Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-27 / 253. szám
Úttörővezetők megyei értekezlete Békéscsabán NÉPÚJSÁG Kilencvenhárom éves korában elhunyt Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar származású amerikai biokémikus. Szent-Györgyi Albert halálának hírét a Maryland államban levő bethesdai rákkutató alapítvány jelentette be, amelynek ez év elejéig a tudományos igazgatója volt. A világhírű tudós szerdán veseelégtelenség következtében halt (meg és pénteken lakóhelyén, a Massachussetts állambeli Woods Hole- ban helyezték örök nyugalomra. A temetésen a rokonok, barátok és a munkatársak szűk köre vett részt. Egy politikus tudós halálára 1986. október 27., hétfő latairól, Holló Lászlóné (Bat- tonya) az SOS gyermekfaluban folyó úttörőmunkáról beszélt. Az értekezleten felszólalt dr. Lovász Matild, a megyei pártbizottság titkára is. Hangsúlyozta: a pártszervezetek figyelemmel kísérték a területi értekezletek munkáját, ahol nagy teret szenteltek a gyerekek, a család, az iskola kapcsolatának. Csak elkötelezettséggel, a jövőbe vetett hittel, tenniakarással lehet dolgozni a jövő nemzedékéért. A megyei párt végrehajtó bizottsága nevében elismeréssel szólt a gyermek- szervezet munkájáról; és ajánlásokat fogalmazott meg a jövőt illetően. Szemes János (örménykút) a helyi Zalka Máté úttörőcsapat felhívását ismertette, miszerint 1987 márciusában, a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója alkalmából a megye úttörői gyűjtsék össze az ifjúsági szervezet emlékeit és ajándékalbumokban adják át a KISZ-éseknek. Kőhalmi László az országos tanács értékelését tolmácsolta. Ezek szerint a megyei úttörőelnökség felelősen, magas színvonalon, egyenletesen dolgozott. Tóth Csaba (Me- zőberény) az úttörővezetők szemléletváltozását sürgette. Az értekezlet résztvevői ezután elfogadták a határozatokat és megválasztották a megyei úttörőelnökséget és az országos konferencia 14 küldöttét, valamint az országos elnökségbe és tanácsba delegált tagokat. Megyei út- töi'őelnök ismét Varga Sándor, titkár pedig Kozákné Dékány Ilona lett. S. S. flmi jó, az mindenhol hasznosítható Környezetvédelmi KGST-delegáció megyénkben Két hetet megyénkben töltött egy háromtagú környezetvédelemmel foglalkozó KGST-delegáció. Vendégeink jártak a dévaványai túzokrezervátumban, a Békés Megyei Agrokémiai Központban és ellátogattak a Tiszántúl néhány megyén kívüli természetvédelmi körzetébe. Békés megye több környezetvédelemmel foglalkozó szakembere is tagja annak a KGST-bizottságnak, amely a.z elmúlt öt évben a környezetváltozások értékelésével foglalkozott. A delegáció velük is tapasztalatot cserélt. A küldöttség vezetője Prágából érkezett. Vlagyimir Voracsek (képünkön) eddigi munkahelyén már foglalkozott többek között atomerőművek telepítésének kérdésével, s részt vett a világ energiaprognózisának elkészítésében is. Jelenleg a szocialista országokban folyó környezetvédelmi kutatásokat koordinálja. A vizsgálatok 1976-ban kezdődtek, s jelenleg 51 intézet 400 munkatársát foglalkoztatják. Vlagyimir Voracsekkel Békéscsabán. a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjában találkoztunk. Tapasztalatairól ígv beszélt: — Először jártam az Alföldön. Ezen a termékeny talajon nagyon intenzív gazdálkodás folyik. Ám ez az intenzív munka nem veszélyezteti a természetet. Ez elképzelhetetlen volna a talajtani kutatások itteni színvonala nélkül. Mi tudjuk, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság olyan tény, amivel nem lehet vitatkozni, ám ennek a termelő tevékenységnek a környezetvédelemmel mindig együtt kell haladnia. Egyikük sem fejlődhej a másik rovására. Útközben persze figyeltem a magyar településeket is. Szépek a házak, fejlett az infrastruktúra. Ami még feltűnt — különösen Kecskeméten —, jól oldják meg a régi és új városrészek kapcsolódását, összhangját. Nem tűnik viszont könnyű problémának a magyar tanyák jövője. — Tudna-e említeni esetleg olyan konkrét példákat, hogy miként tudnak segíteni egymásnak a KGST-országok a környezetvédelemben? — Például a bulgáriai Plevenben kőolajfinomító van, s ott már megoldották az ebből adódó lég- és talaj- szennyezés elhárítását. Ez Szeged környékén is hasznosítható lesz majd. Az MTA Regionális Kutatások Központja alföldi kutatócsoportjának néhány munkatársa által kidolgozott tanulmány pedig bekerül abba á könyvbe. amit a közeljövőben adunk ki a KGST-országok környezetvédelmi szakembereinek. U. T. Fotó: Kovács Erzsébet Idegenforgalmi találkozó Gyulán Beszélgetés dr. Szemenkár Erikával Hatalmas ívű életpálya ért véget a 93 éves Szent-Györ- gyi Albert halálával. Egy tudóscsalád anyai ágon negyedik nemzedékéből született Budapesten 1893- ban. Orvosi tanulmányokat folytatott, amelyeket az első világháború átmenetileg megszakított ugyan, de azzal. hogy átlőtte a saját karját. sikerült hazakerülnie és 1917-ben doktorálnia. A háború után Pozsonyban, majd Németországban, Hollandiában, Angliában végül az Egyesült Államokban végzett kutatómunkát: az anatómiával kezdve egyre mélyebbre hatolt az élet jelenségeinek felderítésében, és az élettanon, a gyógyszertanon át eljutott az életfolyamatok kémiájáig, a biokémiáig. Még 1928-ban Cambridge- ben fedezett fel egy anyagot, amelyről később megállapította, hogy azonos a C-vita- minnal. Másik fontos tudományos eredménye az izomszövetek oxigénfelvételével függött össze: felfedezte, hogy egyes szerves savak elősegítik az oxigén felvételét. E felismerés tette lehetővé, hogy Hans Krebs fölfedezze a szervezet egyik legfontosabb vegyi átalakulási folyamatát, az úgynevezett citrátkört, amelyet Szent-Györgyi—Krebs-féle folyamatnak neveznek. Ezekért a fölfedezéseiért ítélték oda Szent-Györgyinek 1937-ben a fiziológiai vagy orvosi Nobel-díjat: ekkor azonban már a szegedi egyetemen volt az orvosi kémia professzora. Mindmáig ő az egyetlen olyan magyar Nobel-díjas, aki Magyarországon dolgozott, amikor e magas nemzetközi tudományos elismerést elnyerte. Több mint egy évtizedes szegedi működése (1932— 1944) alatt Szent-Györgyi Albert termékeny munkája mellett egész tudományos iskolát teremtett. Emellett közismert volt felvilágosult- sága, náciellenessége. Ezzel kivívta az uralkodó körök ellenszenvét, s amikor — már a háború alatt — megürült a budapesti egyetemen egy tanszék, az egyetemi tanács elutasította a Nobel- díjas tudós pályázatát! Ismerve Szent-Györgyi politikai nézeteit és nyugati kapcsolatait, a háború alatt őt bízták meg, hogy Isztambulban próbáljon kapcsolatot teremteni a szövetséges hatalmak, mindenekelőtt az angolok hírszerzőivel, hogy béketárgyalásokat indíthassanak. Ez a küldetése nem járt sikerrel, ami nem is csoda, hiszen ő maga mondta, hogy gyakorlottabban mozgott a kémcsövek, mint a kémek világában . .. Ám ugyanezért Magyarország német megszállása (1944. március 19.) után bujkálnia kellett, mert a Gestapo halálra kereste. A svéd követségen rejtőzött, álnéven — ott talált rá Budapest felszabadítása után egy keresésére indult szovjet őrjárat, amely a szovjet kormányfő személyes utasítására biztonságba helyezte őt: különrepülőgépen Moszkvába is elvitték, hogy összeszedje magát a bujkálás nélkülözései után. Hazatérve szokott energiájával bekapcsolódott a tudományos és közéletbe, most már mint a budapesti egyetem professzora. Á politikailag maradi és egyoldalú akadémiával szemben egy új akadémiát szervezett természettudósokból. Egyik megalapítója és társelnöke volt a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, főszerkesztője a társaság folyóiratának. És ekkor következett be az a fordulat, amelyet senki sem tudott elképzelni: SzentGyörgyi 1946 végén külföldre utazott és nem tért visz- sza Magyarországra. Az Egyesült Államokba költözött, amelynek 1955-ben állampolgára lett. Szent-Györgyi Albert természettudós volt, a tények tisztelője: méltatlan lenne hozzá, még a gyász szomorú óráján is, ha elhallgatnánk a tényt, hogy távozása nagy kárt okozott az országnak. A hidegháború éveiben is szemben állt Magyarországgal; kommunistaellenes felfogása még a McCarthy-féle „boszorkányüldözést” (alaptalan gyanúsítgatások alapján történő meghurcoltatásokat) is elfogadhatóvá tették számára. Eközben folytatta kutatásait: tanulmányozta a csecsemőmirigyet és megállapította, hogy ez a mirigy milyen szerepet játszik a szervezet immunológiai képességének kialakításában. A fegyverkezési hajsza és a vietnami háborúban elkövetett szörnyűségek felháborították, és éppen mert jó állampolgára akart lenni új hazájának, felemelte szavát a kormány politikája ellen: „Az őrült majom” és „Hogyan tovább” című könyveiben igyekezett mozgósítani az emberiséget. Nagy feltűnést keltett, hogy élesen támadta Teller Edét, „a hidrogénbomba atyját”, aki harcias és szélsőséges politikai elveket hirdetett. Élete utolsó szakaszában a rák keletkezésének elmélete foglalkoztatta, és ennek érdekében megszervezte a „laboratórium, falak nélkül" elnevezésű nemzetközi együttműködést. Ha munkáját nem is fejezhette he, gondolatai sokakra hatottak megtermékenyítőén. Bár soha nem lett a szocialista rendszer híve — még annak az ellenforradalom után megtisztult formájában sem —, hazalátogatott és tárgyilagosan elismerte a szocialista ország eredményeit. Idehaza sok elismerésben részesült és ő is igyekezett megtenni Magyarországért, mindenekelőtt a magyar tudományért és tudósokért, ami tőle tellett. Mert — mint nevezetes tévéinterjújában is hangsúlyozta — ő mindvégig magyar maradt. Nagy hazánkfiát gyászoljuk benne, aki ha nem is járt mindig egy úton hazájával, munkája legjavával dicsőséget hozott reá. Pető Gábor Pál (Folytatás az 1. oldalról) legtöbben. Ifj. Endrédi Károly (Kötegyán) a hazaszeretetre való nevelés, nagynevű elődeink tiszteletének fontosságát ecsetelte. Bánkutiné Tóth Gizella (Gyula) elmondotta, hogy a 14 évesek csak folyamatos munka eredményeként lesznek alkalmasak a KISZ-életre. Róza Vendel (Gyomaendrőd) a természet- és környezetvédelmi tevékenység szélesítését, a vízi táborozás bővítését szorgalmazta. Szabó Béla, a KISZ megyei bizottságának első titkára saját úttörőéveit elevenítette fel á felejthetetlen táborozásoktól az idős emberek megsegítéséig. Kifejtette: a megyei úttörőelnökség jól dolgozott. Fejlődött a mozgalom belső élete, demokratizmusa, a gyerekeket állította a munka középpontjába. Szarvas Mátyás (Békéscsaba) az új oktatási törvény gyakorlati megvalósításáról mondta el véleményét. Mar- tyn Tivadarné (Méhkerék) a nemzetiségi úttörőcsapatok hagyományápolásáról szólt. Vámos László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszönetét fejezte ki azoknak a pedagógusoknak, akik feladatul választják a gyermeknevelést, a mozgalmi munkát, majd arról beszélt, hogy a tanácsok és a lakosság összefogásának eredményeként több lett a tanterem, a szemléltetőeszköz, javult a pedagógusok élet- és munkakörülménye. Hódosiné Bánhegyi Ildikó (Szeghalom) az ifjúsági házak mozgalmat segítő munkájáról, Varga Gusztáv (Mezőkovácsháza) az egységes próbarendszer tapasztaKétnapos szakmai találkozót rendezett megyénkben a gyulai Ibusz-iroda október 25—26-án. Az alföldi területi igazgatóságot több mint száz résztvevő képviselte, akik Gyula, Mezőhegyes és Orosháza nevezetességeivel és idegenforgalmi lehetőségeivel ismerkedtek. A találkozón — meghívott vendégként — részt vett dr. Szemenkár Erika, az Ibusz vezérigazgató-helyettese is, aki nem ismeretlen megyénkben. Hosz- szú ideig a megyei Ibusz- iroda vezetője volt. — Milyen érzés visszatérni és a régi kollégákkal találkozni? — Egyszerű a felelet. Csodálatos. Nagyon szépek az A sarkadi Rostás Mihály négy év két hónapnyi börtönbüntetését töltötte a sopronkőhidai fegyházban. A 27 éves férfi számláját hivatalos személy elleni erőszak, erőszakos nemi közösülés és könnyű testi sértés terhelte, korábban pedig volt már büntetve garázdaságért, lopásért, tartás elmulasztásáért és kétrendbeli súlyos testi sértésért. Azt azonban csak ő tudta, hogy ismert lajstroma nem teljes. Ne vágjunk elébe, hogy miért, de végül is jelentkezett a fegyház nevelőtisztjénél, s elmondta, hogy megölte a sarkadi Labodár Jánost. Az ugyancsak többszörösen büntetett előéletű Labodár 1985. március 11-én szabadult, s azóta nem tudtak róla semmit. Személyi igazolványáért nem jelentkezett, s ezért március 15-én körözést adtak ki ellene. Megkérdezemlékeim, melyek idefűznek. — Hadd vágjak a közepébe, és mindjárt egy égető gondról kérdezzem. A gyulai iroda, hogy úgy mondjam „kinőtte” magát. Tervezik-e a bővítését, illetve ehhez tudnak-e anyagi segítséget nyújtani? — Az Ibusznak ma Magyarországon 176 irodája, vagy szolgálati helye van, s ebből 34 olyan, amelyiknél a fejlesztés feszítő gondunk. Válogatva tudunk ebben segítséget nyújtani. Gyula — ígérhetem — az elsők között lesz. Azért is. mert a lehetőségei adottak, de főleg azért, mert az itt dolgozók élnek is a lehetőték a rokonait, mit tudnak róla, de ők sem látták. Hozzátartozói úgy okoskodtak, ha nem jött, nyilván a börtönben lehet. A rendőrség feltételezte, hogy Labodár a rendőri felügyelet elől bujkál. és ellenőrizték korábbi lakcímeit, kapcsolatait, de nem lelték. Rostást beismerő vallomása után Békéscsabára szállították és kihallgatták a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon. Eszerint a következő történt: Labodár szabadulása napján Rostáshoz ment, és szállást kért. Rostás befogadta, s első éjszaka Labodár ott aludt nála. Másnap otthon volt az egész család. Rostás egyedül üldögélt a szobájában. Labodár behozta neki a kávét, ő pedig háromszor beleszúrt a hozzálépő férfiba. Labodár kimenekült az udvarra, de ott összeesett. Rostás visszahúzta a lakásségeikkel és jól kihasználják azt. — Kevés az a pénz is, amit propagandacélokra fordíthatnak az irodák. Miben látja az előrelépést? — Bár az Ibusz nyereséges vállalat, tudatosan törekszik erre, ettől függetlenül szűk a propagandakeretünk. Országosan is tárgyaltuk már ezt a gondot. Felméréseink szerint az Ibusz költ legtöbbet propagandacélokra. Többet, mint az Országos Idegenforgalmi Hivatal. S a nemzetközi hirdetés nagyon drága. Köztudott, hogy Magyarországon drága a papír, a nyomda, a filmkészítés. Előfordul, hogy külföldön készítjük a próba, s még többször megszúr- ta. Rostás azt mondja, hogy köztük semmilyen összetűzés vagy neheztelés nem volt. Nem érti, miért szúrta le a 36 éves Labodár Jánost. A gyilkosság után a holttestet becsomagolta egy paplanhuzatba, föltette kerékpárjára és kivitte a lakástól 200 méterre levő nádasba, majd ott behúzta a sűrűbe. Később visszament, kivette a paplanhuzatból, s kicsit még beljebb húzta. A vallomás nyomán a rendőr-főkapitányság a megjelölt helyen elvégezte a helyszínelést. Bár a történet hihetőnek tűnt, a nyomozókban volt valami bizonytalanság. Nem találták a beismerés okát. Hiszen Rostás korábbi bűntetteit nem sietett minden részletre kiterjedően beismerni. De azok, hogy Labodár eltűnt, s az időpontok vitathatatlanul egybeestek, a vallomás igaza mellett szóltak. És valóban, négyórányi kutatás után .megtalálták a fosztó ruhájú pagandaanyagokat, mert olcsóbb. Meggyőződésem, hogy az Ibusznak a reklámot koncentrálnia kell. Az az elképzelés, hogy országon belül nem egy várost kell népszerűsíteni, hanem az országot, és nem is egy országot. Az az elképzelés, ma már, hogy Európát kell „eladnunk”. Több országot is egyszerre. Hiszen a tengerentúli utasnak talán az, hogy Magyarország, nem sokat mond. Ausztria—Jugoszlávia—Magyarország, vagy Ausztria—Csehszlovákia— Magyarország. Igyekszünk így összefogni a területeket országon belül is. Azt hiszem egy város reklámozása nem hozza azt az eredményt, ami gazdaságos volna. Ezzel együtt előnyben részesítjük azokat, akik jobban odafigyelnek lehetőségeikre és tesznek is érte.. . — Köszönjük a beszélgetést. Béla Vali csontvázat. Ennek Rostás Mihály rendkívül megörült. A miérteket azonban azóta is keresik. Ehhez Rostás csak annyi segítséget ad. hogy szerinte biztosan az elmeműködésével van valami baj. Elmeszakértők ezekben a napokban vizsgálják meg ót. Ügy tűnik, Rostás maga is „képzett elmeszakértő” hiszen önmagáról így fogalmaz: — Én egy neurózisos beteg vagyok. A társadalom mindig olyan igényeket támasztott velem szemben, amelyeknek én nem tudtam megfelelni,, s ez állandó feszültséget, szorongást eredményezett. Ragaszkodom ahhoz, hogy elmeműködésemet géppel vizsgálják meg. Rostás talán azzal a hátsó gondolattal vallotta be a gyilkosságot, hogy beszámít- hatatlannak nyilvánítsák, és akkor szabadlábra helyezik. Bármi is lesz azonban a vizsgálat eredménye, ettől még egy ideig nem kell tartanunk. U. T. Rettenet, tanulság nélkül
