Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-12 / 215. szám
NÉPÚJSÁG 1986. szeptember 12., péntek Fejér megyében, a Dégi Szabadság Tsz-ben az idén 500 hektáron termeltek napraforgót. A most megkezdett betakarítást új arató-cséplőgéppel végzik. A szovjet gyártmányú DON—1500 típusú kombájn könnyen irányítható, szerkezeti elemei (ürítőcsiga indítása, megállítása, magtartály, vibrátor, szalmagyűjtö stb. nyitása-zárása) a vezetőfülkéből gombnyomással vezérelhetők. A 6 köbméteres magtartályból 2,5 perc alatt egy tonna mag üríthető — (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd — KS) Körkép a tüzelőellátásról Kint még hétágra süt a nap, élvezhetjük az „indián nyarat'’. Közben már célszerű a télre gondolnunk. Lesz elegendő tűzrevalónk? Erről érdeklődtünk a megye hat tüzéptelepén: Gyulaváriban Ficzere István tájékoztat.ott arról, hogy telepükön jelenleg háromféle brikett kapható. Van jugoszláv barnaszén, NSZK kőszén, pécsi iszap, dorogi, oroszláni és balinkai rostált dara. Hiánycikk nincs. Borsodi szénből folyamatos a szállítás, csak a kért mennyiségnél kapnak kevesebbet. Tűzifaellátásuk mennyiségileg és minőségileg is megfelelő. Gyulán hiába kerestem a két tüzéptelepet — a vonal másik végén —, nem volt aki felemelje a telefonkagy-' lót. Mezőbcrényben Forró An- talné elmondta, hogy kétféle kazánszénnel, jugoszláv dióval, várpalotai brikettel ki tudják elégíteni az igényeket. Hiánycikk viszont a lengyel borsó és a tatai brikett. Körlevélben értesítették, hogy az elmaradt szállítást hamarosan pótolják. Tűzifából a készlet Mezőbe- rényben is me|felelő. Gyomaendrőd. A vonal másik végén Papp László. Folyamatosan érkeznek a brikett különöző fajtái. A tatai brikett és a borsodi szenek hiánycikklistán vannak. Értesítették körlevélben a telepvezetőt, hogy a borsodi bányák kimerülőfélben vannak, kevesebb szenet hoznak a felszínre az igényelt- nél, de ezt igyekeznek másfajta szénnel pótolni. A be- renteire várók tehát más szénfajtából válasszanak. A tűzifa folyamatosan érkezik, a keresletnek megfelelő mennyiségben. Békéscsaba, Berényi úti tüzéptelep. Informátorom Gyeraj Mihály. Itt kétféle borsodi szenet kínálnak. Van tatai brikett is. Kapható NSZK kőszén és mosott barnaszén. A tűzifaellátásuk viszont — elmondása szerint — lehetne folyamatosabb is. Battonya, Jámbor János telepvezető-helyettes: Tűzifából kevesebb van az igényeltnél. Hiánycikk a be- rentei darabos és a tatai brikett. Van viszont elegendő lengyel kazánszén, beren- tei aknaszén, és mecseki brikett. Szeghalomból Bodóczki Erzsébet arról tájékoztat, hogy kétféle import ka/án- szén és ugyanennyi koksz kapható. Van négyfajta brikettjük is. Hiánycikk a tatai brikett és a borsodi szén. Tűzifából minden mennyiségben és jó minőségben állnak a vásárlók rendelkezésére. B. V. fl Minisztertanács megtárgyalta Mérleg a kastélyprogramról összességében kedvező változást hozott a veszélyeztetett műemléki kastélyok és középületek megmentésére központi támogatással indított program. Az elmúlt öt év mérlegéről készített jelentést megtárgyalta és elfogadta a kormány gazdasági bizottsága, a munkák továb. bi támogatásáról hozott gb- határozatot pedig csütörtöki ülésén megerősítette a Minisztertanács. A programkezdetkor a védett kastélyállomány 29 százaléka a pusztulás szélén állt, mert kezelőik elhanyagolták és műemléki értékükhöz méltatlan célokra — egyebek között irodai, gazdasági és tárolási feladatokra — használták az épületeket. Pusztulás fenyegette a védett épületeknek azt a további 7 százalékát is, amely gazdátlanul, üresen gilt- A legpürgősebb állagvédelmi és szerkezetfelújítási munkákra, valamint a legfontosabb helyreállításokra nyújtott központi támogatás ösztönözte a megyei és helyi erők összefogását, erőforrásaik felhasználását e műemlékek védelmére. Az Országos Műemléki Felügyelőség ebben az időszakban központi forrásból 190 millió forinttal támogatta ezeket a munkálatokat, amelyek az épületek jóval szélesebb körére terjedtek ki a korábban számítottnál. így a program indításakor előirányzott 72 műemlék kastély és középület helyett 117 épület megmentését segítették elő. A megfelelő célú hasznosításhoz és a teljes helyreállításhoz az Állami Fejlesztési Bank is teljesen vagy részben vissza nem térítendő támogatást nyújtott pályázattal. A múlt év végéig 21 védett kastély és középület rekonstrukciójára A Hódmezővásárhelyi Alumíniumszerkezetek Gyára szállítja a szovjetunióbeli Tengiz környéki köolajfeltárásnál és -termelésnél közreműködő magyar dolgozók munkásszállóinak könnyűszerkezetes elemeit. Egy- egy épület 200 embernek szolgál otthonul. kötött szerződést a helyre- állítást és hasznosítást vállaló partnerekkel, akik így 77 millió forint támogatáshoz jutottak. A Belkereskedelmi Minisztérium pedig az idegenforgalmi alapból — ugyancsak pályázat útján — csaknem 20 millió forint vissza nem térítendő juttatást és 50 millió forint állami kölcsönt nyújtott 12 műemlék helyreállításához és idegenforgalmi hasznosításához. A központi támogatás révén sok vállalat, intézmény, sőt magánvállalkozó is bekapcsolódott e védett épületek helyreállításába és hasznosításába. A nagy befektetés és a munka igényessége miatt a magánszemélyek és a gazdasági közösségek körében kezdetben megnyilvánult rendkívül nagy érdeklődés azonban megcsappant, s eddig mindössze nyolc vállalkozó kezdett hozzá valamelyik védett épület felújításához, örvendetes viszont, hogy újabban külföldiek is érdeklődnek védett épületeink iránt. Így az idén a Vas Megyei Vendéglátóipari Vállalat és norvég partnere vegyes vállalatot hozott létre, amely három épületet hoz rendbe, és szállodaként, étteremként hasznosítja azokat. A program alapján a múlt év végéig 14 épületet állítottak helyre, s az idén további kilenc műemlék teljes felújításával számolnak. A felmérések szerint a kastélyprogramba bevont csaknem 120 épületből mintegy 40-40 szolgál majd kulturális, illetve idegenforgalmi, 18 oktatási célokat, a többinél pedig az állagmegóvást követően döntik el a hasznosítás módját. Ezeknek Az idén májusban kezdődött szállítások a szoros határidőre vállalt ütemben folynak. Eddig már 12 épület szerkezeti elemeit indítottak útjára. Az előregyártott panelek jól csomagolhatok, így a szállításuk a nagy távolság ellenére is viszonylag olcsó. A csomagolt elemekkel a patinás épületeknek a helyreállítása. többéves feladat, mert a munkák nagy szakértelmet, rendkívüli gondosságot igényelnek, s gyakran a helyreállítási tervet is meg kell változtatni a feltárás közben felfedezett jelentős építészettörténeti, művészettörténeti leletek megmentése és bemutatása érdekében. Az eddig átadott épületek közül kulturális központként hasznosítják a solti Vécsey-kastélyt, a nagycenki Széchenyi-kas- télyt és a bajai zsinagógát; idegenforgalmi központot rendeztek be a gálosfai Fes- tetich-kastélyban; oktatási központot a dabasi Halász Móric-kúriában, a seregélyest Zichy-kastélyban, a vas- egerszegi Markusovszky-kas- télyban, ez utóbbit egyúttal vállalati üdülőként is hasznosítják. Panzióként szolgál például Váchartyánban a Rudnay; Sitkén a Nagy Pál- kastély. Bük községben a Nagy Pál-kúria. Az idén befejeződő munkák között szerepel a szentgotthárdi Magtár templom, az egri Kis- préposti palota, a vasszécsé- nyi Ó-Ebergényi kastély és a Pácini-kastély. A kastélyprogram folytatódik, s a munkák végrehajtásának fontos szakasza a VII. ötéves tervidőszak, amelyben az eddig megkezdett állagmegóvási munkák nagy része befejeződhet. Ennek érdekében döntött úgy a Gazdasági Bizottság, hogy a tervidőszak hátralévő szakaszában az eddigi évi 50-ről 60 millió forintra növeli a veszélyeztetett kastélyok és középületek legsürgősebb felújítási munkáihoz nyújtott állami támogatást. ugyanis optimálisan lehet kihasználni a vasúti vagonok befogadóképességét. összesen csaknem négyezer embernek szerelnek össze kényelmes munkásszállókat hódmezővásárhelyi elemekből. Az ásványgyapottal hősz.igetelt térelválasztó elemek, valamint a klímaberendezések a legnagyobb hidegben, vagy éppen főrróság- ban egyaránt kellemes belső hőmérsékletet tartanak. niuminiumházak a Szovjetunióba . Pásztor Béla] Visszaút nem volt A családtagok mellett ismerősök, barátok, kollégák százai kísérték tegnap utolsó útjára Békéscsabán, a Vasúti temetőben Pásztor Bélát, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Országos Bizottságának tagját, lapunk nyugdíjasán is aktív munkatársát. Nem érhette már meg kiadás előtt álló könyvének megjelenését, amelyből rá emlékezve közlünk egy részletei. Vitéz Makláry Árpád ezredes eredeti meve Manksch Árpád volt. Igazi bánáti sváb, aki magyarosította nevét, de ettől még németérzelmű maradt. Különösen akkor szállta meg az ördög, amikor a fasiszta német hadsereg sikereket ért el a frontokon és sorra-rendre szállta meg Európa országait. Sokan egyetértettek vele. Szekszárdon a tisztikar nagyobb része német származású volt, a katonák pedig főleg a környékbeli sváb községekből kerültek ide. Makláry sehol sem szégyellte kifejezésre juttatni a fasiszta Németország iránti rokonszenvét. A tiszti gyűléseken sem. Amikor egy ilyen alkalommal a németek dicsőítésébe kezdett, nem bírtam megállni, hogy oda ne szóljak: — Nem vagyunk labancok. Makláryt egy pillanatra megdöbbentette ez a megjegyzés, majd durván kioktatott a hazafiságra. Folytatásként ezred- kihallgatásra rendelt. Akkor fenyített meg először. Nem azért, amit mondtam, hanem a fegyelmezetlenségem és tiszteletlenségem miatt. Ezután a tiszti gyűlésen már én voltam a célpont. Ilyenfajta megjegyzéseket tett: — A németek a mi barátaink, akár tetszik valakinek, akár nem. A sváb származású tisztek elhatárolták magukat tőlem. Kerültek, mint valami leprást. Én is őket. Csak néhány barátom maradt: Földváry István, majd Sólyom László és Lu- záry György hadnagy. Kockáztatni azonban ők sem mertek. Pedig a későbbi tiszti gyűléseken is elhangzottak az egész magyar népet lesajnáló, a fasizmust dicsőítő megjegyzések. Ismét önérzeteskedtem, pmi persze újabb fenyítésekkel járt. A környező sváb községekben elkezdődött a Volksbund szerveződése. Kakasdon, Cikon, Véménden, más helyeken annyira elfajult a helyzet, hogy gyakorlatok alkalmával még vizet sem adtak azoknak a katonáknak, akik magyarul beszéltek. Jó alkalom volt számomra, hogy a magukat magyarnak valló sváb katonák útján értessem meg a volksbun- distákkal, hogy mi a tisztesség, amiből olykor verekedés támadt. A híre ennek is hamarosan eljutott sokfelé. Kaptam a volksbundistáktól az üzenetet, hogy ne merjek még egyszer a községükbe menni, mert leszámolnak velem. Ezért sem maradtam adós. Megtiltottam a katonáknak, hogy németül beszéljenek. Azt is, hogy Hitler nevét kiejtsék a szájukon, A hangadóktól és azoktól, akik a parancsomat nem teljesítették. minden kedvezményt megvontam. Akkoriban csak néhány embert ismertem Szekszárdon, akiknek a fasizmusellenességükhöz nem fért kétség. Ők kapcsolatban álltak egymással. Szellemi irányítójuk Géczy Iván alezredes volt, a kör pedig néhány tanárból, orvosból, tisztviselőből tevődött össze. Géczy Iván felesége is kitűnő eredménnyel végezte el az orvosi egyetemet. Ám zsidó származású volt, emiatt állást nem kapott, a férjét pedig alezredes létére megalázóan alacsony beosztásba helyezték. A férfi nem alázkodott meg. El sem vált a feleségétől, mint ahogy azt sokan tanácsolták neki. A tisztikarban egyetlen barátjának tartott, én pedig igen nagyra becsültem őt. Sokszor találkoztunk, meghánytuk-vetettük a dolgokat. Olykor otthon is felkerestem és együtt hallgattuk a rádióban Londont és Moszkvát. Tájékoztattuk egymást a laktanyában történtekről. Óvott azoktól a túlzásoktól, amelyeket német- ellenes felháborodásomban nemegyszer elkövettem. A hadsereg életében 1940-ben történt az első nagyobb esemény: az erdélyi bevonulás. Előtte az ezredet a Nyírségbe irányították. A századom Pócspatriba került. Egy nap jajveszékelésre lettem figyelmes. Megtudtam, hogy a sintérek házról házra járva szedik össze a kutyákat. Agyon is verik mindjárt, a tetemüket pedig bedobálják egy hátul nyitható zárt kocsiba. Kíméletlenül dolgoztak. Rúdra szerelt dróthurokkal elkapták a szerencsétlen állatokat és baltával addig verték, amíg mozogtak. Szétroncsolták a fejüket, a testüket, a tetemüket pedig az utcára vonszolták. A férfiak szitkozódtak, az asszonyok és a gyerekek sírtak. Nem volt irgalom. A sintérek nagy buzgalommal tettek eleget hivatali kötelességüknek egészen addig, amíg közbe nem léptem. — Elég volt! — mordultam rájuk és figyelmeztettem őket: — Ha még egy kutyához hozzá mernek nyúlni, maguk kerülnek a kocsiba. — A jegyző úr utasítása, kérem — szabadkoztak. — Nem érdekel — válaszoltam. Ám ők úgy tettek, mintha nem hallották volna. Elindultak a következő házhoz. Már be is léptek a kapun, amikor intettem a körülöttem álló katonáknak. Nekik sem kellett több. Megragadták a két sintért és betuszkolták őket a zárt kocsiba, a véres kutyatetemek közé. Aztán ketten felkapaszkodtak a bakra és ostorral a lovak közé csaptak. Derültek az emberek, akikkel a katonák nagyon együtt- éreztek. Én pedig bementem a jegyzőhöz és alaposan megmondtam neki a véleményem. Ő elrohant örley Zoltán őrnagyhoz, a zászlóaljparancsnokhoz, aki menten hivatott. < Indulatosan förmedt rám: — ön semmibe veszi a rendeleteket és fellázítja a parasztokat. Milyen jogon mer ilyet tenni? t Meglepett a dolog, örley Zoltán soha nem magázott. Álltam és figyeltem őt. Vajon mi baja lehet velem? — Meg fogom fenyíteni. Végeztem! — tört ki belőle egy kis hallgatás után, mire én tisztelegtem, hátra arcot csináltam és kimentem az irodának berendezett szobából. Bosszankodtam, hogy a kutyák, a sintérek és a jegyző miatt ennyire kikelt magából. A századkörletbe érve folytattam napi teendőmet, de alig fél óra múlva kerékpáros hírvivő érkezett, aki jelentette, hogy örley Zoltán hivat. Hamarosan megérkeztem a zászlóalj-parancsnokságra. Beléptem örley Zoltán szobájába. Ö sem sokat teketóriázott. Az asztalról felkapott egy újságot és az orrom elé tartotta. . — Olvassa! — ordította az egyik cikkre mutatva. Kerekre tágult szemmel bámultam. Mi lehet ebben ilyen nagy szenzáció? Hamarosan megtudtam. Bosch és Mühl országgyűlési képviselő interpellált, hogy egyes fiatal tisztek németellenes magatartást tanúsítanak anélkül, hogy felelősségre vonnák őket. Néhányat név szerint is megnevezett a Pesti Hírlapnak az a száma. Az egyik Pásztor Béla hadrutfjy volt, aki Hitlert a katonák előtt nyomdafestéket nem tűrő jelzővel illetett. Kezdtem megérteni, hogy már az előbb miért megázott örley Zoltán. No, nem a jegyző, hanem az a cikk idegesítette, ami már biztosan az asztalán volt. A németgyűlöletben cinkosom volt, bár ezt nyíltan soha nem árulta el. Annál in- kább'egy bólintásban vagy mosolyban. Néha egyetértő megjegyzést is tett és határozottan éreztem, hogy kedvel. Most megijedt. Néztem a betűket, néztem örley Zoltánt, aztán egy idő után megszólaltam: — Hazaárulást nem követtem el, az eskümet ■ szegtem meg. Mi bűn van abban, ha egy németről kn £<ridom a magam véleményét? örley Zoltán közben kissé lehiggadt. Talán gondolkodóba ejtette, amit mondtam, mert barátságosabbá vált. — Légy óvatosabb! Nem lehet fejjel a falnak- menni. Engem is kellemetlen helyzetbe sodorsz, ha folytatod. Mit válaszolhattam volna? Inkább az járt az eszemben, hogy vajon ki jelentett fel engem. Hát már odáig süllyedtünk, hogy a németek besúgókat tarthatnak a magyar hadseregben? Csak úgy forrt bennem az indulat.
