Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-05 / 209. szám
NÉPÚJSÁG 1986, szeptember 5., péntek Céljaink közösek fl szakszervezeti hetek megnyitó ünnepsége Orosházán (Folytatás az 1. oldalról) közelített meg. A kongresz- szusi dokumentumokból kiemelnék három fontos megállapítást. Változatlanul fontos, hogy a szakszervezet részese legyen a politika alakításának, jobban vegye ki részét a szocialista társadalom építéséből, és újszerűén közelítse meg az érdekvédelmet. Kongresszusunk először mondta ki, hogy a szak- szervezet elsősorban a munkavállalók érdekeit védi. A vállalat és a munkavállalók érdekei ugyanis rövid távon nem mindig fedik egymást, egyes konkrét kérdésekben az érdekek ütközése szinte törvényszerű. A szakszervezet például az Orosházi Üveggyárban sem adhat béremelést. De segíthet feltárni azokat a problémákat, amelyek akadályozzák a mostaninál hatékonyabb, nyereségesebb gazdálkodást. A problémák felvetésével, az intézkedések kicsikarásával a szakszervezet a vállalat anyagi helyzetét, és ezen keresztül a dolgozók jövedelmezőségi viszonyait javíthatja. Kiemelném azt is, hogy az érdekvédelem akkor a leghatásosabb, ha nyilvánosság előtt zajlik, ha a tagok ismerik kezdeményezéseinket. Az előadás befejező részében a foglalkoztatás, a bérezés és a szociálpolitika aktuális kérdéseiről volt szó. Az SZMT vezető titkára a foglalkoztatásról többek között elmondta: népgazdasági szinten van elég munkaerő, de nem feltétlenül mindenki ott dolgozik, ahol a legnagyobb szükség lenne szaktudására. Évente Magyarországon 800 ezer ember változtat munkahelyet, de az emberek jó része nem a leghatékonyabban termelő ágazatokba megy, hanem oda, ahol kevesebb, vagy ugyanannyi munkáért több fizetést kap. Az is gondot jelent, hogy a munkaidőalapot nem használjuk ki ésszerűen. Egy tanulmány szerint a napi nyolcból átlagosan 6 és fél órát dolgozunk. Az Orosházi Üveggyárban például az év első felében több mint 5 ezer munkaóra esett ki azért, mert a dolgozóknak el kellett menniük tanácshoz, tanfolyamra, valamilyen oktatásra, rendezvényre stb. Népgazdasági szinten óriási tartalékaink vannak ezen a téren, amelyek kihasználását a szakszervezeti mozgalomnak is támogatnia kell. A bérezés ellentmondásai egyrészt a szabályozás hiányosságaiból erednek. De a szemléletünkön is változtatni kell. El kell fogadtatnunk végre a differenciált bérezést, hogy aki jobban, többet dolgozik, az több pénzt is vigyen haza. A bérezést ne tévesszük össze a szociálpolitikával. A szociálpolitika azokat támogassa, akik objektív okok miatt rászorulnak. Végül a nyugdíjasokkal való foglalkozásról és szocialista értékeink terjesztéséről, tudatosításáról esett szó. L. S. A Penza megyei ideológiai delegáció kedd óta tartózkodik megyénkben. Vendégeink tegnap Orosházára és Battonyára látogattak. Bat- tonyán beszélgettünk a küldöttség vezetőjével Alek- szander Jurijevics Levkov- val (képünkön), a Penza megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesével, akit az elmúlt napok tapasztalatairól kérdeztünk: — Mindannyian először járunk Magyarországon, s az első benyomásaink nagyon jók. Az elmúlt három napban sok őszinte, nyílt beszélgetésnek lehettünk részesei, amelyekből leszűrhettük, hogy közös célokért kell megküzdenünk. Az ilyen találkozások nagy segítséget nyújtanak egymás megismerésében, a testvérkapcsolat elmélyítésében. Küldöttségünk számára a legfontosabb feladat az ideológiai munkában szerzett tapasztalatok kicserélése. Feladataink sikeres megoldásában nagy szerep hárul az ideológiai munkára. S amikor ideológiáról beszéltünk, tulajdonképpen mindig a termelés és a termelésirányítás konkrét kérdéseiről vitatkoztunk. — A két megye dolgozói, vezetői egyre gyakrabban találkoznak egymással. Vajon Két hét múlva, szeptember 19-én nyitja meg kapuit, és szeptember 28-án zár az idei őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek seregszemléje. A szervezők az eddigi jelentkezések alapján arra számítanak, hogy hazánkon kívül 34 ország mintegy ezer kiállítója mutatja be azokat a fogyasztási cikkeket — elsősorban újdonságokat —, amelyekre ezen a fórumon is vevőket remélnek. A kiállítók eddig összesen mintegy 75 ezer négyzetméternyi területet igényeltek. A legnagyobb külföldi bemutatót ezúttal is a Szovjetunió rendezi, s az idén köztársaságai közül a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság mutatkozik be külön kiállítással. a testvérkapcsolatnak milyen fejlődési lehetőségei vannak? — Most dolgozunk ki egy olyan programot, ami ezt tartja szem előtt. Véleményünk szerint hasznos volna az eddiginél több közvetlen munkakapcsolat a két megye hasonló intézményei, vállalatai között. A Penza megyei delegáció ma délelőtt Budapestre látogat, és megismerkedik a főváros nevezetességeivel, s holnap reggel utazik vissza a Szovjetunióba. Fotó: Kovács Erzsébet A kőbányai vásárvárosban először jelentkezik árucikkeivel Indonézia, s nemzeti kiállítóként ugyancsak első alkalommal mutatkozik be Olaszország. A Kínai Nép- köztársaság kétszer akkora területen kínálja árucikkeit, mint tavaly ősszel. A BNV-vel egyidejűleg két szakkiállításnak is otthont ad a vásárváros: a VII. Hoven- ta Nemzetközi Kereskedelemtechnikai és Vendéglátóipari Kiállításnak, valamint az V. Protenvita Nemzetközi Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Kiállításnak. Az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan ezúttal is négy délelőttöt biztosítanak a vásáron a szakembereknek az alapos tájékozódásra, a zavartalan tárgyalásokra. Az aktívaülés résztvevőinek egy csoportja Fotó: Szóke Margit Két hét múlva nyit az őszi BNV Talp(alat)nyi riport — Gyertek ki hozzánk Újkígyósra — invitált a minap ismerősöm. — Érdekes előadás lesz nálunk. A Jó- zsa házaspárt hívtuk meg. Az asszony ért az ősi, kínai gyógymódhoz, mely a talp reflexzónáinak masszírozásán alapul. Később megtudjuk, nem csupán egyszerű, ismeretterjesztő előadásról lesz szó, hisz az est bevételét a nica- raguai csekkre fizetik be a szervezők. S bár az effajta gyógymódok némi kétkedést mindig hagynak a hallgatóban — tudományosan még nem tisztázott ennek az eljárásnak a mechanizmusa —, azért mégis nagy kíváncsisággal feltöltődve értünk Újkígyósra. S nem volt hiábavaló az utazás — bár kétségeinket nem sikerült eloszlatni —, hisz olyan emberrel ismerkedtünk meg, akiről érdemes riportot készíteni. .. „A békéért” című költeményével mutatkozik be hallgatóságának, majd „tudományáról”, a reflexológiá- ról kezd beszélni. Meg-meg- csuklik a hangja, sokszor jegyzeteit hívja segítségül. Nem csinál titkot belőle: lámpalázas, nem igen hívják előadásokra. Ez az első, s örömmel jött, hátha akadnak követői. Amint a reflexzónákról beszél, példákkal igazolja, nem hiába fogott e gyógymód gyakorlásához, 10 esztendővel ezelőtt. Kétségtelen, eredményei látványosak, szinte hihetetlenek: másfél év után talpraállított egy gerincsérült asszonyt. Nyolc hónapi masszázzsal megszabadított egy beteget a pikkelysömörtől. A fejfájásnak egy kis hüvelykujj masszázs- zsal üzent hadat... * * * Rágalom lenne azt mondani, félénkek az újkígyósiak. Sort állnak a különös terápiára. Egy törölköző, kevéske krém a talpra, s kezdődhet a reflexzónák masszírozása. A „nagykönyvben” az „Itt fáj?" van írva, minden reflexpontra öt perc szánandó. Most erre természetesen nincs idő, ám a hallgatóság, s a vállalkozó kedvű „páciensek” így is roppant élvezik a bemutatót. Akasztják a hóhért, azaz vizsgálják a körzeti orvost: mert dr. Marossy László vállalkozik a „beavatkozásra”. — Ha fáj, tessék szólni! — hangzik a már ismerős felszólítás, s Józsáné nem jön zavarba akkor sem, mikor később megtudja, kivel van dolga: — Ha „konkurens”, még alaposabb munkát kell, hogy végezzek... Kis szünet következik. Megragadom az alkalmat, átmegyünk a szomszédos irodába, hogy beszélgessünk. Szűkre szabott az időnk, Fotó: Gál Edit odakint jónéhányan várakoznak. Hogy Józsáné keze aranyat ér, ez már 17 éves korában kiderült. Családi vonás, mint mondja, apai ágról már 1754-től voltak „gvógykezű- ek” a családban. Ám minket e tudománynál jobban megragadott érdekes egyénisége, embersége... Mert a segíteni akarás kétségtelenül áthatja cselekedeteit még most, nyugdíjas korában is. 1938. óta vöröskeresztes — jegyzi meg mellékesen —, már kitüntetést is kapott. 64 évesen (mert kora sem titok), tele van tervekkel. Szeretne olyan vállalatot, brigádot felkeresni, amely autóbuszt adhatna nagy álmához: — Megnyernék néhány öreget az ügynek Budapesten, ahol élek, s lejárnánk Battonyára, az SOS gyermekfaluba. Úgy tanulják meg becsülni az időseket a gyerekek, ha kapcsolatba kerülnek velük. Mi vállalkoznánk a pótnagymama szerepre. .. S mi mindent megtudunk még róla néhány perc alatt! Hogy teniszbíró, hogy lovagol, hogy aktívan úszik és teniszezik, hogy meséket, verseket ír... Ámulunk! Hogy a reflexológia teszi? Vagy inkább az egészséges életmód? Talán a hit, hogy segíteni tud a rászorulókon? Nehéz lenne eldönteni, mi az örökifjúság titka. Mindenesetre érdemes volt megismerkednünk vele. Nagy Ágnes A lakosság és a szén a z elmúlt húsz évben arra bíztattuk a lakosságot, hogy ne tegyen kísérletet az elhasználódott olajkályhák pótlására, hanem vásároljon helyettük vegyes-, illetve széntüzelésű kályhákat és kazánokat. Most, hogy a nemzetközi olajárak csökkentek, nem mondhatjuk az ellenkezőjét... A lakosság pénztárcájával és érzelmeivel nem lehet játszadozni. Ezért félreérthetetlen egyértelműséggel ki keli jelenteni, hogy maradjon meg továbbra is a szénfűtés mellett, mert a kormányzat hosszú távon garantálja az ellátás biztonságát. Korántsem mellékesen megjegyzem, hogy ezt kívánja az ország jól felfogott gazdasági érdeke is... Ipari miniszterünk, Kapo- lyi László mondotta a fenti szavakat. A nyilatkozat tartalmát a nyár folyamán egy kormányhatározat is megerősítette. Ügy véljük, hasznos lesz erre emlékeztetni a fűtési idény közeledtével, hiszen most, a bányásznap táján, sok szó esik a szénről. Több, mint más évben ilyenkor, mindenekelőtt azért, mert kormányunk alig néhány hónapja döntött a szénbányászati iparág átalakításáról. Egymást követik az energia- ellátás felelős szakembereinek nyilatkozatai, meggyőző érvelést hallunk arról, hogy — jóllehet, az ország 36 széntermelő aknája közül 1990-ig bezárnak 14-et — szó sincs a ’60-as évek szénkrízisének megismétlődéséről. Mindenekelőtt azért nincs, mert a széntermelés — a hetedik ötéves terv előirányzatához híven — évi 24 millió tonna volt, és marad a jövőben is, csak annyi az eltérés, hogy ezen belül egy kicsivel több lignitet termelünk, mint idáig. A felelős vezetők részletesen kifejtik, hogy már azért sem lehet szó a húsz évvel ezelőtti idők szellemének és gyakorlatának megismétlődéséről, mert — az akkori évektől eltérően — nemcsak bezárjuk a gazdaságtalanul termelő, már kimerülőfélben lévő bányákat, hanem azzal egyidőben új, bő hozamú és korszerűen -gépesített aknákat nyitunk például a Borsod megyei Dubi- csányban vagy a Veszprém megyei Ajkán. (Úgy két évtizede ez valóban nem volt jellemző!) Hozzáteszik: — a ’60-as évek energiapolitikájával ugyancsak merőben ellentétesen — féltő gonddal őrködnek azon, hogy a nehéz és férfias bányászszakma a jövőben is olyan töretlen anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljön, ami méltán megilleti. Ezt példázza a föld alatt dolgozóknak juttatott tavalyi 9, idei 10 százalékos rendkívüli béremelés, vagy például az a tény, hogy miközben ráfizetéssel termelő bányákat zárunk be, kibontakozóban ván egy újabb, kedvezményes bányászlakás-építési akció. Ez a tény is azt dokumentálja. hogy az országnak hosszú, sok évtizedes távlatban is szüksége lesz erős kezű, hozzáértő bányászokra ... Bár csak dióhéjban tudtuk ismertetni a nyilatkozatok tartalmát, e szűkszavú ismertetésből is megállapítható, hogy az elmondottak mindenekelőtt a bányásztársadalom bizalmának, jövőbe vetett hitének megerősítésére szolgálnak. Noha mindez egybecseng a lakosság érdekeivel (ha nincs elég bányász, szén sem lehet elegendő), a szénnel fűtő átlag állampolgár megnyugtatására ennyi még kevés. Már csak azért is, mert napjainkban minden második magyar családban szénfűtéssel védekeznek a tél dermesztő hidege ellen, következésképp a szénellátás közhangulatot formáló politikai kérdés volt és marad a jövőben is. Az elmondottakhoz kívánkozik hát, hogy amikor a bányászati iparág átalakításáról határozott a kormány — nyomatékos hangsúlyt kaptak a lakossági érdekek. Vagyis az a tény, hogy a széntüzelésre berendezkedett 1,6-1,8 millió magyar család mintegy 6,5 millió tonna szénre és brikettre tart igényt évenként, s ebből mintegy 5 milliót — 1990-ig, sőt azután is — a hazai mélyművelésű bányaüzemeknek, brikettgyáraknak kell megadniuk. Elvben persze az is elképzelhető lett volna, hogy a lakosság szükségletének mind a száz százalékát hazai forrásból fedezzük. végtére is vagy száz évre elegendő szénkincsünk rejlik a mélyben. Ám, amint Tarján Róbert, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság (OEGH) osztályvezetője kifejtette, ez így nem volna kifizetődő. Az elmúlt száz év meteorológiai megfigyelései szerint ugyanis nálunk a téli középhőmérséklet plusz 3,5 Celsius-fok átlag körül alakul. Ha csak egy-két fokkal hidegebb, vagy — ami ugyanilyen gyakori — melegebb van ennél, a lakosság szénigénye plusz-mínusz 0,6- 1,2 millió tonnával ingadozhat. Sokkal olcsóbb, gazdaságosabb, ha nem halmozunk fel itthon felesleges szénhegyeket, hanem — hidegebb tél esetén, amiként eddig tettük — külföldről hozzuk be a többletet, hiszen — több éves tapasztalat — mindig hozzá tudtunk jutni e mennyiséghez. A lignitakció kibontakozása mindenekelőtt az erőműépítési programot szolgálja, a lakosságot csak annyiban érinti, hogy — választékbővítésként — megjelenik, illetve több lesz a dúsított lignitből készült brikett. Minthogy ennek fűtőértéke a jó minőségű barnaszénével egyenlő, valószínű, hogy népszerű lesz a lakosság körében. Még így is megtörténhet persze, hogy nem mindenki jut annyi mosott berentei vagy kitűnő tatai barnaszénhez, mint szeretne, de lesz helyette más szén, minden intézkedés arra irányul, hogy általános szénhiányról ne lehessen szó. Ennyi kényelmetlenséget, ilyen kis kényelmetlenséget talán el lehet viselni, hiszen minden szénmedencénkben annyi és olyan minőségű szenünk van, amit a természettől örökül kaptunk. N apjaink nyugodt szénpiaci helyzete (csak a művi szén vásárlásánál fordulnak elő sorbán- állások, s ott is azért, mert a művi szén olcsóbb, mint a Tüzépé) megerősíti az OEGH helyzetértékelését Legfőképpen abban bízhat a lakosság, hogy — amennyi- re csak lehet — megkímélik őt a rotterdami olajtőzsde tőkéseinek haszonleső üzleti „játszadozásaitól”, az „olajárlibikókától”, vagyis az olaj árának szélsőséges, konjunkturális ingadozásaitól. Nemcsak a széntüzelésre berendezkedett lakosság, hanem egész társadalmunk érdeke is, hogy így történjék. A többi között erre utalt ipari miniszterünk is. Magyar László
