Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-03 / 207. szám
1986. szeptember 3,, szerda Cél: a képességek kibontakoztatása Mégegyszer az oktatási törvényről 11 céhlegény vándorlevelétől a tanácsi jegyzőkönyvig Kiállítás a levéltárban Szeptember 1-től hatályba lépett az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény. A végrehajtását szabályozó minisztertanácsi és miniszteri rendeletek elkészültek. Jogszabály jelent meg a tankötelezettségről, az óvodák, az alapfokú és a középfokú nevelési-oktatási intézmények, valamint a zeneiskolák működéséről, a szaktanácsadásról. Az alapfokú oktatást érintő rendelkezésekről, az indulást követő első esztendő feladatairól beszélgettünk dr. Kelemen Elemérrel, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának vezetőjével. — Azok az igények, amelyek a társadalom demokratizálását, a magyar gazdasági élet megújulását tűzték napirendre, szükségszerűen feltételezik az emberi minőség változását. Az egységes nemzeti műveltség alapjainak lerakásában, az új készségek, képességek kibontakoztatásában, a hatékonyabb tudás megszerzésében az iskolának alapvető, meghatározó szerepe van. A most hatályba lépő oktatási törvény és a rendeletek a közoktatási fejlesztési program célkitűzéseinek megfelelően tartalmi, minőségi megújulást ígérnek, az iskolai légkör demokratizálódásának lehetőségét kínálják. A tankötelezettségről szóló miniszteri rendelet legfontosabb szándéka az, hogy megóvjuk a gyermeket azoktól a kudarcoktól, amelyek visszavetik a további fejlődésben. ha nem a megfelelő időpontban kerül az iskolába Említhetem azt is, hogy az óvodák és az alapfokú nevelési-oktatási intézmények működéséről intézkedő •ndeletek az eddigieknél jóval nagyobb teret nyitnak az intézményi önállóságnak. A jogalkotók arra törekedtek, hogy a változó körülményekhez igazodva nagyobb cselekvési lehetőséget engedjenek saját dolgaikban a pedagógusoknak. A rendeletek kibővítik a nevelőtestületek jogait, szakmai kérdésekben jelentős döntési, véleményezési, javaslattevő lehetőséget adva. A nevelőtestületek hatáskörébe kerül például az intézmények működési rendjének meghatározása, nyilvánvalóan' a hagyományokhoz igazodó módon. A rendelet a korábbinál nagyobb teret enged a tanulói önkormányzatnak. Meghatározza a szülői munkaközösségek jogait és kötelességeit. A szülők szerepének növelése a pedagógiai munkában része annak a törekvésnek, hogy erősödjék az óvodák, iskolák úgynevezett helyi nevelési rendszere. Ezt a célt szolgálhatják az iskolatanácsok is. Ezentúl — erre is kitér a jogszabály — a kivételes tehetségű vagy az átlagnál tehetségesebb gyermekek sokkal inkább egyéni fejlődésük üteme szerint folytathatják tanulmányaikat. — Magától értetődően nem sorolhatjuk fel az összes rendelkezést. Hogyan ismerkedhetnek meg a jogszabályokkal az érintettek, és az érdeklődők? — A rendeletek folyamatosan láttak napvilágot a Magyar Közlönyben. A széles körű tájékoztatás érdekében külön sokszorosításukról is gondoskodtunk, ezt az érintett intézmények már augusztus elején megkapták. A minisztérium egységes szerkezetbe foglaltan gyűjteményes kiadásban is megjelenteti az egyes intézmény- típusokra vonatkozó új jogszabályokat. A tanév-előkészítő tanácskozások központi témája mindenütt a törvény és a végrehajtási rendeletek értelmezése volt. A szeptember elsejei premier természetesen nem jelentette az összes jogszabály azonnali érvénybe lépését. Vannak a törvénynek és a rendeleteknek olyan részei, amelyek azonnal érvénybe lépnek, így az iskolai felvételnek, a tanulók értékelésének és osztályozásának, a továbbtanulásnak néhány ponton módosított szabályai, de a tankötelezettséggel ösz- szefüggő megváltozott rend csak az 1987/88. tanévi felvételkor lép életbe. Az új szabályozás új lehetőségeket is felkínál az érdekeltek számára, ezek tartalommal való megtöltése csak fokozatos fejlődés eredménye lehet. A nevelőtestületi önállóság és a tanulói önkormányzat kiépítése nyilvánvalóan többéves munka eredményeként a helyi adottságoktól függően eltérő módon valósulhat meg. Hasonlóan vélekedünk az iskolatanácsok létrehozásáról is. Óvakodunk attól, hogy fgy központilag kigondolt előírást rákényszerít- sünk az iskolákra. Vannak továbbá a törvénynek és a végrehajtási rendeleteknek olyan, hosszabb távon érvényesülő elemei, amelyeknek megvalósítása a népgazdaság teherbíró képességétől, gazdasági fejlődésünktől függ: szükség van több osztályteremre, laboratóriumra, s nem utolsósorban pedagógusra. Nyilvánvaló, hogy mindezek előteremtése egyik napról a másikra nem történhet meg. Ám az sem fordulhat meg senkinek a fejében, hogy ezek híján bezárja az iskolát. A fenntartó tanácsoknak a nevelőtestülettel együttműködve konkrét programot kell kidolgozniuk arra, hogy az előírt működési feltételeket miként lehet megteremteni az intézményekben. — Az iskola megújulásának igénye aligha eredményezhet látványos változást egyik napról a másikra. Először is helyre kell állítani a pedagógustársadalom ön- és közmegbecsülését. Az önállóság gyakorlásához is támogatásra, segítségre, megértésre van szükség. Milyen további intézkedéseket terveznek ennek megvalósítása érdekében? — Először is szembe kell néznünk azzal, hogy a pedagógus önállósága nem pusztán elhatározás kérdése. Ehhez számos föltétel együttes meglétére van szükség. Ilyen feltétel mindenekélőtt a ne- velésben-oktatásban részt vevők korszerű szakmai fel- készültsége, pedagógiai eszköztára. Fontosnak tartom ezért a képzés és a továbbképzés szakmai megújítását, tartalmi reformját, hogy a mainál magasabb szintű elméleti és gyakorlati ismereteket nyújthasson. Az önállóság feltételei között kell megemlítenem az irányítás eddigi gyakorlatának szükségszerű megváltoztatását, a pedagógiai folyamatokba nem pedagógiai eszközökkel történő beavatkozásnak megszüntetését, az ellenőrzés helyett a segítő, szaktanácsadó, szolgáltató szerep erősítését az irányítás minden szintjén. Ezekben meghatározó szerepet tölthetnek be az 1985-től folyamatosan megalakuló megyei pedagógiai intézetek, valamint a szaktanácsadássá fejlődő szakfelügyelet. Ahhoz, hogy a pedagógus nagyobb önállósággal rendelkezzék, felkészültségen kívül lehetőségre van szüksége, hogy választhasson tantervi programok, tankönyvek, új módszertani eljárások; taneszközök között. A pedagógiai tevékenység hatékonysága, de a pedagógusok önbizalmának helyre- állítása érdekében is intézkedések várhatók a közeljövőben. Az Országos Pedagógiai Intézet szakembereinél- irányításával nagyrészt elkészültek a szakmai közvélemény által régóta várt és jogosan sürgetett tantervi korrekciós tervek. Elképzelésünk szerint a már eddig jóváhagyott tantervi korrekciókat az iskolák a mostani tanév során folyamatosan megismerhetik. így az 1986 87-es tanév a felkészülés éve lehet, s a végleges tantervi korrekciók az 1987/88-as tanévtől kezdődően lépnek életbe (néhány kritikus tantárgy munkálatai azonban áthúzódhatnak a következő tanévre). — A magyar közoktatás egyik felelős irányítójaként hogyan vélekedik az idei változásokról? Bizakodhatunk-e, hogy az új elképzelések a közeljövőben megvalósulnak? — Az iskolai munka minősége, a gyermek közérzete, fejlődése, továbbhaladása nem elsősorban jogszabály kérdése, hanem a pedagógiai tevékenység légkörének jobbításán, a pedagógusok szakmai hozzáállásán és közérzetén, az iskola és a család minél jobb, felelősségteljesebb együttműködésén múlik. Mert igaz, hogy 1986. szeptember elsején életbe lépett a törvény, ám a csengőszó most is éppen úgy szól az iskolákban, mint máskor: kezdődnek a dolgos hétköznapok. De a várakozás, az előkészületek és a nekibuzdulás alapján merem remélni, hogy az új törvény és a végrehajtási rendeletek olyan változásoknak nyitnak utat a magyar oktatásügyben, amelyek egy gyermekszabásúbb iskola jövőjét ígérik. M. Zs. A régi megyezászló kivágott része, királyi leirat III. Károlytól, a török elleni háborús évekből, termény- és állatösszeírások, Mária Terézia rendelete az urbárium bevezetéséről, térképek a régi Körösök zegzugos folyásáról. a 18. század végi szabályozás előtti időkből — így kezdődik a kiállítás a Békés Megyei Levéltárban, Gyulán, a volt járási hivatal épületében. De itt látható többek között latin nemesi jegyzőkönyv, nép- és nemesi, illetve adóösszeírás, az 1756-ban. a megyében elsőként megalakult céhre, a csizmadiákra vonatkozó jogszabályok, céhlegény vándorlevele 1822- ből, útlevél szlovák és német nyelven 1800-ból, az 1831-es kolerában elhunytak névsora, bábaeskü, reformkori követjelentés, vagy körlevél arról, miként kell a betyárok ellen fellépni. Évekig dolgozott a Körösök mentén Beszédes József vízi mérnök, 1838-ban készítette rajzát a Hármas-Körösről. Békéscsaba örökváltsági szerződése: már a feudalizmus idején független város lett a jobbágyfaluból! Honvéd elbocsátó levele 1848-ból, ország- gyűlést összehívó írás az abszolutizmus korából, értesítés I. Ferenc József és felesége megyénkben tett látogatásáról, 1857-ből. Az ideiglenes nemzeti kormány rendeletét a közalkalmazottak szolgálattételre való jelentkezési kötelezettségéről Dálnoki Miklós Béla írta alá 1945. január 4-én, Debrecenben, de szerepel a kiállított dokumentumok között Kossuth és Széchenyi miniszteri aláírása is. Az írások, illusztrációk, képek, fotók rendszerezve, időrendi sorrendben következnek. Évtizedről évtizedre haladunk. Ez már birtoklevél a nagybirtokrendszer megszüntetéséről, termelőszövetkezeti belépési nyilatkozat, kimutatás 1931-ből, a békéscsabai munkanélküliek számáról, majd részlet az 1937-es viharsarki lebukás vádlottainak vádiratából; az endrődi csendörsortűz leírása 1935-ből, levél Áchim meggyilkolásáról, az első világháború és a Tanácsköztársaság eseményeit tükröző adatok, dokumentumok. Az állandó kiállítás címe: Válogatás a Békés Kíegyei Levéltár anyagából. Célja pedig, hogy bemutassa, mivel is foglalkozik, mit őriz tulajdonképpen Magyarországon egy megyei levéltár. Az értékes anyag, a gazdag dokumentumgyűjtemény nemcsak szakembereknek és rendhagyó történelemórának ajánlható, hanem érdekes, hasznos lehet mindenkinek, akit érdekel megyénk múltja, történelmünk. A kiállítás munkanapokon tekinthető meg, 8—16 óráig. (—n) ígéretes találkozás: Csehov, Mastroianni, Mihalkov Dr. Kovács Károly Hz akasztófa árnyékában Téves bírói ítéletek Csak egyetlen „vendége” van annak a múlt századbeli harmadosztályú szállodának, amelyet filmesek alakítottak ki egy öreg villából a Volga menti Kosztroma régi városában. Ez a vendég Marcello Mastroianni. A világhírű olasz filmszínész a szovjet—olasz koprodukcióban készülő, Fekete szemek (Öcsi csornije) című film egyik főszerepét játssza. A Csehov-novellák motívumai alapján készült forgatókönyvet olasz rendelésre írta Nyikita Mihalkov és Alekszandr Adabasjan, az olasz Suzo Ciecchi D’Amico közreműködésével. A rendezésre Nyikita Mihalkovot kérték fel. A forgatás egyik rövid szünetében a TASZSZ munkatársának sikerült szóra bírnia a filmművészet egyik legnagyobb élő színészét. — Húsz évvel ezelőtt, amikor Olaszországban bemutatták a szovjet—olasz koprodukcióban készült Napraforgók című filmet, újságírók megkérdezték, hogy akarok-e még a Szovjetunióban forgatni. Azt feleltem: természetesen, igen. Ez a film az „Oblomov” lett volna, de sajnos, nélkülem készült el. Jó értelemben véve irigykedtem Oleg Tabakovra, aki megkapta a főszerepet. Aztán megnéztem a filmet, és megértettem, hogy Nyikita Mihal- kovnak igaza volt, amikor őt, s nem engem választott erre a feladatra. — Csehov világa sokarcú és gyönyörű. Hozzám rendkívül közel állnak témái, gondolatai, szereplőinek jellemei. Alakjai nemcsak egy jelentést hozdoznak, és épp ezért nagy teret nyújtanak a színésznek az alkotásra, az önkifejezésre. Többször is játszottam hőseit, bár igaz, hogy az első Csehov-szere- pem nem az volt, amit szerettem volna — jelentette ki az olasz filmcsillag. — Visconti vitte színre a Három nővért, amelyben Szol- jonijt játszottam. Egy év múlva Visconti felajánlotta nekem a Ványa bácsi Aszt- rov doktorának szerepét. Ezekkel az előadásokkal bejártuk egész Olaszországot, hallatlan sikert arattunk. Arra buzdítottam színésztársaimat, hogy ismét Cse- hov-darabot vigyünk színre, és Viscontit is rábeszéltem a rendezésre. Az utolsó percben azonban váratlan esemény történt: az akkor már híres Fellini felkért az Édes élet című film főszerepének eljátszására. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Visconti, mikor hallott gyötrődésemről, így szólt: „Menj, filmezz Fellinivel. Ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. Csehov-darabot még készítünk együtt, ebben biztos lehetsz.” — Hogy miként találkoztam Mihalkovval? Láttam filmjeit, és nagyon sokra tartom rendezői munkásságát. Rendkívül eredeti elképzelése van Csehovról, és tökéletesen vissza tudja adni a csehovi hangulatokat. Erről győzött meg engem és Silvio D’ Amicót is, a jelenleg készülő alkotás producerét az Etűdök gépzongorára című filmje. Ezután merült fel bennünk a gondolat, hogy a Csehov motívumai alapján készülő filmünk rendezésére Mihalkovot kérjük fel. A rendezőn kívül más szovjet művészek is részt vesznek a filmben. — Minden felvett jelenettel — már Leningrádban is forgattunk — csak nő bennünk a meggyőződés, hogy ez jó film lesz. Ennek két fő feltétele adott: a kitűnő forgatókönyv és a forgatáson uralkodó ideális alkotói légkör. Semmi más nem marad, mint — ahogy Csehov Ványa bácsija is mondotta — dolgozni, dolgozni... — jelentette ki végül Marcello Mastroianni. A természeti katasztrófák, illetve elemi csapások (ár- j vizek, tűzvészek, földrengés), esetleg társadalmi megrázkódtatások (háborúk, forradalmak) esetén rendkívüli biztonsági intézkedések meghozatala válhat szükségessé. Mindez avégett, hogy a rablást, a fosztogatást és a mások szerencsétlenségét és nyomorát kihasználó gaztetteket megfékezzék, a fosztogatók és tolvajok ellen rendkívüli intézkedéseket foganatosítanak. 1946. szeptember 30-ról október 1-re virradó éjszakán egy Apatin környéki tanyán rablógyilkosságot követtek el. Az áldozat özvegye, Síber Verona a következő napon az apatini rendőrségen elő- ; adta, hogy azon az éjszakán körülbelül 9 óra körül három fegyveres férfi zörgette meg az Apáti ntól 3 kilométerre levő tanyájukon a kaput és az ablakokat. Amikor férje, Síber Ferenc megkérdezte ki az, azt felelték, hogy a rendőrség, s elrejtett fegyvereket keres. Amidőn a férje kételkedett, durván azt kiáltották, ne ellenkezzen, mert komoly baja támad. A férfi beengedte a férfiakat. Mindez azonban gyanús volt számára, mert semmilyen írásos parancsot sem adtak nekik, hogy engedélyük van házkutatásra. Természetesen nem találtak fegyvereket a lakásban. De az illetők feldúlták a lakást, és magukhoz vették a férj hat öltönyét, egy bődön zsírt és még néhány holmit. Férjem — mondta Síber Verona — azonnal látta, hogy a rendőrségnek az állítólagos házkutatáshoz semmi köze sincs, s hogy közönséges bűnözőkről van szó. Figyelmeztette őket, hagyják abba átlátszó trükkjeiket, mert rossz vége lesz a dolognak, ök rári- oakodtak, ne zavarja őket. mert ráfizet. Én nem láttam jól őket — vallotta tovább Síber Verona —, mert sötét volt és a petróleumlámpa-fénynél nem láttam az illetők arcát. Utóbb, amikor kimentek, az ablak párkányára tettem a petróleumlámpát és annak fényénél láttam, hogy a férjem az udvarban vitatkozott velük és megfenyegette őket, feljelentést tesz ellenük, mert felismerte őket. Közülük az egyik a férjemre lőtt, az összerogyott, ők pedig elmenekültek. Még azt is mondta az özvegy, hogy az, aki a férjét lelőtte, magas ember volt és egy katonai köpenyt viselt, a bal kezén nagy sebhelyes forradás, amire a gyér világítás ellenére is jól emlékszik. Még azt is mondta Verona, hogy a férfit már korábban is látta, egy kötőfék miatt veszekedett vele. Habár múlt éjszaka nem látta az arcát, bizonyosnak veszik, hogy csak ő lehetett. Amikor a rendőrök a rendőrállomásról az asszonynyal a tanyára indultak, hogy helyszíni szemlét tartanak, a tanya felé haladva az apatini Petar Drapsin utca 29. szám előtt az asz- szony megállt, mintha földbe gyökerezett volna a lába. A ház kapufélfájához dőlve állt Milan Bogunovic kolo- nista. A líkai Donji Lapac környéki 1925-ös születésű harcos a népfelszabadító háborúba az első napokban bekapcsolódott, s ő lakott A kiállítás részlete Fotó: Szőke Margit
