Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

NÉPÚJSÁG 1986. szeptember 3., szerda A nyugat-berlini Markwald céggel már több mint egy évtizede kooperál a Gyulai Szabó­ipari Szövetkezet. A német megrendelőtől kapott anyagból, kellékekből és technológiával készítették ezeket a már őszi viseletre alkalmas női selyemruhákat. A 425 darabos soroza­tot még egyszer alaposan átnézik Fotó: Szőke Margit Magyar könyvek Pekingben Először szerepelnek ma­gyar könyvek Pekingben. a szeptember 5—11 között tartandó nemzetközi könyv­kiállításon. A Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalat a ma­gyar könyvkiadás legújabb terméséből válogatott anya­got mutat be, tizennyolc könyvkiadó tevékenységét reprezentálva. Az előzetes hírek szerint a legnagyobb érdeklődés a tudományos könyvek iránt várható, elsősorban szak- könyvtárak és egyetemek ré­széről. A Kultúra ennek megfelelően állította össze a magyar könyvkiadás sokszí­nűségét érzékeltető váloga­tást: a kiállított 300 kötet több mint kétharmada tár­sadalomtudományi, közgaz­dasági, műszaki és orvostu­dományi témákkal foglalko­zik. Pillantás Magyarországra Egy fejlődő városrész oktatásáról Mezőmegyer évekkel ez­előtt önálló kistelepülés volt köhajításnyira a megyeszék­helytől. Ma Békéscsaba VII. kerülete, előretolt kertváro­sa. Egyre többen, főleg fia­talok — megunva a lakóte­lepek neurózist szülő hét­köznapjait — építenek itt, költöznek ki a városból. Számukra és természetesen a régi lakosok számára sem közömbös, hogy milyen vi­szonyok fogadják- -gyermekei­ket a helyi általános iskolá­ban, amelyet nemrégen ol­vasztottak a korábban már egyesült 4-es, 8-as iskolába. Erről kérdeztem Erdélyi Mi­hályt, a VII. kerületi általá­nos iskola tagozatvezetőjét. — Hogyan alakult a tanu­lók létszáma az elmúlt idő­szakban? — Az összevonások miatt felsőtagozatosaink a 4-es, 8- as iskolához kerültek, a VII. kerületben csak az alsó ta­gozat maradt. A létszám fo­lyamatosan csökken, 1983 óta 104-ről 86-ra apadt ta­nulóink létszáma. — Megfelelő a pedagógus­ellátottság önöknél? — Általában igen. A négy osztályban hét pedagógus tanít. Az idén ketten gyesre mentek, helyettük képesítés nélküli munkaerőket kell felvennünk. A nagyobb probléma az, hogy az egyik gyesen lévő kismamánk ta­nította a szlovák nyelvet, s most még nem tudjuk kivel pótolni őt. A helybeliek 80-90 százalékának szlovák az anyanyelve, ezért fakulta­tív tárgyként ciklusonként 5-7 órában tanítjuk a nem­zetiségi nyelvet. Ezzel a le­hetőséggel egyébként vala­mennyi diákunk élt eddig. — Milyen a kapcsolatuk a művelődési házzal? — Évek óta szorosan együttműködünk. A művelő­dési ház a helyszíne vala­mennyi rendezvényünknek. Nagytermében tartjuk az is­kolai ünnepségeket, itt vetí­tik az iskolamozi filmjeit, illetve a Jókai Színház évi gyermekműsorait is. Saját tornatermünk nincs, ezért a bordásfallal felszerelt nagy­teremben zajlanak testneve­lésóráink, valamint a tömeg- sportrendezvények. A műve­lődési ház ad otthont a né­pi táncnak, illetve az idei évtől beinduló rajzszakkör­nek is. — Az iskola felszereltségé­vel elégedett? — Adottak a korszerű okta­tás tárgyi feltételei. Szeret­ném elmondani, hogy a szü­lői munkaközösség tagjai és a Magyar—Szovjet Barátság Tsz dolgozói rengeteget segí­tenek az iskolának társadal­mi munkájukkal. Részt vet­tek a játszóudvar elkészíté­sében, a nyári felújítási munkálatokban és egyálta­lán mindent elkövetnek, hogy a tanulók megfelelő környe­zetben tanuljanak. y, j. Szerdán „Pillantás Ma­gyarországra” címmel ma­gyar napok kezdődnek a francia fővárosban, az Eif- fel-torony első emeletén. A szeptember 14-ig tartó ren­dezvénysorozatra a közel­múltban kötött magyar— francia megállapodás kere­tében, a Gustave Eiffel ál­tal tervezett budapesti Nyu­gati pályaudvar felépítésé­nek 100. évfordulóján kerül sor. Békéscsaba általános és középiskoláinak, valamint a városkörnyéki községek — Köröstarcsa, Újkígyós, Sza­badkígyós, Kondoros, Doboz, Telekgerendás, Gerendás és Kétsoprony iskoláinak — közművelődési felelőseit egész napos tanácskozásra, évad-előkészítőre hívta meg Szanazugba a városi tanács művelődési osztálya. A ta­nács üdülőházában rende­zett megbeszélést három csoportban szervezték meg, külön a békéscsabai, külön a városkörnyéki általános is­kolák, és külön a középis­kolák közművelődési felelő­seinek. Az egyes csoportok­ban a megyei művelődési központ, a színház, az ifjú­sági ház, a moziüzemi vál­A látogatók megtekinthe­tik majd a magyar korona, a jogar és az országalma másolatát, a budapesti No- votel Szálló gasztronómiai napokat rendez. A magyar napokon számos filmet ve­títenek majd az Eiffel-to- rony első emeleti mozijá­ban, s vitákat tartanak Sza­bó István, Lugossy László és Szabó László filmrendezők részvételével. A rendezvé­nyen képviselteti magát az IBUSZ és a Malév is. lalat, az Országos Filharmó­nia, a megyei könyvtár és más, békéscsabai művelődési intézmények vezetői, vezető munkatársai tájékoztatták a résztvevőket 1986 87 várható közművelődési programjairól, mondták el ajánlataikat az iskolák számára. A tanácskozás hasz­nos tapasztalatokkal zárult, elsősorban azzal, hogy az is­kolai év kezdetekor, a köz- művelődési programok ter­vezésének bevezető idősza­kában az ilyen kétoldalú eszmecsere e programok si­kerét segíti elő, módot ad arra, hogy az iskolai közmű­velődési felelősök időben és megfelelő tájékozottsággal válogathassanak az intézmé­nyek ajánlataiból. (s—n) Iskolai közművelődési felelősök tanácskozása A robbanó Sztár „Engedje meg, hogy el­sők legyünk, akik gratu­lálunk új színes tévékészü­lékéhez. Meggyőződésünk, hogy jól választott, amikor a kiváló műsizaki tulajdonsá­gokkal rendelkező Videoton gyártmányú színes készülé­ket vásárolta.” A fenti jókívánságokat a Color Sztár színes televízió garancialevelében olvashat­juk. Megható és udvarias:, amit a Videoton Elektroni­kai Vállalat vevőinek kíván. A bökkenő csak az, hogy az általuk gyártott színes Color Sztár bizony nem mindig tartja meg ezeket a kiváló műszaki tulajdonsá­gokat. 1985, október 13-án, Oros­házán — kikapcsolása után fél órával — felrobbant egy Color Sztár. Tiszta szeren­cse, hogy a képernyő előtt senki sem tartózkodott. A háziasszony a szívéhez kapott, aztán egy vödör ví­zért rohant. Mentette a menthetőt. így is kiégett egy darabon a parketta, a függöny. „Öntözés” közben arra gondolt, mi történik, ha gyermeke a készülék kö­zelében tartózkodik. Aztán megkezdődött leve­lezése a gyárral. Regénnyi beadvány született az eset­ről. Oda-vissza. Vannak a károsultnak levelei, csak ép­pen tévéje nincs. A Video­ton „mosta kezeit”. Meg­nyugtatta a tulajdonost, hogy „a minősítő irat tar­talmazza az élet- és vagyon­biztonsági megfelelőséget”. Közölték továbbá, hogy őket 3 évig terheli a fele­lősség. Az ügyfél elégedjen meg csak azzal, amit az Ál­lami Biztosítótól kapott; a 11 ezer 800 forinttal. Mert öt év alatt ennyit csökkent a 20 ezer forintos: tévé értéke. Csakhogy az öt év alatt — úgy tűnik — a forint ér­téke is sokat romlott. Mert színes tévét 40 ezer forinton alul már nem lehet kapni. A Videoton illetékesei el­mondták a károsultnak, hogy a közeljövőben három készüléket sorsolnak ki azok között, akiknek kigyulladt a televíziójuk. Tehát 3 vesztes nyertes lesz. Tudomásunk szerint több ilyen felrobbant készüléket tartanak nyilván az országban. Kérdésem: vajon a többi károsulttal mi történik? Spóroljon össze még 20 ezret — feltéve, hogy mindenkinek fizetett a biztosító —, és vegyen egy új televíziót? Vagy lottóz­zon, hátha a tárgynyeremé­nyen nyeri vissza készülé­két? Milyen megoldást ja­vasol a gyártó cég? Ha már ilyen robbanós kedvükben vannak a Sztárok, miért nem térnek rá egy biztonsá­gosabb készülék gyártására? Kérdés kérdés hátán. Sze­rettem volna választ kapni rájuk. A megadott telefon- szágnot hiába hívtuk napo­kon át. Telexet küldtünk Szabadi Gyulának, a belföl­di vevőszolgálat osztályve­zetőjének. Nem válaszolt, így hát a kérdések nyitottak maradtak... Béla Vali A kigyulladt televízió maradványai Elismert HNF-tisztségviselök A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága évről évre figyelemmel kíséri a mozga­lom tisztségviselőinek és ak­tivistáinak tevékenységét, s a lehetőségekhez mérten ki­tüntetések, jutalmak átadá­sával igyekszik elismerni a közösség érdekében végzett munka eredményét. Termé­szetesen jó néhányan van­nak olyanok, akiknek eseté­ben ez a méltányolás csak jelképes, hiszen a több év­tizedes fáradozást, a szabad idő feláldozását, illetve ezek ellenértékét nem lenne cél­szerű anyagi alapon megál­lapítani. Ugyanis itt — és ezzel tisztában van mindenki — önként vállalt társadalmi megbízatások teljesítéséről van szó, amiért nem jár ellenszolgáltatás. Az erköl­csi elismerésnek, a közmeg­becsülésnek sokan tudnak örülni, sőt egy őszinte kö­szönet mindennél többet je­lent, s úgy fogják föl, mint a jövőnek szóló biztatást. * * * Torda Lajos nyugdíjas ál­talános iskolai igazgató az ötvenes évektől kezdve lát­ja el megszakítás nélkül Csabacsüdön a népfronttit­kár feladatát. Emellett még ma is ő vezeti a TIT helyi csoportját. Egyébként negy­venkét esztendőt töltött el a pedagóguspályán és ez idő alatt éveken át irányította a járási igazgatói munkakö­zösséget, s az MHSZ-ben titkárként is közreműködött az ifjúság hazafias-honvé­delmi nevelésében. A közel­múltban lakásán látogattam meg. Az egyik szoba falát értékes perzsaszőnyeg dí­szíti, amelyet Demcsák Já­nos, a község első főjegyző­je tervezett és Demcsák Já­nosáé készített. Ez egy 1926. évi helyzetet ábrázoló, 1:12 000 méretarányos térkép Csabacsüdről, rajta a cí­merrel. — Milyen felállásban dol­gozik itt a HNF? — A 23 tagú bizottságban és a héttagú elnökségben többen vannak a 35 éven felüliek, meg a férfiak. Az előbbi testület ülésein kevés­bé jó, az utóbbiakon vi­szont százszázalékos a meg­jelenés. Például az idén a következő témák szerepeltek a napirenden: az új ötéves terv megvitatása, a helyi tanács és a népfront együtt­működése, továbbá telepü­lésfejlesztési, szociálpoliti­kai és környezetvédelmi fel­adatokat beszéltünk meg. Ennek eredményeként két utcánkban műút épült, ami­hez portánként hét-nyolc­ezer forinttal járult hozzá a lakosság. Még ebben az év­ben fásítással és árokásással kapcsolatos akciót szerve­zünk. Az alapellátás javuló tendenciát mutat, ugyanis az áfész nemrég egy új élelmi­szerboltot létesített. A ta­nács segítségével kialakuló­ban van az öregek napközi otthona. Az intézmény az egykori pékség épületében kap majd helyet. — Hogyan telnek a nyug­díjas-hétköznapok? — Nekem egészségügyi okokból is nagyon hasznos a kertművelés. Időm nagyob­bik részét ezzel töltöm el. Feleségem szintén nyugdí­jas. Három gyermekünk és hat unokánk van. A kölcsö­nös látogatások elég gyako­riak. Szeretek olvasni, kü­lönösen a szépirodalmi al­kotásokat kedvelem. Ezenkí­vül el szoktam beszélgetni ismerőseimmel, barátaim­mal és kollégáimmal is. A megye másik szegleté­be, Battonyára is ellátogat­tunk, ahol Roczkov Borisz- láv helyi HNF-elnököt ke­restem fel. Fiatalkorában — mint mondotta — szülei földjét művelte, majd Oros­házán a mezőgazdasági tech­nikumot végezte el. Ezután pedig oklevelet szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Közben vezető beosztásban több helyen is dolgozott, míg 1977-ben előbb üzemgazdászi csoportvezető, majd belső ellenőr lett a Petőfi Tsz-ben. — Kikre lehet számítani a tömegmozgalmi munká­ban? — Őszintén szólva példá­ul a mi esetünkben nem volt szerencsés a népfrontbizott­ság létszámának csökkenté­se az előző ciklushoz ké­pest. A jelenleginél több ak­tivistát tudtunk mozgósítani egy-egy aktuális feladat el­végzésére. Most 36-an va­gyunk, de azt is figyelembe kell venni, hogy időközben nem ritka az elköltözés, a passzívvá válás és a halálo­zás sem. Egyébként minden­ben számíthatunk a nő- és rétegpolitikai munkabizott­ságunkra, amelyet korábban Ravasz Lajosné irányított, majd Nagy Imrénét válasz­tottuk meg vezetőnek. Az általános iskolában tartott üléseinkre a testületi tagok­nak mintegy 80 százaléka jön el. Kimondottan jó a kapcsolatunk az oktatási in­tézmények szülői munkakö­zösségeivel; továbbá a párt-, tanácsi és gazdasági szer­vekkel. Egyik legnagyobb feladatot a szeptember 23-i felszabadulási ünnepségig való mozgósítás jelenti. Eh­hez természetesen fásítási, parkosítási, tisztasági és egyéb tennivalók is hozzá­tartoznak. — Mit szeret csinálni sza­bad idejében? — Nézze, van még néhány évem a nyugdíjazásig. Min- di° arra gondolok, hogy ta­lán majd jut időm olyan te­vékenységre is, amely a munkahelyi, társadalmi és egyéb kötelezettségeim mi­att ma még szóba sem jö­het. Bizonyára ezért is sze­retem a rádiót, mert ennek hallgatása közben mindig tudok valamit, más hasznos dolgot, csinálni. A belföldi kirándulásokat szintén ked­velem. Külföldön is jártam már több alkalommal, s ezek az utazások főként szakmai tapasztalatszerzés szempontjából voltak fonto­sak. S hogy a családomról is mondjak valamit: felesé­gem Köjál-ellenőrként dol­gozik, fiunk általános isko­lába jár jelenleg. Nagyon szeretném őt úgy felnevelni, hogy egyszer majd a nyom­dokaimba léphessen. Bár már ma is sejtem, hogyan­nak idején neki sem lesz könnyebb... Bukovinszky István Magyar kórus sikere Olaszországban Az olaszországi Arezzóban rendezett nemzetközi kórus- verseny nagydíját a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem női kara nyer­te el. A nagyszabású zenei fesztiválon, amelyet az idén harmincnegyedik alkalom­mal rendeztek meg, 16 or­szág 50 kórusa vett részt. A magyar női kar «első helye­zést ért el a „polifon” kate­góriában is, s ugyancsak el­ső helyezett lett a „roman­tikus és huszadik századi kóruszene” kategóriában. A pécsi kórus ezenkívül elhó­dította a Liszt-művek leg­jobb előadásáért járó kü- löndíjat. Ugyanezen a ver­senyen a kórus karmestere, Jobbágy Valér, a „legjobb karnagynak” járó különdíjat kapta. Az arezzói kórusverseny érdekessége volt, hogy a ze­nei rendezvényeken kívül az érdeklődők Liszt életéről szóló dokumentációs kiállí­tást tekinthettek meg, ma­gyar kiadású Liszt-lemeze­ket és -kottákat is vásárol­hattak.

Next

/
Thumbnails
Contents