Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
NÉPÚJSÁG 1986. szeptember 20., szombat Telefontéma Milyen a környezet, amelyben él?... Szép helyen lakunk — feleli a mezőberényi Hősök útján lakó Fazekas Lajosné —, s ez. a lapos! kertekhez vezető utca a község legszebb része. Van ugyan még itt bontásra váró régi ház. de készen állnak az emeletes magánházak és a négyszintes OTP tömblakások. Mi is ilyenben lakunk. Aránylag csöndes ez a hely. nincs túl nagy forgalom, 'gyerekzsivaj annál több, mert jól érzik magukat kisebbek, nagyobbak a játszótéren. — Fű, fa, virág? — Minden lépcsőház előtt, és az ott lakók gondozzák a csöppnyi kis kerteket. Olyan minden, hogy szívesen jövünk haza. — És az épületen belül? ■— Sokat adunk a tisztaságra. ez meg is látszik a lépcsőházakon, melyeket mi lakók hetenként felváltva takarítunk. — A községet milyennek látja? — Idevaló vagyok, mindig szerettem Berényt és örülök nagyon a fejlődésnek. Most még folyik az énítkezés a főtéren, de már látszik, milyen szép lesz. ha mind elkészül a nem megszokott stílusú házakból. A finoman ívelt megoldások gyönyörűek. — Milyen az iskola, ahova a gyerekek járnak? — Helga, gyere csak. ezt te mondd el..., a bátyja az iskolai úszóversenyre ment. — Az én iskolám közel van hozzánk, s ez jó. És az is. hogy elég tágas az udvar, fák is vannak, meg focipálya. Jó időben kint játszunk, télen a folyosón. A tantermünk szép. tiszta. Mi szoktuk felvirágozni. Épp holnap viszem be a nyáron nagyra nőtt, hosszan lecsüngő aszparáguszt. Más meg mást hoz. * * * — Szeretem Békéscsabát, négy évtizede itt az otthonom, s erőmhöz képest tenni is igyekeztem érte — szól a Bánszki utcai Bocskai Mi- hályné. — S ebből az alapállásból mondom, elismerem a fejlődést, és azt is, hogy ami megvan, és szép, nincs eléggé megbecsülve. — Beszéljünk talán a részletekről..., a környékről. — Nemcsak a közelben lakóknak fájdalmas a Szabadság tér helyzete. Valamikor erre a város szívében fekvő térre nagy erőket fordított a város, kiszépítette, parkírozta, szobrot állított. Most megy tönkre az út, a növényzet. Valójában buszállomás lett belőle. Az egyik oldalán három megálló, a másikon ugyan csak egy, de ott, a tér fele hosszán át, napközben ki tudja hányszor négy-öt busz várakozik. Ha elmennek, újabbak állnak be a helyükre. Hogy milyen a buszok nélkül is nagy forgalmú tér levegő- tisztasága, könnyen elgondolható. — De legalább nem szemetes. . . — Annál inkább az a posta körüli rész, a szökőkút környéke, de a szép szobor- sétány is a Körös-parton. Sajnos az emberek nem vigyáznak ott sem a tisztaságra, ahol lehetőség van rá. Igaz, a szoborsétánynak csak az elején és a végén van szemétgyűjtő kőedény. A Bánszki utcától a fürdőig — lent a víz melletti sétányon viszont egy sincs. — A másik oldalon, a strand felé meg a járdával van baj... — A jobb oldalon nincs is csak poros út. Ezt egy kis falu sem tűrné el. Nem sokkal különb a postától a Munkácsy utcáig a járda: ha esik az eső, víztócsás, s keskeny, mert a fele szélességét elfoglalják a kőedények a faféleségekkel. — A Bánszki utca. sincs valami jó helyzetben... — Akár a Bajza utca, mivel a nemzetközi teherforgalom is ezeken zajlik. Szó szerint zajlik, hiszen éjjelnappal nagy zaj és rázkódás közepette mennek a kamionok, mert nem a városon kívül halad az út. Ezt bizony a házak sem veszik jó néven. * * * — Mindig nagyon szerettem ezt a városrészt — mondja az ősjaminai Kazár János, a Kolozsvári utcából —, az utcánk nagyon szép, sokat áldoz rá és törődik vele a lakosság. A tavasszal is volt rózsaültetési akciónk, hatszáz tő került a földbe: pótlás és új. Régebben a kertészet gondozta a virágokat, most mindenki a maga háza előtt. — Akkora szűkebb-tágabb környezet szép és kellemes. És egész Jamina? — Kimagaslóan fejlődő új részek vannak, gyönyörű házak épültek, például a 3-as busz vonalán. És szinte mindenütt saját erőből, családi segítséggel. Kifejezetten öreg rész már alig van. És még rengeteg szép és jó dolog van, amit nem győzök elmondani. — Akkor semmi baj? — Sajnos az is van, s ezek a gondok — ha tágabb értelemben is — környezetiek. S ez a kereskedelmi ellátottság hiányossága. Ja- minában annak idején, mint főutcára, az Orosházi útra települt az üzlethálózat, ezenkívül bolt alig, és az is kicsi. Ez a városrész 18 ezer lakosú — egy városnak sem A békéscsabai Kulich Gjula Ifjúsági és Űttörőház- ban évek óta várja az érdeklődőket a Pódiumszínház. Az idén mái- négy korosztálynak szerveznek színházi programokat. Erről beszélgettünk a közelmúltban Ivanics Katalinnal, az ifjúsági és úttörőház igazgatójával. — Korábban csak gyermek- és felnőttelőadásokat tartottunk. Ezek sikerén felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy ezentúl négy korosztálynak címezzük előadásainkat. — A felnőttek mit láthatnak? — A nyitó előadás számukra a vidámság jegyében zajlik majd, „A humorban nem ismerünk tréfát” címmel. Kellemes színházi élményt ígér a felnőtt hallgatóságnak Mikó István „Ez az arc ismerős”, majd Hau- mann Péter „Ez is, az is .. című előadói estje. A negyedik esten a Radnóti Színpad adja elő Sam Shepard Valódi vadnyugat című darabját. — A középiskolások pódiumszínházában is fellép Haumann Péter? — Igen, az első előadástő tartja, Szókratész védőbeszédét adja elő. Ezt követően Nagy Attilát várjuk, aki a XX. századi magyar költők verseiből állította össze műsorát. Előadásának címe: „Élni az embernek kevés”. Végül itt is bemutatásra kerül a Valódi vadnyugat. — Újdonság a tíz, tizennégy éves korosztály pódiumszínháza ... lenne kicsi —, és nincsenek ennek .megfelelő boltjai. — Nyilván a benti, a városi üzletekre, áruházakra számítva? — Igen, de a busz ma már drága, s a közlekedés sok időt vesz igénybe, de egyébként is, nem lehet mindenért a belvárosba szaladgálni. Így aztán nehéz megnyugtató szavakat mondani a választóknak. — Tanácstag? — Már húsz éve,' s több mint tíz, hogy a végrehajtó bizottság tagja vagyok. * * * — Az Arany János utca, ahol mi lakunk, Újkígyós központjában van — mondja Riagyel Anita —, itt az egészségház, a könyvtár, a művelődési ház, a park és minden a közelben. Az utcánk köves, két oldalt fák — gyümölcsfák is —. és gyönyörű a gesztenyés része. Virág minden ház előtt és a kertekben. — És másutt? — A község többi része is ápolt, rengeteg az új épület, s a szép, modern házak közvetlen környékét mindenki gyorsan megszépíti. Az iskola is jobb, mint a szabad- kígyósi, ahol mint képesítés nélküli pedagógus dolgozom. Újkígyóson tanuszoda is van, amivel nem sok község dicsekedhet. — A szabadkígyósi iskolában mi a helyzet? — Én 38 harmadik osztályos gyermek napközis csoportjával foglalkozom. Az alsós tagozatok váltott műszakban tanulnak, a napközi az ebédlőben van. Sajnos zsúfoltság mindenütt, kevés a mosdó és vécé. Nagyon kell a gyerekeknek a tisztaságra vigyázni, igyekeznek is. de még így is... Viszont tornaterem épült a folyosó végébe, s az udvaron, ahol fű is akad, van egy pályánk. S ami nagyon fontos és nagyon jó: szemben az iskolával a park, ahol sűrűn kint vagyunk a gyerekekkel. S el ne felejtsem a két medencés, szép és tiszta vizű strandot. . . Vass Márta Fotó: Gál Edit — Számukra Nagy Attila és Kiss Tamás tolmácsolásában Arany János Toldi című műve kerül pódiumra. Ezt megelőzően „Keresd meg a Seholsincs várat” címmel Mikó István és a Pastoral együttes műsorát láthatják. A békéscsabai Jókai Színház vendégjátékában Jókai: A debreczeni diákcsíny című műve lesz a harmadik, végül táncszínházzal zárul ez a programsorozat. — Az elmúlt évben nagy népszerűségnek örvendtek a kisgyermekeknek szóló előadások. — Az óvodások és az alsó tagozatos általános iskolások is vásárolhatnak bérletet előadásainkra. Előreláthatóan október végén mutatja be a Jókai Színház „A láthatatlan palota” című mesejátékot. Mikó István a Seholsincs várról szóló műsora itt is bemutatásra kerül. A Zizi bolygó titkát a Planetárium és a Zizi labor együttes segítségével ismerhetik meg a gyerekek. Az Állami Bábszínház vendégjátékát — melynek címe „A bűvös tűz- szerszám” — is bizonyára szívesen látják majd. A100 Folk Celsius együttes zárja a kicsiknek szóló sorozatot: „A nagy ho-ho-horgász” című műsorával. — Az érdeklődők mikortól vásárolhatják meg bérleteiket? — Az iskolákban már ki- küldtük a felhívásokat, körülbelül október első hetétől minden korosztályt szívesen látunk: vegyék, vigyék bérleteinket. Érdemes! N. A. MOZI Képvadászok Nem olvastam a novellát, amiből Szurdi András és Szurdi Miklós a Kép vadászok forgatókönyvét írta. Sajnálhatom, mert elképzelem, hogy novellának sokkal jobb lehet a történet, amivel a forgatókönyvíró és rendező-páros megörvendeztette a magyar mozi nézőket, potom pár millióért. Hiába emlegetem, de azt sem tudom pontosan (megkérdezhettem volna a rendezőpárost), hogy a potom pár millió, hány millió, habár így mégiscsak elviselhetőbb, hogy nem tudom. Mert úgy vagyok vele, hogy sajnálom a kidobott pénzt. A tehetségekkel való (közgazdaságilag is) rossz gazdálkodást szintén sajnálom, mert Németh László híres mondása jut eszembe, amikor azok vétkességét emlegette, akik lehetőségeik alatt produkálnak (regényt, filmet, fogaskereket, búzát stb.), és még csak meg sem kérdezik tőlük, hogyan gondolják? Hogy efféle semmi- teljesítménnyel ki lehet szúrni a nagy közösség szemét, amelynek nem mindig és nem minden tagja mozinéző, hanem kispénzű nyugdíjas, keveset kereső pályakezdő mérnök, technikus, vagy netán szakmunkás, a szakmához is jól értők csoportjából; netán tanító, tanár egy faluban, és nem dúskál kifejezetten a földi javakban. Gondolom, hamar be lehet zárni a gondolatkört azzal, hogy az a pár milliócska, amit a Képvadászok létrehozására kidobtak az ablakon (hol lehet az az ablak?!), más helyeken hasznosabbá tehette volna magát, akár egy jó vacsora formájában, vagy ha garzonlakássá változik, vagy kifizetnek belőle egy újítót, aki szintúgy milliókat hoz a konyhára, de eddig sajnálták tőle az ötvenezret... Tudom én, hogy nem jól van ez így, egy mozijegyzetben nem arról kellene beszélni, hogy mire dobták ki a milliókat, és mire nem; hogy miért lehet még mindig bizonyos „beltenyészetek” privát örömére állam nagybácsi pénzét költeni: kit érdekel ez? Itt és most azt kellene előhozni, hogy miért csapnivalóan rossz és együgyű film a Képvadászok, tucatnyi fekete bőröndjével, blőd és debilis gegjeivel (gégék-e egyáltalán ?); azt kellene kielemezni, hogy jó színészek is lehetnek elviselhetetlenek, rossz szerepekben, rossz mozidarabban momentán. Miután kiderülne, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben vannak rossz szerepek, illetve vannak rosszul megírt, dilettánsnak tűnő (?!) forgatókönyvek; rosszul vezetett (?!) színművészek: akkor egyszerűen meg kellene kérdőjelezni a Képvadászokat, és beültetni rá tízszer egymás után azokat, akik ráütötték a nagypecsétet. De ki képes elemezni az elemezhetetlent? így aztán marad a tanulság, hogy a rövid, de nézhetetlen film olyan hosszúnak tűnik, mint a kétrészes Ben Húr. Csak: micsoda különbség! —mondja erre Sanyi bácsi a negyedik sor ötből... Sass Ervin »Hazám, hazám, te mindenem’ m/ cr>i j Találkozás Simándy Józseffel Ritkán adatik, hogy a művész neve ösz- szeforrjon egy eszmével, gondolattal. Ha felcsendül Erkel Ferenc. Bánk bán című operájából az ária: Hazám, hazám, te mindenem, nagyon sokan a megszólaltató- jára, Simándy Józsefre gondolunk. — Bár számos operai szerepet elénekeltem, ami mondanivalóm volt, közölhettem általuk a világgal, ám a hazaszeretetről mindig szívesen beszélek — mondja Simándy József. — Bármerre járok a világban, mindenütt vannak magyarok. Élhetnek gazdagon, beszélhetik tökéletesen más népek nyelvét, ha megszólal a nemzeti imánk, a Himnusz zeneszerzőjének, Erkel Ferencnek a muzsikája, nehéz visszafojtaniuk a zokogást. Megmagyarázhatatlan erők kötnek az otthoni tájhoz, s aki elszakadt tőlünk, ő érzi csak igazán, mit jelent a szó: „magyar hazám, te mindenem”. Tartozni kell valahová, ügyet szolgálni, hazát szolgálni. Aki ezt nem teheti, lelke sorvad belé. Itthon kritizálhatom az életet, dohogok az elszalasztott lehetőségek láttán, de amikor külföldön vendégszereplek, nemcsak a dal szövege szerint, de a szívem 'minden dobbanásával is szent előttem a haza. — Jó volna, ha a mindennapi tetteinket is áthatná ez az érzés. — Nekem is ez a legnagyobb bánatom. Nem is tudom, hogy úgy istenigazából visszhangra talál-e a muzsika az olyan emberek lelkében, akik elherdálják értékeinket. Bárhová nézek az országban, Bánk bán hazáját féltő aggodalma mindenütt időszerű. Pedig a magam példáján mondhatom, hogy a tisztességgel végzett munka nyugalmánál nincs mámorítóbb érzés. — Ennyi lenne az énekesi karrier titka? — Ha tízszer kezdhetném az életet, mind a tízszer ezt az utat járnám. Pedig elégedett ember lennék akkor is, ha nem válik belőlem énekes. Érett férfiként léptem erre a pályára, addig autószerelő voltam, kilenc évig dolgoztam a szakmában. Jó volt, mert megtanultam a munka becsületét.'Az Operaház kórusától a főszerepekig hosszú, szép út vezetett. Díjak, elismerések, a közönség szeretete. Mivel a művészet magas hőfokú készenléti állapotot igényel, fontos, hogy az embernek megfelelő önkontrollja legyen. Az Othello eléneklésével úgy érzefn, „időben” búcsúztam a színpadtól, nem okoztam csalódást a híveimnek. — Ám az Operaház felújítása után, a díszelőadáson még elénekelte a nevével eggyéforrott áriát. — Óriási felelősség volt számomra az a fellépés. Csodálatos élmény! Érezni, hogy a közönséggel együtt dobban a szívünk. Itthon és külföldön sok fellépésem volt azóta, de az éneklés helyett egyre inkább a zene hallgatása tölti be az életem. Művelem a kertem, sokat dolgozok a szőlőmben, Balatongyörökön. Bánt, amikor magnetofonok bömbölése hallatszik a kertekben dudorászó emberek nótái helyett. így aztán egyre többször a madarak énekére figyelek, és nagyon megbecsülöm a csöndet. Remélve, hogy az utánam jövő nemzedékeknek is lesz még sok örömük tiszta dallamokban, lelket frissítő zenében. Andódy Tibor B Jókai Színház is fellép Pódiumszinház a csabai ifjúsági házban
