Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
1986. szeptember 13., szombat Szeptemberi „vadhajtások” Nem múlik el úgy szeptember, hogy a szülők ne keresnék meg lapunkat a címben „vadhajtásoknak" nevezett jelenségek miatt. S mi minden esztendőben eleget teszünk kérésüknek, bár vajmi kevés foganatját reméljük morgo- lódásunknak. A baj már az úgynevezett egységcsomagok, füzetcsomagok vásárlásánál kezdődik, augusztusban, aztán tetőződik' szeptemberben. Mert kiderül, hogy a tanár, néninek, tanár bácsinak nem egészen egyezik meg az óhaja a minisztériummal és a papír-írószerboltok kínálatával. Ez sajnos, lassan természetessé válik, s akkor az egész írás elvesztené értelmét, ha ... Ha nem lehetne mégis — az áruválasztékot leszámítva — mégis tenni valamit. Ami csak egyszerű törődésen, jószándékon, megegyezésre való hajlamon múlik. Ám nézzük a panaszokat, mit is sérelmeztek a szülők. Mert közöttük bizony akad jó néhány jogos észrevétel is. Az egyik apuka azért dünnyögött, mert második osztályos, igaz, rajz tagozatra járó kislányának nem akármilyen színesceruza-készletet kellett vásárolni, hanem a kitűnő márkájú és igen drága Faber-Castellt' A több száz forintos készlet valóban jó, csakhogy a kisgyerek azt is ugyanolyan könnyen leejti, mint a harminc forintos, kevésbé márkás társát, s lehet újat vásárolni. Ez pedig bizony nem mindegy még a hó elején sem, nemhogy a végén. Egy többgyermekes édesanya nemcsak egyszerűen mérgelődött, hanem jogos felháborodásában meg is fogalmazta, mi lenne a megoldás. Elmesélte, hogy felső tagozatba lépő fia az egyik pedagógustól azért kapott ki, mert nem kötötte be az elmúlt évben a füzeteit tanévkezdésre, egy évvel később pedig azért, mert gondosan csomagolópapírral, és műanyag borítóval is ellátta. Az egyik tanár leszedette a csomagolópapírt, mert nála csak műanyag borítóban lehet a füzet és a könyv, a másik pedig azért dorgálta meg, mert a szorgalmas szülő mf helyett kiírta, hogy munkafüzet. Ez „pitiáner” dolog, de mikor az első iskolai élmények közül egy gyereknél ez a legmeghatározóbb, alig hiszem, hogy van kedve a szülőnek is elnézően mosolyogni... No és a zsírkréta. Magam is tanúsíthatom, hogy két gyerek mellett az alsó tagozatban olyan mennyiség halmozódik fel az évek során, hogy egy osztályt el lehetne látni vele. A leleményes szülő gondolt egy nagyot és merészet, a hibátlan és még nem használt zsírkrétákból összeállított két csomagra valót, ügyelve a színekre is. A kevés pedagógiai érzékkel megáldott nevelő, hadd ne írjam le, mit mondott és cselekedett. Elég annyi, hogy helytelenül járt el. Apróság? Az. De mennyi ilyen apróságból áll a családi háztartás és türelem forrása! Az előbb említett édesanya — akinek foglalkozása ugyancsak messze áll a pedagógusétól — azt ajánlotta, hogy jó lenne az iskolában megbeszélni, mi az egységes elvárás, és azt időben közölni a szülővel. Meg lehetne vele sok bosz- szúságot, sorban állást, kellemetlen — a tanár—diák viszonyt beíelhőző — jelenetet spórolni. Ugye, milyen egyszerű? Van, ahol minderre rájöttek. A békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában az iskola- szövetkezet az első tanítási napon kész füzetcsomagokkal várta helyben az iskola diákjait. Ezeket a füzetcsomagokat minden pedagógus elfogadta, tekintve, hogy maguk állították össze a kívánságlistát. Az iskolaszövetkezet ügyes diáktagjai is jól jártak, pedig a harminc százalékos kedvezményt ők is megadták szeptember elsején, a diák és a szülő is megspórolt egy csomó bosszúságot. Gyanítom, hogy erre az ügyes lépésre csak jó tanár—diák viszony esetén jön rá egy iskola kollektívája. A panaszoknak még nincs vége. Megint gond volt több helyütt a meghatározott színű tornadresszekkel, aminek beszerzése csöppet sem egyszerű dolog. Mint megtudtam, ennek oka a hagyományokra épülő városi, iskolai sportnapok, ahol az egységes, vagy olykor csak osztályokra szóló szín az esztétikus megjelenést szolgálja. Volt középiskola, ahol egy öt centiméter átmérőjű körbe a nevek kezdőbetűit és az osztályt kellett az iskolaköpenybe és a tornadresszbe be- lehimezni. Jómagam ugyan az óvodától kezdve belejöttem a hímzésbe — ami ennyi év után sem sikerül esztétikusra —, nem is szóltam hát semmit. De voltak, akik jogosan panaszkodtak, hogy az elasztikus anyagból készült tornaruhákba elég a tűt beleölteni, s máris elindul rajta a szem. Márpedig egy ilyen ruhának az ára nem gyerekjáték. Megkérdeztük a másik oldalt, azaz az iskolát is a név és osztály hímzésének ügyében. Amellett, hogy régi hagyományról van szó, elsősorban a feledékeny tanulók javát kívánja szolgálni. A középiskolás diákok ugyanis nagy előszeretettel szabadulnak meg iskolaköpenyeiktől, s így igazán nem is olyan nehéz megfelejtkezni róluk. No és régen, mint megtudtam, arra is szolgált ez a jelzés, hogy megtudják, ki volt a renitenskedő diák, melyik osztályt boldogítja. Mindaz, amiről szóltunk, csupa „apróság”. Meg lehetne egyszeri, időben jött magyarázattal előzni egyik részét, megkérve és nyerve az ügynek a szülőket, a diákokat. De vannak komoly, zsebbe nyúló, s olykor megmagyarázhatatlan kívánságok is, amelyek aligha szolgálják az iskola és a családi ház oly hőn óhajtott, jó kapcsolatát. Holott némi törődéssel, figyelemmel mindez elkerülhető lenne. Sok iskola, pedagógus jól tudja ezt, és ekként is cselekszik. Most azokról szóltunk, akik nem érzékelik még mindig az „apró ügyek” súlyát. Márpedig mindez az új oktatási törvény szelleme ellen való. S még valami kikívánkozik belőlem. Olykor ötvenforintos többletkiadásért is a felettes szervek után kiáltanak a szülők, miközben oktalanul ezreket érő holmikat csikar ki belőlük szeretett csemetéjük. Ne mondjuk tehát, hogy bennünk, szülőkben nincs hiba. A közeledés — iskola és szülő között — kettőn álló vásár. Amit jó, ha nem feledünk, mert a gyerek javát szolgálná. Ezért nincs hát szükség ezekre a kölcsönös szeptemberi • ,vadhajtásokra”. B. gajti Emese „...nem tudtunk választ adni” Beszélgetések a falusi turizmus helyzetéről Gyermekkorom élményei között feltétlenül az elsők között emlegetem a falusi rokonoknál töltött napokat. Kora reggel kelt a család — velük én is —, hisz az állatokat el kellett látni. Akkor láttam először tehenet fejni, és akkor vettem részt először szüreten is. Hasznomat nemigen látták, de kiválóan szórakoztam a szekér bakján, mert a ló hátára nem mertem felkapaszkodni, ha mégoly egykedvűen tűrte volna is... És mustot is akkor ittam először. Sokat. Milyen ízletes volt a falusi konyha! Ma is összefut a számban a nyál, mikor az aranyló húslevesre gondolok, benne csigatészta, melyet a háziasszony a szemem láttára, saját kezűleg készített. Vézna gyerek voltam, édesanyám örült, ha felszedtem néhány kilót, az arcom ki- színesedett. Este — emlékszem — a petróleumlámpa fényénél beszélgettünk, kártyáztunk, aztán lefeküdtünk, korán, mert a kakasok, ahogy pirkadt, ébresztőt kukorékoltak. A fiam már nagyocska, s falun bizony még nem nyaralhatott. Nem véletlen hát, hogy nemrég egy tehenet meglátva az út szélén így meditált:. Én azt tudom, honnan van a tej, csak azt nem tudom, melyik a tehén tőgye és melyik a..., mert sok van neki. Igen. Kellene a gyereknek egy kis falusi nyaralás. A kérdés azóta izgat. Hogyan áll megyénkben a falusi turizmus? Kielégítjük-e, élünk-e kellőképpen effajta igényekkel? * * * Az Országos Idegenforgalmi Hivatal falusi üdülésről szóló tájékoztatójának bevezetőjében így ír a hivatal vezetője, dr. Meggyes István: „.. .azoknak a kedves érdeklődőknek szeretnénk új üdülési formát ajánlani, akik a természethez közelebb álló életformában kívánják szabadságukat eltölteni... Kiadványunk azokat a falusi és tanyasi címeket tartalmazza, melyek festői környezetben fekvő településeken, természetközeli, jó levegőjű, csendes pihenést biztosítnak. A falusi üdülés nem nosztalgiát jelent csupán, hanem regenerálóbb és nem utolsósorban olcsóbb pihenést, ki- kapcsolódást szűkebb pátriánkban.” A kiadvány ezt követően címlistát tartalmaz, melyből bátran választhat az érdeklődő. Egy településen — általában — több vállalkozó is található... De vajon Békés megyének milyen kínálata van? Nos (hogy csak a legkirívóbbakat említsük), míg Bács-Kiskun és Vas megye 13, Somogy megye 12. Veszprém megye 11 települést jelöl meg, addig Békés megyében csupán Doboz, Elek és Mezőhegyes ajánlkozik a vendégek ilyen formában történő fogadására. (Dobozon egyébként csupán egy címet, Eleken hármat. Mezőhegyesen pedig ötöt jelöl a füzetecske.) Pedig lenne vállalkozó másutt is... .. .Például Vésztőn. — A Körösök völgye több figyelmet érdemelne — bizonygatja Komáromi Gábor tanácselnök. — Nem értem, miért nem megy nálunk a falusi turizmus, hisz erről manapság annyit beszélnek. .. Nekünk is egy másik országrészbe kell elmennünk, hogy megismerjük a feltételeket, a lehetőségeket. Már próbálkoztak a címek begyűjtésével. Kiértesítették a tanácstagokat, nézzenek körül. Keressenek olyan lakásokat, amelyek esztétikailag, komfortfokozatban megfelelnek e célra. Persze az sem mellékes, kik a házigazdák. Tud-e főzni az asz- szony, kellő intelligenciával bírnak-e a családtagok? — A dolog ott akadt meg — folytatja beszélgetését Komáromi Gábor —, hogy visszakérdeztek: mit lehet ezért kérni? Hogyan adóznak? Nem tudtunk választ adni. Ezért is szeretnénk tapasztalatokat gyűjteni, ott, ahol a falusi turizmus már bevett, jó szokás. A vésztő-mágori szabadtéri múzeum létrejötte nagy lépést jelentett a nagyközség idegenforgalmában. Azóta már egyéb látnivalókról is gondoskodtak. Étterem épült. Szálloda viszont nincs Vésztőn. — Az ötéves terv végére 20 ezerre szeretnénk emelni az ide látogatók számát. Ehhez az kell, hogy megfelelő szállást is biztosítunk számukra. Ezért érdeklődünk a falusi turizmus feltételei iránt, hogy az érdeklődőknek címeket mondhassunk. Olyan címeket, amelyek közül kiválaszthatják az igényeiknek megfelelőt... Vésztőn tehát a kezdeteknél tartanak, ám a szándék, a tenniakarás garancia is egyben: valóra válnak elképzeléseik. * * * S a megyében általában mi a helyzet? Erről Mézes Jánosnét, a Békés Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának vezetőjét kérdeztük. — Bizony rengeteg a tennivalónk. Először is fel kellene tárni, hol van lehetőség vendégek fogadására... Ám aggályait is hamar hozzáteszi az eddig elmondottakhoz. Hogy gyenge a propaganda. (Az előbb émlí- tett országos katalógusból egy-két példányt kapott a megyei iroda, én is csak kölcsönbe kérhettem egyet.) Hogy a megyében kevés az olyan, igazán kis település, amely megőrizte a falusi társadalom meghittségét. Hogy megfelelő paraszti gazdasággal bíró házakat még találnának — elsősorban tanyákat —, ám ott a közmű- vesítettség hiánya a gond. A legnagyobb baj azonban az. hogv a hivatal dolgozói képtelenek ilyen mérvű feltárómunkára. A HNF aktivistáit is segítségül kellene hívni. A közeljövőben éppen erről rendeznek egy országos tanácskozást. Kíváncsi vagyok, ott mire jutnak a résztvevők. Nagy Agnes Klubmozisorozatok a „Szabadságban” Három, így minden korosztály számára érdeklődésre számot tartó sorozatot is indít a békéscsabai Szabadság filmszínház. Elsősorban a szocialista brigádok tagjainak szánják az Űjdonságok címűt, amely négy filmet tartalmaz. Vár- konyi Zoltán eddig még be nem mutatott. Keserű igazság című alkotása lesz az első, amelyet András Ferenc A nagy generáció című új alkotása követ. Szerelem és galambok a címe annak a szovjet vígjátéknak, amely a harmadik filmje lesz ennek a sorozatnak. A cím is sokat elárul a záróműsorról: Három férfi és egy mózeskosár; a film nemzetisége francia, műfaja vígjáték. Nyolc előadást szánnak a megyeszékhely középiskolásainak. Minden hónap utolsó szerdáján délután kerülnek sorra a filmesztétikai oktatást pótló, igen értékes film- történeti és -művészeti remekek, mint például a Dühöngő ifjúság című, a sorozatnak is nevet adó híres alkotás. Október 3-án, pénteken este vetítik az első, szintén a sorozat címét is jelentő Kizökkent világ című színes amerikai filmet, Godfrey Reggio nagy feltűnést keltő új „némafilmjét”. A hat bemutatóból álló sorozatban a világ filmművészetének úgymond „hírhedt” alkotásai kaptak helyet. Október 17- én John Cassavettes New York árnyai című alkotása lesz a következő, majd ebben a sorozatban kerül a bérletet megváltó közönség elé Werner Herzog Ahol a zöld hangyák álmodnak című NSZK-beli, vagy a can- nes-i fesztiválon nagydíjat nyert Sztalker című kétrészes szovjet, Andrej Tar- kovszkij rendezte alkotás. * * * A Békés Megyei Moziüzemi Vállalat új szolgáltatással kedveskedik az ezt igénybe venni szándékozóknak. A Videostúdió megrendelésre családi eseményekről, vállalati ünnepségekről készít VHS-rendszerü videofilmeket, illetve vállalkozik intézményeknek, vállalatoknak úgynevezett referenciafilmek elkészítésére is. A szolgáltatás része az is, hogy 16 és 8 milliméteres filmről videokópia-, illetve videóról videóra történő másolást is vállal a megyei moziüzemi vállalat stúdiója. (N. L.) MOZI Végső megoldás Élet és halál. így együtt patetikusan hangzik, pedig hát ez a valóság, a kettő együttjár,' s közötte történik minden, ami a több-kevesebb időbe belefér. Örök témája tudománynak, művészetnek, irodalomnak, színháznak, filmnek. Ez utóbbiak közt a feldolgozás különbségeit a hangszerelés — stílus, műfaj — adja. És a művészi érték, amelynek nincsenek mindenki által elfogadott törvényei, de ha lennének is, az egyes ember ízlése akkor is befolyásolná az ítéletet. Azt, hogy bármely műfajban lehet valami rossz, gyenge, jó, jobb vagy kiváló, aszerint, melyik minősítést érezzük igaznak. Egy krimire alkalmazva is a kiváltott hatástól függően. Hatást viszont leginkább az eredetiséggel lehet elérni, s ez nem is kis követelmény manapság, amikor annyi az egy kaptafára készült munka, mint csillag az égen. A Végső megoldás című amerikai film nem is igazi krimi, inkább krimiparódia, a komikus motívumok és a hátborzongatás furcsa keveréke, fejtetőre állított ötletekkel, nem várt helyzetekkel, elképesztő reagálásokkal. Már a kezdeten is. Mert mit is csinál az ember, ha szemtanúja lesz egy gyilkosságnak? Fél, reszket, bujkál, hogy a gyilkos rá ne akadjon, mivel a krimi vastörvénye szerint ő sem jár jobban, mint az áldozat. Nem így itt. Az öreg hölgyet bár megrázza a látvány — különösen, hogy az őt sanyargató háziúrral történik a „baleset” —, de eszébe sincs az életét félteni. Sőt. Nem bújkál, vagy följelent, hanem üzletet köt a nehezen ráálló bérgyilkossal, hogy vele is végezzen. De még ez sem elég, újabb kuncsaftokat toboroz öreg ismerősei közül, olyanokat, akik más keze által szeretnének kilépni szomorú életükből, mert maguk erre képtelenek. Nem várt — főleg nem megszokott helyzet keveredik ebből, ötletek sorával táplálva, egészen az utolsó kockákig. S hol logikusnak, hol őrületnek tűnik az egész, ám olyan őrületnek, amelyben van rendszer. S a fölvonultatott figurák is hasonlóak. A főszerepet — az öreg, magányos asszonyt — Katherine Hepburn (képünkön) alakítja. A harmincas-negyvenes évek nagy sztárja öregségében is megőrzött valamit hajdan volt szépségéből, művészete pedig töretlen. Szeme villanása, egyetlen mozdulata: egy-egy lelkiállapot, s oly esendően szeretetre méltó, hogy el lehet hinni: még a bérgyilkost is leveszi a lábáról, valósággal beleszeret, anyjának érzi. Az egymásra találás egyébként kölcsönös. Az érzékeny lelkű bérgyilkos — Nick Nolte játssza — nem kevésbé képtelen figura, mint a jótékony — bár pénzbe kerülő — szolgáltatást megszervező főhős, de amit csinál, azt jól csinálja. Akárcsak a többiek, akik kisebb-nagyobb szerepükben egyéniséggé formálják alakjukat e képtelen történetben, melynek szerzője A. Martin Zweiback, az ötletgyáros. Az egészet — a meghökkentő sztorit és a jobbnál jobb szereplőket — Anthony Harvey rendező tartja kézben, jó tempóban, hol humor-, hol komikumérzékkel, s merész megoldásai sem csapnak ízléstelenségbe. Vass Márta
