Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-11 / 214. szám
1986. szeptember 11M csütörtök J£m Felajánlották szaktudásukat - II legelhanyagoltabb korosztály: a 14-18 évesek Üj csoport a pedagógiai intézetben A Békés Megyei Pedagógiai Intézetben ez év áprilisában alakult meg a pszichológiai tanácsadó és módszertani csoport. A csoportban dolgozó három lelkes fiatal szakképzettsége sok mindent elárul: a csoport vezetője, Szabóné Kállai Klára klinikai szakpszichológus, Kukla Mária közgazdász és pszichológus, Balogh László pedig szociológus és mellesleg matematika-fizika szakos tanár. A meglehetősen csendben, szinte észrevétlenül megalakult csoport már e néhány hónap alatt is sok mindent tett az asztalra. Munkájukat hittel, nem kevés idealizmussal és fanatizmussal végzik, mert mint állítják, másként nem is lelíet. Hogy mi a feladatuk? Oly sokrétű, hogy címszavakban megfogalmazva is terjedelmesnek tűnik. Újszerű kezdeményezésük például „A pszichológia a pedagógiai gyakorlatban” és „A szociológia a pedagógiai gyakorlatban” címmel, a pedagógusok számára indított továbbképzés. S hogy még mi mindennel foglalkoznak, mondják el maguk... — A szociális problémák megelőzésének - kulcskérdése a jó jelzésrendszer, amiben az iskolának, illetve a pedagógusoknak semmi mással nem pótolható szerepük van — mondta Szabóné Kállai Klára. — Az a gyakorlati tapasztalatunk, hogy az oktatási intézmények számára nehézséget okoz kinek, mikor, mit jelezzenek, mit tegyenek, ha nevelési erőfeszítéseik csődöt mondanak. Erre a bizonyos jelző szerepre a pedagógusoknak fel kell készülniük, amihez csoportunk több dologban is segítséget tud nyújtani. — Amit mi fontosnak tartunk, az .a megelőzés — kapcsolódott a beszélgetésbe Kukla Mária. — Ebben a pedagógusoknak van a (legnagyobb szerepük. HisZfen ők azok, akik először találkoznak a problémás gyerekekkel. S mi erre a jelző szerepre kívánunk támaszkodni a munkánkban. Ezért a mi fő feladatunk: kielégíteni a pedagógusok pszichológiai, pedagógiai igényeit. Ehhez természetesen még a csoportnak is be kell mérni, mekkora ez az igény, s hogy mennyit bír. Végzünk szaktanácsadói tevékenységet, amellyel nemcsak az iskolákhoz szeretnénk eljutni, hanem a társadalmi szerveken keresztül a családi kör klubokhoz, és a szociális munkásokhoz. (Hivatásos pártfogók, népművelők, családgondozok.) — Természetesen, akikhez el akarunk jutni — szólt közbe Balogh László —, nem teremnek „csak úgy”. Meg kell ismertetni velük, hogy létrejött egy szaktudással biró gárda, amelynek ebben és ebben tudják hasznát venni. Ezt — a fogadórészt — nekünk kell felkutatni. A mostani új helyzetben — az iskolai önállóság kialakításának kezdetén — tudunk a hozzánk forduló intézményeknek olyan módszerbeli segítséget nyújtani, ami megkönnyíti a munkájukat. Vannak egyszerű vizsgálati technikák, amivel például„ egy osztálynak, vagy egy iskolának el lehet készíteni a szociológiai térképét, amely segít az iskola és környezete kapcsolatrendszerét feltárni. Az iskolákról a pedagógiai intézetnek széles körű ismeretei vannak. Ezek felhasználásával modelleket lehet készíteni. Modelleket például a kistelepüléseken lévő iskolákra, amelyeknek vannak általános jellemzői, s a sajátos, egyedi . problémákra pedig már külön, személyes kapcsolatfelvétel után keresünk választ. — Fontos kihangsúlyozni, hogy a pedagógus munkáját akarjuk elsősorban segíteni. A nevelő ugyanis sikeresebben tudja ellátni a feladatát, ha olyan ismereteket, eszközt, módszert kap, amivel növekszik a problémamegoldó kapacitása. És — nyomta meg a szavakat a csoport- vezető — szakmai hozzáértésük növekedésével egyben nőni fog társadalmi "presztízsük is. — Ez a feladatkör feltételezi, hogy az Önök csoportja egy széles szakmai, társadal- vrti bázisra támaszkodik. A szakmaihoz tartozik például a nevelési tanácsadók megyei hálózata. Hiszen ott is hasonló problémákkal foglalkoznak. .. — A megyében működő nyolc nevelési tanácsadóval rendszeres a munkakapcsolatunk, járnak a csoportunk által meghirdetett továbbképzésekre. Ezeken megbeszéljük, milyen feladat vár rájuk, s munkájukat milyen módszerekkel lehet végezni. Például az iskolaérettségi vizsgálat egységes szempontjait alakítottuk ki legutóbb. De hogy sikerült-e — mondta Szabóné Kállai Klára —, végre felszámolni a korábban tapasztalható szélsőségeket, és kialakítani az egységes szemléletet, az csak ezután derül ki. Ezek a továbbképzések tehát tulajdonképpen párbeszédek. — És a kapcsolatteremtés és felvétel eszközei is — toldotta meg Kukla Mária. — Korábban a nevelési tanácsadókban dolgozók nem találkoztak egymással, nem tartották a kapcsolatot. Másmás módszerekkel, egymástól függetlenül dolgoztak. Éppen a nevelési tanácsadók munkáját kívántuk segíteni” a neurotikus gyerekek táborával, amelyet a megyei tanács művelődési osztálya is támogatott. — Sok mindenről beszélgettünk eddig. De hogy szakmai felkészültségüket kamatoztatni tudják, hogy terveik ott valósuljanak meg, ahol szükség van rájuk, ahhoz a problémás gyerekek kiszűrésének jól kell működnie. — Ez egyelőre nem megoldott — vette át a szót Balogh László. — A Szegedi Akadémiai Bizottságnak van egy társadalmi beilleszkedési zavarokkal foglalkozó munkacsoportja. Ennek keretén belül csoportunk tanulmány- tervet készített egy hosszabb távra szóló kutatáshoz. Ebben a társadalmi beilleszkedési zavarok és a szocializáció összefüggéseit vizsgáljuk Békés megye oktatási intézményeiben. — Az együttműködésre helyezzük a legnagyobb hangsúlyt. Mindenkivel, aki az ifjúsággal foglalkozik, szeretnénk felvenni a kapcsolatot és együtt dolgozni — sommázta Kukla Mária. Á pályaválasztási, továbbképzési, pedagógiai, módszertani tevékenységek mellett kutatómunkát is végez ez a lelkes kis csoport. Intézeten belüli és a megye egészére kiható tevékenységet vállaltak fel, ami országosan is egyedülálló. Felfigyeltek a legelhanyagoltabb korosztályra, a 14-től 18 éves fiatalokra is, akiknek Beszélgetőkört szerveznek. (De hogy hol lesz „szállásuk”, azt még nem tudják.) Magá- valragadóan beszélnek munkájukról, amit „csak” munkaidőben lehetetlen elvégezni. De ha támogatót találnak az iskolában, a szülőkben, a Hazafias Népfrontban, és a pedagógusban, ha valóban megszületik az általuk oly hőn áhított együttműködés a felsoroltakkal, azon mindenki nyerhet, ök felajánlották szaktudásukat, most már csak élni kell vele. B. Sajti Emese Vitányi Iván Aj könyve: a ix. Egyharmadország A mai magyar humán gondolkozást reprezentáló Elvek és utak sorozat legújabb kötetében Vitányi Ivánnak az utóbbi tizenöt évben keletkezett huszonhárom tanulmányát, cikkét adja közre a kiadó. Vitányit — mint minden nyitott szemmel élő, napi tapasztalatait társadalmi összefüggésekben is értelmező, népe sorsában osztozó, felismeréséit tehát nem külön- alkuban kamatoztató embert, azaz tisztességes értelmiségit — az utóbbi két évtizedben foglalkoztatja a hazai fejlődés megtorpanása, a lemaradás vagy megújulás gyötrel- mes dilemmájaként egyre jobban kibontakozó válság. Arról van szó, hogy a történelmi értelemben pillanatok alatt lezajlott „külsődleges” forradalmat, azaz a keretek erőszakos megváltoztatását nem követi kellő mértékben — s ezzel mintegy diszkvalifikálja — a társadalom mikroszerkezetébep, az életmódban, magatartásban lezajló változás, a belső, minőségi forradalom; az új politikai, gazdasági, jogi stb. keretek nem szervültek, nem téltek meg emberi tartalommal. Elvben minden megvan, ami az új, emberibb — szocialista — élethez kellene, a gyakorlatban azonban minden csak EGYHARMAD mértékben működik. Ma már világos az ok is: csak a szerves fejlődés lehet valóságos, a történelemben nincs ugrás. Aki kihagy néhány lépcsőfokot, orra bukik; a fényes szelek nemzedékének várakozásával ellentétben a világ nem fordítható meg hamarább és másként, mint ahogy saját törvényei szerint maga fordul. Az a tény tehát, hogy a szocialista politikai forradalom elmaradott ország(ok)ban győzött, a tényleges szocialista fejlődés előtti feladattá teszi az elmaradás felszámolását, a polgári, az árutermelésen alapuló társadalom által adott emberi lehetőségek meghaladása előtt e lehetőségek kiteljesítését — az EGYHARMADról a fejlett országok KÉTHARMAJDÁRA jutást. Ennek legfontosabb feltétele ma a minőség, az emberi tényező előtérbe állítása, amiben érthető szakmai elfogultsággal (amit külön indokol .a kultúrának jutó társadalmi és anyagi megbecsülés elégtelen volta) a ténylegesnél talán nagyobb szerepet tulajdonít a művelődésnek. A kötet tanulmányai négy csoportra oszlanak. Az elsőben a fentebb jelzett általános társadalmi helyzetképet vázolja. A másodikban — az emberi tényező felértékelésével összhangban — egyén és közösség viszonyát elemzi. A harmadikban a művelődés szerepével, tartalmával, vizsgálatával foglalkozó szakmai, szociológiai írásai találhatók. A negyedik fejezet tárgya a népművészet — s ez a fejezet adja meg a kulcsot is egyúttal Vitányi emberi-gondolkodói magatartásához. A kommunista meggyőződés és a népi kultúra' tudatos ismeretén alapuló magyarság harmóniája ez, a célok és lehetőségek termékeny egyensúlyának biztosítéka. Menyhért Jenő pécsi kerámia biennálé Csaknem húsz esztendeje, hogy Pécsett nagyszabású vállalkozásba kezdtek, amikor meghirdették a kerámiaművészet országos seregszemléjét. Akkor a képzőművészeti élet egyik jelentős eseményét és vidéki centrumának megteremtését ígérte a kezdeményezés. Ahogy Békéscsaba az alkalmazott grafika, Miskolc a grafika, Kecskemét (egyebek közt) a zománcművészet központja lett — ám ami másutt sikerült —, Pécsett nem valósult meg. A kétévenkénti országos tárlat azért így is figyelemreméltó esemény. Neves művészeink java minden alkalommal kiállít, s gyakran feltűnnek új tehetségek is, új stílusokkal, új irányzatokkal. Kép a kiállításról: Németh János: Emberpár HflNGSZÚRÓ Az ember alapvetően közösségi lény. Ez — persze — régi igazság. De napjainkban az is: a kisebb-nagyobb közösségek felbomlásának lehetünk tanúi. Sokféle indokot tudunk felhozni, miért van ez így, s tesszük is, legtöbbször a felgyorsult élettempóra hivatkozunk. Mindezeken túl mélyen benne él mindenkiben a vágy: valahová tartozni, olyanok közé, akikkel jól érzi magát, akikkel megbeszélheti gondjait vagy egyszerűen csak szívesen tölti velük együtt az időt. t Talán — személyes tapasztalataimra is gondolva — az egyik legnagyszerűbb közösségteremtő forma az együtt- éneklés, egy-egy kórus munkájában való részvétel. A rendszeres találkozások, a közös cél alapvető élményeket ad, s hosszú távon is érezteti hatását. Az Éneklő ifjúság című, a Kossuth adón rendszeresen jelentkező műsort nemcsak azért hallgatom — ha csak tehetem — szívesen, mert szeretem a kórusmuzsikát. Hanem mert a húszpercnyi adásokban még arra is sort kerítenek a szerkesztők, hogy egy-egy kórustagot megszólaltassanak. S annak ellenére, hogy ezek az igencsak rövid riportok többségükben az illető énekkarok bemutatására szorítkoznak, a nyilatkozók szavain átsüt a közösség szeretete, a „csapatba” tartozás öröme. Azt nem tudom, mióta tart ez a sorodat a rádióban, de jó néhány éve, az biztos. Tény, többször előfordul, hogy egy-egy kórus visszatérő vendége ennek az adásnak, de a jellemző inkább az: még mindig van tartalék, újabb és újabb énekkarok mutatkoznak be, s ez azt jelzi, vannak még, s alakulnak is közösségek, melyek tagjait a közös éneklés öröme tartja össze. Elsősorban iskolai kórusokat hallhatunk a kedd délelőt- lönkénti Éneklő ifjúság műsoraiban. Vagyis ezek az együttesek előbb-utóbb óhatatlanul felbomlanak. De a kórustagok minden bizonnyal életre szóló élményekkel lesznek gazdagabbak. Éppen ezért — hiszen az iskolákban egy- szer-kétszer hallgatják ezeket az adásokat — bízom benne, egyre több fiatalban merül fel az együtténeklés igénye. Eco-mix századszor Ezen a helyen már foglalkoztunk az Eco-mix gazdasági magazinműsorral. Most a jubileum indokolja, hogy újból szót ejtsünk róla. A Kossuth adón hétfő délutánonként (ismétlés kedden reggel) jelentkező Eco-mix eddig még — „fiatalsága” ellenére — nem okozott csalódást. Legfőbb erényeként a frissességét emelhetjük ki, gyors reagálásait a napi problémákra, azokra, melyek sok embert foglalkoztatnak. Gazdasági magazinról lévén szó, arra gondolhat az ember, hogy a laikus számára érthetetlen dolgokról esik benne szó, a riportokat csak a szakemberek „foghatják fel”. Szó sincs erről! Sőt — és azt hiszem, ez lehet a legnagyobb dicséret a szerkesztők számára — a lehető legközérthetőbben fogalmaznak, úgy, hogy bárki számára is világossá válik még a legbonyolultabb gazdasági kérdés is. A legutóbbi, jubileumi adást Vicsek Ferenc szerkesztette. Most sem csalódtunk, a műsor pergő, érdekes, közérdekű volt. Még sok száz adást kívánunk az Eco-mix szerkesztő gárdájának! A vendéglátás etikájáról beszélgettek tegnap délelőtt a Petőfi adó Napközben című műsorában. Mielőtt leültem volna a rádió mellé, azon gondolkodtam, vajon mit sikerül majd a szerkesztő-műsorvezetőnek, Cziráki Péternek ebből a témából kihoznia? Mert hiszen erről, azt hiszem, napestig lehetne beszélgetni, s akkor sem szólhatnánk rftinden kérdésről — még érintőlegesen sem. A műsoridő pedig alig több, mint másfél óra, s az is sok zenével fűszerezve. Cziráki Péter bevezetőjében arról szólt, hogy a Rádióújságban jelzett programba belevették még — általában — a kiskereskedelemben tapasztalható etikai kérdéseket, gondokat is, illetve azoknak az elemzésére is vállalkoznak a meghívott szakértőkkel együtt. Ezek után még kíváncsibb lettem, vajon sikerül-e a nyilvánvaló szándék: valami átfogó, összegző értékelést adni a sok-sok problémára. Mert a kiskereskedelem, a vendéglátás olyan területek, hogy képviselőikkel nap mint nap valamilyen formában kapcsolatba kerülünk, s mindenkinek megvan a maga — általában nem kedvező — véleménye. Nos, a szakértők, a riporterek igyekezetén nem múlt semmi, meglepően sok mindenre rávilágítottak a néhány perces riportokban, beszélgetésékben. S tiszteletre méltó, hogy a túlsó oldal — a bíráltak — valós gondjait is bemutatták. De mindezen túl azért sok újat, „megváltó” gondolatot nem hallhattunk ... P, F/ Országos Könyvbarát Kör A Hazafias Népfront, a Művelődési Minisztérium és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elhatározta, hogy az 1986-os könyvhéten megalakítja az Országos Könyvbarát Kört. A mozgalom elindításával az a céljuk, hogy a magyar olvasóközönség széles rétegei minél könnyebben juthassanak hozzá az évi könyvtermés kiemelkedő alkotásaihoz. Kezdésként az 1987-ben megjelenő művekből összeállítottak egy több mint ötven alkotást tartalmazó listát. Ezen ki-ki megtalálhatja az érdeklődésének leginkább megfelelő könyveket. A listáról a könyvbarát- kör tagjai szabadon választhatnak és minden 500 forintos vásárlás után 50 forintos könyvutalványt kapnak. Ez az utalvány bármely magyarországi könyvesboltban beváltható lesz. A kiadók évente megjelentetnek egy exkluzív kötetet, amely megilleti a kör tagjait, ha 500 forintnál nagyobb összegért vásárolnak a listán szereplő könyvek közül. Ez a külön jelzéssel megjelenő ingyenes illetménykötet hosszabb ideig nem kerül könyvkereskedelmi forgalomba (azaz kizárólag a kör tagjai juthatnak hozzá). 1987-ben a Himnusz és a Szózat többnyelvű díszkiadását kapják meg a tagok.
