Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-20 / 222. szám
NÉPÚJSÁG 1986. szeptember 20., szombat s.o.s. Gyermekfalu átadás előtt Olyan nagy a vendégjárás a battonyai S. O. S. gyermekfaluban, hogy felnőtt és gyerek legyen a, talpán, aki állja az érdeklődők ostromát! Persze, nem csoda, a közelmúltban lett népesebb a település, s az ország szeme rajtuk. Ottjártunkkor hét házban harminckét gyermek lakója volt a falunak. A kilenc anya közül kettő segít a 4—6—7 gyereket nevelő, gondozó többinek. — Két hete gyarapodtunk — meséli az anyák vezetője. — Nálam a gyerekek orgonasípokként üldögélnek az asztalnál, 4, 5, 6, 8, 11, 12 és 14 évesek. Tanuljuk, tanítjuk, szokjuk egymást, az új életünket, a napirendünket. Reggel hattól késő estig számomra nincs megállás, A nagyobb gyerekeket egyre inkább bevonom a közös munkába, másként nem győzném. Nagy szó; most már esténként tiszta konyhát hagynak maguk után a nagylányok. Szerintem jó fél év kell ahhoz, hogy kitapasztaljuk egymást, átgondoljuk a költségvetésünket, mennyi pénzből élünk meg, hogyan takarékoskodjunk. Természetesen minden fillérrel el kell számolnunk, de magunk gazdálkodunk. Tudjuk, hogy mi soha nem vetekedhetünk a vér szerinti szülőkkel. A gyermekek emlékezetében általában a szép és a jó marad meg felőlük. Mégis a hétköznapi családokéhoz hasonló módon, teljes embereket szeretnénk formálni belőlük. * * * Sétálunk a 12 ház közös udvarán, az érett gyümölcseiket potyogtató alma- és szilvafák között. Körülöttünk sürgés-forgás, gereblyéznek, locsolnak, szépítik a környéket a battonyai szocialista brigádok tagjai, s a gyermekfalu dolgozói. Még érkeznek a bútorok, berendezik a lakatlan házat. Zsom Lajos faluvezető mutatja, melyik a közös rendezvények háza, mesél terveikről, gondjaikról. Nem könnyű a kezdet, de a lényeg, hogy elkészült, létezik a gyermekfalu, és biztató jövő várhat rá. „Gyermekeket szerető, az anyaság hivatását vállaló, arra alkalmas nőket szeretnénk még fogadni, szükség van a munkájukra, az egyéniségükre. Van jelentkező, várjuk is őket. Bízom benne, hogy a legmegfelelőbb, modern szemléletű, életrevaló embereket sikerül megtalálnunk.” * * * Délelőtt néptelenek az otthonok, a gyerekek óvodában, iskolában vannak. Az egyik házból beszélgetés, edénycsörgés hallatszik, bemegyünk. Andrea néni két beteg gyermekét pátyolgatja, Judit, a másik asszony főz, segít a családnak. Csabi tízéves, eleven, értelmes kiskölyök, az emeletről kukucskál kíváncsian. Üdvözlésünkre lejön, mumpszos nyakát tapogatja, közben szorgalmasan rágózik. Sorolja a vele élő, később talán testvéreinek érzett társait: — Józsi másodikos, Gábor és Laci óvodás, Natasa még kicsi, pelenkát hord. Andreának az apraja jutott a gyerekekből, szüksége van a segítségre. Megmutatja a szép házat, bárki elkívánhatná otthonának, persze, takarítani nem lesz könnyű. Judit is nehezen várja a hozzá kerülő gyerekeket, de az időt most sem pazarolja. Segít másoknak, és örömmel újságolja, hogy maguknak megfőzte már a télire való szilvalekvárt, besavanyította a dinnyét. "Nem csak a gyerekeknek van szüksége a családra, hanem nekem is — ezért vállaltam” — mondja búcsúzóul. * * * — Az elmúlt tíz nap a valóság — teszi félre a tűzhelyen rotyogó nokedlit a másik ház asszonya. — Lacika és négy testvére együtt van velem. Ez a fontos. Az, hogy egymást elfogadjuk, a külvilággal egyelőre nem érünk rá foglalkozni. Az első két nap kicsit elkeseredtem, a harmadikon láttam, el tudom látni őket, tiszta lesz a ruhájuk, és éhen sem hal senki, éjszaka nyugodtan aludtak, én is megnyugodtam. Az életem így lesz értelmes, teljes, ha őket nevelhetem. Nincs gyerekem, ezeknek a kicsiknek pedi^ anyára van szükségük. Szeptember közepi forróság perzseli a fákat, háza: kát. Izzasztó, lélekmelegítő; reménykedő, elcsüggedő, majd újra éledő napokat élt nek át azok, akik hitet tett tek a gyermekfalu melletti. Tudják, nem lesz könnyű —f- má • most sem az —, de vált lalták, csinálják. Szeptembef- 27-e a hivatalos birtokba vétel nagy ünnepe. Azután a hétköznapok komoly munkája folytatódik. Bede Zsóka A vendéget szívesen látjuk acika Kínáljuk meg a néniket is Fotó: Gál Edit Negyven éve indult a falujáró-mozgalom Magvetés „A falujárásnak az egész magyar vidéket átfogó mozgalommá kell fejlődnie!” — hangzott a Magyar Kommunista Párt felhívása 1946. szeptember 20-án. A kommunisták tudták, hogy a falujárásnak gyökerei vannak. A népi írók mozgalma a felszabadulás előtt ugyanúgy a vidéki gyökerekből táplálkozott, mint az egyetemista ifjúság falukutatása. A Magyar Kommunista Pártnak jelentős erői voltak falun, s ezekre építve országos mozgalommá kívánta fejleszteni a falujárást, szorosabbá téve a munkás-paraszt szövetséget. A felhívás nyomán vonatra és teherautóra ültek munkások és értelmiségiek, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül a gépszerelők ekéket javítsanak, építőmunkások utakat egyengessenek, cipészek lábbeliket talpaljanak, orvosok fogat húzzanak és orvosságot írjanak fel, ügyvédek jogi tanáccsal szolgáljanak. „Templomokat, iskolákat, utat, hidat, kutakat, kultúrházakat javítanak, meg gépeket, szerszámokat, edényeket, szegényparasztok lakásait hozzák rendbe... a telekkönyvi szakemberek az új gazdáknak beadványokat, kérvényeket fogalmaznak, eljárnak az ügyekben a jogászok a hatóságoknál” — összegzi az MKP a falujárás első tapasztalatait. A falujárás a községi párt- szervezetek erősödését hozta magával, olyan tekintélynövekedést, amely bizalmat szült. Összegezve a fenti vázlatos felsorolást, mai szóhasználattal így fejezhetnénk ki: a szövetségi politika magvetése a falujárás volt a felszabadulást követő esztendőben. Ugyanakkor a türelmes szövetségi politika évei is voltak ezek. A Magyar Kommunista Párt így utasítja a falura utazókat: „Ne avatkozzanak be az elvtársak szervezeti kérdésekbe, személyi viszályokba, hanem ilyen tapasztalataikról azonnal tegyenek jelentést a felettes járási, vagy megyei vezetőségnek. Általában viselkedjenek a városi elvtársak pártszerűen, óvakodjanak minden fölényeskedéstől.” A számos tanulság melleit még kettőt. A falura érkező munkások magától értetődőnek tartották azt, hogy a segítségnyújtás mellett még kultúrelőadásokat is tartsanak. Ez még nem a „csasztuska korszak”, Bartókot és Kodályt énekeltek, József Attilát szavaltak. Nemcsak kultúrát vittek a falukba, hanem tanultak is a magyar vidéken élőktől. Hiszen ezek a munkások részben falun születtek, apjuk, vagy nagyapjuk még zsellér és nincstelen volt. Tanultak tehát, hiszen a falunak mindig volt mondanivalója. Negyven év múltán csak akkor tudjuk megérteni, hogy miért sikerült az 1958-osfegyveres ellenforradalom leverése után egy-két esztendővel a mezőgazdaság szocialista átszervezését megvalósítani, ha ismerjük az „előtörténetet”. Az a mag, amelyet 1946-ban elvetettek, megfogant, és szárba szökkent. Tudjuk, hogy volt jégverés is, tudjuk, hogy voltak olyan esztendők, amikor tragikus torzulások szikkasztották a vetést, mégis ma ennek a magvetésnek a gyümölcseit tesszük gyermekeink elé. Ruttkay Levente Tanácskozás a területpolitikai feladatok összehangolásáról A Szakszervezetek Békés Megyei T^pácsa és a KISZ Békés Megyei Bizottsága szervezésében — a szakszervezeti hetek rendezvénysorozat keretében — megyénk 19 településén tevékenykedő szakszervezeti szakmaközi bizottságok, illetve KISZ- bizottságok titkárai tegnap délután együttes tanácskozást tartottak Békéscsabán a területpolitikai feladatok összehangolásáról és az együttműködés erősítéséről. A megjelenteket Tóth Károly, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára köszöntötte, majd rövid tájékoztatót tartott a KISZ XI. kongresszusának legfontosabb határozatairól, azokról a kérdésekről beszélt, amelyek megoldásában a KISZ és szakszervezetek együttműködésének gyakorlati eredményei lehetnek. Hangsúlyozta, hogy nem az a kérdés, hogy melyik■ jogosítványból kinek hány falat jut, hanem az, hogy a KISZ és a szakszervezet együttműködése miként javíthatja a szervezetek és a KISZ érdekvédelmi munkáját! Dr. Varga Imre, az SZMT titkára elmondta, hogy a szakszervezetek legutóbbi kongresszusán a megfogalmazott feladatok között az érdekvédelem mellett a termelés segítése is kiemelt helyet kapott. A szakszervezet akkor töltheti be funkcióját hatékonyabban, ha nemcsak az elosztással foglalkozik. Á KISZ és a szakszervezetek korábban is együttműködtek, de a megváltozott körülmények magasabb követelményeket állítanak ezen a területen is. A demokratizmus szélesítése — a településeken és az üzemekben egyaránt — ugyancsak ösztönzi a két szervezet együttműködésének javítását. A hozzászólók megerősítették, hogy a közös érdekek alapján megvan a lehetőség a konkrét, a korábbinál eredményesebb együttműködésre. A szakszervezeti és az ifjúsági mozgalom külön-, külön is növelheti tekintélyét, ha egymás segítségével hatékonyabban töltik be funkciójukat. L. S. Környezetvédelmi szakemberek látogatása megyénkben Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal minden megyével összekötő útján tartja az állandó munkakapcsolatot. Dr. Kiss Győző személyében — aki az OKTH környezetvédelmi főosztályvezetője — új összekötőt mutatott be szeptember 19-én megyénkben Ra- konczay Zoltán, az OKTH általános elnökhelyettese. A szakemberek Békéscsabán Murányi Miklóssal, a megyei tanács elnökhelyettesével tárgyaltak többek között Békés környezetvédelmi mintamegyévé fejlesztéséről, s a veszélyes hulladékok átmeneti lerakóhelyének kialakításáról. A vendégeket fogadta Gyulavári Pál, a Békés Megyei Tanács elnöke, majd Vésztő határában megnézték a veszélyes hulladékok átmeneti tárolására tervezett helyszínt.
