlen nemzetközi madárvédelmi szervezet, amely a túzokvédelemért tenni tud. A legtöbb tag európai, de számos ázsiai és afrikai ország is tagja. A nemzetközi szervezet fő funkciója az információcsere. A túzokvédelmi munkacsoport nem intézetként működik, hanem levelezés és szimpóziumok révén tartja a kapcsolatokat. Az ilyen találkozásokon, mint a jelenlegi is. nemcsak információkat cserélünk, és újabb eredményekről számolunk be, hanem a problémákról is szó esik, melyeket személyesen lehet megvitatni. — Most mi lesz ez a megvitatandó probléma? — Most elsősorban az élőhely pusztulása és a madarak visszatelepítése. No, és a másik faj, a reznek túzok, ami hatékonyabb védelmet kíván. — Hogyan ítéli meg a dé- vaványai állomás munkáját? — Követendő példa számos ország számára, hogyan lehet aktív védelmet teremteni. S ugyanakkor, amikor itt szép sikereket értek el, vannak országok, ahol, ahelyett, hogy a kitaposott utat járnák, tehát átvennék az itteni tapasztalatokat, maguk próbálkoznak útkereséssel. Egyébként Magyarországon hozták a legszigorúbb jogi intézkedést a túzok védelmében, beleértve Nyugat-Európát is. Mindez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy nincs probléma, hiszen itt van mindjárt az élőhely kérdése. A túzok kulcsszerepet játszhat egy nemzetközi egyezmény kidolgozásában is. hiszen nem országhatárok szabta zárt területen él, így a szomszédos államok között megegyezés jöhetne létre. (Tóth)
