Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-23 / 250. szám
1986. október 23., csütörtök Megjelent a f MIKROVILÁG októberi száma Egy leánynak sohasem könnyű Érdekes cikkekkel, információkkal, Primo-, Commodore- és Spectrum-progra- mokkal már kapható a Mikrovilág című, népszerű számítástechnikai havilap legfrissebb száma. A Nagyhatalmi tűnődések című írás a sokszor hangoztatott „szoftver nagyhatalom” állítással foglalkozik, s az is kiderül belőle, hogy nem szabad csúcsot átlaggal ösz- szehasonlítani. „A vadász ül hosszú, méla lesben” című cikkből megtudhatjuk, hogyan lettek az egykori szerencselovagokból szerencse- vadászok. Két cikk is hidat ver a humán tudomány és a számítástechnika közé. A „Balassi és BASIC” című írásban arról nyilatkozik egy irodalomtörténész, hol Hívható segítségül a számítógép, hol építhetünk rá, mint kitűnő partnerre. A soros ke- rekasztal-beszélgetésen pedig vélemények cserélődnek a számítógép és társadalom témakörében. Ismét jelentkezik a nagyvilág híreivel a Chipcsirip rovat. De olvashatunk még arról is, hogyan használják a számítógépet a műtőben, hol tart Kínában a számítás- technika, és még sok izgalmas, érdekes információról a Mikrovilág legújabb számában. A Mikrovilág szerkesztőségével kötött megállapodásunk alapján, egyidejűleg közöljük a havilap egyik érdekes, nagyobb érdeklődésre is számot tartó írását. Mondd meg a kódszámod, megmondom ki vagy! A szakemberek több éve szervezik, ■ száz vállalatnál már egy ideje megkezdték kísérleti alkalmazását, s az idén a munka fontos fázisához érkezett. Az egységes termékazonosító kódrendszer az év végéig felöleli a háromszáz legfontosabb termékcsoportot. A rendszer elkészültével a termékeknél egységesíthető a vállalati és népgazdasági készletnyilvántartás, ami megkönnyíti a számítógépesítést, s javíthatja a készletgazdálkodás hatékonyságát. — Eddig ötven termékinformációs központ alakult — mondja Viszkei György, a Magyar Kereskedelmi Kamara Egységes Termékkódrendszer Irodájának vezetője —, amelyek egy-egy termékcsoportot kódrendszerbe foglalnak, s erről katalógust készítenek. A kódszámozás így nem csupán a vállalati belső nyilvántartásokat köny- nyíti meg, hanem az üzleti kapcsolattartást is. A katalógusból kódszám alapján lehet majd megrendelni a terméket és azonosítani az árukísérő okmányt. A katalógusoknak már több mint a fele elkészült, s az év végére befejezik a munkát. Mint minden újdonság sikeres bevezetésénél, itt is nélkülözhetetlen az érdekeltség, hogy a vállalatok felismerjék az előnyöket, fantáziát lássanak az alkalmazásban. HOL KAPHATÓ MEZŐGÉP-ALKATRÉSZ? Jó példa erre a Mezőgépfejlesztő Intézet vállalkozása. Bevételeik növelésére megkezdték egy számítógépes mezőgép-alkatrész információs szolgáltatás megszervezését. A rendszer kiépítésével valamennyi felhasználót tudják majd tájékoztatni, hol szerezhetik be a szükséges alkatrészt. Ezzel jelentősen javulni fog az ellátás, ami főleg a kritikus betakarítási időszakban sok utánjárástól kíméli meg a gazdaságot. Az intézet a Számaikkal együttműködve hozzálátott a számítógépes adatbázis kiépítéséhez, az egységes kódszámrendszerre építve. Vállalkozott arra, hogy elvégzi a termékinformációs központi tennivalókat, elkészíti a mezőgép-alkatrészek egységes kódrendszerét. Mivel valamennyi gyártó az intézetnél jelenti be, foglaltatja kódrendszerbe termékeit, így lényegében hozzájut az adat- bázisHoz szükséges információkhoz. MÁR MOST IS ALKALMAZHATÓ Az eddig elkészült egységes kódrendszer korántsem teljes, a legfontosabb termékkört — elsősorban az alapanyagokat, félkész termékeket és néhány fogyasztási cikket — foglalja magában. Ezekről a termékekről egyébként rendszeres statisztikai kimutatás készül a kormányzat számára, hogy figyelemmel kísérhessék a készletek alakulását. Az esetleges hiányok ugyanis fennakadást okozhatnak a termelésben, a lakossági ellátásban. A rendszer nem befejezett, a tervek szerint az évtized végére szinte valamennyi terméket tartalmazza majd! Alkalmazásával azonban nem kell addig várni. Az említett száz vállalat továbbra is használja, de fokozatosan bővül majd az alkalmazói kör. A termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok, amelyek egyúttal termékinformációs központok is, ugyancsak hasznosítják az egységes kódrendszert. Többségüknél számítógéppel végzik a nyilvántartást. Számos termelő válla- Jat is tervezi bevezetését. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagi támogatást nyújt a kezdeményezőknek: pénzt ad úgynevezett minta- rendszerek létrehozására, hogy a legjobbakat széles körben hasznosíthassák. Az érdekeltség fontosságát bizonyítja az is, hogy a kódrendszer alkalmazása a fogyasztási cikkeknél lényegesen előbbre tart. A gyártókat főleg az ösztönzi, hogy exportra szánt termékeiket már csak úgy veszi át a partner, ha vonalkóddal is ellátják. A két rendszer kapcsolódik egymáshoz: az egységes termékazonosító kódból közvetlenül előállítható a vonalkód — folytatja Viszkei György —, csupán néhány adattal kell kiegészíteni. Ma már több mint ezer magyar fogyasztási cikket látnak el vonalkóddal. Zömük exportra megy. Számos olyan termék is akad, amelyet csak később kívánnak külföldön forgalmazni. Ha a gyártó már eleve vonalkóddal ellátva csomagolja termékeit, akkor azonnal .szállítóképes, másképp jó néhány hónapig, akár egy évig is eltart, mire megoldja az új csomagolást. NAPRAKÉSZ LELTÁR „HÁZON BELÜL” A végső cél persze az, hogy hogy olyan, vállalaton belüli és cégek közötti számítógépes készletinformációs rendszerek alakuljanak ki, amelyek lehetővé teszik a naprakész leltárt: a gép figyeli a készletek alakulását, javaslatot tesz az utánrendelésre, automatikusan jelzi bizonyos árukészletek kóros felduzzadását és méri a forgási sebességet. Ennek megvalósítása Magyarországon csak a távoli jövőben várható. Néhány követendő példa azonban már akad, például a Skála Metró áruházi rendszere — itt már vonalkód alapján, számítógéppel végzik a készletnyilvántartást. Ez a megoldás ugyanis azzal az előnnyel jár, hogy a kereskedelem is elhelyezheti a terméken a vonalkódot, tehát „házon belüli” rendszerek is kialakíthatók. Hasonló átmeneti megoldásokkal lehet kísérletezni mindaddig, amíg a fogyasztási cikkek teljes körű kódolása megvalósul. Pichler Ferenc ERRŐL IRTUNK Rekord kender- és cukorrépatermés a Felsőnyomási Állami Gazdaságban. A napokban fejeződött be a 300 hold kender elszállítása, bekazalozása a Felsőnyomási Állami Gazdaságban. A termés kiemelkedően magas volt: 55 mázsa holdanként. Még a kendergyár vezetői sem akartak hinni a mérlegnek, s megkérdezték, hogy milyen műtrágyaadaggal, agrotechnikai eljárással termelték. A válasz az volt, hogy jó táperőben lévő talajba és korán vetették el. Holdanként két mázsa foszfor- és 80 kiló káliműtrágyát szórtak rá, s mindig időben végezték el az ápolást. A korábbi években nem nagyon dicsekedhetett jó adottságai ellenére sem a gazdaság a cukorrépaterméssel. Két évvel ezelőttig ugyanis még a 170 mázsa fölé sem emelkedett holdanként Tavaly ösztönző premizálást vezettek be. A tervezett 180 mázsa holdankénti cukorrépatermés munkabérét 1620 forintban állapították meg. Ezen túl a 180 és a 200 közti termésért mázsánként 10 forintot, a 200 mázsa fölötti termésért pedig mázsánként 20 forintot állapítottak meg. Tavaly ennek hatására már 267 mázsára emelkedett a termésátlag, most pedig holdanként 300 mázsát szednek fel a dolgozók. (Békés Megyei Népújság, 1966. október 23.) Százezer csirkével több mint a múlt év hasonló időszakában. A Békés Megyei Baromfikeltető Vállalat dolgozói még a kora tavaszi hónapokban vállalták, hogy a pártkongresszus tiszteletére a tervezettnél több naposcsirkét, -pulykát, -kislibát adnak a tenyésztőknek. Hisz megyeszerte a közösben és a háztáji gazdaságokban egyaránt nagy a kereslet a naposbaromfi után. A vállalat dolgozói 80 géppel keltetik az aprójószágok millióit. Még a tyúktojások gondozása, az egyenletes meleg biztosítása is nagy figyelmet igényel, a pulyka-, libatojás keltetése azonban ennél is többet. A versenyvállalásban a szocialista brigádok voltak a kezdeményezők, s hónapokon át a munka frontján is becsülettel megtartották kezdeményezőkészségüket. A jó munka eredménye: túlteljesítették éves tervüket október közepére. (Békés Megyei Népújság, 1966. október 29.) Harminchárom brigád a szocialista címért. Az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére indított munkaverseny a Békéscsabai Kötöttárugyárban nagy lendületet adott a szocialista brigádmozgalom további kiszélesedéséhez. Húszról 33-ra emelkedett a kollektívák száma. A versenyzők közül 14 kollektíva már elnyerte a Szocialista brigád címet. (Békés Megyei Népújság, 1966. október 28.) Nyár végén jártam a Gyulai Harisnyagyárban, és semmi másról nem tudtunk beszélni, mint a leányvállalati forma előnyeiről és a gyulaiakat erőteljesen érintő hátrányokról. Megfogalmazódott, s kiáltásuk messzire hallatszott: hogy nem boldogulhatnak, ha mindössze É5 millió forint marad náluk fejlesztésre. Lehet-e, hogy csupán hátrányos egy ilyen régi, de hazánkban most felújított vállalatgazdálkodási forma? Kutattuk az okát, s vártunk egy következő beszélgetésre,. alkalomra. Ez a közeli napokban elérkezett, s előbb a gyárban készült lelettel gazdagítjuk olvasóink ismereteit, majd a vezérigazgatóval készült beszélgetést adjuk közre. A gyár, mint leányvállalat 1985. január 1-től tevékenykedik, s az akkor kirajzolódott kép szebb, mint a tények alapján kialakult valóság. Vidó Miklós, a leányvállalat igazgatója tud azért néhány előnyös, gazdaságilag hasznos változásról is számot adni. — A legfontosabb az, hogy valóban önállóbbak vagyunk, mint a gyárként működés idején. Felszabadultak olyan készségek, amelyekkel elértük, hogy a gyármányfejlesztésünk jobban kielégíti a valós igényeket. Keressük azokat az eladási formákat, amelyek hozzásegíthetnek a nagyobb termelésmennyiséghez, a több bevételhez, a gyártmányfejlesztéssel pedig közelebb juthatunk a fogyasztóhoz, ha változatosabb színekben, jobb minőségű és kedvezőbb anyagösszetételű áru hagyja el a gyárat. — Igen sokat küszködtünk azzal, hogy megtartsuk a munkáskezeket. A bevezetett délutáni 40 százalékos és az éjszakai 95 százalékos műszakpótlékkal csökkent az elmenők száma, stabilabb a munkáslétszám. Az is egy csábító dolog, hogy a termelés 10 százalékát gmk-ban termelik meg ebben a gyárban, s ott olyan teljesítmények, jövedelmek érhetők el, hogy a legjobban dolgozókat ez is megtartja nekünk. Olyan munkaszervezési formákat vezettek be ezek a gmk-k, amit szeretnénk átvinni a mindennapi termelésbe. Csak egy példát a teljesítményfokozásra. A vgmk-ba két kötőnő és a műszaki ember három kötőmunkahelyet kezelnék. A két kötőnő között dolgozik a műszaki, s ha javítani kell a gépeket, a középső gépre a két szélső munkás ügyel. Átörökítenénk ezt a napi 8 órára, ha megfizethetnénk, de a bérszínvonal-gazdálkodás erre ma nem nagyon ad lehetőséget. Ez csak az egyik gondunk, a másik a készletmérés hazai gyermekded- sége. Amikor következik egy-egy negyedév, vissza kel} szorítani a raktári készleteket, mert büntetik érte a vállalatokat. Ez időnként termelés-visszafogást is okozhat. így nem lehet előre készülni egy-egy szezonra, készleteket termelni a keresettebb, divatosabb áruból. Olaszországban jártunk, ahol óriási tömegű áru várja a szezont a hatalmas raktárakban, hogy az igény akkor és ott legyen kielégíthető, ahol és amikor megjelenik. — Az azonban nem. várható, hogy ez a szabályozás nálunk alapvetően megváltozzon, milyen lehetőségeket tudnak ehelyett kihasználni a piac érdekében? — Kereskedünk a saját mintabolton, a kereskedők áruházán keresztül, próbáljuk a piaci igényeket letapintani, s igyekszünk a szovjet és tőkés vevők felé is megfelelni, eladni. Ennek azonban az a legnagyobb szépséghibája, hogy a leányvállalattá válás pillanatában csak durvaárugyártás volt Gyulán, s ebből a nagyobb mennyiség sem hozhat magasabb jövedelmet, csak a mennyiségnövelés határáig, ugyanakkor a jövedelmezősége éppen fele, mint a finomárué. — Az elért nyereség mekkora, és abból mire futja? — A tavalyi eredmények jól alakultak, mi ettől mégis szegényebbek lettünk. A 45,5 millió nyereségből a nyereségadó és a közterületfejlesztés után maradt 22-23 millió forint érdekeltségi alap felét vitte el az alapító. A különféle bér- és kereseti, vagyonadók kifizetése, az alapítói hitel törlesztése után nem tudunk mit kezdeni a maradék még néhány kicserélésre szoruló gép megvételére sem elegendő másfél millió forintunkkal. A bankhoz fordultunk hitelért, de ennyivel nem tartottak minket Hitelképesnek, s nem kaptunk egy huncut vasat sem. — Milyen hosszú távú elképzelés rajzolható így meg? — Egyszer a termelékenységnövelő módszerek kihasználásával, másszor a bérek differenciálásával, harmadrészt a gyártmány- fejlesztés folytatásával. Aztán van még elképzelésünk, hogy a megváltozott kereskedelmi igények kielégítésére, azaz jelenleg gyermekzokniból kevesebbre van igény, helyettük több, nagyobb méretű férfizokni kellene. Ennek a gépi feltételét szeretnénk megteremteni, s itt elérni komolyabb tételek termelését. Ehhez azonban az alapítóval közösen kellene a feltételeket biztosítani. — Említette a termelés- növekedést, az 50 százalék elvonást, amivel az alapitó vagyonát gyarapítják. Menynyire futja az erejükből, megduplázható talán a nyereség? — Rövid időn belül nem. Elmozdulást az jelenthetne, ha a durvaáru jövedelmezősége javulhatna, s ez elsősorban árkérdés. De mi nem tartozunk szerény exportunkkal a kompetitiv szférába, hazai áremelésre számítani fölösleges, marad hát az igényesebb áruk, jobb minőségű termékek kibocsátása, ahol az ár kedvezőbb. Ezeknek a tételeknek a száma azonban csak lassan fokozható. Az lehetne a megoldás, hogy a kétévenként az országot elöntő import, aminek az árszínvonala magasabb a hazai azonos minőségű termékekének, szerényebb mértékben áramolhatna a hazai forgalomba. — A hazai gyártás fedezné a magyar szükségleteket?-r- Erről szó sincs, itt Gyulán és a budapesti, a szeghalmi és a többi üzemben az igények körülbelül háromnegyed része fedezhető. Azonban azt kellene elhatározni, hogy a termékeknek melyik körét tudjuk hazai ellátásból megoldani, az igényesebb árukat pedig, amelyekhez nem rendelkezünk megfelelő színvonalú technikával, de igény van rá. behozni más országokból. De amit a hazai körülmények között tudunl^, azt itthon kellene megtermelni, eladni. — De a legnagyobb galibát az okozza, hogy a kereslet és a kínálat nemigen találkozik hazánkban. Miben látja ennek az okát! — Elsősorban annak tulajdonítható, hogy még nem divat a kínálat Magyarországon. A nagykereskedők igényei szerint alakul, hogy mit szeressen a vásárló. A statisztika azt mutatja, hogy a kereskedők áruházában a vevők 60 százalékban a színes, finom harisnyát keresik, a gyártásban, a rendelések- seknek megfelelően a termék mégis a meghatározó 80-90 százalékot hagyományos színekben képviseli. A zokni piacán pedig rha még nem a divat szerint vásárolnak vevőink. — Milyen követhető stratégiát vázolhat fel ma Vidó Miklós, a gyulai leányvállalat igazgatója? — Azt biztosan érzékelhetően tudjuk, hogy a szabadság, az önállóság hasznára válik a lányságnak. Csak azt is hozzá kell tennünk rögtön, hogy a fejlesztés elengedhetetlen követelménye bármilyen előrelépésnek is. Ebben pedig az az álláspontunk, hogy az alapítónak erre komolyabb hangsúlyt kell helyeznie, különben évejs múlva sírhat a lánykája sorsa felett, mert egy ponton túl nem növelhető érdemben a termelékenység és a nyereség, a gépek átlag- életkora ma 18-19 év, ami a leánynál a legszebb, de a gépeknél már nem! S önmagában nem az öreg gépek okozzák a bajt, hanem az újak hiánya... Számadó Julianna Marom műszakban dolgoznak a kötőnők, s maguk is törekszenek arra, hogy öreg gépeik mellett legnagyobb teljesítményüket mutassák fel Fotó: szőke Margit
