Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
li)86. október 25„ szombat NÉPÚJSÁG MOZI Swann szerelnie Arcpirító adósságaim vannak olvasás dolgában. Hiába nyugtatom magam Kölcsey figyelmeztetésével: a könyvek száma végtelen, napjaink végesek. Riadtan látom, hogy eltelt fölöttem sok év és a világirodalom számos kiemelkedő alkotásával még nem találkoztam. (De nagyon sajnálok minden elfecsérelt időt, amit limonádé művek szürcsölésére fordítottam.) Vannak szellemi hegycsúcsok, mint például Dante Isteni színjátéka, amelynek meghódításához többször is hozzáfogtam, de mindig félretettem, belátva, hogy még nem értem meg a teljes befogadására. Hasonló a kapcsolatom Proust Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamával, amely jó ideje arra ingerel, hogy ismét kézbe vegyem. Erre rövidesen sort kerítek, hiszen a mozikban vetített Sicann szerelme című film, amely Marcel Proust műve nyomán készült, kíváncsivá tett. .Talán jó is, hogy nincs friss hasonlítási alapom a film és a regény között. Általában dőreség a két különböző művészeti ág értékeit számon kérni egymáson. Igaz. hasznára válik a filmnek, ha nemes alapanyagból készül, de ha nem képes a saját nyelvére lefordítani, önmaga eszközeivel megjeleníteni a leírt sorokat, akkor a legjobb regény is érdektelen lesz a mozivásznon. Volker Schlöndorff rendező munkáján érződik, hogy világirodalmi érték megeleve- nítésébe fogott. Kitűnő színészek segítségével — Alain Delon, Ornella Muti, Jeremy Irons — furcsa figurákat varázsol élénk, sűrű, fojtogató közegben. Szinte egyetlen mondatban elmesélhető a film cselekménye: egy betegesen élv- hajhász férfi elvesz egy félvilági nőt, s ezzel szalonképtelen lesz az úri társaság előtt. Aki pergő történetre vágyik, jobb, ha nem vált jegyet, amikor a Swann szerelme című filmet játsszák. Áporodott levegőjű, önmagát túlélt környezetbe csöppenünk, a század eleji francia arisztokrácia pantómimfigu- rái közé. Igaz, ha mások lennének a jelmezek, és ha nem jelenne meg a régi szép időket elgázoló automobil, érezhetnénk magunkat akár a széthulló Rómában, vagy bármely halálra ítélt társadalomban. Nem sok újdonság terem a nihil, a ravasz- kodó élvezetek birodalmában. (Két bizarr szeretkezés-, nek is szemtanúi lehetünk, de aki csak ennek kedvéért megy moziba, csalódni fog, hiszen a filmbeli szereplőknek se telik sok öröme az egészben.) Profi módon megkomponált képsorok által néha vi- szolyogtató hangulatok részesei vagyunk. Menekülni kell ebből a világból, ki a szabadba, friss levegőt szippantani! Megértem azokat a nézőket, akik nem győzték kivárni a vetítés végét, hanem szép rendre kezdtek elszállingózni az előadásról. Mintha ínyenceket vártak volna egy mozilakomára, és a dúsan terített asztalra csupán kagylót, csigát, osztrigát tálalnának, egy csepp citrom nélkül. Könnyen szellemi gyomorrontást kap a vendég, ha csak nézője is az efféle dáridónak. (Andódy) Németóra az ifjúsági házban Úgy tűnik, az ifjúsági házban „összejött” valami: a gyerekek szívesen járnak angol- és németórára. A szülők meg örömmel vállalják az ezzel járó anyagi terhet, és azt az áldozatot, hogy munka után a kicsiket az óvodából elviszik a foglalkozásra. illetve értük mennek. Hétfőtől péntekig „nagyüzem” van a késő délutáni órákban a békéscsabai ifjúsági házban. Ovisok és kisiskolások járnak ide idegen nyelvet tanulni. És ez nem kevés. Annál inkább nem az, ha tekintetbe vesszük a közismert és szomorú tényeket: hazánkban az iskolai — az általánostól az egyetemig — nyelvoktatás komoly gondokkal küzd évek óta, a TIT- tanfolyamokra a lemorzsolódás a jellemző. Ugyanakkor egyre többen látják be, milyen fontos — s különösen nekünk, magyaroknak — egy-egy idegen nyelv ismerete, hogy lassan nélkülözhetetlen lesz a szakmai előrelépéshez, és külföldi utazások alkalmával a nyelvtudás. Divat a különóra, s divat ezért nagy pénzeket kifizetni. A tanulást, így a nyelvtanulást is ajánlatos minél hamarabb elkezdeni. Sok szülő helyesen ismefi fel a kihívást, s ha ő maga nem is adja tanulásra a fejét, gyermekét igyekszik rábírni. Tehát ami az ifjúsági háznak sikerül, az bizony nem kevés. Néhány adat, amely nem szorul magyarázatra: 1982 nyarán kezdődött. Az idei már az ötödik tanév, s jelenleg összesen 43 gyermek- és fel- nőttcsoport tanul valamilyen idegen nyelvet. Három angol és két német előkészítő tanfolyamon száz kisgyerek óvodás ismerkedett az idegen nyelv alapjaival az idei nyáron. Tizenöten a csillebérci Béke és barátság ’86, hatan pedig Zánkán nemzetközi úttörőtáborban vettek részt. A nyári hónapokra szaktáborokat és külföldi cseretáborokat is szerveznek. De vajon mi a titka ennek az oktatásnak? Miért kérdezik 5-6 évesek, hogy „hányat alszunk még a németóráig?” Miért mennek lelkesen a gyerekek a tanítás és a délutáni elfoglaltságok után újabb órára? És végül miért vállalják szívesen a szülők, a családok a rájuk háruló nem kis áldozatot? Rajz, körjáték, kiszámoló — Was ist das? Das ist das Haus, die Puppe, der Baum ... — válaszolgat a kis kórus csütörtökönként öt és hat óra között a 3. emeleti teremben. Márti, Zsuzsi, Gabi, Palkó, Márk, Jani és a többiek, úgy tizenöten lehetnek, zömmel óvodások a kezdő csoportban. Egy-két kivétellel csak a nyári kéthetes előkészítőn kezdtek a német nyelvvel ismerkedni. „Munkaeszközük” nem lehet még szótár, nyelvtani magyarázat, csakis a képeskönyv és a rajzfüzet. Ismeretes, hogy iskoláskor előtti tananyag nem sok áll rendelkezésre. A tanár leleményét és fantáziáját dicséri, ha sikerül a korosztálynak megfelelő Hal(l)hatatlan interjúim A címbeli zárójel utalás, hogy nem azzal akar dicsekedni a szerző, Friderikusz Sándor, mintha a halhatatlanságnak dolgozott volna, csupán azt jelzi, hogy a megbeszélttel ellentétben az interjúból nem lett rádiósorozat. így csupán kötetbe került mindazon faggatózása, amely 1984 és 85-ben a nyíregyházi művelődési ház színpadán elhangzott. Vagyis élőben és nem kis nyilvánosság előtt. S Friderikusz nem óvatos duhaj, aki vállalkozott vele a beszélgetésre, eleve elkészülhetett a kényes kérdésekre is. Igaz, így van értelme ennek a műfajnak, különösen a sok álinterjú után. amikből már elege van mindenkinek. Tény, ha a hazai gyakorlatot nézzük, módszerében az interjú sokat javult az utóbbi években, lényegre tö- rőbbek a kérdések, legyen politikáról, gazdaságról vagy tudományos kérdésekről szó, s a válaszok is többségében érdemiek. Fri- derikuszt azonban nem ezek a témák érdeklik, inkább egy-egy ember sikeressége, beleértve az anyagiakat is. továbbá a partnerek magánélete, boldog vagy boldogtalansága, a közérzet. Akár a kíváncsi közönséget. S van úgy, hogy ezt túlzásba viszi, egyeseknél szinte erőszakos. De hát — gondolom — ez adja meg műsorának a savát-borsát. Csak erősen. Akivel azonban így tett, mégsem bánta meg, mert ez is egyfajta reklám, ami színésznek, táncosnak, artistának, de még újságírónak sem árt meg, inkább használ. A legjobb interjúk azok, amelyek társadalmi és hivatali visszásságokat hoznak felszínre, mint például a Béres-cseppek feltalálójával, és Kosa Ferenc filmrendezővel készült beszélgetések. Az igazán megrendítő pedig az öze Lajossal folytatott párbeszéd, nem sokkal halála előtt. A műfaj remeke, amikor két profi találkozik ösz- sze, egymás emberségét tisztelve, s végtelen őszinteséggel. S talán azért nagy a hatása még, mert egy mélyről jött és nagyon megszenvedett művészember tárulkozott ki, úgy, mintha gyóntatószékben ülne. S így az is érződik rajta, hogy jólesett neki elmondani — feltárni — az életét, s közben a halálról is meditálni. Nekünk pedig elmélyedni, elgondolkodni rajta. Mint egy utóirat, -még valami idekívánkozik. Kiadó helyett a hátsó lapon ez áll: „A Skála Coop Szövetkezeti Vállalat gondozásában. A kézirat 1985. november 17-én érkezett a Szombathelyi Sylvester J.'' Nyomdába, megjelent 1985. december 14. Újra megjelent 1986. február 15.” Több mint sokatmondó tények ezek a gyorsaságot illetően. És ez már nagy haladás. Vass Márta Visszaadni az emberek bizalmát Stílus az ember. De a lakás is. Ez a szoba olyan praktikusan van berendezve. cikornyák és sallangok nélkül, mintha gazdája tárgyilagosságáról vallana. Arról az egyszerűségről, ami Berki Lászlót jellemzi. Az ablak függönyén beszűrődik a napfény. Rávetődik arcának gondredőire, s a barázdák mélyebbnek tűnnek, mint az árnyékban. Vagy talán az emlékezéstől, ahogy a múltba réved? Netán újabb feladatok foglalkoztatják, hiszen most is dolgozik, noha idestova 7 éve nyugdíjas. Ahogy mondja, technológus itt Békéscsabán a II. számú cserépgyárban. A tovasuhanó fény-árny játék, amit a libbenő függöny produkál, most ott táncol az asztalon. Az asztalon újságok. Megyei és országos lapok. — Sokat írtak rólam. 21 évig voltam a Dél-alföldi Tégla és Cserépipari Vállalat igazgatója. Megírták az életem útját. — De sok mindent kihagytak — mondja a felesége, aki egy pillanatra benyit a a szobába, hogy süteménnyel és saját termésű szőlővel kínáljon meg. Azon tűnődöm, mi az, ami kimaradt az életútból, .amit nem írtak meg. Közben hallgatom. ahogy sorolja életének különböző állomásait. Amikor megszületett, 1919-et könyveket, diákat, feladatokat, eszközöket összeválogat- nL Az órán hamar kiderül: a gyerekeket játékkal lehet megfogni, játékosan lehet tanítani. — Der Baum ist grün — mondja a tanár bácsi. És zöld ceruzák lendülnek a magasba, aztán a gyerekek a helyesen kiválasztott színnel fákat rajzolnak füzeteikbe. — Die Lampe ist auf dem Tisch — hangzik a következő mondat, és már látom is kirajzolódni a kis asztalokat, rajtuk a lámpákat. A szavakat képekhez kötik, a hosszabb mondatokat is emlékezetből mondják. A helyes válaszokért — a nehézségi foktól függően — jutalom jár, kismalac, hal, kutya. Az állatkákat nagy becsben tartják tulajdonosaik. Mozi következik. A gyerekek kivetített képekről beszélnek. Elmondják németül, mi mindent látnak. Aztán körjáték, kiszámoló. Játék és változatosság: ez hát a dolog nyitja! És már el is röppent a hatvan perc. A folyosó benépesül: anyukák, apukák, nagy- tesók jönnek a kis tanulókért — nekik ez a „házi feladat”. „Ahány nyelv, annyi ember” A „nagy” csoport: 18 gyerek, zömmel lányok. Legtöbben négy éve foglalkoznak a német nyelvvel. Első és második évben heti egy órájuk volt, majd bemutató és nyári tábor. Most heti kétszer hatvan percben tanulják a nyelvet. Szépen olvasnak, jó a kiejtésük, emlékezetből beszélnek összefüggően a képekről; Baj akkor van, amikor társalgásra kerül sor. Az már bizony döcög. Gondot jelent a ragozás, a szórend. Itt is akad házi feladat, gyakorlás, ismétlés. Kérdeznek, és a rossz válaszért dorgálás jár. Valahogyan mégsem olyan a hangulat, mint az iskolában. Vajon miért? S egyáltalán: mi hozza ide az 5—6—7. osztályosokat? Talán a szülői jóakarat, netán erőltetés? Talán az, hogy a másik kislány, a barátnő, a padtárs is jár? Vagy valami más? Péntek van, késő délután, őszi napokon már sötét, este. Másoknak már hétvége, pihenés, szabad idő. Itt meg a tanulás. Megéri? Ági saját akaratából jár ide németre. Ki szeretne menni az NDK-ba vagy az NSZK-ba dolgozni vagy tanulni. „Kell hogy az ember tudjon idegen nyelveket” — mondja. Márta, Krisztina, Szilvia szintén külföldre készül, ehhez kell a nyelvtudás. Enikő, Csaba, Józsi szeret németórára járni, önállóan akar levelezni, az is lehet, hogy majd egyszer a tanári pályát választják. Abban valamennyien egyetértenek, hogy a nyelvtudásra napjainkban egyre nagyobb szükség van. „Ahány nyelv, annyi ember” — foglalja össze Csaba. S úgy érzem, sejti a szólás lényegét. Szó esik arról is, hogy egy-egy nyelv ismerete segít új embereket, új országokat, más szokásokat megismerni, tapasztalatainkat, tudásunkat bővíteni. Hiányolom, hogy senki sem említi az újságokat és a szépirodalmat, hogy egyikőjüket sem csábítja az eredetiben olvasás varázsa. Nem vártam, hogy éppen Goethét vagy Thomas Mannt akarnak eredetiben olvasni, de azt igen, hogy a felsősök már érdeklődjenek kicsit a napilapok, a világ dolgai és külföldi szerzők művei iránt. Az iskolában oroszul és angolul tanulnak. Dicsekednek, hogy nem túl sok, nem megterhelő a két-három nyelv egyszerre, és hogy nem keverik ezeket. Nem tagadják, az iskolainál jobban kedvelik az ifiházi nyelvórákat. — Itt nincs osztályozás, nincs dolgozatírás, nem olyan szigorúak a követelmények — mondja Andrea. Miklós a jó technikai felszerelést élvezi, s persze azt, hogy nincs felelés. Ezek a gyerekek rájöttek: hasznos az elfoglaltságuk, érdemes németre járni. Rájöttek továbbá, hogy mai világunkban nélkülözhetetlen a nyelvismeret. Felnőtt bölcsességgel foglalják össze, mi mindenre jó a nyelvismeret, mit érhetnek el vele. Okos, őszinte szavaikat élvezet hallgatni. Közben arra gondolok, őket már nem kell meggyőzni arról, amit még sok felnőtt sem látott be igazán. Nekik majd remélhetőleg nem kell már tolmács, tudnak külföldiekkel tárgyalni, turistaként kulturáltan viselkedni, nem fognak idegen országokban kéz- zel-lábbal magyarázni, ahogyan sok-sok honfitársunk oly gyakran teszi. Már csak egyet bánok: hogy most nem németül beszélgetünk ... <-n) írtak. Szülei grófi birtokon dohánykertészek, később Hajdúböszörményben téglagyári munkások. Ebben a miliőben sajátítja el a szobafestői szakmát, majd felkerül Pestre. Kőbányán, a Kerámiaipari Vállalatnál segédmunkás. Aztán jön a háború, a katonáskodás, végül hazaszökik a családjához. Epizódok, anekdotává szelídült szenvedések. Kissé megfakul a hangja. Bizonyára nem először beszél ezekről az eseményekről. Az ember élete olyan, mint a folyó, visszafordíthatatlan évszámok és események sorozata. Ám ebben a pergő idősodrásban vannak láncszemek, melyek a többi fölé tornyosulnak, s az öneszmélés döbbenetével hatnak, alakítják az ember jellemét, gondolkodását. Ugyanakkor erősítik. felnagyítják, új értelmet adnak az élet. apró epizódjainak, s olyan irányba fordítják tekintetét, mely meghatározója Tesz cselekedeteinek. Ez a láncszem Berki László életében az a nap volt, amikor még a háború előtt először került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Ez még csak az öneszmélés pillanata. Tudatosodása annak, hogy hova tartozik. A másik láncszem 1945, a felszabadulás éve, ekkor lett párttag. Az eseményben nincs semmi rendkívüli. Olyan nap volt mint a többi. Jelentkezett és felvették. A gyárban folyt a háborús károk helyreállítása. Fokozatosan rátértek a téglagyártásra. Az ország romokban hevert. Az újjáépítéshez téglára volt szükség. Az emberek, noha bizakodással tekintettek a jövőbe, tele voltak mindennapi gondokkal, ö maga is. Mégis, ez az egyszerű nap, amikor átvette a párttagkönyvet, lett jellemének, tettrekészségének, egész életének meghatározója. Tanfolyamra küldik, alapszervezeti titkárrá választják, részt vesz az államosításban, főművezető Mályiban. az ak- .koriban épülő téglagyárban.
