Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

1986. október 23., csütörtök űz első lépések Egy közösség alakulóban Az 1960-as évek második felében szinte hamvaiból született újjá a népzene. Sorra alakultak a hagyomá­nyos népzenét játszó együt­tesek. S talán a rácsodálko- zás is — hogy ilyen értéke­ink is vannak — fiatalok ezreit vonzotta az együtte­sek körül kialakult tánchá­zakba. Azt is lehet monda­ni, divat lett a népzene, a táncházba járás. Azután, néhány év eltelté­vel lanyhult a mozgalom, ma már csak néhány „felleg­vár” tartja magát. A diszkók térhódításának lehetünk szemtanúi. Éppen ezért meglepve hal­lottam azt az ötletet, mi­szerint az egyik művelődési házunkban néptánctanfolya­mot szerveznek, mégpedig felnőttek részére. Kíváncsi­ságom elvitt a békéscsabai építők művelődési házába — mert itt van ez a tanfolyam —, vajon megindul-e egyál­talán a tanulás, lesznek-e je­lentkezők? Az ötletről Herczeg Tamás, az intézmény igazgatója így beszél: „Én is szerettem vol­na mindig megtanulni tán­colni, legalább alapfokon. Persze, ez nem azt jelenti, hogy magamnak szerveztem ezt a tanfolyamot. Nagyon sok emberrel beszéltem, mi­előtt hozzáfogtam a dolog­hoz, s többen rokonszenves­nek tartották az ötletet. Hi­szen sokan jártak úgy fiata­labb éveikben, mint én, nem volt lehetőségük a tánctanu­lásra. Olyan emberrel is ta­lálkoztam, aki mereven el­Kozmetikai tanfolyam is lesz... Ismeretterjesztés Csorváson Ezekben a napokban ren­dezik meg a TIT helyi cso­portjai, szervezetei köz- és küldöttgyűléseiket. A Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat IX. küldöttgyűlésé­re. illetve az ezt megelőző megyei közgyűlésre készül­nek így, beszámolva az el­múlt 5 esztendő eredményei­ről, gondjairól, megválasztva a tisztségviselőket és a me­gyei küldötteket. Miklya Sándort, a csorvási TIT-alap- szervezet titkárát közgyűlé­sük előtt kerestük fel, hogy az ismeretterjesztő munkáról kérdezzük. — A beszámoló időszaká­ban alapszervezetünk önál­lósult, közvetlenül a TIT Bé­kés Megyei Szervezete irá­nyítása alá került. Ez a tag­ság életében nem sok válto­zást hozott, a vezetőségnek viszont több adminisztrációs munkát jelent. Rendszeresen részt veszünk a megyei el­nökségi üléseken is. — Milyen eredményeket értek el az elmúlt időszak­ban? — Évente csaknem 100 is­meretterjesztő előadást tar­tottunk. Rendezvényeinken több mint háromezren vet­tek részt, mely előadásokra lebontva 30—35 hallgatót je­lentett. Rendezvényeink nagy részét a művelődési és ifjú­sági házban tartottuk, más­kor a könyvtárba invitáltuk az érdeklődőket, ami azért szerencsés, mert itt egyúttal könyveket is ajánlhattunk az adott témákban. — Milyen témájú előadá­sok a legkedveltebbek? — Legsikeresebbnek a gyermekek körében végzett ismeretterjesztés mondható. Ez évente 150—160 gyéreidet érint, öt éve lehet, hogy be­indítottuk az orosz nyelv­tanfolyamot, melyre óvodá­sok és iskolások járnak, harmadik osztályig. Jelenleg is 6 ilyen csoportunk van. A kis matematikusok baráti körének is szép hagyománya van Csorváson. Gyermeke­ink minden évben részt vesz­' nek a megyei vetélkedőn. — Es a nagyobbak? — A nyolcadik osztályosok körében felmértük, kik ké­szülnek szakmunkásképzőbe, illetve középiskolába. Az előbbieket matematikára ta­nítjuk korrepetáló jelleggel, a középiskolába készülőknek pedig orosz nyelvi tanfolya­mot szerveztünk. — A felnőttekről se feled­kezzünk meg! — Hogy a legfrissebbel kezdjem. Most először hir­dettünk tűzvédelmi tanfolya­mot, melyen a közelmúlt­ban 23-an vizsgáztak sikere­sen. A helyi tanáccsal együtt­működve a jogpropaganda­előadássorozatot már évek óta. szervezzük, szép siker­rel. Népszerűek a gyermek- neveléssel foglalkozó elő­adások is, és nem hagyha­tom ki e felsorolásból az egészségügyi előadások sike­rét sem. Kétévenként van Csorváson egészségügyi hét. 1983.ban előadásainkon csaknem ezren fordultak meg. Az idén november 10- től rendezzük meg az egész­ségügyi hetet melyre össze­sen 15 előadásra kötöttünk szerződést. — Csorváson hány TIT- tag van? Megoldott az után­pótlás? — összesén 38 tagot tar­tunk nyilván, s elmondha­tom, számuk évről évre nő. Gondunk, hogy az agrár­értelmiség köréből csak ele­nyésző százalékot tudunk be­vonni az ismeretterjesztő munkába. Többségük más településről jár ide dolgoz­ni, munkájuk ■ végeztével hazamennek. A TIT-tagok életkori és foglalkozási meg­oszlása egyébként kielégítő. — Terveik? — A közeljövőnél marad­va: örömmel vesszük, ha a lakosság konkrét igényekkel fordul hozzánk. Nemrég a bölcsődében javasolták, szer­vezzünk kozmetikai tanfo­lyamot. Legyen! Már csak előadót kell találnunk, s indulhat is a tanfolyam ... * * * A csorvási TIT-alapszer- vezet közgyűlése azóta már lezajlott. A vezetőség beszá­molóját elfogadták, megvá­lasztották az elnököt — Szi­lágyi Menyhértet —, a tit­kárt — Miklya Sándort —, valamint a vezetőség tagjait, s a megyei küldötteket. utasított, s kicsit furcsán né­zett rám ... De csak néhány ilyen volt. Egyébként, véleményem szerint, nincs leáldozóban a táncházmozgalom. Sok he­lyen jártam, ahol nagyszerű közösségek vannak még együtt. S azt tartom, hogy a magyar embernek hozzátar­tozik műveltségéhez népze­nénk, táncaink valamilyen fokú ismerete. S hiszem, so­kakban meg is van erre az igény. Mindezekért . vágtam bele ennek a tanfolyamnak a megszervezésébe. Bízom benne, hogy életképes lesz. Előzetesen mintegy negyve­nen jelentkeztek." Az első foglalkozás nap­ján a művelődési ház nagy­termében körülbelül harmin­cán vannak. Fiatalabbak és idősebbek egyaránt. Ki csendben ül, ki a szomszéd­jával beszélget halkan. A ze­nészek hangszereikkel fog­lalkoznak. Azután megérkezik a tánc­oktató, Sztankó Károly is. Párba állnak, megszólal a zene, kezdődik a foglalkozás dél-dunántúli ugróssal, an­nak alaplépéseit tanulják először. Nem mindenkinek sikerül azonnal. (Persze, né- hányan profi módon rakják lábukat, de ez nem véletlen: balassisok. ök azért vannak itt, hogy a kezdeti nehézsé­geken átsegítsék a kezdő­ket.) A szünetben Paulik László zenész tart egy rögtönzött kiselőadást népzenénkről. Majd újból összeállnak, s ismerkednek a szatmári csárdással,' s végül a gyime- si héjszák lépései következ­nek. Az arcokon jóleső fáradt­ság tükröződik, s készülődés közben már egymást közt is hangosabban beszélgetnek. Közöttük van egy gyulai há­zaspár is, 15 éves lányuk­kal. A nevüket nem hajlan­dók megmondani — mond­ván, ők már negyvenen túl vannak —, de azért szívesen nyilatkoznak: — Szeretjük a néptáncot, az együttesek fellépéseit, ha csak lehet, megnézzük. Min­dig kerestük a lehetőséget, s most ez nekünk kapóra jött. Nagyjából ismerjük már a táncokat, de itt megtanulhat­juk pontosabban is azokat. Csáki Erika két éve vég­zett a Berettyóújfalui Óvó­nőképző Szakközépiskolában, most Lökösházán tanít: — Nem volt lehetőségem gyerekkoromban táncot ta­nulni, s Újfaluban is, hiába szorgalmaztuk, nem indítot­tak ilyen jellegű tanfolya­mot. Nekem nagyon tetszett ez az első foglalkozás, nem fogok hiányozni a többiről sem. Szükségesnek tartom a közismertebb népi táncok legalább alapfokú ismeretét, arról nem is beszélve, hogy az itt szerzett ismereteket a munkámban is fel tudom használni majd. * * * Beszéltem a többiekkel is. Egyöntetűek voltak a véle­mények. Mindenképpen jó­nak, hasznosnak tartották a kezdeményezést, s fogadkoz- tak, mindig eljönnek. Elmentem a második 'al­kalomra: többen voltak, mint az előző héten, híre ment a dolognak. A többség már kevésbé volt feszélye­zett, mint a korábbi szerdán. Volt már miről beszélgetni­ük egymással, voltak már közös élményeik ... Pénzes Ferenc A szerző felvétele Talán Kerekegyháza?..; Battonya határában, a Me- zőkovácsháza felől vezető út szélén 1979-ben már dolgoz­tak régészek. Nem is ered­ménytelenül, hiszen egy ke­rek alaprajzú Árpád-kori templom maradványait ta­lálták meg itt. Idöhatározó lelet is előkerült akkoriban, egy III. Béla-kori pénz... Meglehetősen ritka az ilyen Árpád-kori hagyaték, hisz legközelebb Makó mel­lett találtak hasonló, kerek alaprajzú templomot. Talán ezért is döntöttek úgy, nem hagyják annyiban a dolgot, s jó két hete dr. Goldman György irányításával ismét ásni kezdtek, ezúttal az út túloldalán. Az 50x2 méteres szelvény kiásásánál elsősor­ban középkori sírokra szá­mítottak. .. A felszínen egy falu ma­radványai kerültek elő. A leletek arra engednek kö­vetkeztetni, a tatárok dere- kas munkát végeztek, a kör­nyéken, élő ember nem maradt pusztításuk után. S a meglepetés ezután követ­kezett: mélyebben — többek között — római császár kori hulladékgödrökre bukkan­tak. Dr. Goldman Györggyel leereszkedünk az árokba. Sötétebb foltra mutat— kö­rötte a föld sárgásnak tű­nik. — Itt érdemes óvatosan to­vább keresnünk. Ahol feke­te a föld és kocog, ott van valami... És valóban. Egy-két moz­dulat, és máris cserépdara­bokat emel ki. — A templom körül volt a temető, melynek egyik, É—D-i irányú árka itt van. A K—Ny-i árok egy szaka­szára is rátaláltunk. Ismét egy hulladékgödör. — Az itt található lóáll­kapocs mellé — mondja az ásatás vezetője — időhatáro­zó leleteket is raktak. Ezek az edénytöredékek — mu­tatja —, csak bronzkoriak lehetnek. Egy bronzkori sírt is ta­láltak, a zsugorhelyzetben ide temetett gyerekholttest mellé kisbögrét és egy na­gyobb edényt helyeztek... Megpróbáljuk összegezni a látottakat: — Egy nagy, Árpád-kori település volt itt egykor — mutatja a feltételezett hatá­rokat dr. Goldman György — melynek még a nevét sem tudjuk. Talán Kerek­egyháza. Talán... N. A. HANGSZÓRÓ A szelvény egyre mélyebb Fotó: Kovács Erzsébet Van-e recept az egészséges, tartalommal töltött életre? Akad példa, számtalan, mindenki választhat kedvére. Mint ahogy az önrontás, az évek elherdálása is a legváltozato­sabb módokon történhet. Ha visszagondolok az elmúlt na­pok rádióműsoraira, azt veszem észre, hogy különböző mű­fajokban visszatérő téma volt a szakadék szélén éppen csak megkapaszkodók bemutatása. Felidézésüket hadd kezdjem a végén. Az alkohol Kedden, késő este sugározta a Kossuth adó Bakonyi Pé­ter Az alkohol című riportját. Egy viharvert „szesztestvér” sorsa villant fel a mikrofon előtt, akinek sikerült megsza­badulni káros szenvedélyétől. 35 évig élt Kanadában, de hazajött, itthon hirdetni az igét. Elmondani mindenkinek, például a rádióhallgatóknak, hogy túl a nagy óceánon mi­ként segítenek egymásnak az alkohol hajdani rabjai. Olyan klubokban keresnek menedéket, ahol a sorstársak meg­szállott szektásók módjára kapaszkodnak egymásba. Hő­sünk például 11 éve egyetlen csepp szeszt sem ivott, mégis alkoholistának érzi magát. Meggyógyult alkoholistának. Minden gondolata az ivás, pontosabban a nem ivás körül forog. Reggel azzal ébred, hogy ma nem iszom. Nap mint nap megbirkózik önmagával, és boldog, hogy 24 óránként már összegyűlt 11 év. Félelmetes állapot! (Amikor cigaret­tával kínálnak, bolondos kedvemben azzal szoktam elhárí­tani, hogy köszönöm, nem tudok rászokni, pedig erőltetem. S néha azt is hozzáteszem, hogy ha egyszer sikerül nagy nehézségek árán dohányossá válni, bizony a másik fél éle­tem nem töltöm majd tusakodással, hogy leszokjam róla.) Persze, könnyen tréfálkozik, aki biztos önmagában, ha a szenvedélyekről van szó. Ráadásul az alkoholizmus csöp­pet sem tréfadolog, sokkal inkább betegség. Óvjon az ég tőle mindenkit, s aki szabadulni akar tőle, legyen hozzá ereje, felcserélni értelmes élettel. Infarktuson innen és túl Lázasan írom ezeket a sorokat. Izomlázzal. Rövid beme­legítés után levágtam 21 fekvőtámaszt, és most alig tudom mozdítani a karom. Meghallgattam ugyanis Bruckner Gá­bor és Török László Infarktuson innen és túl című ijeszt­getés műsorát, s menten elhatároztam, hogy én bizony nem kapok infarktust. Amennyiben ez elhatározás kérdése! A két sportriporter rokonszenves figyelmeztetéséből minden­esetre az derült ki, hogy nagyrészt rajtunk múlik, hogyan tudjuk elkerülni e népbetegség „rizikófaktorait”. Sok moz­gás, könnyű, de tartalmas táplálkozás, semmi idegeskedés. (A nikotin és a szesz romboló hatásáról fentebb már szól­tam. Kártyabarlangoktól, játékkaszinótól messze élek. Ha lebeszélnek még a nőkről is, és semmi váratlan esemény nem jön közbe, biztosítva látszik a szép, hosszú öregkor.) Megint leegyszerűsítem a dolgokat. Talán azért, mert az említett rádióműsor hatáskeltő eszközökben nem válogat­va, Görcsösen igyekezett .ráterelni az egyedül járható — futható! — útra. Dobpergés, elektronikus hangzuhatag, szív­zörejek felerősítése szakította félbe a hipochonder orvos- tanhallgató módjára minden tünetet felsoroló panaszosok szavait. Hallhattuk a 103 kilósról potom 95 kilogrammra letornázott delnőt, aki szégyell „ezzel a nagy lomha test­tel” napi kilométereket futkározni. Beszélt a kamionsofőr, aki 24 órán át vezette a kocsiját, s aközben csak_ addig pi­hent, amíg cigarettázott. Szóltak a túlhajszoltak, aZ in­farktuson átesettek, akik immár megtapasztalták a halál közelségét, és most egészségük visszaszerzéséért tornáznak, futnak, rendületlenül. Nyers, kidolgozatlan volt ez a rádió­műsor, mégis hasznos lehet, hiszen infarktusügyben semmi propaganda nem hiábavaló. Aranypataktól a rubin diplomáig Sok recsegés után kell a tiszta dallam. Elfáradt lihegé- sek helyett tiszta emberi szó. Megvalósult életről, amely bizonyosság, hogy érdemes megszületni, hiszen, lám, lehet okos harmóniában tölteni a ránk szabott időt. Hegedűs Margit, a 90 éves mezőberényi tanító néni szavai nyomán melegség járta át az ember szívét hétfőn este, amikor Szabó Éva Aranypataktól a rubin diplomáig című műsorát sugározták. (Az Ifjúsági rádió programjában vajon miért fél tizenegyre tették a riportot?) Mesélt, mesélt, csacsogott és fecsegett Gitta néni, apró, hétköznapi dolgairól. Gyak­ran türelmetlenül szakítjuk félbe, vagy oda se figyelünk a hozzá hasonló locsi-pocsi nénikre. A hétfői rádióműsor ér­deme volt, hogy költészetté varázsolta a mindennapok tör­ténéseiről elmondott szavakat. Hivatástudatról, hűségről, derűs tettvágyról tanúskodtak Gi.tta néni igaz meséi. Néha elvesztette a történet fonalát, s önmagától kérdezte: mit is akartam mondani? Csupán annyit, hogy jó volt, érdemes volt és nem is oly nehéz. (Andódy) n Népfőiskolái Tanács pályázatai A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat Országos Elnöksége mellett működő Népfőiskolái Ta­nács nyilvános pályázatot hirdet népfőiskolák kezdeményezésére és központi támogatás egyszeri igénybevételére. Működő népfő­iskolák, szervező intézmények, mint a TIT, művelődési ház, he­lyi egyesületek, művelődési kis­közösségek, gazdasági vállalatok és szövetkezetek, szakszerveze­tek egyaránt fordulhatnak támo­gatásért. melynek alsó határa 10 ezer forint. Az írásban — október 31-i ha­táridővel — benyújtott pályázat feltételei: A pályázók törekedje­nek a Népfőiskolái Tanács aján­lásaiban megfogalmazott kritéri­umrendszer megvalósítására. A pályázathoz tervet kell benyúj­tani, mely tartalmazza a népfő­iskola céljait, tematikus vázlatát, a résztvevők tervezett számát és összetételét, valamint helyét és idejét, A pályázóknak vállalni­uk kell, hogy tapasztalataikat összefoglalják, és segítséget nyújtanak a hozzájuk fordulók­nak a népfőiskolái kezdeménye­zések támogatásában. A Népfőiskolái Tanács nyilvá­nos pályázatot hirdet népfőisko­lái vezetőképző tanfolyamon va­ló részvételre is. A TIT és az Országos Közművelődési Köz­pont kétszer egyhetes közös tan­folyamot szervez 1986—87 telén Balatonalmádiban. Az első héten elméleti-társadalomismereti kér­dések kerülnek megvitatásra, majd a kurzus második részé­ben munkacsoportokra osztva foglalkoznak a résztvevők ar. egyes speciális társadalmi kér­désekkel. A kurzusra jelentkezőknek mi­nimum 3, maximum 10 gépelt oldalon kell összefoglalniuk a népfőiskolákra vonatkozó elkép­zeléseiket. Jelentkezési határidő október 30. Mindkét pályázatot a TIT Or­szágos Központjába (Budapest VIII., Bródy Sándor u. 16.), vagy az Országos Közművelődési Köz­pont címére (Budapest, Corvin tér 8. 1011) kell elküldeni.

Next

/
Thumbnails
Contents