Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-28 / 254. szám
1986. október 28., kedd Sok évvel ezelőtt, 1968- ban végeztek próbaásatást a vésztö-mágori dombon, ám településtörténete igazán csak az 1970 és 1978 közötti években, Juhász Irén irányításával folyamatosan végzett ásatások után vált ismertté. A mágori domb története az újkőkortól a török hódoltság koráig című régészeti állandó kiállítást és a Csolt-monostori romkertet 1982-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. Részlet a kiállítás egyik ismertetőjéből: „Az i. e. 3600 tájától egymást követően itt megtelepedett és kisebb-nagyobb megszakításokkal évezredeken át egy helyben lakó népek lakóházainak omladékáiból, valamint a háztartási hulladékokból 700 cm vastag, 9 építési szintre tagolódó kultúrréteg képződött i.e. 1300 körűiig. Az itt élt emberek életmódjáról az általuk készített cserépedények, kő- és csontszerszámok vallanak. Kiállításunkban egy egyedülálló leletegyüttest mutatunk be: egy új kőkori szentélyt és a benne talált vallási vonatkozású leleteket. Az újkőkortól és az azt követő rézkorból összesen 44 sírt tártunk fel." Am a látogatókat nemcsak a dombba vágott pincében berendezett régészeti állandó kiállítás, hanem a műemlékileg helyreállított romkert is vonzza. S ha már felkeresik a Csolt-monostor épületeinek maradványait, érdemes körülnézniük, hiszen a történelmi emlékhely és környezete természeti védettség alatt áll. Az őskori leletek feltárása az idén nyáron folytatódott, s a munka eredményét hamarosan láthatja a közönség. így Magyarországon egyedülálló együttes jön majd itt létre, ahol őskor, újkor, rézkor emlékei kerülnek bemutatásra. S hogy mi mindent terveznek még? A közeljövőben a Mágorral összefüggő legelőket rackajuhokkal népesítik be, bemutatva, hogy az ősök milyen jószágfajokkal foglalkoztak e tájon. Tavat is szeretnének kialakítani egy majdan megépülő pákászta- nya környékén, mely a vízivilágot ábrázolná. A monostort körülvevő csatornát, tisztítását követően halasít- ják, s a Holt-Köröst Mágor- tól Fokközig megtisztítva később csónakázóvá alakítják. A tervek közül most csak néhányat említettünk, ám valóra válásukig is érdemes Vésztő-Mágorra ellátogatni. Balkus Imre képriportja KÉPERNYŐ Ügy gondoltam, hogy a hét végén felfedező útra indulok. Olyan műsorokat választottam, amelyek valami új, ismeretlen helyre-világba kalauzolnak. Kettőt is találtam (nyilván több is volt hasonló), az elsőt még pénteken. A címe: Képmagnósok, figyelem! Mondhatnák tisztelt olvasóim, hogy miféle felfedező útra vitt engem ez a százezrek (?) által jól ismert műsor? Ezúttal személyes indítékú a válasz: nekem bizony (akinek nincs videomagnója) egy ilyen műsor mindig és minden esetben új. Közben új és hellyel-közzel meghökkentő volt a szöveg is, amit többen feltaláltak. Amikor az „iskolai videotékák" ideje érkezett felállítására kapacitált a műsor egyik szereplője, és erről, mint a világ legkézenfekvőbb tennivalójáról beszélt, bizony isten, elgondolkoztam. Igen, azon, hogy (szabad legyen a zsargont használni) „per pillanat” ez-e a legfontosabb általános és középiskoláinkban? Hogy „per pillanat” erre kell-e költeniük alig létező pénzüket vagy az irányító és felügyelő szerv pénzét? A jövő, persze kétségtelenül az iskolai videotéka is. Mert az sem lesz baj, ha máshol (vállalatok, intézmények stb.) létrehozzák a téka videováltozatát. De az sem biztos, hogy jó, ha ebben a pénzszegény világban erre buzdítják az iskolákat — „per pillanat”. Mire való akkor a megyei moziüzemi vállalat? Miért tesz erőfeszítéseket, hogy kölcsönözhető videotékát szervezzen? Nyilván azért, hogy az iskoláknak is kölcsönözhessen. Ez a dolog nagyon is észszerű, és gazdaságos, főleg. Ha rajtam múlna, ezt szorgalmaznám. fl világ metrói Pompás ötletet agyaltak ki Lovas György és társai, amikor elhatározták, hogy sorra járják a világ híres metróit, anyagot gyűjtenek történetükről, filmet forgatnak a helyszíneken és mindebből kikerekítenek egy televíziós ismeretterjesztő sorozatot. Igaz, felfedező út volt már az első: a londoni metrót bemutató ötven perc is! Azért kezdték a londonival, mert ez a legelső a világon. Az útra kelt stáb derekas munkát végzett. A forgatókönyv megírásán túl (társszerző: dr. Várszegi Gyula) Lovas György vállalkozott a szerkesztő-riporter szerepére is, elegánsan, mértéktartóan a háttérben mozogva, és ami a legfontosabb: mindig jól kérdezett, kérdései előrevitték a nézőt a megismerésre váró tényanyagban, hogy milyen is volt a kezdet, hogyan találta ki az ember a metrót? És főleg: hogyan építette meg akkor, a múlt század fordulóján? Amikor (jószerével) csak emberi erő és a ló segítette az építőket. Képzeljük csak el, és képzeljük el a kor technikai színvonalát: az angol mérnökök mégis megoldották! 1863. január 10-én indult útjára az első szerelvény, hogy megalapozza egy új fejezetét a közlekedés történetének. A Metropolitan Railway csatát nyert. Megoldotta a London belterületén mutatkozó hatalmas „közlekedési lyukat”, és felgyorsította a forgalmat. Gomba módra épültek az új állomások, az új vonalak, korabeli mozgófilmeket vethettünk össze ugyanott készített mai filmekkel, és álmélkodhattunk, mennyire (okosan!) őrzik az angolok a régi épületeket, a metró 120 éves vonalait, melyek még ma is szolgálnak. Várjuk a folytatást, mint ígérték: a felfedező utat a moszkvai metróban. .. . Gyermekszínház 11 láthatóvá tett palota Már azt is gyönyörűség nézni, milyen boldog izgalommal gyülekeznek a gyermekek egy színházi meseelőadás előtt. Velük együtt ülni a nézőtéren pedig igazi élmény. A tömeges extázis magával ragadja a felnőttet is; a gyermekektől újra meg lehet tanulni az elemi reagálást, ha van bennünk szándék és nyitottság. Pav- lovits Miklós A láthatatlan palota című mesejátéka éppen a gyermeki vizualitás, az élénk beleélő képzelet intenzitására épít. Arra, hogy and nincs ott, de komolyan vesszük (a színészek is, és jól eljátsszák azt), mindenki számára látható és felfogható — legalábbis amíg gyermek ... Jól választott darabot és szereplőket a Békés megyei Jókai Színház ifjúsági színpada. Semmi különös nincs a játékban, amit ne ismernénk már: a sánta bíró (Gálfy László), a vajákos molnárné (Felkai Eszter), a bíró bolondos, de jólelkű lánya (Völgyi Melinda) és az alapos vándarpatikus legény (Mester László); legfeljebb a varázsló (Farkas Tamás) változtatja ritkán katonának magát a mesében. Mégis magával ragadott a Láthatatlan palota előadása, amelyet a napokban láttam a mezőbe- rényi művelődési központban. Az előadás rendezője: Gálfy László Jászai-díjas A Jászai-díjas színművész, Gálfy László, ezúttal rendezőként is jól feltalálta remek színpadi érzékét és szellemességét. Jól vezette és lelkesítette színésztársait, akikre valóban érvényes az a vélemény, amelyet az egyik pedagógus szájából hallottam a szünetben, miszerint: „Aranyosak és lelkesek” a játszók. Ha nem így lett volna, bizonyos, hogy nem lassult volna le a játék a második részben attól, hogy szinte replikánként kellett kivárni az elszabadult gyermeki ováció csillapodását. Ennél is teljesebb sikerét mutatja a játéknak, hogy amikor a szereplők „meg- I pillantják” a láthatatlan pa- 1 lotát, az egész nézőtér egy- I ként hátrafordul és minden 1 gyerek többször is „megnézi” I azt a csodát. És látják — | senki sincs becsapva. Gyönyörű nézőtéri pillanat I volt az is, amikor az ördön- § gös molnárné az elragadott I tarisznyára ráült tréfás, imi- I táló pózban: előttem, ketten- 1 hárman is bekiáltottak: I „Nézd, tyúk!” És így to- 1 vább, színpadi hatás, ötlet, | poén nem maradt „lereagá- I latlan” (pardon!). Az egyetlen zavaró mo- | mentum csupán az a két fel- I nőtt hölgy volt (feltehetően I szülők), akik a második részt I hangos traccspartival ütötték el — hadd tanulja az a gyerek a színházi magatartáskultúrát ...! Ennek ellenére, boldog tudtam maradni a gyermekekkel és tapsoltam én is, amikor az igazságot, az igazmondást újra jogaihoz segítve, felnyílt a keresett csodaláda. A valóban kedves és lelkiismeretes színészi alakitá- j sok közül Farkas Tamás per-, gő és jó humorú játéka a legemlékezetesebb. Az elő- | adás külön értéke — viszonyaink közepett — az olcsóság, amely lehetővé teszi a kisebb helyekre való eljutását is. A mutatós díszlet szellemes konstrukciója a praktikusság különdíját érdemelné. Egy egész színpad „körfüggönyöstül-állvá- nyostul” — két személyautóban elfér és a palota ismét láthatatlan — a csomagtartóban. p , Kiállt a munkás-paraszt hatalomért — Csendes és rendes embernek ismerem Szelezsán Eutint — mondja Roczkó Milán, a nagyközségi párt- bizottság titkára, amikor falubelije felől érdeklődöm Battonyán. Közvetlen munkakapcsolat nem volt közöttük, mert — amint később megtudom — mindketten más-más területen dolgoztak, sőt a párttitkár nem ebben a községben tevékenykedett egy jó ideig. Főként az utca az a hely, ahol időnként ma is összefutnak, s ilyenkor elelbeszélgetnek egymással... Szerény külsejű, de jól karbantartott ház és kerítés, no meg dús növényzet az udvaron. Mindenen látszik, hogy lakói szeretik a rendet, a tisztaságot, s ezért a közvetlen környezetről való gondoskodás tőlük sem idegen. A zárt verandán ülünk le társalogni, hogy egy hatvankét éves ember életútjá- ról, érzelem- és gondolatvilágáról valamilyen képet alkossunk. — Milyen családban nőtt fel? — Huszonnégyben születtem Battonyán. Apám részesmunkás volt az egykori Be- liczai-birtokon. Tőle tudom, hogy 1905-ben három hónapon át sztrájkoltak és ezért őt is becsukták. Miután később szabadon engedték, elhatározta, hogy kimegy Amerikába szerencsét próbálni. Másfél éven keresztül a pittsburghi acélgyár alkalmazta, azután munkanélküli lett... Édesanyjának itthon el kellett adni a disznókat, hogy fia megvehesse a hajójegyet. Hazatérése után újra dolgozni kezdett. Apámnak az első világháború a családjától négyévi távollétet jelentett. Különben értelmes, írástudó emberként tartották számon a faluban. Román volt az anyanyelve, és a magyaron kívül jól tudott még szerbül, angolul és németül is. Emlékszem, sokan fordultak hozzá segítségért: „Ti’aján bácsi, írja meg nekünk ezt meg ezt a kérvényt!” Egyébként öten voltunk testvérek, de az egyik fivérem a második világháborúban meghalt. Jómagam magyar iskolát végeztem. Mivel az én kóromban még nem tanítottak románul, ezt a nyelvet otthon sajátítottam el. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy három gyermekem már román iskolában tanult, de egyikük sem beszéli a nyelvet. Ezt látva, a legkisebbet már be se írattuk oda, így ő most magyar iskolába jár. — Mit csinált azután, hogy befejezte a tanulást? — Tizenhárom éves koromban már a határban dolgoztam, éppen úgy, mint a felnőttek. Apám nem engedte, hogy elmenjek béresnek az uradalomba, amelyet különben ő is otthagyott. Kis darab földet vásárolt, és abból próbálta eltartani a családot. Én viszont módoSzelezsán Eutin, volt batto- nyai tsz-elnök sabb gazdáknál vállaltam munkát, és meg kell mondanom, elég nagy szegénységben éltünk akkoriban. Különösen a téli hónapok jelentettek nagyobb megpróbáltatást számunkra. Szerencsére Battonyán az én korosztályom megúszta a katonáskodást, és nem vitték el háborúba. Aztán jött a fel- szabadulás. Ezekre a napokra is jól emlékezem. Abban az időben a Hunyadi út végén laktunk, és pontosan a mi házunk előtt a magyarok felállítottak egy páncéltörő ágyút, de nem lőttek vele. Szeptember 20-a akkor is keddre esett, ezen a nap reggelén már egyetlen katonát sem láttunk. Aztán Történelmi emlékhely Vésztő-Mágoron
