Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

ISNiUMM 1986. szeptember 22., hétfő Bajnok borotvával, fésűvel és ollóval — A versenyzés az ön számára sport, hobbi vagy munka? — Egy kicsit sport is, hob­bi is, munka is. Egyértel­műen egyiknek sem nevez­ném, de ugyanakkor mind­egyik. Sport, mert rengete­get kell készülni egy-egy versenyre, hobbi azért, mert munka után is naponta fog­lalkozom vele, s tulajdon­képpen munka, ugyanis ez a kenyerem. Egyszerűen e hármat együtt szeretem — töpreng' Cseh István, a Bé­kés Megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet orosházi fodrásza. — Megszállottja vagyok a szakmámnak. . -. — folytatja csendesen a fiatal­ember, aki 1967-ben szerzett szakmunkás-bizonyítványt a férfifodrász szakmában. Csakhamar a különböző me­gyei versenyeken kitűnt nemcsak hasonló korú, ha­nem a szakmában évtizedek óta dolgozó fodrászok kö­zött is. Az elmúlt két évtizedben tucatnyi megyei versenyt, és országos bajnokságot nyer­tem, tavaly pedig jogot sze­reztem a mesterbajnokságon való szereplésre, ahol 6. let­tem. A legnagyobb sikere­met ez év augusztus 30-án értem el: Miskolcon 9 or­szág válogatottja szerepelt a Barátság Kupa versenyen — három férfi- és három női fodrász, valamint három kozmetikus —, s csapatban első helyen végeztünk. A mgayar válogatott tagjaként az egyéni versenyt én nyer­tem egy NDK-beli és egy bolgár versenyző előtt. — Hogyan lesz valaki a fodrászválogatott tagja? — Az idén kerültem a 10 tagú keretbe, ahol négyen vagyunk vidékiek. Minden második hétfőn Budapesten, a Magyar Fodrász-, Kozrpp- tikus Egyesület klubjában 3-4 órát tréningezünk mo­delljeinkkel, a legjobb szak­emberek irányításával. A felkészítés során úgy volt, hogy én a „B” csapatban in­dulok, ugyanis a rendező ország két csapattal szerepel­het ezen a versenyen. Két frizurával készültem is: di­vatfrizurával választékkal, és választék nélkülivel. A verseny előtt három nappal a felkészítők úgy döntöttek, hogy az „A” csapat tagja le­szek. Mi tagadás, megörül­tem, de nyomban el is fo­gott az idegesség: más fri­zurával kellett porondra áll- nom, nem azzal, amit gya­koroltam. Egy klasszikus hajvágás és egy sportos di­vatfrizura készítése volt a feladatom. Rövid idő alatt új modelleket kellett keres­nem, az idő is kevés volt, mindegyik frizurát csupán háromszor gyakoroltam. A verseny előtti este még nem tudtam pontosan, milyen frizurákat fésülök majd — hallom. Megtudom azt is, hogy a modell rengeteget tud segíteni a versenyzőnek, úgymond „diktálja” neki a fogásokat, mozdulatokat. S milyen az ideális mo­dell? Jó arcú, magas, vé­kony, dús és könnyen kezel­hető hajjal. És milyen a jó fodrász? Először is — leg­alább is Cseh István szerint — a szakma megszállottja, s nem árt, ha van érzéke a széphez, no és ami nélkü­lözhetetlen, könnyű a keze. — Ha elnehezül az ember keze, akkor az ujjai bizony már nem úgy engedelmes­kednek, s ez nemcsak a versenyzést, hanem a min­dennapi munkát is nehezít­heti — jegyzi meg beszélge­tő partnerem. Mi tagadás, szó esik a keresetről, a megbecsülésről is. A versenyzésből megélni nem lehet. Azt a mindennapi munka mellett csinálom. A sikerélmény, a szakmai ta­pasztalatcsere az igazi haj­tóerő, no és csodálatos ér­zés, amikor eredményhirde­téskor a dobogó legfelső fokán állva eljátsszák a győztes tiszteletére a Him­nuszt. Ami a keresetet ille­ti: az évek során a vendég­köröm nőtt, szóval megtérül a befektetés — hallom, s máris az idei nagy feladat­ról beszél. Megtiszteltetés érte a napokban: a Magyar Fodrász, Kozmetikus Egye­sület október 4-én Budapes­ten, az Intercontinentalban bemutatóval egybekötött technikai napot rendez, ame­lyen Cseh István üzleti fri­zurákat készít. S mi l(esz jövőre? Ami már biztos: mesterbajnokság, a Barátság Kupa és a fod­rász Európa-bajnokság, me­lyen természetesen szeretne szerepelni. Az idei eredmé­nyei alapján... No, de ez a jövő zenéje. Szekeres András Figyelem! Kedvezményes vásár a Kemikál újkigyósi szaküzletében Újkígyós, Petőfi utca 60/2. sz. alatt. Telefon: (66) 56-255. 1986. szeptember 19-től, a BNV ideje alatt egyes termékek 10 százalék kedvezménnyel kaphatók Ajánlatunkból az alábbiakra hívjuk fel kedves vásárlóink figyelmét: — Akvabit szigetelőlemezek (papírhordozójú, csupasz és homokolt lemez) — fényvédő BITULAX — külső és belső, mosható falfesték, vliesin, kapitol — csempe-, padlólap-, parkettaragasztók — fakonzerválók, díszlazúr favédő és díszítő festékek — tapétaragasztók — bonobitok — BITULAX-szigetelőanyagok — BITUGÉL-szigetelőhabarcs — glettanyag, breplasta, belső falfelületre — vízzáróhabarcs- és adalékanyagok, barna 2000, resolit — szileton Mátra gázbetonragasztó-habarcs — aljzatkiegyenlítők, padlopon, betonadalék szerek — origó kittekből FI, F2, F3. Egész napos nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7-től 15.20 óráig. Levél Omszkbél MSZBT-tagcsoporfok az iskolákban „Kedves Andrea! Miért nem írsz nekem? Én már 7. osztályos vagyok. Jól tanulok. Hamarosan születésnapom lesz. Október 30­án tartjuk... Az iskolával a mezőre mentünk, segíteni betakarítani. Az osztállyal nemrég kirándulni voltunk. Az erdőben nigyon jó volt. Tüzel raktunk. Nagyon jól szórakoztunk. Andrea, légy szíves küldjél levonókat, nagyon kérlek. Viszontlátásra! Barátnőd: Ólja A levél Omszkból érkezett, a gyulai Bánhunyadi And­reának. Gondosan díszítet­ték, a kedves sorokhoz fény­képet mellékeltek, hadd tud­ja meg Andrea, milyen kis­lánynak küldi a választ. Nehéz lenne megszámlálni, hány gyerek szövöget így, levelezéssel barátságot a szovjet pajtásokkal. Nem könnyű lefordítani a mesz- sze íródott sorokat, s még nehezebb összehozni rá a választ. De megéri, hisz nem csupán jó barátra, de — ha áttételesen is — tanítóra is lelnek e levelek által. Mert illik helyesen fordítani, szé­pen, hibátlanul írni, ha már olyan messzi, más országba küldik gondolataikat. Andrea is büszke erre a barátságra. Tablót készített tavaly. E levelet, a fotót, né­hány képes levelezőlapot ra­gasztott rá, s az iskolának ajándékozta, a gyulai 3-as- nak, mikor végzett... * Ez persze csak egy móz- zanat abból a folyamatos munkából, melyet az iskola a két nép közti barátság ápolásáért tesz esztendők óta. A győzelem napjához kap­csolódva, minden évben meg­rendezik az orosz nyelvi he­tet. A megnyitón, az ünne­pélyes csapatgyűlésen több eredeti, orosz népdalt ad elő az énekkar. Az iskola ösz- szes szakköre készül valami­vel a nagy eseményre, kiál­lítást rendeznek munkáik­ból, hadd lássa „ország-vi­lág”, nem dolgoztak hiába. Az ügyes kezek szakkörpár­tákat, a rajzszakkörösök meghívókat készítenek... Meg kell adni a módját az orosz teadélutánnak, népvi­seletbe öltözve tálalják a jobbnál jobb orosz ételeket, tortákat, kísérőül szamovár­ban főzik a teát... Még a szülőknek is jut feladat. Már most elkezdik gyűjteni a baráti ország re­ceptjeit, hogy tudják, mit készítsenek majd közösen a gyerekekkel a teadélutánra. Az már szinte természetes, hogy a finom falatok mellé orosz muzsika szól, s hogy a termet a két nép közt kia­lakult barátság jegyében dí­szítik fel. Mindezt dr. Csanálosi Ár- pádné, az iskola MSZBT-tag- csoportjának titkára idézi fel, amint a nyelvi heteken készített fotókat nézegetjük. Természetesen nem csupán ezen az egy héten tesznek erőfeszítéseket azért, hogy a gyerekek megszeressék az orosz nyelvet. — Kollégáimmal olyan módszerekkel igyekszünk ta­nítani, hogy vonzóvá tegyük a nyelvet. Az iskolavezetés mindent megtesz azért, hogy felkészültségünk megfelelő legyen, e nem könnyű fel­adathoz. Hárman tanítunk oroszt, ketten már voltunk a Szovjetunióban továbbképzé­sen, így saját élményeink alapján is szószólói lehetünk a két nép barátságának. E riport egy levél idézeté­vel kezdődik. Az elmúlt év­ben a 460 felső tagozatos di­ákból 322-en leveleztek Szovjetunióban élő társaik­kal. Órákon mindig megbe­szélik, hogy mit írjanak, s a szépei* megfogalmazott le­vélért buzdítás is jár: di­cséret, ötös. melyik pedagó­gus, hogy szereti... Az iskola május 9-én ün­nepélyes keretek között vet­te át az okiratot az MSZBT- tagcsoport megalakulásáról. Azóta, ha lehet, még lelke­sebben végzik e munkát. Szép terveket szövögetnek. Ellátogatnak majd a Szovjet Kultúra Házába, testvérisko­lákkal veszik fel a kapcso­latot. minden ünnepségüket orosz műsorszámokkal színe­sítik, s a tantestület KISZ- esei sem maradnak ki a ter­vekből: ők irodalmi vetélke­dőre készülnek. * A Békéscsabai 10-es Szá­mú Általános Iskolában is fiatal MSZBT-tagcsoport dolgozik. E sorok írója, egy városi értekezleten hallott először róluk, ez év febru­árjában. A gyerekek kedves irodalmi műsort adtak elő, természetesen orosz nyelven. A nagyobbacskák borzasztó­an izgultak, pedig nem volt miért. Bemutatkozásuk töké­letesen sikerült, nagy tapsot kaptak... Ólja — Igen, ez volt a „pre­mierünk”. Azóta is szívesen vállalkozunk a közreműkö­désre az ilyen és ehhez ha­sonló rendezvényeken. Az iskola április 4-én kapta meg az országos el­nökség oklevelét, ezzel hi­vatalossá vált MSZBT-tagsá- guk. — Tulajdonképpen ezután is azt csináljuk, amit eddig — mondja Kesjár Tamásné MSZBT ügyvezető elnök —, csak sokkal koordináltabban, és külső segítségre is szá­míthatunk. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ez az általános iskolai kor­osztály az, mely életkori sa­játosságainál fogva a legfo­gékonyabb a baráti kapcso­latok kialakítására. Itt, * a 10-es számú általános isko­lában mindig nagy hang­súlyt kapott a nyelvoktatás. A harmadik, negyedik és nyolcadik osztályosok, vala­mint a nyelvtagozatosok bontott csoportokban tanul­ják az oroszt. Ám az érzelmi ráhango­láshoz mindez kevés. Ezért rendezik meg — itt is évről évre — az orosz nyelv hetét, ezért szorgalmazzák — ők is — a levelezést, ezért rendez­nek kiállításokat, melyek a Szovjetunió megismerésében segítenek. — Az MSZBT-tagságnak köszönhető, hogy előadókat, filmeket, kiállításanyagokat kapunk a jövőben. Segítenek ha kell a vetélkedők szerve­zésében is. Gondolom, idő­vel táborozásokra is lehető­ségünk nyílik. Elhatároztuk, hogy a Penza-klub munká­jából is kivesszük a részün­ket, magyar és orosz nyel­vű műsorok adásával... Az MSZBT-faliújság is hamaro­san elkészül, melyen a leg- firssebb hírekről tájékoztat­juk a tagságot... — És so­rolja, sorolja a szép terve­ket Kesjár Tamásné. Mi mással zárhatnánk e riportot? Kívánjuk, minkét iskola váltsa valóra elképze­léseit. Nagy Ágnes Mit tegyünk a falra? Fotó: Szőke Margit

Next

/
Thumbnails
Contents