Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-30 / 256. szám

IgHiWkfeM-------------------------­— Békés megye bemutatkozik „Békés Countrv” A keddi, hivatalos megnyitó után tegnap volt az első közönségnap a Békés megye bemutatkozik vigadóbeli rendezvénysorozatán. Sok nézője volt a termékbemuta­tónak, s úgy tűnik, mindenkinek kolbászra fájt a foga. Nem is csoda, hisz az ízlésesen berendezett húsospultok láttán még a jóllakott embernek is összefutott a nyál a szájában. Marie Archambault- és Pierre Trottier Kanadából ér­kezett. No nem a Békés megye bemutatkozik című rendez­vénysorozatra. .. A fővárossal ismerkednek, s így téved­tek be a Vigadó épületébe. „Madarorsag nadon szép es jo” — nevet Marié, mi­közben Pierre a kolbászok­kal van el­foglalva. — Torontó­ban, Otta- vában és más nagy kanadai vá­rosban lehet kapni eze­ket az élel­miszereket — mondja. Eddig azt hitték, hogy ezek Buda­pesten ké­szülnek. A térképükön megmuta­tom nekik „Békés Country”-t. Itt még nem jártak, de a hírét és a szalámi ízét hazaviszik Kanadá­ba. . . Egy kis terefere az előcsarnokban. Jobbról Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, balról Korcsog And­rás, a Magyar Tudományos Akadémia tudománypolitikai bi­zottságának titkára, középen Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke Fotó: Fazekas László 1986. október 30., csütörtök A kezdés dilemmái Kiállító üzemeink Mint azt bizonyára so­kan hallották a rádió kedd reggeli műsorában — majd a megnyitó beszédben is — Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke többek kö­zött azt mondta, a termék- kiállításon csak azok az üzemek vesznek részt, ame­lyek újat, színvonalasat, minőséget tudtak produ­kálni. A bemutatókat jár­va megállapítható, megfe­lelnek ezeknek a követel­ményeknek. Akik látták a kiállításokat, tudják mely üzemek térmékei láthatók, ám akik nem jutnak el, nyilván azok is kíváncsiak, kik szerepelnek a Vigadó­ban. íme a névsor: Orosházi Üveggyár, Me- takémia, Szarvasi Plasto- lus, CITÉV, Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat. Zalka Tej (Nagybánhe- gyes), Hungaronektár, sü­tőipari vállalat, gabona­tröszt, üdítőital-ipari vál­lalat, Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát, Zöl­dért, Forcon, Unicon, Gyu­lai Húskombinát, Mezőbe- rényi Faipari Szövetkezet. ENCI, Mezőkovácsházi Áfész, Kner Nyomda, Kö­flki nem lakott jól — Tessék mondani, lehet Itt kolbászt kapni? — szólított meg egy hölgy a Gyulai Húskombi­nát szalámikkal telerakott pult­jánál. — Jaj, maga újságíró? — kapott az alkalmon Budai Agnes a Kölcsönös bemutatko­zás után. — Írja meg, legyen szives, hogy nagyon tetszik a kiállítás, csak az a baj, hogy ezeket a. termékeket itt a hely­színen nem lehet megvenni. Minden évben a gyulai stran­don nyaralok és akkor bevá­sárolok a finom kolbászokból. Itt Pesten ezeket, sajnos, rit­kán lehet kapni. Vinnék haza most étkezési búzacsírát is. de nem kapok. — Talán próbálkozzék a Ská­lában vagy a Rákóczi úti éjjel­nappali közértben. — Köszönöm a tippet. Búcsúzunk: — Tudja, most ebéd helyett jöttem ide a mun­kahelyemről, de csak a lát­vánnyal laktam jól — mondja nevetve. rösvidéki Cipész Szövetke­zet, Békéscsabai Kötöttáru- gyár, Békéscsabai Szőnyeg- szövő, PATEX, Gyulai Víz­mű, MAVOSZ, Szarvasi OKI, Szarvasi HAKI, Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet, a Gyulai Tou­rist és az IBUSZ. Megalakult a diákklub örömmel adhatunk hírt róla, hogy tegnap este a Vi­gadó egyik klubtermében megalakult a Budapesten ta­nuló Békés megyei fiatalok diákklubja. A fővárosban je­lenleg 412 viharsarki diák végzi tanulmányait az egye­temeken és a főiskolákon. Őket képviselte tegnap az a tízegynéhány hallgató, aki­ket a megye vezetői hívtak meg baráti beszélgetésre. Fazekas Imre, a megyei tanács személyzeti osztályá­nak vezetője elmondta, hogy az a nem titkolt szándéka a megye vezetésének, hogy egy egészséges lokálpatriotiz­must alakítsanak ki a fővá­rosban tanuló békési fiatalok körében, akiket tanulmánya­ik végeztével visszavárnak majd. Már most cselekvő be­leszólást kívánnak biztosíta­ni — a leendő klub segítsé­gével — a megye terveibe, céljaiba. Az alakuló ülésen részt vevő diákok kivétel nélkül jónak tartották az ötletet, s ezt örömmel támogatják is. Lukács Csaba, a Testneve­lési Főiskola békéscsabai hallgatója tanintézetében örömmel veszi kézbe a szer­vezést: — Az ember az is­kola vége felé azon gondol­kodik, hogy maradjon-e a szakmában vagy sem. Ha ezt eldöntötte, akkor azon töri a fejét, hogy visszamenjen-e szűkebb hazájába, vagy más megyében próbáljon szeren­csét — mondta. — Sajnos, Békés megye inkább az el­vándorlásról híres. A mi dol­gunk és a diákklub feladata lesz majd, hogy ezt a ked­vezőtlen jelenséget megszün­tessük. Reméljük, sikerül. N em tudom, hogy érzi magát mostanában Háromszéki Pál, a Kner Nyomda vezérigazgató­ja. Bizonyára jól van. Dol­gozik. Aligha véletlenül ju­tott eszembe az annak ide­jén országos port felvert vá­lasztás a Szakszervezetek Bé­kés Megyei Tanácsának ülé­sén, ahol az új vállalatveze­tési formákra való áttérés tapasztalatait összegezték. Hallgattam a felszólalókat, akik a kezdés nehézségeit, dilemmáit ecsetelték. Igen, Háromszékit leszavazták, de nem csuklott össze. „Érzé­keny lelkű szivar vagyok, csak nem mutatom...” — mondta az újságírónak. Ki- állhatatlan fickónak nevezte önmagát, a környezete fene­gyereknek tartotta, pedig nem szereti, ha szikrázik kö­rülötte a levegő. Viszont: fő­mérnöksége alatt a termelés a tizenkétszeresére nőtt, a Kner a hazai nyomdaipar fellegvára lett. Másodszori nekifutásra mégiscsak bizal­mat kapott. Érdekes, talán természetes is, hogy a bot- rányszagú igazgatóválasztá­sokra figyelt elsősorban a közvélemény. Mi történt Me­zőhegyesen, a csabai ka­zángyártóknál? — kérdez­gették. Mára elcsitult a vi­har, a tanulságok levonása került előtérbe. Az máris világosan lát­szik, hogy a gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejlesz­tése, illetve az új vállalat- vezetési formák bevezetése gondos előkészítést igényel. A kampány jellegű megoldá­sok kudarcot vallottak, ki­rajzolódott e munka politikai jellege. A párt Központi Bi­zottságának 1984. áprilisi ál­lásfoglalása, az ennek nyo­mán megszületett törvények, rendeletek nem kis változást hoztak a gazdálkodásban. Nagyobb hangsúlyt kap ugyanis a jobb teljesítmény, a jövedelemérdekeltség, a meglevő értékekkel való ha­tékonyabb gazdálkodás, a nemzeti jövedelmet gyarapító tevékenység. Mindezekből kiviláglik: nem egyszerű fi­nomításról van szó, hanem átfogó továbbfejlesztésről. A szabályozók arra ösztönöz­nek, hogy szocialista megol­dásokkal alkalmassá tegyük gazdaságunkat a megválto­zott körülményekhez való al­kalmazkodásra, a megnöve­kedett követelmények teljesí­tésére. Ebből egyenesen kö­vetkezik: a gazdálkodás ha­tékonyságának a növelése módot ad a vállalati vagyon gyarapítására, a gyorsabb fejlődésre, a dolgozók jöve­delmének a növelésére. Más­felől a kisebb teljesítmény, a szerényebb nyereség, vagy éppen a veszteség kikény­szeríti a termelés szerkezeté­nek a módosítását, a költsé­gek csökkentését, ellenkező esetben megjelenik Demok- lesz kardja: a visszafejlesz­tés, esetleg a felszámolás ve­szélye. Egyfelől ott van a piaci nyomás, alulról vi­szont a vállalati kollektíva igénye. Ilyen helyzetben kap­kodhatja a fejét az elsőszá­mú vezető. Kétségtelen, e demokrati­kus nyomásnak intézménye­sen is teret adnak az új vállalatvezetési formák, a korábbinál nagyobb szerep­hez jut -a közösség vélemé­nye, képviselőinek állásfog­lalása. A vállalati tanácsok, illetve választott vezetősé­gek döntési joga a gazdálko­dás legfontosabb kérdései­ben, a vezető megválasztásá­ra, keresetének a megállapí­tására növeli az emberek tulajdonosi tudatát, felelős­séget vállalnak a munkahely jövője iránt is. Persze, senki sem gondolhatja komolyan, hogy az új közgazdasági kör­nyezet ellentmondásoktól mentes. Bizonytalanságok, megválaszolatlan jogi kér­dések nehezítették a mun­kát. Igaz, a viták során olyan megoldásra váró gondok is felszínre kerülnek, ame­lyekre nem lehetett előre vá­laszt adni, ezek csak a gya­korlati tapasztalatok alapján oldhatók meg. Megyénkben nem volt kü­lönösebb gond az előkészí­téssel. A helyi szakszerveze­ti bizottságok jól látták el feladatukat, kulcsszerepet töltöttek be ebben a munká­ban. Nagy kérdés volt, hogy egy-egy vállalat milyen ve­zetési formába tartozzék. A gazdálkodó egységek többsé­ge elfogadta a felügyeleti szerv javaslatát, mindössze két állami gazdaság válasz­tott más formát. Ennek meg­felelően 42 vállalat közül 19- nél vállalati tanács műkö­dik, 23 vállalat pedig a dol­gozók közgyűlésének, illetve küldöttgyűlésének általános irányítása alá került. A Szakszervezetek Békés Me­gyei Tanácsa ugyancsak ki­emelt feladatának tekintette a gondos előkészítést, a fo­lyamat segítését. Ideiglenes * bizottságot hoztak létre, amelynek a tagjai kapcsola­tot tartottak a felügyeleti szervekkel, a törvényességi felügyeletet gyakorló ható­sággal. Sokat tettek a meg­valósítás sikeréért a pártbi­zottságok, a helyi alapszer­vezetek. A feladat ismeretlen és ne­héz volt. Az előkészítő bi­zottságok gondoskodtak ar­ról, hogy minél több dolgozó megismerje a gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfej­lesztésének a lényegét, kü­lönösen az önállósággal együtt járó felelősséget. Csak alapos mérlegelés után dönt­senek, hogy kiket javasolnak a vállalati tanácsba, a kül­döttgyűlésbe, a vezetőségbe. Nos, ez nem mindenütt sike­rült egyformán jól. Általá­ban mozgósították a dolgo­zókat, néhány helyen töb­bes jelölés is előfordult, máshol azonban gondot oko­zott a megfelelő emberek megtalálása. A legnagyobb létszámú vállalati tanácsnak 43. a legkisebbnek 17 tagja van. Néhány jelenség eltér a várakozástól. Az új vállalati vezető testületekben kevés a nők, a fiatalok, a fizikai dol­gozók aránya. Bár nem biz­tos, hogy ez feltétlenül rassz, akadályozza az érdemi mun­kát, hiszen a választások so­rán a kollektíva akarata ér­vényesült. Az igazgatók megválasztá­sa is a figyelem középpont­jába került. Mind az igazga­tók, mind a dolgozók szem­pontjából sok a bizonytalan­ság. Egyik-másik kérdésben húsbavágóak a gondok, mi­vel nem találtak igazán jó megoldásokat. Ilyen többek között a Háromszékihez ha­sonló vezetők ese.te. Mi van akkor, ha nem erősítik meg régi pozíciójában az igaz­gatót, az új pályázó „befu­tásáig” hogyan lehet zavar­talanul dolgozni? A felvetés mindenképpen jogos, hiszen kilenc helyen az alakuló ülé­sen nem kapta meg az igaz­gató az előírt kétharmados többséget: Jöttek a belső és a külső pályázók. Ez a rend­szer azonban nehézkes, gyak­ran fél évre van szükség ah­hoz, hogy a megüresedett helyet betöltsék. így bo­nyolulttá válik az együtt­működés. Az igazgató ért­hetően a saját sorsával kezd foglalkozni, az ellene szava­zók pedig nem kívánják a jelenlétét. De a pályázat út­ján megválasztott vagy a ré­gi beosztásban megerősített/ vezető sem tudja pontosan, hogy mire vállalkozott, mert a vele szemben támasztott követelményeket rendszerint utólag, a második testületi ülésen hagyják jóvá. U gyancsak elgondolkoz- tató az igazgatók bé­rének felemelése kö­rüli dilemma. Aligha mond­ható szerencsésnek, hogy a vezető bérét nyílt szavazás­sal állapítják meg a válla­lati tanács tagjai, akiknek a fizetése az igazgatótól függ, mig az igazgató- és tisztség­viselő-választás titkos. Seres Sándor Sok csodálója volt a népművészeti és háziipari termékeknek Fotó: Fazekas László Az adózás viszontagságai Felháborodott telefonáló hívta fel szerkesztőségünket: szabálytalanságot vélt felfe­dezni a békéscsabai adócso­port munkájában, nézzünk utána. A régi posta épületében le­vő adócsoport helyiségében sokan várnak arra, hogy sor­ra kerüljenek. Ingerültek az emberek az ablakon kívül, és türelmetlenek az ablakon belül levő ügyintézők. Beállók a sorba és figye­lem az eseményeket: — Menjen el inkább más­hova dolgozni, ha nem ért a munkájához. Nagyobb hasz­na lenne a népgazdaságnak — mondja egy idősebb nő ingerülten, és majdnem sír­va hagyja^ ott az adóügyi előadót. Megszólítom, igyek­szem megnyugtatni... — Mátrai Györgyné va­gyok — mutatkozik be és még remeg a felindultságtól. — Képzelje 2200 forint nyug­díjból élek. Azt hittem, már az év elején, hogy letudtam a házadót, erre kapok egy értesítést, hogy fizessek be még 51 forintot. Senki sem értesített arról, hogy fel­emelték a korábban megál­lapítottakat ... Uhrin András azért dohog, mert nem érti, miért és mi­re kell 3560 forintot kifizet­nie, amiért a nyugdíjintézet­hez vele kapcsolatban a le­tiltást küldték. Ö már a nyá­ron bejelentette, hogy egy kutyán kívül semmilyen ál­latot nem tart. A kutyaadó meg — akárhogy számolja — ennyit semmi esetre sem tesz ki. Krnács János Békéscsabá­ról a Szamuely utcából ugyancsak cifrázza a szava­kat — olyan mérges. — Néz­ze meg — löki elém a pa­pírcsíkokat, nemhogy elma­radásom, de túlfizetésem van. Mégis letiltó papírt küldtek... a fene érti ezt. Akárhogy osztok, szorzók, semmiképp se jön ki a 4288 forint, amit követelnek. Én nem tudom, hogy dolgoznak itt, de legalább a túlfizetést vonnák le a tartozásból... Fekete ruhás, középkorú hölgv pöröl az ablak túlol­dalán ülő ügyintézővel: — Miért fizetnék és felel­nék én más trehánysága mi­att, már megbocsásson ... én becsülettel befizettem a rám eső házadót, és közben letiltást küldenek? Küldjék annak, aki nem fizet... — Bogár Györgyné nem tud be­lenyugodni, hogy más he­lyett fizessen. A kívülállónak az az ér­zése, mindegyik ügyfélnek igaza van. De mit mond a hivatalvezető? Baranya Lászlóné próbál­ja elmagyarázni, hogy mi a helyzet valójában. Bekérette a négy ember iratait, akik­kel beszéltem. Mátrainé valószínűleg nem olvasta el az adóívet, mert abból 'egyértelműen kiderül, hogy legkevesebb a 100 fo­rint, amit házadóként fizet­nie kell. Miután ő csak a felét adta postára, természe­tesen a másik részét is ki kell egyenlítenie. Uhrin Andrásnál valami félreértés történhetett. Utá­nanéznek és korrigálják a hibát. H. E. Krnács Jánosból kettő van a Szamuely utca 68-ban, né­hány év csak a korkülönb­ség az adatlapjuk szerint. Az egyik Krnács kartonján va­lóban túlfizetés van, a má­siknak 4288 forint a hátra­léka. Miután három tulajdonosa van annak a háznak, amely­ben özvegy Bogár Györgyné lakik, bizony közösen fele­lősek az adó elmaradásáért. A rendelet így írja elő még erre az évre, jövőre ez meg­szűnik és mindenki a saját portájának felelőse lesz „adóügyben” is. Ez tehát a teljes igazság. Az adóívet mindenki meg­kapja. El kell olvasni és abból a fentiek kiderülnek. Az is, hogy ha nem kellő időben fizetik meg a kivetett adót, felszólítás nélkül tilt­ják le a jövedelmükből. Munkaerő-hiányos és admi­nisztrációval terhes életünk­ben nincs idő és energia ar­ra, hogy külön felszólítsanak Sok ezer embert kötelessé­gük teljesítésére. Ezt meg kell értenünk nekünk ügyfe­leknek is. Béla Vali

Next

/
Thumbnails
Contents