Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-04 / 208. szám
1986. szeptember i., csütörtök II könyvtáros vándorgyűlés után Beszélgetés három résztvevővel A Magyar Könyvtárosok Egyesülete — mint arról lapunkban is hírt adtunk — augusztus 13. és 15. között Békéscsabán rendezte meg 18. vándorgyűlését. A résztvevőknek bizonyára nem volt könnyű a gazdag szakmai programkínálatból kiválasztani a legfontosabbat, a legaktuálisabbat. Nem így a levéltáros vendégek, hiszen ők természetesen saját szekciójuk munkájából vették ki részüket. Hogy miről volt szó e szekcióülésen? Erről dr. Erdmann Gyulát, a Békés Megyei Levéltár igazgatóját kérdezi ük: lír. Erdmann Gyula — A mi egyesületünk négy esztendeje jött létre a könyvtárosegyesület égisze alatt. Családias szakma a mienk, hisz az országban összesen 7-800 levéltáros dolgozik, ennek mintegy fele egyesületi tag. Nem volt hát könnyű egy más irányultsággal tevékenykedő, több ezer fős egyesületben dolgozni. Ezért vetődött fel a vándorgyűlésen az önállósulás gondolata. A különválás körülményeiről, az alapszabályzatról, s a tisztújításról esett szó egyrészt, másrészt természetesen szakmai kérdésekről tárgyaltunk. — Mi volt a szekcióülés fő témája? — A vállalati iratkezelés. Szó esett az iratanyagok történeti. helytörténeti értékéről. a vállalatokkal való kapcsolattartásról. Ajánlásként hangzott el, hogy a jövőben többet kellene foglalkoznunk a gazdasági irányítás történetével, hisz azt nem kell mondanom, milyen fontos kérdés napjainkban e terület megújulása. — Felmerült egy tanulmánykötet gondolata is... — Reméljük realizálódik az a gyűjteményes kötet, mely vállalati és iparirányítás-történeti tanulmányokat tartalmaz. — ön is hozzászólt a levéltárosok szekcióülésén? — Nekem kellett összefoglalni a délelőtti vitát, e mellett egy referátumszerűséget is tartottam a vállalati iratanyagok mai, lesújtó állapotáról, majd ennek történeti gyökereit, s a kibontakozás lehetőségeit vázoltam. A jelenlegi állapot, ha nem teszünk ellene, a későbbi történeti kutatás ártalmára lenne. Mondanivalómat Békés megyei példákkal támasztottam alá. . . 3 A békési könyvtár munkatársa, Hidvéginé Sajti Mária a gyermekkönyvtáros-szek- ciót választotta, hisz a legifjabb olvasókkal foglalkozik nap mint nap. — A tanácskozás egy roppant érdekes és tanulságos felmérésre épült, mely a gyermekek és felnőttek vi- nyonyával foglalkozott. Megállapították többek között, hogy magasabb az olvasási szint azokban a családokban. Hidvéginé Sajti Mária amelyekben iskoláskorú gyerekek élnek. Ugyancsak e felmérés bizonyította, milyen meghatározó az édesanya iskolai végzettsége, a gyermek olvasási szokásainak kialakulásában. Érdekes tény. hogy ott, ahol több generáció él együtt, nagyobb az olvasottság, s azt is meg- állapitottták, hogy a magányos nők többet olvasnak, mint a magányos férfiak... — A házi könyvtárakról nem esett szó? — De igen. A felmérés kitért erre is. Megtudtuk, hogy , ahol nincs, vagy háromnál több gyerek van — más-más okból —, kevés a könyv. S még egy számomra meglepő adalék: úgy hinné az ember, ahol nincs otthon sok könyv, ott sokan járnak könyvtárba. A felmérés ennek éppen az ellenkezőjét mutatta. — Milyen tanulságokat vonhat le mindebből a gyakorló könyvtáros? — Egyrészt láthatja, miért fontos a gyermekolvasók számának növelése, hisz bizonyított tény, hogy az egész család olvasottságát növeli. Másrészt, még inkább látom, hogy a gyermekek érdeklődését a szépirodalom iránt kell fokoznunk, hogy így befolyásolják a környezetüket is. — Más felmérésről nem volt szó? — De igen: feltették a kérdést, hogy „Mit kell a gyermeknek a szülői háztól kapnia?”. A sorrend a következő volt: lelkes munkavégzés, egészséges életmód, takarékosság, udvariasság, emberismeret, s a hatodik helyen volt az olvasás öröme... Elgondolkoztató, ugye? 3 Mezőkovácsházán nagy eseményre készülődnek., Hamarosan elkezdődik a volt rendőrségi épület átalakítása könyvtárrá. Nem csoda hát, ha a könyvtár igazgatóját, Balogh Györgyöt elsősorban a könyvtárépítés témaköre érdekelte a vándor- gyűlésen : — E rendezvényen mindenki ott volt, aki valaha könyvtárat épített, vagy átalakított, s átadta tapasztalatait. Megfogalmazták, hogy e munka elkezdése előtt legyen egy programterv, e szerint tervezzék az épületet. Aztán jön a bukfenc, a költségek és a tervezés problémája. .. Felvetődött a raktározás kérdése is, hisz ez örök gondja az intézményeknek. — Volt-e, amit hiányolt? — A kisebb könyvtárak építéséről több szó eshetett volna. Szeretnék úgy nyugr'r~! r=fFi 8 r jjl „jP Balogh György díjba menni nyolc esztendő múlva, hogy méltó helyen tudjam a mezőkovácsházi könyvtárat. Ezért ragadtam meg ezt az alkalmat is... — Az eddig elmondottakon kívül kapott-e egyéb útravalót? — Hasznos az az irodalom, melyet az eddig átalakított, felújított könyvtárakról kaptunk. Abból menet közben is sok mindent megtudhat az érdeklődő könyvtáros. — Az állomány elhelyezéséről is szó esett? — A könyvtári módszertani bizottságban a könyvtári terek, könyvtári funkciók kérdését elemezték. Az állomány általuk elmondott elhelyezése számomra nagyon újszerű, de azt hiszem, egyelőre nem kísérletezünk vele.. . 3 A gondolatokat mindezzel nem zárhatjuk le, hisz a vándorgyűlésen elhangzottak később, a könyvtárak munkájában válnak valóssággá. Hogy hasznos volt a tanácskozás, a fentiek is bizonyítják. Köszönjük a beszélgetéseket. Nagy Ágnes HANGSZÓRÓ Családi tükör Egy sorozat sikerét legegyszerűbben úgy lehetne felmérni, hogy ismerőseinket megkérdezzük, mikor közvetítik az adott műsort. Ha tudják az állandó időpontot, érdemes rá odafigyelni. Nos, a Családi Tükörnek is bérlete van a szombati kora délelőttökre a rádió Kossuth adóján, s én, ha tehetem, ilyenkor a készülék mellé ülök, mert kedvelem ezt a Juhász Judit által szerkesztett műsort. Tükör. A cím már feltételezi, hétköznapjaink, ü^Ves- bajos dolgaink elé tartanak tükröt a műsor készítői. Hogy olykor torz képei kapunk? Ez nem az ő hibájuk, hiszen maga az élet produkál gyakran visszásságokat, s e mellett ők soha nem mennek el közömbösen. De lássuk csak, a legutóbbi, szombati adást érdemes voít-e meghallgatnunk? Ezúttal is aktuális, érdekes témákat dolgoztak fel. Mi más lehetett volna a nyitó riport témája, ha nem az iskola- kezdés? A hét végén éltük az évnyitók időszakát. Aztán szó volt még nyugdíjasokról és a középkorosztályról is, tehát mindazokról, akik ideális esetben egy család fogalmába beletartoznak. Ideális esetben, ezt külön hangsúlyoznám, hiszen manapság sokat hallunk családvesztett gyerekekről és magányos öregekről. Pedig az már köztudott, hogy a szűkebb család, de még inkább a több generáció együttélése milyen előnyökkel jár e mikroközösségek minden tagjára. Hogy miért nem élünk ezekkel az előnyökkel? Több oka van. Hosszú lenne megfogalmazni. Egy biztos, a műsor azzal, hogy több korosztály problémáit feszegeti, állást foglal: sőt, nemegyszer arra ösztökél minket, nézzünk tükörbe mi, hallgatók is! Reggeli csúcs S ha a családban gyermek születik? Akkor általában örömmel fogadjuk a jövevényt, vártunk rá, készültünk jöttére... A szülők minden percét lekötötte az örömteli várakozás, a tervezgetés, miként lesz majd, ha világra jön, ha köztük lesz. így volt ez bizonyára a rádió most született műsorával, a Reggeli csúccsal is. Az örömteli esemény szeptember 1-én, a tanév első napján volt, nem véletlenül, hiszen a műsort elsősorban a középfokú oktatási intézmények hallgatóinak szánják. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem voltam valami lelkes, amikor 6 órakor csörgött az óra, hiszen nem szoktam az ilyen korai ébredéshez. Ám mikor köszöntött az üde női hang — Jó reggelt! —, s Kristóf Tibor, a műsor vezetője ifjonti lendülettel elmondta, mi minden vár a hallgatókra az elkövetkezendő időben, egészen felfrissültem. Már nem bántam, hogy részese vagyok a születés pillanatának. Egy-két apróbb baki árulkodott csupán a premier izgalmáról, egyébként gördülékeny, lendületes, hangulatos műsornak lehettünk fültanúi. S mi mindent ígértek még... Egy-két perces, fiataloknak szóló tanácsokat, nyereményeket, hangpostát, sikerlistát ... Mindent, ami egy ilyen fiataloknak szóló műsorba belefér. Már az első műsorban tetszett, hogy még a reklám, s a pontosidő-jelzés is nekik, az ifjú hallgatóknak szólt, ezzel is megtartva a műsor lendületét, köny- nyed hangulatát. Méltán aggódhatunk tehát azért, hogy reggelente a családban némi villongást okoz majd az újszülött. Reggeli információéhségünket — nekünk, felnőtteknek — a Reggeli Krónika csillapítja már sok éve. Nem biztos, hogy le tudunk mondani a legfontosabb, legfrissebb kül- és belpolitikai hírek részletesebb feldolgozásáról, ha mégoly érdekes is a Reggeli csúcs. Szerencsére az én gyerekeim a kamaszkoron még jócskán innen vannak. Hogy mi lesz később? Azt majd meglátjuk... De ne legyünk ünneprontók. Gratuláljunk a rádió új gyermekéhez, s drukkoljunk azért, hogy szépen fejlődjön, betöltve elképzelt hivatását. *, i FEB-munka a Szarvasi Óvónőképző Intézetben A Felvételit Előkészítő Bizottság (FEB) már 12 éve foglalkozik a fizikai dolgozók gyermekeinek felvételi előkészítésével az óvónőképző intézetben dr. Búzás László igazgatóhelyettes irányításával. Négy megye, Békés, Csongrád, Szolnok és Heves középiskoláiból jelentkeznek a tanulók erre a feladatra. 1986. augusztus 24-től 29-ig hatodik alkalommal szerveztünk 60 fős FEB-tábort harmadik osztályt végzett középiskolások számára, négy oktató és négy diáktanár közreműködésével. Társadalmunk fontos feladatának tekinti, hogy a fizikai munkát végző szülők tehetséges gyermekei minél nagyobb számban jussanak be felsőoktatási intézményekbe. Ezek a nyári táborok hivatottak arra, hogy az egyes iskolák tanulmányi színvonala és ennek következtében a tanulók tudásszintje között mutatkozó különbségeket igyekezzenek kiegyenlíteni, és segítsenek felkészíteni a hallgatókat a felvételi vizsgára. Mivel az óvónőképzőkben a felvételi vizsgák tárgya magyar és történelem, ezért ezekből történik a felkészítés. Ugyanakkor az óvónői hivatás és a gyakorló óvoda munkájának bemutatásával pályaorientációs feladatot is ellátunk. Közben a táborozok megismerkedtek Szarvas város nevezetességeivel is, valamint az intézet mozgalmi, kulturális, sport- és egyéb lehetőségeivel. A FEB-táborokat — a tanév közben folytatott — levelezések egészítik ki. Szeptembertől májusig hét-nyolc alkalommal küldünk feladatlapokat középiskolásoknak, amelyeket megoldva küldenek vissza intézményünkbe. Ezeket diáktanárok hallgatók) javítják és visszaküldik a középiskolásnak. A diáktanárok munkáját három oktató segíti. Tapasztalatunk az, hogy nagyon hasznosak ezek az előkészítések, mert a felvett hallgatók mintegy 60—65 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Mihály Istvánné FEB-táborvezető Már az évadnyitó társulati ülésre megjelent a Békés Megyei Jókai Színház 1986/ 87-es évadjának műsorfüzete. A Békési Költségvetési Üzem nyomdájában készült kifogástalanul szép és elegáns műsorfüzetben Vámos László, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője írt bevezető sorokat. „A következő évadban azt várjuk a színháztól — írja —, hogy komoly műhelymunkával szolgálja meg a közönség szeretetét, és vívja ki néhány előadás a szakma elismerését is." A műsorfüzet tartalmazza az évad műsortervét, a darabok rövid ismertetését, közli a bemutatók időpontját, a rendező, a díszlet- és jelmeztervezők nevét. Bemutatja a színház vezetőit, művészeit és más dolgozóit, tudósít az elmúlt évad sajtóvisszhangjáról. Dr. Kovács Károly Az akasztófa árnyékában Téves bírói ítéletek Mindezek ellenére Milan Bogunovicot a bíróság Sí- ber Ferenc meggyilkolása miatt halálra ítélte. Az ítéletet az elítélt védőjének fellebbezése folytán a Legfelső Bíróság is felülvizsgálta, de nem talált okot, sem alapot, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztassa, vagy hatályon kívül helyezze, s így jóváhagyta a zom- bori kerületi bíróság halálos ítéletét. Bogunovic özvegy édesanyja, fia ártatlanságának tudatában mindent megtett, hogy kegyelmet kérjen számára, akinek felesége gyermeket várt. A Szövetségi Képviselőház elnökségéhez előterjesztett kegyelmi kérvény sem változtatott semmit az ügyben, mert elutasították, s így a halálos ítélet végrehajtása küszöbön állt. Erről az ügyben az illetékesek telefonon értesültek, s csupán a kegyelmi kérvény visszautasításáról szóló írásbeli határozat kézbesítése volt soron. Ez pedig napok, vagy talán csak órák kérdése volt. S így Bogunovicon a halálos ítélet végrehajtása már csak órák kérdése volt. Az egyik nyomozónak azonban az utolsó pillanatban is kételye támadt Bogunovic bűnösségét illetően. Számára nem voltak eléggé meggyőzőek a bűnösségét kimondó érvek. Szeget ütött a fejében, hogy egy halálra ítélt ember miért titkolná bűntársának a nevét? Hogyan lehetséges, hogy az elrabolt tárgyak közül semmit sem találtak meg Bogunovic házában a házkutatáskor? S végül, mi indíthatta egy, a népfelszabadító háborúban az első naptól résztvevő harcost, akit bátorságáért többször is kitüntettek és emiatt tisztté léptették elő, s aki hadirokkant és a községtől házat és földet kapott —, arra, hogy egy rablógyilkosságban részt vegyen. Bogunovicot felkereste a siralomházban és beszélgetés közben igyekezett tőle megtudni, hogy most, amikor már minden mindegy, mert nemsokára kivégzik — mi voltaképpen az igazság. Megkérdezte Bogunovicot, nem ismer-e valakit, akivel Síber Verona összetéveszthette volna — más szóval, nincs-e tudomása arról, hogy van-e valaki, aki hasonlít rá — nem tud-e arról, hogy van egy hasonmása? Bogunovic azt felelte, hogy valóban találkozott az utcán egy emberrel, aki hasonló korú és termetű mint ő, de nevét nem tudja, mivel Bogunovic rövid idő óta tartózkodik Apatinban. Azt is hozzáfűzte, hogy nemrégiben egy ismerőse azt mondta neki: „Te, Milan, a múltkor megszólítottam egy embert és üdvözöltem, és megkérdeztem tőle, hogy van Milan, mire ő nevetve azt felelte, nem vagyok én Milan, mert más az én nevem”. Mit tudsz erről az emberről — kérdezte a nyomozó — és miért hallgattál eddig? Mint mondtam, nemrég élek Apatinban, kevés embernek a nevét tudom, csupán annyit tudok, hogy az illető, akiről most beszélünk, állítólag a téglagyárban dolgozik, őrként. A nyomozónak több sem kellett. Egy rendőrrel az apatini téglagyárba rohant és ott az őrök után érdeklődve rábukkant az ügy nyitjára: az egyik őrben, egy hatalmas emberben, akin egy katonai köpeny volt — mintha Milan Bogunovic szakasztott mását ismerte volna fel. Az első pillanatban az volt a benyomása, hogy Milan Bogunovic megszökött a börtönből'és előtte áll.
