Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-02 / 232. szám
1986. október 2., csütörtök NÉPÚJSÁG Művelődési programok Békésen Ez év júliusában indították útjára a tévében a Végvári históriák — várjátékok elnevezésű honismereti vetélkedőt, melyben hazánk hat városa vesz részt: Esztergom, Kőszeg, Veszprém, Eger, Sárospatak és Gyula. A dunántúli és tiszántúli városok külön vetélkednek, s a két csoport nyertesei még lölt pályán, egyszeri váltással. A gyakorlások során elfogy néhány gólyaláb, de mire elérkezik a felvétel ideje, még marad annyi, hogy lebonyolítható a verseny ... A gyulai fiúk — rácáfolva az „edzésen” mutatottakra —, ha hajszálnyival is, de győznek! Ezután bonyolultabb feladat következik. A Uercczky Loránd int, mehet a felvétel ez év végén mérhetik össze tudásukat. A Dunán inneniek vetélkedőjének első fordulóját két héttel ezelőtt láthattuk a tévében, akkor Egerben „viaskodott” a három város csapata, tegnap este pedig az egy héttel ezelőtt felvett második forduló eseményeit nézhettük meg. A kamerák ezúttal Gyulán rögzítették az eseményeket, melyeket nyomon követtünk mi is. * * * Kedd, a felvétel első napja, kora délután. A gyulai vár előtti tér nem a megszokott képét mutatja: zsinórok szanaszét a füvön, kamerák, zászlók. televíziós autók fogadják az érkezőt egy óra tájban. Azután lassan benépesül a terep, jönnek a versenyzők, ezen a napon az ügyességi számokat veszik fel szalagra. Áz első feladat: gólyalábakon kell végigmenni kijefőszerep a csónakoké, meg persze azoké, akik benne ülnek. A vár előtti tavon, háromfőnyi „legénységgel” zászlókat kell szerezni, s beérkezni a kiindulási helyre. Nem megy simán az evezés, folyton ütköznek a nagy igyekezetben a csónakok. Majdnem az utolsó percig kétséges e verseny kimenetele. De végül is — talán a hazai pályának előnye ez — a gyulai „naszád” fut be elsőnek. Közben, a nagy igyekezetnek köszönhetően, az egriek evezőse a vízbe ugrik, s a két zászlóval — úszva — másodikként ér a célba. Szolidaritásból az egri csónak másik két tagja is úszva jön ki a partra. (Igaz, mint kiderült, eltört az egyik evezőjük...) * * * Másnap, szerda délelőtt a városi tanács épülete egy ostromlott várhoz hasonlatos — a tévések vették birtokukba. A díszteremben rendezkedtek be, itt foglalnak helyet a városok csapatai. Előbb — próbaként — végigjátsszák a vetélkedőt, természetesen az igazi kérdések nem hangoznak el. Délután kezdődik „élesben" a felvétel. Gyula jó pozícióból indul, hiszen az „ügyességiek” három pont előnyt szereztek az előző napon. Ám most két feladatban nem vehetnek részt, hiszen ők a házigazdák. A küzdelem a hazaiak számára nem a legkedvezőbben alakul az elején. Lenne kifogásuk is a második feladat értékelésével kapcsolatban — hiszen a gyulai fiatal nyilvánvalóan muzikálisabban szólaltatta meg a dorombot a többieknél —, de nem szólnak. Kissé idegesen folyik tovább a versengés, s úgy tűnik, a hazai pálya nem előny, sorban hullanak a pontok, a baj vívás sem sikerül úgy, mint két héttel ezelőtt. A kérdésekkel, válaszokkal, értékelésekkel kapcsolatban apróbb viták adódnak, amiket végül is a zsűri — hatalmi szóval — zár le ... Az utolsó feladat a döntő, hiszen itt lehet a legtöbb pontot szerezni. A gyulai csapat kezd, nincs veszítenivalójuk, az utolsó helyen vannak. A lámpáktól már rég felforrósodott teremben a házigazdák ugyancsak izzadnak,' de sikerül, 37 pontot szereznek! Most már a töb- bieken van a sor. . . Ezúttal az egrieknek nem sikerül a dupla vagy semmi játék, mint két héttel ezelőtt a patakiaknak. * * * A vetélkedő csapatok közötti sorrend most így alakult: első lett Sárospatak, utána Gyula és Eger következik. Az összetettben azonban a gyulaiak vezetnek 100 ponttal, a második Sárospatak előtt (nekik 76 pontjuk van). De még hátra van a pataki forduló, ahol bizony változhat a sorrend . . . Pénzes Ferenc Csinos kis ajánlófüzetben jelenik meg minden évadban a Békési Városi Művelődési Központ programkínálata. A most kiadott füzetkében széles választékát olvashatjuk az amatőr művészeti, képzési és művelődési programoknak. Tízféle tanfolyam közül választhatnak a tanulni vágyók, a korszerű gyors- és gépírásoktatástól a díszítő- művészetig. A művészeti csoportok közül több már évek óta eredményesen működik. gyakran túlnőve a városi szintű kultúráiét rangján. Jeles alkalom lesz a különböző művészeti csoportok közötti együttműködésre a Jókai Színházban novemberben bemutatásra kerülő „Békési vásár” című nagyszabású közös játék. A munkáskórus, az Ifjú Gárda fúvószenekara, a citerazene- kar, a néptáncosok, a bábosok és a képzőművészeti körök közös bemutatkozásának alkalma a város egységes és mégis sokarcú amatőr művészeti életét fogja reprezentálni. Igen változatos a klubok köre is. Október első szombatjától indulnak a tiniklubok, de tovább tevékenykedik az agrár szakemberek klubja, a műpártolókör, a kertbarátkor, az eszperantó- és színházbarátkor is. Megyei körűnek tervezik a függetlenek klubját. Az alkalmankénti rendezvények mellett a művelődési központ különféle szolgáltatásokkal is rendelkezésére áll látogatóinak. (pa) A BÉKÉS VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT 1986187-ES PROGRAM JA HANGSZÓRÓ Beszélgetni jó Régóta kedvelem Szabó Éva műsorait a rádióban, pedig nem is nekem szólnak, hanem a gyerekeknek. Mégis azért hallgatom szívesen és értékelem ezeket a programokat, mert igényesek és kedvesek. Egyszerre játékosak és okosak, derűsek és tartalmasak. Hogy Szabó Éva ért a gyerekek nyelvén — ez igaz, de elismerésnek kevés. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy emberszámba veszi a gyerekeket, igazi társnak tekinti őket. A péntek délutáni Beszélgessünk!. . . műsorában Kárász Eszter volt a partner. Ez a kislány azt mondta: beszélgetni jó. És megindokolta, hogy miért. „Ha beszélgetünk, mindig megtudunk valamit. Ha beszélgetünk, nem vagyunk egyedül.” Milyen igaz! A gyerek itt az ember legtermészetesebb és legjellemzőbb tulajdonságairól beszél — felnőtt bölcsességgel; a tudásvágyról és arról, hogy az ember társas lény. Eszter arról is „nyilatkozott”, hogy őt érdekli a másik ember, hogy mi van vele, hogyan él. Szokott tárgyakkal is beszélgetni, magának furcsa dolgokat kitalálni, ahogyan minden gyerek. Gyerekfantázia és gyerekbölcsesség. Őszinte szavait gyakran örömmel, gyakran meg szomorúan hallgattam. Jó érzés volt, hogy mai rohanó, beszélgetésekre szinte alkalmatlan világunkban akad még valaki, aki szeret beszélgetni, és akinek ehhez akad partnere is. Rossz volt, hogy újból és újból felszínre jött az a lelkiismeretfurdalás, amely, azt hiszem, mindenkit gyötör többé-kevésbé, aki elgondolkodik néha, hogy vajon eleget beszélgetünk-e a gyerekeinkkel, egymással. Nos, Szabó Éva gyermekhallgatói biztosan élvezték ezt a rádiós negyedórát, ezt a kellemes beszélgetést. De a felnőt- nek sem bánták meg, ha végighallgatták. Turkui képeslap « Innsbrucki vendég mesélte a minap nemzetközi társaságban, ünnepi asztalnál a viccet. Egy előkelő osztrák úrnak mondja a szolgája, hogy óriási meccs van a tévében: osztrák—magyar! Mire az úr: — Na és ki ellen játszunk? — Ügy érzem, a hagyományosan és világszerte ismert, példaként emlegetett (néha talán kissé irigyelt is) jó kapcsolatokat Ausztria és Magyarország között találóan jellemzi a vicc. Biztos vagyok benne, ha a futball terén lenne közös múltunk, ahogyan van az osztrákokkal, akkor létezne valami hasonló vicc a finn—magyar kapcsolatokról is. Hiszen jóval több az, mint nyelvi rokonság, ami Suomi lakóihoz vonz, köt bennünket. A hétfő esti Lélegzetvétel Turkuban című műsor megerősített mindabban, amit eddig is tudtam. Azt sugallta, hogy lélekben, gondolkodásban igen közel áll hozzánk a finn ember, közel van Magyarországhoz az a távoli, északi ország, az ezer tó országa, Turku: ezeréves település, 750 éves város, egykori főváros. Természeti szépségeiről, a finn gazdasági csoda fellegváráról szólt a műsor. Olyan világba utazhattunk az ötfőnyi rádiós csapattal, ahol a szauna nem státuszszimbólum, hanem évszázadok óta életforma; ahol fenyőerdők közepén, tavak partján füstölnek a gyárak. Fiatal házaspárok és idősek lakásgondjairól, új bérezési rendszerről, a 160 ezer lakosú város ipari, kereskedelmi és szellemi jelentőségéről kaptunk képet. A megkérdezettek készséggel, őszintén nyilatkoztak. Hiába, egy folyóparti város, ahol a folyó a nyílt tengerre visz — szemben Svédország —, csakis szép lehet. S ha egy kikötőváros lakóinak mentalitásában meghatározó a nyíltság, a nyitottság a túlsó part, a világ felé. Hogyan is fogalmazott a finn polgármesternő a műsor végén? A puszta rokonszenv, a nyelvi rokonság kevés lenne népeink barátságához. Bennünket „lelki rokonság, lelki szimpátia” köt össze — mondta. ( _nj A néphatalomért, a megújulásért O 0 huszadik kongresszus és az MDF Izgalmas volt a csónakverseny. Az egri naszád kapitánya (képünk jobb szélép) úszva ért a célba Szőke Margit és a szerző felvételei Az MDP Központi Vezetőségének 1955 márciusi és áprilisi ülése újabb fordulatot hozott a politikai irányvonalban, és ez lényegében visszatérési kísérlet volt az 1953. június előtti politikához. A jobboldali, vagy annak kikiáltott jelenségek és intézkedések elleni harc lett a pártvezetőségnek legfőbb gondja. S hogy ez mit jelentett, azt jól tükrözte az 1956. évre kidolgozott rendkívül feszített terv, amely a nehézipar fejlesztését írta elő. A beruházásokat az előző évhez képest mintegy 10 százalékkal növelték, ennek 40 százaléka a nehézipart illette, míg a mezőgazdaság részesedése a maga 18 százalékával jelentősen csökkent az előző évhez viszonyítva. A személyi fogyasztás növekedését erőteljesen visszafogták, bérjavítást nem irányoztak elő. A propagandában és az ideológiai jellegű megnyilvánulásokban ismét azt hangoztatták, hogy a szocializmus előrehaladása szükségszerűen az osztályharc éleződését váltja ki. A párt elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének májusi száma vezércikkében ehhez még hozzátette: „A kizsákmányoló osztályok és maradványaik fokozott ellenállást fejtenek ki és ez az ellenállás érezteti hatását a pártban is." Veszedelmesen emlékeztet ez a megfogalmazás arra az érvelésre, amely a pártba behatoló ellenségre hivatkozva, alapul szolgált a koncepciós perekhez. Rákosi a szektás fordulat végrehajtásában a nemzetközi helyzetnek 1954. végén és 1955. első hónapjaiban valóban tapasztalható éleződésére is hivatkozott és spekulált. Tavaszra azonban. a szovjet vezetés békeoffenzí- vája nyomán, más irányú tendenciák kezdtek felülkerekedni (miközben persze az imperialistáknak ellenkező irányú hidegháborús lépései és törekvései is jelen voltak). Magyar szempontból különösen két esemény volt nagy jelentőségű. 1955 májusában a négy nagyhatalom Bécsben tető alá hozta az államszerződést, amelynek nyomán Ausztria az örök semlegesség státuszába került. 1955. június 2-án Belg- rádbun aláírták a szovjet— jugoszláv nyilatkozatot, amely kiküszöbölte a két ország kapcsolatainak akadályait, mindenekelőtt azzal, hogy önkritikusan felülvizsgálták és mint hamisat visz- szavonták az úgynevezett Tájékoztató Irodának a jugoszláv pártot és vezetőit nemcsak elmarasztaló, de rágalmazó 1949. évi határozatát. Minthogy annak idején ez a határozat nagymértékben a Rajk-per koholt vádjaira épült, Rákosit és csoportját a legközvetlenebbül érintette a jugoszláv kérdésnek a testvérpártok, mindenekelőtt az SZKP által, önkritikus módon való rendezése. 1956. február 14—25-én ülésezett az SZKP XX., történelmi jelentőségű kongresszusa, amely nemcsak a Szovjetunió életére, hanem a világpolitikára és az egész nemzetközi kommunista mozgalom irányvonalára kiható új következtetésekre jutott. Míg korábban elméletünk a világháború kirobbanását elkerülhetetlennek tekintette, megállapították, hogy az erőviszonyok megváltozásával a harmadik világháború megakadályozásának megvan a lehetősége. Elvetette azt a sztálini tételt, hogy a szocialista építés előrehaladása szükségszerűen az osztályharc éleződésével jár. Megerősítette viszont azt a lenini tételt, hogy az egyes országok és nemzetek különböző utakon juthatnak el a szocializmushoz, a hatalmat az országok egy részében a munkásosztály polgárháború elkerülésével is kivívhatja. Hangsúlyozta az átmenetben és a szocialista építés folyamán az egyes országok, nem-
